Kelet Magyarország, 2015. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-05 / 130. szám

2015. JÚNIUS 5., PÉNTEK KELET Ez „az élet fájdalmas csodája” Kozma Péter, dr. Kovács Ferenc és Baracsi Endre az emlékezés virágcsokrával fotó: sipeki Péter éli át a közösségi összetar­Megható ünnepi beszé­dek a nemzeti összetar­tozás napján Nyíregy­házán, a 95. évfordulón. NYÍREGYHÁZA. A római kato­likus társszékesegyház ha­rangzúgását messze vitte a napsütéssel kísért júniusi szél - az 1920-as trianoni bé­keszerződés aláírásának 95. évfordulóján, a magyar nem­zet összetartozásának napján a megyeháza előtt emlékezett az ünneplő közösség. Az összetartozás pátosza- Az első világháború legna­gyobb vesztese Magyarország volt. Jó ideig beszélni sem lehetett a határok átrajzolásá­ról. A trianoni békediktátum következményeként Magyar- országon az összmagyarság alig kétharmada, 7,6 millió fő maradt. Mintegy 3,3 mil­lió magyar rekedt kívül az új állam határain - említette dr. Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere.- A Parlament 2010-ben el­fogadta a kettős állampolgár­ságról szóló törvényt. Ezzel régi adósságot törlesztettünk, mely sokat segíthet a trianoni trauma feldolgozásában. Ka­rinthy Frigyes így ír a Levél kisfiamnak című művében: „Valamikor hallani fogsz majd Létezik egy láthatatlan kapocs, ami erősíti az összetartozást. DR. KOVÁCS FERENC az életnek egy fájdalmas cso­dájáról - arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok - meg fogod tudni, mire gon­doltam”. Bár megcsonkították az or­szágot, lélekben mégis egyek vagyunk. Létezik egy látha­tatlan kapocs, ami erősíti a nemzeti összetartozást. Ösz- szesen 14 206 határon túli vette fel a kettős állampol­gárságot a nyíregyházi ön- kormányzat szervezésében az utóbbi négy évben, ez a mutató országosan eléri a 700 ezret.- Az emberi lét alapja az emlékezet. Aki nem emléke­zik, az nem is él. Akinek nincs emlékezete, létfelejtésben él. Nem is él, csak kallódik. Nem tozas pátoszát - fogalmazott Kozma Péter megyei kor­mánymegbízott. - A trianoni békediktátum a magyarság tudatában Muhival és Mohács­csal vetekszik. Baktay Ervin gondolatai jutnak eszembe: „A haza gyökér, melyből éle­tünk fája kisarjadt, az a pont a Föld kerekségén, ahol tör­A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal és Nyíregy­háza Megyei Jogú Város Ön- kormányzata szervezésében a Hősök terén, a megyeháza előtt rendezték meg az ün­nepi megemlékezést a nem­zeti összetartozás napján. Az ünnepi műsorban fellépett a zsünk a Föld tápláló, életadó, fenntartó erejét issza legmé­lyebb gyökérszálain át... Ha el­vágják gyökereinket, korhadó hulladék, tűzre vetendő holt anyag lesz belőlünk”. Gyöke­reinket, értékeinket meg kell becsülni. Büszkének kell lenni a zajtaiak és a vállajiak igye­kezetére, amivel anno a hatá­rainkon belül tudtak maradni. Vasvári Pál Gimnázium szín­játszó és zenetagozatos cso­portja, illetve Bata Hajnalka népdalénekes. A szónokok egyaránt a Tri- anon-emléknap jelentőségét méltatták megható szavak­kal, majd a magyar történel­mi egyházak képviselői révén közös imával zárult a tartal­mas program. Nemzeti mementó A nemzeti összetartozás napja az 1920-as trianoni békeszerződés aláírá­sának évfordulójára emlékező, június 4-ére eső nemzeti emléknap Magyar- országon, melyet 2010. május 31-én iktatott törvénybe az Országgyűlés. A törvény elfogadásával kinyilvánították: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetar­tozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságá­nak meghatározó eleme". Nemzeti összetartozás nélkül nincs nemzeti felemelkedés.- A haza minden előtt - kezdte a retorika jegyében Baracsi Endre, a megyei köz­gyűlés alelnöke. - Beregda- róci gyerekként szembesül­tem azzal, hogy nem tudom úgy meglátogatni az összes rokonomat, ahogy szeret­ném. Sokan vannak ezzel így Szabolcs-Szatmár-Beregben. Illyés Gyula írta: „A vidéki, aki a hazáról kezd beszélni, az előbb-utóbb a szülőföldre, a szűkebb pátriára lyukad ki: egy falura és legeslegvégül egy udvarra, onnan a kony­hán át egy kétablakos szobá­ra, amelyben anyja nyelvét megtanulta. Vagyis öntudat­lanul újraéli visszafelé egy szó történetét, ízleli az ősi pillanatot, amidőn a ház és haza egy dolgot jelentett”. Mi, magyarok közösségeket alkotunk a közös ég alatt. Gyönyörű nyelvünk van! Fon­tos feladat erősíteni a nemze­ti öntudatot. Nem csak június 4-én, hanem az év minden áldott napján - zárta gondola­tait Baracsi Endre. KM Szónoklat és közös ima ® Megidézett múlt Az újfehértói KOSZISZ Szent István Gimnázium és Szakkö­zépiskola diákjai is megemlékeztek csütörtökön Magyaror­szág szétszakításáról, a trianoni békediktátum 95. évfordu­lójáról. FOTÓ: ISKOLA Együtt érez a magyarokkal A megyeszékhelyen élő francia énekes nem lépett színpadra a békeszerződés aláírá­sának évfordulóján. NYÍREGYHÁZA. Nemcsak a ma­gyarok szíve szorul össze, a külföldön született, de ha­zánkban élő emberek is szo­morúan emlékeznek a triano­ni békediktátum aláírásának napján. Roboklex Gerome régóta él családjával Nyíregyházán. Az ünnepi könyvhéten szín­padra állt volna zenekarával, a Milorddal, ám lemondták a koncertet, amikor kiderült, hogy az csütörtökre esne.- A könyvhét nyitónapján léptünk volna fel, de már a szervezéskor kijelentettem, hogy az együttes nem ad ze­nés műsort a magyarság leg­fájdalmasabb napján, június 4-én. Franciaként együtt érzek minden magyarral - mondta el megkeresésünkre az énekes. Felesége megjegyezte: Ge­rome úgy döntött, hogy vi­dékre utazik csütörtökön, mert aznap nem szeretett Roboklex Gerome csütörtökön nem énekelt fotó: km-archív volna részt venni semmiféle ünnepen, ugyanis nem egyez­tethető össze a nézeteivel, km Mindenki tudta: igazságtalan Vajon ki lehet-e heverni Trianon tragédiáját? Transzgenerációs sérü­lés - így határozta meg Trianont a szakember. nagyvárad. A Trianon okoz­ta lelki sérüléseket, kollektív lelki zavarokat és az azokból kivezető utak keresésének módját mélylélektani meg­közelítéssel értékelte a Pszi- choszociális Rehabilitációs Világszövetség alelnökeként dr. Kosza Ida. A szakember Carl Gustav Jung követője, és a Jungi mo­dellben gondolkodik. A Jungi kollektív tudattalanban - mint az egyéni tudattalanban is az egyén emlékei - megvan egy nemzet összes emléke. Ezért a nemzetet ért trau­ma a tragédia megtörténte után generációkkal később is jelentkezhet különböző pszi­chés zavarokban. így depresz- szióban, alkohol vagy drog fogyasztásában, akár öngyil­kosságban. Ezt nevezi transz­generációs sérülésnek. Példa­ként említette, hogy a zsidó nép szántára a holokauszt tekinthető transzgenerációs traumának. Trianon a magyar nemzet számára olyan transzgenerá­ciós sérülést okozott, mely a nemzet lelkiállapotát be­folyásolja. A tünetek - pl. a sokat emlegetett depresszió - valójában következményei az elszenvedett súlyos traumá­nak. Ezzel hozta kapcsolatba azt a kollektív öndestruktív folyamatot, a magyar népes­ségfogyást, mely - sokakkal ellentétben - az előadó sze­rint megfordítható. Beszélni sem lehetett róla Nagypn nagy szükség van az emlékek feldolgozására, és azért súlyos a sérülés, mert évtizedekig beszélni sem le­hetett róla. Állítása szerint nemcsak a magyar nemzetre, de az utódállamok népeire is hatással volt Trianon. A kisantant államaiban az emberek tisztában voltak Dr. Kosza Ida fotó: bihari napló azzal, hogy igazságtalanság történt Magyarországgal, hisz hamis adatok, hamis állítá­sok alapján darabolták fel. Ez egy el nem ismert lelkiisme- ret-furdalást okozott bennük. Emiatt alakult ki sok esetben a magyargyűlölet. Trianon transzgenerációs traumájának megoldása a nemzet spirituális egységé­nek helyreállítása, mely már folyamatban van. rais István Kárpátalja. - A trianoni bé­kediktátum számunkra olyan trauma, mely történelmünk folyamán a legrettenetesebb sérülést okozta a nemzet tes­tén. Nem hiszem, hogy ezt va­laha is ki lehet heverni - véli Vári Fábián László kárpátaljai magyar költő, néprajzkutató. - Ezért volt fontos az Országy- gyűlés 2010-ben hozott dön­tése, hogy június 4-e legyen az összetartozás napja; ez el­viselhetőbbé tette számunk­ra ezt a napot, közelebb hozta egymáshoz a szétszakított ország határon túlra taszított és az anyaországi magyarja­it. Úgy érzem: a nemzet va­lóban összetartozik, még ha több országban is élnek ré­szei. Hogy mindezt törvényi szinten is kimondták, nagy elégtétel a kisebbségi sorban élő magyarok számára. Azt is pozitívumként kell értékelni, hogy a határon túli, jobbára magyarok lakta városokban is megemlékeznek erről a nap­ról. Jó arra gondolni, hogy a többségi nemzetek is tudo­másul veszik ezt a napot, s ezáltal növekszik a megbéké­lés esélye.- Kárpátalján ma ennek az összetartozásnak felfokozott jelentősége van. A kelet-uk­rajnai puskaporos légkör el­lenére itt viszonylagos béke uralkodik, és jó lenne, ha biz­tosak lehetnénk abban, hogy ez tartósan így is marad, a háború bennünket nem fog érinteni. De ennek a bizako­dásnak csak akkor lesz alapja, ha az Európai Unió országai, s főként az Egyesült Államok valóban őszintén és eltökél­ten törekszik arra, hogy a háborúnak véget vessenek. Kelet-Ukrajnában ugyanis az orosz lázadók nem fogják ad­dig letenni a fegyvert, amíg nem kapják meg az önren­delkezést, az autonómiát. Ezt Ukrajna vezetőinek is tudo­másul kellene venni - fogal­mazott. KM-GYL Nézőpont Györke László Másodrendű állampolgár Az eszmélés pillanatában sok mindent nem értettem. Nem értettem például, hogy miért kell a tanító nénit Anna Sztyepanovnának szólítani az iskolában. Hisz Annuska néni ugyanolyan magyar volt, mint én, vagy az egész falu. Amikor már én magam tanítottam, az egyik idős kolléga felrótta, hogy miért szólíttatom magam Laci bácsinak, hisz „hivatalosan” én Vaszilij Sztyepanovics vagyok. Gábor bácsi (azaz Gavrilo Joszipovics) való­színűleg azért nem merte magyarul szólíttatni magát egy színmagyar kárpátaljai falu magyar tannyelvű isko­lájában, mert a pályáját még a kemény ötvenes években kezdte. Akkor, amikor min­den kisebbségi értelmiségire jutott egy kágébés ügynök, akik megtehették, hogy a renitens „magyarkodókat” kirakatják állásukból. Hányszor, de hányszor vágták a fejünkhöz: „Uk­rán (orosz) kenyeret eszel, beszélj ukránul (oroszul)”. Persze, ennek az állításnak számos pontja hibás, de ez a többségi nemzet fiait általá­ban nem érdekelte. Tisztelet a kivételnek, mert azért az együttélés, az egymásra utaltság elviselhetőbbé tette a hétköznapokat. De azért mindig akadt valaki, aki érez­tette: ti itt csak megtűrtek vagytok. Mit nem adtunk volna még a rendszerváltás előtt, ha úgy járhattunk volna át az ország­határon, mint manapság. Ám az útlevél - mint annyi más - privilégium volt. Lehetett adni, de minden indok nélkül meg is lehetett tagadni. S úgy néztünk a Nagy Birodalom­ból Magyarországra, mint az ígéretek földjére, ahová talán sosem jutunk el... laszlo.gyorke@kelet.hu Kelet kvíz A hagyomány szerint 1848-ban, amikor a magyar királyi koronát menekítették, az akkori Fényes-fé­le kastélyban helyezték el a telepü­lésen. Hol? a) Rakamazon b) Apagyon c) Nagykállóban d) Kemecsén A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el. ■ Koszorúztak A Jobbik Magyarországért Mozgalom is a Hősök terén emlékezett meg a trianoni békediktátum évfordulójá­ról. FOTÓ: PUSZTAI SÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom