Kelet Magyarország, 2015. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)

2015-08-13 / 189. szám

2015. AUGUSZTUS 13., CSÜTÖRTÖK KELET Szász-szónak is egy a vége: igen a válasz Madalina György (a háttérben) jó munkát végzett Szakolyban - aligha véletlenül esett rá Szász Simon választá­sa, aki a rakamazi futball feltámasztását reméli tőle fotó: pusztai Sándor A nyáron munkába állt Madalina György stabil futballklub kialakítá­sán dolgozik a vezetők­kel - Rakamazon. labdarúgás. A szakolyi fut­ballcsapat olyan tavaszt pro­dukált a megyei első osztály­ban, ami visszacsempészte a lassan a múlt homályába veszett fényes időket. Az anno még az NB Ill-ban vil­lantó egylet az őszi tizenhét ponthoz harminchármat „pa­kolt” a folytatásban, így nem csupán az alsóházból húzta el gyorsan a csíkot (féltávnál még tizenkettedik helyen állt...), hovatovább az élcso­portot ostromolta. Az egyesület érdekében Madalina György edző nagyot alakított „fiaival”, mindazon­által kisebbfajta meglepetés, hogy mindennek dacára az idény végén mégis megsza­kadt a kapcsolat.- Három hónap híján három évet dolgozhattam Szakoly­ban; amikor átvettem a csapa­tot három megszerzett pont­tal, kiesőhelyen állt a megyei egyben, természetesen ki is esett - indított messziről Ma­dalina György. - Megtehettem volna, hogy odébbállok, de amikor vállaltam a feladatot, megígértem, megpróbálom a régi szép időket felelevenítve a megfelelő szintre juttatni a csapatot. Nem akarok róla sokat beszélni, de rengeteget dolgoztunk a segítőimmel: a második évben visszakerül­tünk az első osztályba, leg­utóbb pedig mindenki szá­mára emlékezetes szezont nyújtottunk, a hetedik hely elérése egyértelműen erről árulkodik. Szerettem volna maradni, azt gondoltam, ha sikerül egy-két játékost iga­zolnunk, nyugodtan meg tud­tuk volna őrizni ezt a nívót. A kiszemelt labdarúgókkal ez teljesíthetőnek tűnt, viszont annak ellenére, hogy szóban megegyeztünk velük, tartot­tam attól, a tervezett erősítés nem fog realizálódni. Ezért az egyesület érdekében azt talál­tam ki, ha ezek a fiúk velem nem dolgozhatnak, akkor az edzőjükkel együtt biztosan Szakolyba kerülnek... Nos, az „osztálytárs” Kemecsétől érkezett Hokk Béla váltotta Madalina Györ­gyöt a szakolyi kispadon. A tréner persze nem szorult körön kívülre - immár a Raka- mazt igyekszik feltámasztani. A megyei kettőbe süllyedt, egykoron az NB Ill-ban dom­borító gárda immár hosszú esztendők óta vegetál. A legendás vezetők között Szerencsémre kaptam egy telefont, a vonal végén megismertem Szász Simon hangját, és már akkor eldön­töttem, bármit fog mondani, igen lesz a válaszom - tag­lalta a történteket Madalina György. - Nem csak számom­ra, a megye labdarúgásának is egy emblematikus figurája, aki ismét szerepet vállal a ra­kamazi sportéletben. Olyan ő, mint Kozma Attila Bakta- lórántházán, Pehely Zoltán Sényőn, vagy éppen Bárdi Fel kell venni a kesztyűt. Naná, hisz a Balkány, miként a Kótaj ugyancsak merész elké- pelésekkel vág neki a megye kettő Alukonstrukt-csoport aktuális idényének. Madalina György azonban nem csupán erre fekteti a hangsúlyt.- Szász Simon két lehetősé­get vázolt fel számomra: idő­sebb, harcedzett futballisták­kal, vagy fiatalabb, jó szellemű srácokkal próbáljuk a céljain­kat elérni. Az utóbbit válasz­Béla Gyulaházán, hogy csak legismertebbeket említsem. Sajnos, az utóbbi időben a Rakamaz a tárgyi feltétele­ket tekintve meglehetősen leamortizálódott, van tehát teendő bőven. Egyúttal arra törekszünk, hogy a csapat valamit visszacsempésszen a régi szép időkből.- Ami a bajnokságot ille­ti, én is olvasom, hallom a híreket, és azt sem tagadom, szeretnénk jól szerepelni. Stabil, igazi futballklubot kí­vánunk felépíteni, amelyben mindenki tudja, hol a helye, mi a dolga, egyben jól érzi magát. Természetesen, ha ebből kedvező eredmény sül ki, nem fogunk a feladattól megijedni, hisz a mostani ke­retünk több évig együtt ma­radhat: tottam. A jelenlegi csapatunk legidősebb tagja 28 éves. Aki mostanában a rakamazi pálya környékén jár, láthatja, hogy napról napra szépül a léte­sítmény, a szertárban egyre nagyobb a választék, és ami a legfontosabb, az a legnagyobb öröm számomra, hogy július­ban az utánpótláscsapataink is edzésbe álltak. Az utánpót­lás újjászervezését egyébként is az egyik leglényegesebb te­endőnek tekintjük. Emlékeztető A Rakamaz megyei másodosztályú csapatának nyári változásai Távozott: Dudás Bence (GFSE-Oros), Ponczók Tibor (Nyíribrony), Tóth Gergő (Nyírpazony), Suskó Ádám. Gégény Bálint (mindkettő tanulmányi okok miatt) ______ Érkezett: Gál Norbert, Cseh Kristóf, Csáki Viktor (mindhárman Tiszalök), Orgován György, Hokk Ádám, Pintér László (mindhárman Kemecse), Kóder László, Anderka Richárd, Orosz Tamás (mindhárman Nagyhalász), Hajzer Tamás (Nyíregyházi Sportcentrum), Takács István (Kótaj), Péntek András, Péntek Miklós (mindketten Tiszavasvári), Deme Attila (Ibrány) KONCZ TIBOR tibor.koncz@kelet.hu Figyelni kell a fiatalokra! Ezt a találkozást megúszta az ellenfél kapusával Török István FOTÓ: SIPEKI PÉTER Ez is Grand Slam: négy tornán négy diadal az elsőhöz hasonlóan indult, de bízik a szebb folytatásban. labdarúgás. Gólszerzés után mit érez a futballista? Extá- zist, leírhatatlan örömöt. Vagy olyan fájdalmat, ami miatt per­cekig nem tud lábra állni, és nemsokára cserét kell kérnie. Török István, a Nyírbátori FC NB III-as csapatának támadója utóbbit élte át a DVSC-DEAC elleni mérkőzés negyedik per­cében, amikor az ő találatával jutott vezetéshez a bajnokit végül 4-2-re elveszítő NYFC. A kérdés azért felmerült- Szögletet rúgott az ellenfél, én ilyenkor elöl maradok a félpályánál, és mivel Tóth Szil­veszter kapus megszerezte a labdát, küldte is előre - eleve­nítette fel a történteket Török István. - Kapusunkról tudni kell, hogy hatalmasat rúg kéz­ből, ezúttal is így történt, pat­tant egyet a labda, majd miu­tán ki tudtam bújni a két védő közül, a tizenhatoson belülre érve kapura fejeltem. Azt még láttam, hogy a labda jó irányba, a háló felé halad, de közben ér­kezett az ellenfél kapusa, Slak­ta Balázs, aki letaglózott. A csí­pőcsontomat és a combomat érte az ütés, közben fejbe is vá­gott, de utóbbi volt a legkeve­sebb. A gólöröm valóban elma­radt, a társak azzal jöttek oda hozzám, hogy mi a baj, majd mindkét csapat gyúrója keze­lésbe vett. A fájdalmaim kö­zepette csak arra emlékszem, hogy Slakta Balázs elnézést kér, közben pedig csapattár­sam, Ambrusz Árpád kérdezi a játékvezetőt, hogy ezért nem járt volna-e piros lap. A spori szerint nem járt. Török István még visszament a pályára, de mivel fájdalmai voltak futás közben, fél óra játék után cserét kért. A baj nem járt egyedül, hiszen a helyére beállt Nagy Dávidot is sérülés miatt kellett lecserél­ni, miként Szilágyi Krisztiánt is; csak a tüzetesebb vizsgála­tok döntik el, hogy a két játé­kosra mennyi kihagyás vár.- Ami engem illet, érzek még fájdalmat, elsősorban a com­bomban, amelybe medvepu­szit kaptam - így Török István. - A masszíroztatás után javult az állapotom, úgy érzem, a va­sárnapi Szpari elleni megyei rangadóra rendben leszek. Két bajnoki vereség és közte kiesés a Magyar Kupából. Nem biztos, hogy éppen a nyíregy­háziak elleni meccs a legalkal­masabb a gondok feledésére.- Tudom, hogy az edző­meccs más mint a bajnoki, de a felkészülési mérkőzések ered­ményei nem azt mutatták, aho­gyan kezdtük a szezont - só­hajtott egyet a játékos. - Nincs mit tenni, ha a könnyebbnek vélt riválisok ellen nem jött az eredmény, akkor jönnie kell a nehezebb meccseken. Hoz­záteszem, a sorsolás nem volt hozzánk túl kegyes, hiszen a Hatvan és a DVSC-DEAC is él­csapat lehet, a következő he­tekben pedig a Szpari mellett a Jászberény elleni fellépés is vár ránk. Az idénynyitón ener- váltak voltunk, összeszedtünk kétgólos hátrányt, és hiába rúgtunk kapufát, csak a szépí­tés sikerült. Debrecenben már akadtak biztató jelek, de ha nem is kettővel, egy góllal jobb volt az ellenfél, bár roppant pe­ches gólokat kaptunk. Pótolni a kapitányt Török Istvánnak ez már a má­sodik nyírbátori időszaka, az előző, két évvel ezelőtt kur- tán-furcsán ért véget.- Érdekes,- akkor is két vere­séggel kezdtünk, de sikerült talpra állnunk, úgy érzem, nem is ment rosszul a játék - emlékezett a vasárnapi me­gyei derbi után két nappal a 30. születésnapját ünneplő futballista. - Aztán egy né­zeteltérés vagy inkább egy félreértés miatt elküldték, de maradtam nyírbátori lakos, ki­jártam a csapat meccseire, sok ott a barátom, és a vezetőséget is kedvelem. Ők kerestek meg újra, köszönöm nekik, fiogy megkaptam a lehetőséget, és bár a megyei másodosztályból érkezve van némi lemaradá­som, úgy érzem, hamarosan utolérem magam, és ha nem is tudom teljes mértékben feled­tetni Erdei Zoltánt, azért igyek­szem a csapat hasznára válni. Most már csak az kell, hogy miközben a kapustársától kap­ja a gólpasszt, az ellenfél kapu­sai is vigyázzanak rá... KM-BT TEKE. Nekik ez a Grand Slam! Míg a teniszezők azért küz­denek, hogy Melbourne-ben, Párizsban, Londonban és New Yorkban szerezzék meg a legértékesebb trófeákat, addig a Nyíregyházi TK férfi tekézői a környékbeli orszá­gok magyarlakta területein és persze hazai pályán igyekez­nek elérni a jó eredményeket. Ez sikerült is a szuperligás csapatnak, hiszen a szlováki­ai Nagysároson, Nyíregyhá­zán, a vajdasági Magyarkani- zsán és végül a székelyföldi Marosvásárhelyen is az első helyen végeztek. Ilyen még nem volt, hogy az évek óta megrendezett négy verseny mindegyikét ugyanaz a csa­pat, ráadásul az NYTK nyerje! Maradva, a legutóbbi ma­rosvásárhelyi Electromures- kupánál, a hat csapatot Bartha Gábor a Nyírségi Torna után a Peppinó Kupán is remekelt. SAKK. Hagyományteremtő jel­leggel ültek asztalhoz a Szat­mári Sakkbarátok a Peppinó Kupán, amelyet a megszo­felVonultató mezőnyben nyíregyháziak 3246 fás össz­teljesítménnyel végeztek az élen, megelőzve a házigazda marosvásárhelyieket (3129) és a szintén romániai Intelegerea Glatanit (3049) és még továb­bi három együttest. Egyéni­ben Mogyorósi Péter nyúj­totta a legjobb teljesítményt, olyannyira, hogy az ő 611 fás teljesítménye a teljes me­zőnyben első helyezést ért. Szlovenszki Tibor 553, Szegő Levente 546, Ráski János 533, Szlovenszki Attila 508, Kastu- ra Zsolt pedig 495 fát ütött. Az ifjúságiak között induló ifjabb Ráski János 470 fával a har­madik helyen végzett. A viadal remek állomása volt a bajnoki felkészülésnek, az első fordulót szeptember első hétvégéjén rendezik a férfi szuperligában. KM-BT kottól eltérően szabadtéren rendeztek. A fiatal tehetség, Bartha Gábor valamennyi el­lenfelét meggyőző játékkal késztette feladásra, igazol­va, hogy nem véletlenül ért el második helyezést az idei Nyírségi Tornán. KM Hován István a tatai célba érkezés Után FOTÓ: MAGÁNARCHlVUM Pista bácsi tatai első helyezése ATLÉTIKA. Hován István to­vábbra is elnyűhetetlen. A nyíregyházi sportember túl a hetvenötön is kitartóan edz, és szorgosan járja a különbö­ző futófesztiválokat, verse­nyeket. Legutóbb a tatai minima- ratonon vett részt, ahol 14 kilométert, vagyis a maratoni táv harmadát kellett teljesí­tenie. A roppant melegben 993 induló állt rajthoz, Pista bácsi a maga kategóriájában, vagyis a 75-79 évesek között a leggyorsabbnak bizonyult, l:l4.2l-es idővel végzett az élen. Ezt megelőzően a veterán atlétikai bajnokságon szere­pelt Hován István, aki akkor Budapesten 800 méteren in­dult, és végzett korcsoportjá­ban az élen. km-bt Peppinó Kupa A Szatmári Sakkbarátok versenye Az élmezőny végeredménye: 1. Bartha Gábor (Szatmártiber), 2. Tukacs László (Szatmártiber), 3. Pásztor Sándor (Fehér- gyarmati SE), 4. Oroszi István (Szatmárti­ber), 5. Kertész Károly (Fehérgyarmati SE), 6. Lukács Árpád (Szatmártiber). A Sakk Barátja-különdíjat kapta: Kósa Béla. A Marosvásárhelyen élen végzett nyíregyházi csapat fotó: tudósítónktól Megint igazolta tehetségét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom