Kelet Magyarország, 2015. március (72. évfolyam, 51-76. szám)
2015-03-23 / 69. szám
2015. MÁRCIUS 23., HÉTFŐ KELET Tolipróba 5 Pagonyi Szabó János: Veronika kendője ...s bömbölt a nép, szinte kéjjel: Elfogták Jézust az éjjel! Pilátusnak lett a dolga: Elárulta Júdás csókja. Lendült a nép, hogy kövezzék Korbács hasította testét. Vérben fürdött, vérben ázott - Kemény volt a megalázott. Nem tagadta Isten-voltát, Tövisből font koronáját, Bársony palástot a vállán - Körbe rajta dühödt sátán! Kereszthalál! Keresztre fel! Őrjöngő tömeg követel! Hisztéria rajtuk ragad: Ha Isten vagy, védd meg magad! Krisztus tudta, eljön napja, Hogy életét feláldozza! Példa legyen, példa csupán? Ezért haljon a keresztfán?! Ácsolt kereszt görnyedt testén, Golgotára cipeltetvén. Keresztútját is gyalázzák - Elejti a keresztfáját. Felveszi a terhét Simon - Kezét tördeli a tribün. Tudja, hogy az ifjú férfi Igazságtalanul végzi. Messze van még a Golgota - Fáradt már az Isten Fia! Cipeli végítéletét, Vér borítja egész testét. A tömegből Veronika Kiskendőjét odanyújtja. Letörli vér-verítékét - Érti Jézus szembeszédét. A keresztét tovább halad, Veronika hazaszalad. Megmutatja Máriának, Mit adott a Szent Fiának. Tanítványok fogják körbe: Festmény lett a kiskendője. Vércseppekből rajzolódva Látható lett Jézus arca. Csoda történt?! Csoda lehet! Reménnyel-teli üzenet?! Biztatása tekintetén: Szeretete árad felénk! Gazsi, a falu békés bolondja Másnap fekete „varjú” fékezett a tanácselnök háza előtt: bőrkabátos, kalapos valakik szálltak ki belőle... tollprőba. Mindenki úgy ismerte: a Gazsi. Vezetéknevét, származását nem tudták, nem is firtatták. Valamelyik szomszéd faluból vetődött ide, a településtől úgy két kilométernyire lévő tanyán élő Karmacsi Julis néni karolta fel, ott lakott nála az udvari nyári konyhában. Azt beszélték: valami távoli rokona, ő sosem beszélt erről, de nem is kérdezték. Negyven, vagy ötven éves lehetett, magas termetű, jó alkati adottságokkal, ami végül is létfenntartásának, életvitelének meghatározója volt, mert fizikai erejéből tengette életét: falubeliéi szezonmunkákra hívták és ő mindent vállalt: ásott, kapált, vályogot vetett, tró- gereskedett, amiért enni kapott, meg egy-egy viselt ruhadarabot, ünnepek előtt hellyel-közzel vihetett magával némi aprópénzt, süteményt, húsféléket. Nem volt sosem konfliktusa sem szállásadójával, sem falubeliéivel, elvégezte a rábízott feladatokat, de csak úgy, ha előtte elmagyarázták, megmutatták: mit és hogyan kell csinálnia. Reggelenként, mikor végzett a tanya körüli kötelességeivel, elindult a faluba, végigjárt minden utcát, mindenkinek, ki útjába akadt, köszönt és megszólított, mert ismert nevén minden falulakót:- Adj’ Isten, oszt mi újság van? Volt, aki fogadta, volt, aki elment mellette, vagy csak úgy panyókáról vetette oda a választ - ő minden esetben reagált úgy, mint mindig, mint mindenkire:- Na, hát hál’ Istennek! - aztán ment tovább. Nem lehetett tudni, érteni: eljutott-e születésétől fogva, avagy betegség következtében sérült szürkeállományáig a válasz, amint azt sem: miként született benne a kérdés, az érdeklődés silány volta. Ameny- nyiben volt válasz, s azt némi sajnálattal köretezve többnyire megadták a kérdezettek, ő vitte magával, hogy elismételje az éppen esedékes munkaadójának: Béla mondta, hogy jól van, vagy János mondta, hogy kaszálni megy, avagy Juliskának pulyája lesz és így tovább, de amolyan végszóként minden esetben hozzáragasztotta: na, hát hál’ Istennek! Ez a rá jellemző, szerény szellemi képességeiből eredő viselkedés a falu hírmondójává tette: az általa szállított hírek- b ő 1 Adj’ Isten, oszt mi újság van? ILLUSZTRÁCIÓK: THINKSTOCK meg mindenki azt hámozta ki, amit éppen akart, vagy lehetett. Ötvenhárom kora tavaszának egy reggelén szokása szerint a falut járva a tanácsháza előtt összefutott az elnökkel. Rá is szólt:- Adj’ Isten, oszt mi újság van? A tanácselnök, helybéli ember, kivel jól ismerték egymást morózus hangulatban volt, éppen azon igyekezett, hogy fekete szalagot kössön egy nagy vörös zászlóra;- Hagyjál, Gazsi, dolgom van, meghalt Sztálin.- Na, hát hál’ Istennek - reagált a kérdező és ment is tovább, osztogatva útközben a friss hírt. Másnap, kora hajnalban, fekete „varjú” fékezett a tanácselnök háza előtt: bőrkabátos, kalapos valakik szálltak ki belőle, majd néhány perc elteltével már az elnökkel ültek vissza és indultak a tanya irányába, ahol Julis nénit és Gazsit is betuszkolták az autóba. A tanácselnök harmadnapra jött vissza a faluba, de már nem mint faluvezető. Nagyon megtört ember lett, soha senkinek nem mondta el, hogy hova, miért vitték be akkor a városba és mi történt ott vele. Juliska néni sorsa is örök titok lett, mert ő nem jött vissza a tanyájára. Gazsiról meg azt suttogták az emberek, hogy talán kezelik valamelyik titkos, zárt kórházban. SZÖLLŐSY TIBORT Anyámat nagyon szereti a Jóisten Sosem hagyta el ereje és hite, és nem ismert lehetetlent. TQLLPRÓBA, Barna haját két kezével hátrasimította, majd piros babos kendőjével hátrakötötte a fejét. Mintha egy koronát viselt volna, büszkén, egyenes tartással tette a gyúrótáblát az asztalra. Kezet mosott, majd átszitálta a lisztet, és hozzáfogott a gyúráshoz. Ismerős dallamot dudorászott, közben vidám volt, égett keze alatt a munka. Miközben beszélgettünk, én egy hokedliről figyeltem. Elkészítette a dere- lyét, én is segítettem nyomkodni pici ujjaimmal. Közben kopogtattak. Megtört arcú férfi számlával érkezett. Anyám odaadta az utolsó fillérjét is. Mikor a férfi elment, láttam az arcán a gondterheltséget.- Nem baj, gyermekem engem szeret a Jóisten, majd megsegít! - alig mondta ki, nyikorgott a kiskapu.- Asszonyság, van eladó tengerije? - kérdezte az idegen. - Igen. - Kellene egy zsákkal.- Máris megyek és kimérem. - Na látod, hogy szeret a Jóisten!- mosolygott anyám, és sietett a hátsó kamrába. Sosem aggódott a holnap miatt. Ma már 88 éves, de ha hazaszólunk, hogy egy óra múlva otthon leszünk, terített asztal vár, és rajta kétféle derelye: töpörtyűs és édes zsemlemorzsás, ki milyet szeret. VEZSÉNÉGERZON ILONA Czobor Péter: Ez a hazám Megszülettem, magyar lettem. Nem angol, nem német nyelvem, Sorsom miért ide vetett, Ezzel milyen célja lehet? Leszek-e egy új Széchenyi, Deák, Kossuth vagy Petőfi? Vagy csak egy jó magyar ember, Ki teszi, mit tennie kell? Földet művel, házat épít, Technikai csodát készít, Egy apa, ki gyermekeit, Szépre, jóra nevelgeti? Vajon hogyha úgy adódna, Tőlem függne hazám sorsa, Tenném-e', mit tennem kéne? Vagy felkötném a nyúlcipőmet? Magyarország lett otthonom, Érzem, hogy ide tartozom. Itt születtem, itt kell élnem, Tudom, itt van küldetésem. Más országba is elmennék, Ott is van sok érdekesség. De a szívem visszavezet. Édes hazám el nem ereszt. Sonlavepperdlne Szabadság-rabság ' Beköszönt a kora ősz, de még langyos szellő simogat. Sárguló levelek kergetőznek, vándorló madarak repkednek. Szárnyukat boldogan csapkodva, mit sem törődnek a veszéllyel. Maguk kedvére viselkednek, keveseknek engedelmeskednek, ha úgy tartja kedvük, elreppennek, ahol szeretnek, letelepednek. Miért csak nagy hangú embereknek adatik meg e szabadság? És aki csöndes, az tűri parancsok és bús jóslatok hatalmát. És aki tovább szeretne gyermeklelkü maradni, miért kényszerítik hamar felnőni? Mesék világa és vadság közt ó, mondd, nincs határ? És szabad ember miért van rabságban e világban, Melyet papírhalmok uralnak, snekünk ők parancsolgatnak? Sepsi Sándor Vergődő életek Vergődő életek, hevernek egy kupacban, köztük a kín, s a félelem is ott van. Terjed a szegénység, mint valami járvány, fekete felhő felettünk, és nem szivárvány. Sok embert megöl a reménytelenség, Azt mondják: Itt a vége, ebből már elég! Sokuknak a boldogság, egy életen át elérhetetlen, s ha a lavina megindul, az megfékez- hetetlen. Hatalmas teher nyomja a vállukat, s feladják a jól ismert, járt utat. A kilátástalanság a sötét mélybe vezet, és senki nem nyújt nekik segítő kezet. A mának élnek, mert a holnap bizonytalan, egyre több a szegény, s a hajléktalan. Számukra a mélyből visszakapaszkodni nehéz, ehhez sokszor kevés az akarat, s a józan ész. Gyötrelmes sorsok, hevernek egy kupacban, köztük az éhség, s a halál is ott van! Szeretnéd, ha elolvasnák az írásaidat? nyíregyháza. Ha úgy érzed, hogy szívesen megmutatnád másoknak is verseidet, rövid novelláidat, történeteidet (maximum 3000 karakter), . küldd el az alexandra.csaki@ kelet.hu e-mail címre. KM A legszebb születésnapi ajándék Tétován pattintotta fel, mintha Pandora szelencéje lenne, ami kínt és fájdalmat szabadíthat a világra. TOLLPRÓBA. Krisztina befejezte a reggelit. Percek múltán útra készen jelent meg, hogy elköszönjön mielőtt a buszhoz indul.- Ülj le, bogárka! Ne siess úgy! - állította meg a nagyi. Az étkező üvegezett vitrinéből kivett valamit. Még reggeli előtt készítette oda. Reszkető kézzel tette unokája elé az asztalra.- Jaj, nagyi! - nyögött fel a lány. - Tudod, hogy nem kérek ajándékot. Ne jutalmazz azért a bűnért, amit elkövettem! - mondta, és a tekintetét is elfordította.- A baleset nem a te hibád volt, már megbeszéltük. Az, hogy épp a születésnapodon történt, csak véletlen - mondta Erzsi mama. - Nézz rám, bogárka! Az idős asszony közelebb tolta a lányhoz a bársony tokot.- Ezt nem én adom -mondta. - Édesanyádé volt, tőle kapod. Unokája félve odapillantott az asztalon árválkodó dobozra. Könnyein át elmosódva látta az elegáns, zöld borítást és tetején az ezüstös nyomatot. Nem volt nagy doboz, elfért az ember tenyerén. Sejtette, hogy ékszer van benne, de kinyitni nem akarta, hogy megbizonyosodjon róla. Hozzáérni is félt. Attól tartott, ha meglátja, megérinti azt, ami benne van, ami az anyjáé volt, akkor nehezen legyűrt kínjai korlátjukat vesztve elszabadulnak. Felkapta a kis szelencét, a táskájába csúsztatta, adott egy gyors puszit a nagyi homlokára és elviharzott. Vállát egész úton ólomsúlyként húzta a táska. A tudat, hogy benne az a tok, az tette nehézzé. Minek is hozta magával? A sírhoz közeledve egyre lassultak a léptei. Fehér margarétacsokrot hozott, anyja kedvenc virágát. Vázába rendezte, mécsest gyújtott és a kispadra ülve nézett maga elé. Tekintete újra és újra arra a borzalmas dátumra tévedt. Azon a napon biztosnak hitt, nyugodt élete darabjaira hullott. Ráébredt mennyire törékeny a boldogság, milyen könnyen szilánkjaira esik. Azon a napon a békés, szép gyerekvilágból, ahol minden tökéletes volt, minden érte volt és körülötte forgott, hirtelen átcsöppent ide. Ebbe a világba, ahol már két éve élt, de még mindig kiismerhetetlen, bizonytalan, és ijesztő volt a számára. Hogy fogja ő itt megtalálni a helyét, a nyugalmát anya nélkül? Megtalálja-e valaha? Hosszú percek után rászánta magát, hogy elővegye a bársony tokot. Ugyanúgy remegett a keze, mint Erzsi mamáé amikor elé tette az asztalra. Tétován pattintotta fel, mintha Pandora szelencéje lenne, ami felnyitva mérhetetlen kínt és fájdalmat szabadíthat a világra. A dobozban nem a legenda démonai lapultak. Amikor végigsimított a gyönyörű láncon és a fülbevalókon, már elmúlt belőle a feszültség. A fák lombján egyszerre átkukucskált a nap, a színek élénkebben izzottak körülötte. A madárdal eljutott a füléhez, ahogy a szívéhez is utat talált az üzenet.- Köszönöm, anya -suttogta a könnyein át, mosolyogva. Amikor végigsimított a gyönyörű láncon és a fülbevalókon, már elmúlt belőle a feszültség...
