Kelet Magyarország, 2015. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)
2015-08-17 / 192. szám
2015. AUGUSZTUS 17., HÉTFŐ 4 Tolls íróba mer mm Mi Bázsa Fruzsina vi ?rsei Haláljelentés Egy újságban olvastam égi 'szer egy haláljelentást. „A csempébe ölt erőfesz :ltést” ez volt a címe, mindenki nézett rá értette nkedve. Részleteket találtunk a 25 . oldalon, a tűzifát áruló céggel egy s ablonon. Ez rejlett benne egészen p ontosan: „tükörbe nézett a gyilkos, 5 ; a padlón maradt a lábnyom, a”. Az áldozat körül mindent :iszta vér, nagyobb ütést kaphatót t a saját leikénél. A szőnyeg előre felcsavarv a, látszott rajta az előkészülr ;t, a levegőben érezni lehet a feszültséget. Ruha nem volt raj ta, nem tudni, ezzel mi vol t a célja, gyilkosságnak beállított ör igyilkosság, maximum ezt akart íatta. Elképzelni is rossz lenne e zeket.nem hogy megélni, megölni saj át telkemet, mert hisz’ nem a teste szí inved most sem, attól a kis szívproblémátc jl eltekintve, hanem a lelke van öss zetörve. S mekkora fájdalom kr «II ahhoz, hogy egy vasáma pon, leöltözve, vérben tocsogv a fogyjon el a lelke egy olyan embernek, kit szerettek, csak ő nem érezte. Morze méretű érzések Pislogásig terjed csak a beszélgetésünk. Mintha szerelmünket morzejelekkel fejeznénk ki. Miért nem szól szád? Nekem miért csak a lelkem táncol? Lelked üres. Fekete. Talán valaki kirabolta még tavaly. A rablót azóta is keresi a rendőrség. Pontos személyleírás nincs róla, egy dolog azonban biztos, fedőneve van. Szerelem. Azt beszélik, nemrégiben megváltoztatta ezt a gyönyörű szót. Fájdalom. Milyen hatalmas e szó, s mennyi mindent foglal magába. Összetör minden érző lényt. Ő rabolta ki a lelked. Elvitte az érzéseidet. És én most itt ülök. Veled szemben. Szemed már nem csillog. Még mindig pislogsz. így kommunikálunk. Egyet pislogok: szeretlek. S te kettőt: csak adj újra életet. Örök es legyőzhetetlen „Tudja, hogy mi az ember legjobb képessége?... Hogy mindent el tudunk képzelni.” tollpróba. Kora reggel volt. A lőne bokrokon megcsillanó harmatcseppek fényjátékai érzékeltették az élőlényekkel, hogy a Nap már a horizonton ragyog. A hársfák illatfelhőitől övezett parkban két ember üldögélt két távolabbi pádon. A tölgyfa árnyékában ülő férfi épp’ a napi híreket tanulmányozta a friss, ropogós újságból. Fején kalap, orrán vastag fekete keretes szemüveg volt, melyet igyekezett mindig visszatolni, ugyanis állandóan lecsúszott az orra hegyére.- Örvendek! A nevem Robert - szólalt meg a másik férfi a távolabbi pádról. A kalapos meglepődve felnézett, majd ő is biccentett egyet.- Jó napot! - mondta, s ismét az újságba temetkezett.- Be sem mutatkozik nekem? A kalapos ismét leeresztette a nyomdagépszagú lapot, és rámeredt az idegenre.- Kellene?- Nem feltétlenül. Tudja, én szeretek ismerkedni a világban. Nyitott vagyok, mint a Biblia. Barátként tekintek minden szerető szívű emberre.- Hm, engem Edwardnak hívnak. Ön nem ide valósi, igaz?- Én? Ó, de, igen, én mindig itt éltem. Egész életemben. fife ■ : ■ „...megszólította a könnyeivel küszködő nőt...” illusztrációk: thinkstock Szép környék ez. A legszebb. Tudja, hogy mi az ember legjobb képessége? A szerelem művészete és hasonlók mellett az, hogy mindent el tudunk képzelni. Minden csodát és természetfelettit. Ezért szeretek álmodni is. Álmunkban, de olykor ébren is kapcsolatot tudunk teremteni valamennyi létező energiával. Érdekes dolgok ezek, nemde?- Ön valamiféle filozófus? Vagy netán kutató?- Én? Háhh! Dehogy. Egyfajta álmodozó. Ugye, nem untatom?- Dehogy, kérem.- Látja azt a hölgyikét ott, azon a pádon? - kérdezte az ismeretlen férfi, miközben a kalapostól keleti irányba emelte mutatóujját.- Igen. Netán ismeri?- Hogy ismerem-e? Hát persze, hogy ismerem. Ő a menyasszonyom.- A menyasszonya? - kérdezte a kalapos úr értetlenkedő hangon.- Igen. Imádjuk egymást. Nagyon szerelmesek vagyunk.- Akkor miért nem mellette ül? Összevesztek netán?- Ó, nem, nem. Mint említettem, nagyon is szeretjük egymást. Én most csak figyelem őt. Szeretem meglesni, mint a kisgyermek a Mikulást karácsonykor. Nem bizalmatlanságból, csak úgy... csodálom őt. Mi soha nem vesztünk össze. Mondhatnám, ritka az ilyen párkapcsolat, mint a mienk. Maximális bizalom, szenvedélyes szerelem... életem párja. Az újságot tartó férfi kissé feltolta a kalapját a fején, és ismét a szóban forgó hölgy felé tekintett, hogy jobban szemügyre vegye ezt a tökéletes nőt.- De hisz’ ez a nő sír! - mondta meglepetten, majd visszafordult a beszélgető- partneréhez, de az addigra tovatűnt. - Uram! Uram! Robert! - kiáltotta, de a férfit mintha a föld nyelte volna el. A kalapos finoman összehajtotta az újságot, felvette a pádon heverő kézitáskáját, és elindult a hölgy felé. Odaérvén megállt, kissé megköszörülte a torkát, s megszólította a könnyeivel küszködő nőt.- Elnézést, kisasszony! Az ön vőlegénye, ha jól tudom, egy bizonyos Robert. Nem látta őt véletlenül? Az asszony felnézett, majd rezzenéstelen arccal válaszolt.- Robert már egy éve halott. Itt ismerkedtünk meg. Itt a parkban. Azért járok ki ide, mert itt még mindig érzem, hogy a lelke velem van. Ilyen volt a mi szerelmünk. Örök és legyőzhetetlen. FECSKE LÁSZLÓ Az ég ő csipkebokor ás a Ku-Klux-Klan kazán apró népe Az utóbbi időbe tn alaposan ellepték a v 'árost, főként a zsinag ógák környékén fogc lossák őket össze a sir ítérek. TOLLPRÓBA. A fél ka adnám egy fonó fi az utóbbi időben gyos víz csordogá bői. A bojlerszereli amikor meghallja elavult Ku-Klux-1 szer fűti a vizet ; Azért felnyitja a 1 és belekukkant: c tásra minden oké Pár centis fehér cs toporognak a fűtő Hepi börs2 E gyhá; IÁZA. Kör tóval egybekötött ra várja az olvasói Adrienne nyíreg nő, aki Hepi Bőr regényéről beszé gyeszékhelyen c barátokkal augus kedden 17 órától vásárlóközpontba könyvesboltban. Szeretnéd ha elolvas az írásaid; NYÍREGYHÁZA. Szc ni? Ha úgy érzed, sen megmutatnál is, mennyire tehe küldd el verseide velláidat (maxir karakteres térj az alexandra.c hu e-mail címre, nemcsak az újság a kelet.hu-n is r jük. romát oda- íirdőért, de csak lan- 1 a csövek- 5 jót nevet, j, hogy az Clan rend- i lakásban. <KK-bojlert ;lső pillan- í odabenn, uhás fickók térben, egy :déj, ziak! lyvbemuta- dedikálás- it Ferenczik yházi író- szdéj című Igét a me- ilő könyv- ztus 18-án, a Korzó be- n, a Libri KM nák it? iktál írogat- hogy szíve- i másoknak tséges vagy, t, rövid no- num 3000 edelemben) :saki@kelet. Az írásokat ban, hanem negjelentet- KM fémcső pedig sorban adagolja nekik a hüvelyknyi néger ma- nusokat. A felgyújtott színes bőrűek lassú lángon melegítik a tartályban a vizet.- Ócska amerikai fejlesztés. Senki sem használ már ilyet - legyint a szerelő. - Néhány év alatt csökken bennük a lelkesedés, és romlik a teljesítmény. Magának is valami stabilabb rendszerre lenne szüksége! Végül megállapodunk, hogy beszerel nekem egy égő csipkebokrot. Az utóbbi időben alaposan ellepték a várost, főként a zsinagógák környékén fogdossák őket össze a sintérek. Az elején nem nagyon tudták, mire lehetne használni őket: elszállították őket a ku- tyamenhelyre, próbálták ta- nítgatni őket, hátha átugranak egy vizes karikát vagy valami, de végül belátták, egyedül fűtésre lehet őket használni, arra viszont kiválóan.- Ég, de sosem hamvad el. Sokat kuruttyol mondjuk valami szent földről, de ezt leszámítva nincs vele baj - vakarja meg a hónalját a szerelő. - És mivel erős megújuló energia- forrás, rákötjük szépen a radiátorokat is, és a néger-vezetéket el is felejtheti. A kukába kerül hát a jó öreg KKK-bojler.- Menj, elküldelek téged a fáraóhoz, hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Egyiptomból! - dörgi a lángoló csipkebokor, miközben a szerelő betuszkolja a bojler fűtőterébe. Néhány perc múlva forró, gőzölgő víz tör elő a csapból. Nem győzök hálálkodni a szerelőnek. Az figyelmeztet, hogy meglépett néhány apró Ku-Klux-Klan-os, ezért jobb, ha felállítok a lakásban egy-két egércsapdát. Megfogadom a tanácsát: csalinak a fogóba újságból kivágott afroamerikai embereket teszek. Néhány óra múltán csapdába is esik egy: a kis mitugrász egy benzines kannával a kezében vergődik a rácsapódott fém alatt, és összevérzi szép fehér csuháját. Gondolkodom, mihez kezdjek vele, végül eszembe jut, hogy elégetem. Kinyitom hát a bojlert. A belső fémajtaján ott díszeleg Mózes szénrajza. (A szerelő szerint a csipkebokor jobban teljesít, ha van kihez beszélnie.)- Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene! - motyogja a csipkebokor, én pedig a tűzbe hajítom az aprócska fickót. Hirtelen felcsapnak a lángok: a radiátorok kétszeres intenzitással kezdenek izzani, valóságos afrikai forróság lengi be a lakást. Szuper - körbecsavarok magamon egy törülközőt, és a haragos csipkebokorba hajítok még három kísértetet. De taSorba rendezni a felhalmozott múltat Figurás kulcstartó. Aprópénzért vette egy süketnémától, mikor még fontosnak tartotta az adakozást. tollpróba. Láttam a költőt, ahogy asztalán turkált, fiókokat húzogatott. Láttam, amint a bútorok aljába túrva limlomokat pakolgatott. Előbb higgadtan, majd egyre hevesebben. Sorba rendezve dolgait, a felhalmozott múltat. Láttam a költő arcát, ráncai röpke pillanatra kisimultak egy eldugott levélre lelve, majd feszülten újra elrejtette. Láttam reszkető kezét, ahogy éhesen, tétovázva tol arrébb üres tollhalmokat. Rendezett hajába túrt, s újravette a fiókokat, remélve, hátha nem vett észre valamit. Egy rongyos könyvet maga mellé tett, ha végzett, újra elolvassa. Majd székre állva szekrények tetejéről dobált le mindent a szőnyegre. Egy rossz esernyőt, kacatos dobozt. Régi övcsatot, eltört üvegű csörgőórát, színes csomagolópapírokat, masnikat cédulákkal, porcicákat. Lelépett a székről, szétnézett a rumliban, de nem volt elég nagy. Kiborította a kacatos dobozt. Iskolai képek, üveggolyók szóródtak szét. Egy mézeskalácshuszár még gyerekkorából, igen poros állapotban. Egy kettétépett fénykép egyik darabja, később a másik is. Két inggomb, különböző. Egy régi notesz, félig üres. Éttermi gyufás papír, benne telefonszám, melyet végül sosem hívott fel. Figurás kulcstartó. Aprópénzért vette egy süketnémától, mikor még fontosnak tartotta az adako„A lelkem. Elvesztettem. Láttad valamerre?” zást. Mikor még ért valamit a jóakarat. Kiürült a doboz.- Nem lehet! Nem hagyhattam csak így el! - kiáltott magára kétségbeesetten. Nem adta fel. Félretolta a bútorokat, kis szekrényt, székeket. Arrébb cipelte a nagy diófa íróasztalt, feltekerte a szőnyeget mindenestül. Szinte csak összehajtogatta, arrébb rángatta. Nem bírtam tovább nézni szenvedését.- Mit keres? - kérdeztem segítőkészen. A költő egy maréknyi üres papírt vett fel a földről, s az ölébe ejtette. Fele a térdein lecsúszva ismét a padlón landolt. Felnézett, szemében kövér könnyekkel:- A lelkem. Elvesztettem. Láttad valamerre?- Lehet azt látni? - csodálkoztam, s lelketlenül magára hagytam. Láttam, ahogy vele együtt mást is elhagyok. Együttérzést. TÖRÖKIPAPPERZSÉBET Ián a Jóisten se bír ennyi szarházival. Ebben a pillanatban a bojler valósággal a képembe robban: a forró lökéshullám a hátamra fektet. Füst és fekete korom ölel körbe. Hihetetlen, hogy túléltem. A hajam ugyan megpörkölődött - az égett szőr fanyar illata tölti be az orrom, de legalább élek. Ebben a pillanatban a megmaradt néhány KKK-s előkúszik egy szekrény mögül, kezükben gyufaszál méretű lángoló fáklyák.- Süssük meg a niggert! - cincognak. Először nem értem, miről beszélnek, aztán rádöbbenek, hogy a korom teljesen sötétre színezte a bőröm. KOMOR ZOLTÁN Tomku Kinga haikui Rokoniélek Te meg én. Vagyunk. A lelkünk találkozik. Nem vagy egyedül. Danse macabre Végül elmegyünk. A Halál táncolni hív. Ezért születünk. Szabad akarat Bolyongó ember. Az ösvény elágazik. Élet vagy Halál? Ismerlek Találkoztunk már. Másik korban, világban. Ezer életben. Álomból ébredve Csillog a szemed. Talán csak az elveszett éden visszhangja. A bölcs Elmondtam mindent. Élet? Halál? Szerelem? Tanuld meg magad. Kétség Haldoklik az éj. Vérben úsznak az álmok. Felkel még a Nap?