Kelet Magyarország, 2015. április (72. évfolyam, 77-101. szám)
2015-04-09 / 83. szám
2015. ÁPRILIS 9., CSÜTÖRTÖK 6 Kultúra KIÜT Interjú Hulej Emese újságíróval, a Teleki Gézáról szóló könyv szerzőjével Ilyen története csak ilyen embernek lehet FOTÓ: FALUS KRISZTA Regényes életrajz egy nem akármilyen életű magyarról. életút. Az Erdélyben, magyar grófnak született Teleki Géza - Teleki Pál miniszterelnök unokája - Amerikában élt és tanult, antropológus lett, Afrikában a csimpánzok viselkedését kutató Jane Goodall munkatársa volt. Az élete kész regény. Ezt a regényes életrajzot meg is írta Hulej Emese újságíró, a Nők lapja munkatársa. Vele beszélgettünk. Vissza tudja idézni a pillanatot, amikor eldöntötte, hogy könyvet akar írni, és éppen erről az emberről, Teleki Gézáról? HULEJ EMESE: Mivel elég sok kolléganőm írt már könyvet, engem is gyakran megtalált a kérdés: „neked mikor lesz már könyved”? De úgy voltam vele, hogy nem érdekelt, lesz-e vagy nem lesz. Arra volt szükségem, hogy az életem megújuljon. Olyan feladatot kerestem, aminek teljesen odaadhatom magam, mert úgy képzeltem: ez hozza az életemet megújító katarti- kus változásokat. Tudatosan keresgéltem, mi legyen ez a feladat. Amikor először készítettem interjút Gézával, nem is éreztem meg benne azt, amit kerestem. Lenyűgözve hallgattam persze a történeteit. Mintha kincset találtam volna. Ilyen története csak ilyen embernek lehet. El kellett telnie egy kis időnek, mire úgy kezdtem gondolni rá, hogy ebből talán lehetne egy könyv. A fotós kolléganőmnek beszéltem erről először. Any- nyit mondott: „tudod, én csak ilyen könyveket olvasnék”. Mi számított a döntésénél? A Telekiek iránti érdeklődés? Teleki Géza kalandos élete? Vagy, hogy ez nagyon érdekesen elmesélhető történet? HULEJ emese: Magamra koncentráltam. Azt éreztem, hogy nekem jó lenne. A legtöbb ilyen első találkozó után tudja jól az ember, hogy ez remek volt, és nehéz is belőle kimozdulni, mégis várja a következő munka, a következő találkozóval. Itt nem tudtam kimozdulni belőle. Azt éreztem, ebben az emberben együtt van minden, amire én rezonálok, ami az én személyes, Erdélynek, Afrikának, a memoároknak szóló érdeklődésemen is alapul. Teleki Géza is úgy gondolt az élete történetére, mint egy kincsesbányára? HULEJ EMESE: Nem. De később tudatában lett. Hogy végül miért akarta ezt a könyvet, azt a beszélgetéseink egy pontján meg is kérdeztem tőle. Azt mondta, részben azért, mert nagy az érdeklődés a családja iránt. A szüleiről szinte semmi sincs megírva, és ez lehetőség emléket állítani nekik. Azt is fontosnak tartotta, hogy az élete tapasztalatait, a munkája eredményeit megörökítse. A saját családjában sem mindenki tudja, hogy milyen, szakmailag is gazdag életet élt, és hogy milyen eredményekre jutott. Sokszor gondolkodtam rajta: miért nem írja meg ő maga? Azért, mert ahhoz előbb mindenféle értelemben fel kellett volna dolgoznia az életét. És itt voltak problémái. A könyv az ő nézőpontjából az élete fel- dolgozási folyamata is. Amit leírtunk, azt együtt bányásztuk ki, együtt gyötrődtük végig. Hatalmas történelmi hátteret ábrázol. De gyakran érezni úgy, hogy az elbeszélőben megvan a fogékonyság, valamiféle lelki azonosság a hősével, csak így tudhatja kipótolni a tények hiányzó részeit. Ezek tényleg érzelmi mélységek. Mi volt ebben a gyötrődés? HULEJ EMESE: Amikor először beszéltem vele, a rutin és az emberismeret azt mondatta: ez a férfi nagyon egyben van. Bölcs. Érzelmileg kiegyensúlyozott. És ahogyan haladtunk előre a beszélgetésekben, olyan mélységekig jutottunk, hogy azzal morálisan is kellett valamit kezdeni. Én azzal a szándékkal mentem oda hozzá, hogy könyvet írjak az életéről. És nem azért, hogy feldolgozzam a traumáit. Márpedig a gyerekkora, a szüleivel való kapcsolata a felszín alatt a fájdalomról szólt. A válás, az apa hiánya ennyi év után volt feldolgozható. Először tele voltam bizonytalansággal. Nem tudtam, mi lesz. Azt hittem, egy kicsit az én kedvemért is nyílik meg mindig jobban és jobban, mert annyira jók voltak ezek a beszélgetések. De szerintem arra jött rá, hogy ez így jó. Hogy ettől jobban érzi magát. Elkezdett újra álmodni. Amikor az első, a szüleiről szóló fejezetek kéziratát elolvasta, azt mondta, Hulej Emese könnyes lett a szeme. Csak a halála után gondolkodtam el erről alaposabban: nem túlzás ez? És rájöttem, hogy miért nem az. Mert az, amit leírtam, elfogadható volt a számára. Megszűnt a harca a szüleivel. A saját igazának érezte az ön írását, vagy egy olyan ember igazának, aki rálát az életére, és így meséli ezt el? hulej emese: Ha azt mondom, elégedettség, öröm, vagy boldogság, az nem írja le pontosan a reakcióját. Ez: katarzis volt. Ez: a feldolgozás. És ez: megtörtént. Ez a kettőnk munkája. Az újságírói szerep megvédi-e az érzelmi érintettségtől? HULEJ EMESE: Ezt érzelmileg nekem is fel kell dolgoznom. Muszáj végiggondolni: ha még egyszer írnék egy könyvet, jó lenne-e, ha ennyire fontos lenne az életemben, mint ez. Itt tartok most. Az erről való töprengésnél. És azt már tudja, mit tett hozzá a saját életéhez? HULEJ EMESE: Nem tudok úgy gondolni rá, hogy ez „egy könyv”. A legjobb barátnőmnek ezt az ajánlást írtam: „te tudod, hogy ez több mint egy könyv”. Olyan mély emberi kapcsolat alakult ki közöttünk, ami sokak szerint megnehezítette az írást. Amikor Géza először mondta: „nagyon kevés embernek jut ilyen kapcsolat, mint nekünk”, örültem. Milyen kedves, hogy ezt mondja. De egy idő után rájöttem, hogy tényleg igaza van. Annyi mindenemre szükség volt ehhez a könyvhöz. A szakmai tudásomra. Az empátiámra. Az időmre. Az ösztöneimet is sokkal inkább használtam, mint azelőtt. Egyszerűen úgy éreztem, egy fonal mentén | haladok. Ez tényleg nemcsak | szakmai, de fontos emberi tapasztalat is. Hogy nem élhette meg a könyv megjelenését, az nekem fájdalom. Bár hívő lévén hiszem, hogy eljutott hozzá és tetszett neki. Ha valakiről írsz egy könyvet, azt picit neki is írod. Könnyen talált utat a könyv a kiadóhoz? hulej emese: Számomra az volt a fontos, hogy igényes kiadó legyen. Hogy a könyv legyen a fontos - ne velem akarják eladni, mert ez a hozzáállás a részemről szóba sem jöhet. A Helikont többen ajánlották, és ez jó választás is volt. Hittek a könyvemben, és sokat segítettek a megjelenésében. Amikor elmentem hozzájuk a kéziratommal, lelkesek voltak, rögtön szerződést ajánlottak. Sírtam a boldogságtól, mert egy csapásra megszűnt a bizonytalanság, hogy lesz könyv, vagy nem lesz könyv. Szerződést ajánlottak, lényegében látatlanra? Miért? hulej emese: A Helikon erdélyi témájú könyvei sikeresek. Es népszerűek az arisztokrata memoárok. Az emberekben él ezek iránt a kíváncsiság. A Nők Lapjában is volt egy sorozatom arisztokraták ma élő leszármazottairól. Érzékelhető volt, mennyire ki vannak éhezve az olvasók az ilyen történetekre. Mert ezek igazi történetek, olyan emberekről, akik értékeket és identitást mutatnak egy olyan, értékvesztéssel küszködő korban, amikor az emberek önazonossága meggyengül. BUJDOSATTILA attila.buidos@eszak.hu Széki gróf Teleki Géza Pál Kolozsvár, 1943. december 7. - Kisoroszi, 2014. január 7. Magyar antropológus, főemlőskutató, etológus, cserkész. Gróf széki Teleki Géza (1911-1983) magyar geográfus-geológus, egyetemi tanár, politikus, olimpikon, cserkészvezető és zabolai Mikes Johanna grófnő (1911-2008) fia, Teleki Pál (1879-1941) miniszterelnök unokája. Szülei 1943-ban a zabolai református vártemplomban kötöttek házasságot. _________ ______ __________________ Tanulmányait a George Washington Egyetemen végezte, ahol 1967-ben szeizett BA (Bachelor of Art) fokozatot antropológiából. 1977-ben védte meg a PhD (Doctor of Philosophy) értekezését a Pennsylvania Állami Egyetem antropológiai tanszékén. 1968-tól Jane Goodall munkatársa a Gombé Nemzeti Parkban. __________________ _____ Több könyvét franciául is kiadták. ___ ___________________ Életéről, munkásságáról Hulej Emese írt könyvet Egy Teleki gróf Afrikában címmel (Helikon Kiadó 2014). Pöttyös esernyő segíti Panni csodálatos utazását Móricz és a török tehenek Az ősbemutató azoknak ajánlható, akik hisznek a csodákban... nyíregyháza. Mi történik, ha Panni bárányhimlős lesz? Hogyan vigasztalja Nagymama? Megtalálja-e a kislány Ükük- apa esernyőjét? És feljut a Holdra? Eleven kérdések ama könyvsorozatban, amelyből Kardos Tünde és Sípos Balázs komponált bájos előadást a Művész Stúdió színpadára. Szepes Mária a Rákosi-kor legsötétebb esztendejében, 1953-ban kezdte el írni a Pöty- työs Panni-könyveket, amelyek az elmúlt évtizedekben gyerekek százainak szereztek örömet. A Móricz Zsigmond Színház bemutatója a mai kicsinyek számára készült: megvan benne minden, ami az óvodásoknak, s az általános iskola alsósainak élményt adhat. Az ifjú nézők azonosulhatnak Pannival, átélhetik a (gyógyulás érdekében tett) űrutazás kalandjait, miközben leckét kapnak szerétéiből meg játékosságból. És persze lírából, továbbá nosztalgiából is, hiszen a színen feltűnik Ükükapa (Kertész Zsolt) is, hogy az általa hajdan egy lá- dikóban elrejtett, röpülni képes pöttyös esernyővel segítse a gyermekek csodás útját. Mágikus Holdpor Sipos Balázs ötletes rendezése (látványterv: Pázmány Virág, zeneszerző: Kazár Pál) jól követhetően mutatja a „valóság” és az „álom” átjárhatóságát, harmonikusan ötvözve a hétköznap és az attól elszakadó, álombéli fantasztikum gyermekien naiv világát. A viszkető, piros pöttyeivel vesződő Panni (Bende Kinga) és Péterke (Mészáros Márton), valamint a Bárány (Varga Balázs) végül eljut az égbe, ahol megtörténik a varázslat, a Mágikus Holdpor csodát tesz! Jó elgondolás az, hogy a rendező a Holdat és a Nagymamát egyaránt Széles Zitával játszatja, hiszen ő az, aki mesélni kezd unokájának a szívvel rendelkező (Varga Csilla) esernyőről... A nyíregyházi ősbemutató bátran ajánlható mindazoknak, akik hisznek a csodákban: abban, hogy van valahol egy mesebeli eszköz, amely oda repít bennünket, ahová csak akarjuk... KARÁDI ZSOLT A szent hasú tarka tehén és a borivó galamb: Móricz Zsigmond állatmeséi Cséve Anna szemével. NYÍREGYHÁZA. Móricz Zsigmond állatmeséit kicsik is, nagyok is ismerik. Az Iciri-pi- ciri kismacska történetét, A török és a tehenek rímeit kívülről is tudjuk. Ezeknek az állatmeséknek a népszerűségét jól mutatja, hogy közkinccsé váltak, sőt, sokan népköltésnek gondolják sorait. Valóban, a mesék eredetét népköltészeti gyűjteményekben kell keresnünk, számos nyomtatott forrását és változatát ismerhette Móricz is 19. századi mesegyűjteményekből (Arany László, Gyulai Pál, Benedek Elek közléseiből), valamint népmesegyűjtők lejegyzéseiből. Fonográf a gyűjtéshez A prózából átköltött verses mesék kötetben először Erdő-mező világa címmel jelentek meg 1906-ban. Móricz még ismeretlen, pályakezdő újságíró ekkor, Az Újság című napilapnak és annak ifjúsági és gyerekirodalmi rovatának dolgozik, itt közük először „mondókáit”. 1906-ban a Kisfaludy Társaság megbízásából Szatmár vármegyében meséket (és népdalokat) gyűjt, tekintélyes mennyiségű kéziratlapot ír tele feljegyzésekkel, bár úgy tudjuk, a mesegyűjtéshez fonográfot is szeretett volna vinni magával. Ezekből a saját gyűjtésekből származik például az „iciri-piciri” szövegváltozata is. Új formában Előadásomban nemcsak a népmeséi előzményekről esik azonban szó, hanem arról is, van-e szerepe e verseknek Móricz pályája alakulásában. Az Erdő mező világa megjelenésekor egy rövid ismertetőt írtak, 1909-ben jelenik meg majd az első kritika. Csak hat évvel később, a Hét krajcár, a Sári bíró és a Sárarany, a Galamb papné sikerei után következik be az a kritikai fordulat: Babits Mihály egy modern írószemélyiség és arculat „képviselőiéként” üdvözli a könyvet. A jelentéktelen kötésű (Elek Artúr szerint „Ízléstelen uniformisban” közreadott) Erdő-mező világa külseje jelentős mértékben átalakul. A versek 1912-ben Boldog vüág címmel, szecessziós köntösben jelennek meg a Nyugat kiadásában. Meseképeit és díszbetűit Gara Arnold festő, grafikus, iparművész, a KÉVE tagja rajzolja. A mesék hangulatképe és stilizációja kerül előtérbe, a századforduló MÓRICZ ZSIGMOND Rajzolta Szónyi Gergekj A kicsik Imádják a nagy író rímeit FOTÓ: INTERNET összművészeti műideáját, az irodalom és képzőművészet kapcsolatát példázza. Az új formába kerekedett állatmese világa a művészi megoldásokra irányítja a figyelmet: 1922- ben a Magyar Ifjúsági- és Gyermekképeskönyv kiállításon az illusztrátor Gara Arnold szerzői neve jegyzi a könyvet az Iparművészeti Múzeumban. Azt, hogy Móricz mi módon tette a közismert meséket műalkotássá, még senki nem vizsgálta. Bár Móricz verses állatmesét nem ír többet, a téma és a népmese újraírásának írói módszere nem marad elszigetelt jelenség, megmutatja azt a kezdeményezést, mely Bartók és Kodály zeneművészetének közvetítői mintáit képes felmutatni az irodalomban. cséve ANNA Panni (Bende Kinga) végül feljut az égbe fotó: pusztai Sándor
