Kelet Magyarország, 2015. május (72. évfolyam, 102-125. szám)
2015-05-09 / 108. szám
2015. MÁJUS 9., SZOMBAT KELET Nyíregyházi városnap 5 msmmwtm Élő példa: megfér két fotós egy családban Sipeki Péter és nagypapája, Hammel József FOTÓ: SIPEKI PÉTER Nagyapám, Hammel József a Kelet-Magyarországnál töltött több mint negyedszázad alatt a megye, valamint a megyeszékhely meghatározó fotóriporterévé vált, és hűen dokumentálta a város életét. Nagyjából akkor tette le a fényképezőgépet, amikor én születtem, az életemet mégis alapvetően meghatározta. Otthon ugyanis akármerre néztem, fotókat láttam, és így bár nem tudatosan, mégis erre a pályára irányított. Neki köszönhetem, hogy fotóriporter lettem, és azt csinálom nap mint nap, amit annak idején ő: dokumentálom a város életét. SIPEKI PÉTER „Nekem Nyíregyháza minden” Kopka János emberileg kellett, ujjongtam. Minden ideköt: itt születtem, itt nevelkedtem, itt dolgoztam. Őseim, akik közel kétszáz éve Kétkezi munkával, majd tol- jöttek ide a felvidékről har- lal: ha kellett, harcoltam, ha madik és szakmailag is örök példakép. FOTÓ: SIPEKI PÉTER telepesekként, itt nyugszanak a szabolcsi homok ölelésében. Sokadik nemzedék tagjaként kaptam örökségül a Kopka és a János a nevet - vall magáról egykori főszerkesztőm, aki számomra örök példakép: szakmailag és emberileg is.- A szorgos tirpákok és a város elválaszthatatlanok - erősíti meg. - Örülök, hogy része lehetek e csodának: láttam, amikor lebombázták, ott voltam az újjáépítésénél, büszke vagyok gazdagodására. Mint újságíró, majd a megyei lap főszerkesztője, minden rezdülését ismertem. A cél volt kitörni, megmutatni, felemelni. Ennek jelképei azok a könyvek is, melyeket Nyíregyházáról írtam. DANKÓ MIHÁLY Ahonnan csilingelve indult el a villamos nyitó, komolyzenei hangverseny, gasztronómiai és kulturális programok közül válogathatnak az FOTÓ: RACSKÓ TIBOR Nyíregyháza az én városom. Amikor beköltöztünk a belvárosba, naponta láttam Kossuth Lajos szobrát, aki egyik kedvenc költőm (ugyancsak P. Sándor) harcostársa volt, így adódott, hogy nekem e pont az, ahol leginkább otthon érzem magam. Itt csilingelt a villamos, innen tekertünk Sóstóra, ide érkeztünk egy- egy győztes focimeccs után, és énekeltük a Fekete Péter és a Bástya sétány dalbetéteit. Két időszak (kecskeméti főiskola és sorkatonaság) kivételével egész életemet a szülővárosomban töltöttem. Nekem ez a világ közepe, pusztai Sándor Pusztai Sándor fotó: sipeki Péter Időutazásra felkészülni: varázslatos montázsok Tóth Péter barátom sokoldalú személyiség. Zenészként, a Múzeum Rock Band frontembereként régi dalokat énekel, ám van egy másik „muzeális” hobbija is: a megyeszékhely egyik leglátogatottabb közösségi oldala, a Nyíregyháza régen és most egyik szerkesztőjeként közel félszáz fotómontázst készített a városunk egykori és jelenlegi arcáról.- Elővettem pár tucat megsárgult képet, és - fényképezővei a kezemben - felkerestem a helyszíneket, épületeket, majd az egykori fényképész „lábnyomába lépve” megörökítettem, amit láttam. A montázsok, melyekből idővel akár kiállítás is nyílhat, varázslatos időutazásra hívják a régen és most itt élő nyíregyháziakat is - mesélte Péter, palicz István Palicz István és Tóth Péter a villamos előtt fotó: sipeki Péter Nézőpont M. Magyar László Emlékek, gyökerek Mi köt bennünket a szülőföldünkhöz? Az emlékek és a gyökerek. S minél több lesz az éveink száma, úgy gyarapodnak az emlékek, s annál mélyebb és vastagabb a gyökér. Örökre meghatározó élmények a gyermekkor önfeledt évei, az iskolákban szövődött, egy életre szóló barátságok, az első szerelmek. S még sok olyan apró élmény is gazdagított bennünket, amelyek abban a pillanatban talán nem is voltak annyira jelentősek, de az évek múlásával mind meghatározóbb szerepet játszottak az életünkben. Mi köt engem Nyíregyházához? „Csupán” egész eddigi életem, bár igaz, máshol is születhettem volna. A szüleim ugyanis egy Csongrád megyei településről kerültek a szabolcsi megyeszékhelyre. Ott hagyták családjukat, rokonságukat, hogy tőlük több száz kilométer távolságra, egy teljesen idegen és ismeretlen környezetben kezdjenek új életet - mert az 1950-es években a párt ezt követelte meg egy BM-dolgozótól. így lettem én már ízig-vérig nyíregyházi, aki büszke arra, ha a Cantemus énekkarai sikereket érnek el külföldön, akit örömmel tölt el, ha a Szpari pontot, pontokat hoz haza vendégként az NB I-es meccsekről, de éppen úgy jó érzéssel tölt el minden tehetséges fiatal sikere, legyen az bár táncos, zenész, sportoló vagy képzőművész. S mik még az én apró emlékeim? Bár már régóta nem vagyok diák, de a városháza árkádja alatt most sem megyek át, pedig jól tudom, már nem kell órán felelnem. Bocsánatot kell kémem a színház előtt álló Thália szobrától, mert tizenéves kisfiúként nem értettem, hogy lehet egy édesanyának olyan furcsa gyermeke. Csak jó pár évvel később jöttem rá, hogy a színjátszás múzsája maszkokat tart a kezében, s nem a saját kisdedét. Lelke, hangulata, közösségteremtő ereje van a városnak, mint ahogy minden szülőhelynek, lakóhelynek, ahová emlékek és gyökerek kötnek valamennyiünket... laszlo.magyar@kelet.hu Emberségből példát, vitézségről formát... Balassi híres sora akár őrá is igaz lehetne, hiszen fiatal határvadászként ugyanolyan erkölcsi erővel és tartással állta meg a helyét, mint később pedagógusként. Életem egyik legnagyobb elismerése volt, amikor elmondta nekem, hogy - 18 élő, egyenesági leszármazottja, gyermekek, unokák és dédunokák mellett - a fiaként tekint rám. Pedig már aktív nyugdíjas, nyugalmazott zenei szaktanácsadó volt, amikor megismertem. A megye komolyzenei életének lapjairól aligha hiányozhat a neve, s ma már nemcsak Mátészalka, de Nyíregyháza is méltán büszke a kórusmuzsika pedagógusainak doyenjére, s életműdíjasára. Erdős Jenő az idén novemberben tölti a 95 esztendőt, s bár élete bővelkedett jóban és rosszban, egyenessége, tartása, nemes- lelkűsége töretlen maradt. Remélem, még sokáig ölelheErdős Jenő és Matyasovszki József FOTÓ: PUSZTAI SÁNDOR Egy megyeszékhely élete, fejlődése elképzelhetetlen modern repülőtér nélkül. Szenvedélyes elhivatottság és megkérdőjelezhetetlen szakértelem - az értékteremtő munka alapvető feltételei. Ezekre építve őrzi Nyíregyháza repülő hagyományait: képez kiváló pilótákat és üzemelteti a repülőteret Horváth Péter és remek csapata. Az innen kikerülő pilóták messzire röpítik a megyeszékhely hírnevét, bárhová is kerüljenek a világban, a repülőtér pedig számos módon szolgálja a várost, legyen szó gazdaságról, életmentésről vagy sportról. Nyíregyháza Kötelékben földön, s égen: Horváth Péter és Nyéki Zsolt közös „repülése” fotó: pusztai Sándor a hazai repülőélet fellegvára 1968-as indításától, és rémé- még a tényeket: van élet a saslett a felsőfokú pilótaképzés lem, sokáig nyugtázhatjuk fészekben! nyéki ZSOLT
