Kelet Magyarország, 2015. július (72. évfolyam, 152-178. szám)
2015-07-24 / 172. szám
2015 JÚLIUS 24., PÉNTEK KELET Háttér 3 Megérkezett a várva várt sms - mutatja Diána fotó: pusztai Sándor „Felvettek, és még a tandíjat is megúszom” Népszerű volt a pedagógia is BUDAPEST. Az ELTE-n az átlagponthatár a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon (399), a PPK-n (392) és a Társadalom- tudományi Karon (373) volt a legmagasabb. A legtöbb új felvett a bölcsészkarra, a természettudományi karra és a pedagógiai és pszichológiai karra jelentkezett. Az ELTE legnépesebb szakja az idén a jogászoké, őket követik a programtervező informatikusok, felvi.hu Kelet kvíz Itt kerültek elő mamutcsontok a Tiszából, és itt alkotott Holló László festőművész, a) Terem b) Tiszadada c) Tiborszállás d)Tiszakerecseny A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el. Simon Júlia Rita FOTÓ: MAGÁNARCHÍVUM Mérnökire megy a versenytáncos nyíregyháza. Az életünk egyfajta tánc, a lényeg, hogy helyes lépéseket tegyünk - vallja Simon Júlia Rita, aki a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett az idén.- Emelt szintű angolos osztályban kezdtem a kölcseys éveket, ahol egy élménydús verébtábor után megkezdődött a kemény munka. Persze, nem csak tanulásból állt az életünk: cserediákprog- ramok, versenyek, osztály- kirándulások, bulik, érdekes tanórák sokasága előzte meg az érettségit - mesélte Júlia, akinek hobbija a versenytánc.- A táncot és a tanulást a fővárosban sem szeretném elhanyagolni, ősztől ugyanis a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán kezdem az iskolát! - büszkélkedett. KM Meghálálták magukat a tanulással töltött nappalok és éjszakák - nyugtázták a leendő egyetemisták. nyíregyháza. Pontváró bulit tartottak a megyeszékhely szívében csütörtök este a felvételi ponthatárok kihirdetését váró, főiskolára, egyetemre készülő fiatalok. A kezdeti toporzékolásokat, félszavas beszélgetéseket megköny- nyebbült sóhajok, felszabadult nevetések és ünnepi koccintások váltották fel, miután megérkeztek a várva várt tájékoztató sms-ek. Matyasovszki Fanni Sárával madarat lehetett volna fogatni nyolc után. - A barátaim, akikkel itt vagyok, az osztálytársaim voltak a nyíregyházi Köl- cseyben. A méltán elismert, belvárosi elit gimnáziumban rengeteget tanultunk az elmúlt négy év alatt, kiváló, lelkiismeretes pedagógusoktól. Mindhármunkat felvették a kiszemelt oktatási intézményekbe. MATYASOVSZKI FANNI SÁRA Mindez meghozta a gyümölcsét, hiszen mindhármunkat felvették a kiszemelt oktatási intézményekbe - mesélte.- Humán tagozatra jártam, kiemelt óraszámban tanultam a német és az angol nyelvet, valamint a magyar irodalmat. A tanáraink többsége szigorú volt, de következetes, minden diákból igyekeztek kihozni a maximumot. A szóbeli érettségim az összes tárgyból too százalékos lett, angolból felsőfokú, németből középfokú nyelvvizsgám van, szóval borítékolható volt, hogy felvesznek majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre. - Ennek ellenére azért izgatottan vártam a ponthatárok kihirdetését csütörtök este - mondta Fanni, aki azt is elárulta: négy szakot jelölt meg (nemzetközi tanulmányok, jog, bölcsészet és anglisztika) államilag finanszírozott formában, s ha lediplomázott, Londonban szeretne élni, dolgozni egy darabig - „nem középiskolás fokon”. Többet kértek, többet adtak Serdült Diána sem tudta leplezni izgatottságát az „ítélet- hirdetés” előtt. Miközben beszélgettünk, idegesen játszott a poharában lévő szívószállal. Ősztől Budapesten fogok tanulni, egyetemi hallgatóként! TÓTH DÁNIEL- Volt idő, amikor irigykedve néztem azokat, akik „lazább” középiskolákba jártak, és sokkal több szabad idejük volt, mint nekünk. A mi tanáraink többet vártak el tőlünk, de többet is adtak! Meghálálta magát a sok tanulásba fektetett idő és energia! A nemzetközi gazdálkodási szakot jelöltem meg, s íme a bizonyíték: ősztől a Budapesti Gazdasági Főiskola hallgatója leszek! - mutatta büszkén az idő közben befutott szöveges üzenetet a lány. Nagyhalászból Budapestre A nagyhalászi Tóth Dániel nagy utazás előtt áll, ám ezt cseppet sem bánja. - Hála Istennek, felvettek a Pázmány jogi karára, ráadásul államira, így megúszom a „tandíjat”, csak a kollégiumi szállásért és étkezésért kell fizetnem. Gyanítom, az sem lesz kevés, de úgy fogom fel, mint egyfajta befektetést a jövőbe - magyarázta Dani. km-pi Nézőpont Nyéki Zsolt Pont itt, s Így kezdődik ez el... Az ember élete során sokszor vár üzenetet, de ezek közül nagyon kevés az, amely igazán sorsfordító. Az egyetemi, főiskolai vágyak beteljesüléséről vagy épp elröppenéséről érkező pár szó ezek közé tartozik. Több ezer szépreményű fiatal ugrott tegnap este a magasba, kezében lóbálva a telefonját, hogy szinte még a levegőben tárcsázza barátait, és kürtölje világgá: „Sikerült! Felvettek!” Igen, ez egy nagy pillanat - valami véget ért, és valami elkezdődött. Érdekes, mégis mennyire más emlékkép lesz egyszer belőle... Szerkesztőségünk kis csapata is megosztott volt, amikor tegnap arról beszélgettünk, ki hogyan élte meg a hírt, amely a felvételéről érkezett. Sorainkban van, aki semmi rendkívüli élményt nem őriz, mondván: annyi ponttal a tarsolyában adta be a jelentkezését, hogy biztos lehetett a sikerben, így semmiféle izgalom nem fűszerezte a várakozási idejét. Nem titok: a fiatalabb korosztályhoz tartozó toliforgatók vallottak így, hiszen a felsőoktatás változó rendszerében a bejutási küszöb egyszerűbben kalkulálhatóvá vált. Bezzeg a mi időnkben... (mondják erre a „vén rókák”) a pontok felét vittük a középiskolából, a másik feléért pedig személyesen kellett megküzdeni a választott intézményben. Na, ott aztán volt izzadás, hisz a professzorokkal tűzdelt vizsgabizottság egyszerre volt kíváncsi szakmai, emberi és mentális kvalitásokra. A próbatétel után, otthon a kimérten kerékpározó postást lestük, vártuk, mikor hozza már a levelet az értesítéssel, s mikor végre előhúzta súlyos táskájából „azt” a borítékot, rögvest bontottuk a kapuban, remegő kézzel. Az örömhírt csak este, a Jereván (ez is hová lett azóta...?) kertjében tudtuk csak közölni a barátokkal, együtt találgatva, hogy mikor jön és hová szól majd a behívóparancs - mert a sikeres felvételik többsége akkoriban egy év katonai szolgálattal is járt a fiúknak. Repül ez a fránya idő, de a pillanat tétjén semmit sem változtatott. A jól teljesítő diákok előtt új kapuk nyílnak, s bár a dolguk ugyanaz lesz - szorgalmasan küzdeni a célért -, új élet vár rájuk. Már felnőttként teszik le a hallgatói esküt, s hogy a fogadalmukból mit teljesítenek, azon a további életük múlik. Nagyobb lesz a szabadság, s vele a felelősség: a tanulás mellet lehet, s kell is élvezni a diákéletet, mert az egyszeri és megismételhetetlen, soha nem jön vissza. Ám akiben nem lesz meg a kellő bölcsesség a mértékek és arányok megválasztásához, később súlyos árat fizet a ki nem érdemelt lazításért; de ennyi szentbeszéd itt és most elég is, mert pontosan itt és most valami új és jó kezdődik el. zsolt.nyeki@kelet.hu Nagyobb lesz a szabadság, és vele a felelősség is; kell a bölcsesség a mértékek es arányok megválasztásához. Kollégáinkat és ismert közéleti szereplőket kérdeztünk Ön hogyan emlékszik vissza a pillanatra, amikor megtudta, hogy sikerült a felvételije? Pusztai Sándor fotóriporter Mán László szerkesztő Palicz István újságíró Tarnavötgyi Gergely újságíró Pánczél Zoltán kézilabdázó Két főiskolára - jó eredménnyel- Érettségi után Kecskemét műszaki főiskolájára adtam be a jelentkezést. Két évig naponta gyúrtunk a jó eredményre különórákon, így eséllyel, de nem túl magabiztosan vágtam bele életem nagy kalandjába. Aztán izgatottan vártuk a postát (akkor még nem volt civil net), és lestük, hogy vastag, vagy vékony borítékot kapunk-e kézbe. Később a Nyíregyházi Főiskola volt, ahová már egy tanfolyam révén besétáltam. Több tucatnyi kollokvium, néhány szigorlat, és fél tucatnál több más szakma megszerzése miatt már nem hozott úgy tűzbe, de a diplomát nem adták ingyen. Borítékban hozta a postás- Őszintén szólva kristálytisztán nem emlékeszem, hiszen nagyon régen, 1974 nyarán volt. Még telefonunk sem volt, nem hogy mobil, nem tudhattuk mi az sms, a Viber... Különösebben nem izgultam, hiszen a szóbelim jól sikerült, de azért nagyon örültünk, hogy debreceni agráros lettem. Az egyetemi éveket késéssel indíthattam, mert akkor ősszel már be is vonultam, akkor az egyetem előtt tizenegy hónapos katonásdi volt a módi. Az a jó hír egyébként azt is jelentette, hogy elindulhattam az önálló élet felé, aminek előnyeit az egyetemen igyekeztem is kihasználni... Küzdöttem és bízva bíztam- Egyik nap egy vékony borítékot hozott a postás, ebből derült ki, hogy megütöttem a mércét, ősztől főiskolás leszek. Ennél sokkal jobban bevésődött az emlékezetembe a magyar szóbeli felvételi, amelyen Az ember tragédiáját húztam, feladatom pedig a 15 szín bemutatása volt. Küzdöttem és bízva bíztam, ugyanis részletesen csak egy színről tudtam beszélni, amelyiket megtanultam az érettségire. Ezt mint nagy kedvencemet vezettem fel és adtam elő kellő határozottsággal a „zsűrinek”, akik szerintem sokkal inkább a stand up-omat pontozták, mint a lexikális tudásomat. Nagy kő nem, csak pár pofa sör- Amikor jelentkeztem (akkor még nem így hívták) a Nyíregyházi Főiskola kommunikáció-magyar szakára, szinte biztosra mentem: a jó középiskolai bizonyítványt megspékelte egy masszív érettségi, ehhez jött a diákolimpiái bajnoki címért járó három „sportos” plusz egység, így a ponthatárok meghirdetése előtt páholyban érezhettem magam. A jó hír érkeztekor nagy kő nem esett le a szívemről, csak pár sör gurult le a torkomon. Mesterképzésre Szegedre jártam, oda cidrisebb volt bekerülni. Büszke voltam rá, hogy a felvettek közül a legjobb (50 pontos) írásbelit írtam. A tesisek szülei telefonáltak- Majd’ pontosan harminc éve történt, hogy a miskolci Földes Ferenc Gimnázium végzős testnevelés szakosai, a 4/f-esek Tiszacsegén búcsúztattuk a gimnáziumi éveket. Igyekeztünk jól érezni magunkat, amikor telefonon kaptuk a hírt szüléinktől, hogy sikerült. Nyolc fiú és hat lány volt a társaságban, valamennyien testnevelés szakon folytattuk. Természetesen méltóképpen megünnepeltük a sikeres felvételit. Jómagam és még öt társam Nyíregyházán szereztük meg a diplomát, és végül nyíregyházi is lettem, hiszen itt élek már jó ideje. Egy bambi mellé jött a jó hír- Két éve jelentkeztem az egri főiskola rekreációszervezés és egészségfejlesztés szakára- mondta el egy nagy levegővétel után Pánczél Zoltán. A Nyíregyházi KC balkezes átlövője szerint akkor 350 pont volt a limit, amit meg kellett ugrania. S megugrottá: a súlypontemelkedésével sosem volt'gondja, ezek szerint az esze is vág, mint a borotva.- Sms-ben kaptam a jó hírt. Akkor Egerben játszottam, a késő délutáni edzés után beültünk a srácokkal egy bambira, ekkor csippent a telefonom. Csak egy szolid ünneplésre futotta, mert másnap folytatódott a meló - emlékezett vissza.
