Kelet-Magyarország, 2015. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

2015-02-07 / 32. szám

2015. FEBRUÁRI, SZOMBAT KELET Interjú Mangol Csilla közgazdásszal, a megyei kórházak leköszönő főigazgatójával Érdekellentétek vannak a piramisban Mangol Csilla megköszönte a munkatársai konstruktivitását, pozitív hozzáállását, melyek nélkül nem lehetett volna az elmúlt három évben sikereket és eredményeket elérni fotó: racskó tibor Csak a beszedett járulé­kokból, amit a minden­kori kormány visszaoszt, lehetetlen hosszú távon fenntartani az ellátást. nyíregyháza. Február 5-étől nem Mangol Csilla vezeti a Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház intézmény- csoportját. A leköszönő fő­igazgatóval a tapasztalatok tükrében egy jól működő egészségügyi ellátórendszer lehetőségeiről beszélgettünk. Mi volt a legkönnyebb és a legnehezebb az elmúlt három évben? MANGOL CSILLA: A legkönnyebb a szakmai rész volt. A legne­hezebb a szemléletformálás, a szervezeti kultúra átalakítása. Itt, Szabolcsban az emberek különös módon ragaszkodnak a status quo-hoz. Ez nem az ő hibájuk, rengeteg változás történt az egészségügybén az elmúlt 10-20 évben, így pró­bálnak valamilyen biztos pon­tot találni, ami egyfajta túlélő mechanizmus számukra. Nem volt könnyű ebből kizök­kenteni őket, megmutatni, hogy érdemes gondolkodni, saját magukat kirángatni a megrekedt állapotból. A legmagasabb, vezetői körben és a legalacsonyabb szinten is ugyanezt tapasztalta? MANGOL CSILLA: Ez egységes volt, függetlenül a betöltött pozíciótól. Hová lehetett három év alatt eljutni? MANGOL CSILLA: Nem volt túl sok idő erre, s nem is arra szólt a mandátumom, hogy ezt megváltoztassam, de úgy véltem, érdemes elkezdeni. A visszajelzések alapján ezt sikerült „jó pályára állítani”. Vezetői körben is nagyon sok önálló gondolat születik, noszogatás nélkül előállnak olyan ötletekkel, javaslatok­kal, amelyek hasznosak az intézmény számára. Amikor megérkeztem, mindenki arra várt, hogy kap egy utasítást, szalutál, és megcsinálja. Majd rájöttek, nem ez az elvárás. A dolgozók szintjén is van ko­molyabb változás: megértet­ték, hogy a belső rendszerek­ben bekövetkező módosítás - ilyen a motivációs rendszer bevezetése is - nem azért van, hogy egy embernek legyen jó, hanem valóban mindenkinek jobb legyen, többletjövedel­met eredményezzen. Mire volt mandátuma? MANGOL CSILLA: Egy maximum másfél évig tartó válságmene­dzselésre, a káosz rendezésé­re. Azt gondolom, ez objektív és szubjektív szemmel nézve is megvalósult. Mi az egészségügyi ellátó- rendszer legnagyobb hibája? Hogyan kellene annak a pira­misnak jól működnie, amelynek a csúcsa a kórházi ellátás? mangol csilla: Egyetlen dolgot nem lehet kiemelni, de három dologra érdemes fóku­szálni. Az első az orvostech­nológia robbanásszerű fejlő­dése, ez hozza magával, bogy szerintem csak szolidaritási alapon a rendszer hosszabb távon fmanszírozhatatlan. Pusztán a beszedett járulé­kokból, amit a mindenkori kormány visszaoszt, ilyen struktúrákat fenntartani hosz- : szú távon lehetetlen. Amikor német mintára ezt kitalálták, akkor azért működhetett, mert szinte csak a humán- erőforrást, az orvosokat, a gyógyító személyzetet kellett megfizetni. A világ azonban ma teljesen más, egy új CT-, MR-berendezés több százmil­lió forintba kerül, s nem elég egy belőle. Ezeket megvenni, kicserélni a jelenleg rendelke­zésre álló pénzből nem lehet. Ezért lenne ésszerű szolidari­tási alapon az államkasszába befizetett összeget egyéb tő­kével is kiegészíteni. Az állam is mi vagyunk, az egészet a mi adó- és járulékforintjainkból tartjuk fenn, csak erről hajla­mosak vagyunk elfeledkezni. Be kellene vonni a biztosítási pénzt, és nem szabad attól félni, hogy magánalapon nem fog működni. Aki akarja, az fizethesse meg az extra szol­gáltatásokat! Tudom, ez nem népszerű, de ha a fenntartha­tósági szempontokat vesszük figyelembe, akkor túl sokáig már nem elodázható e lépés. Mi a második lépcső? MANGOL CSILLA: Ma teljesen kü­lönböző tulajdonosi struktú­rája van az egészségügy intéz­ményeinek. Emiatt ösztönzési és érdekellentétek feszülnek az alap-, a kistérségi és a kór­házi ellátás között. Érdekes dilemma, hogyan lehet ilyen különböző érdekek mentén mégis minőségi betegellá­tást nyújtani. Az alapellátás és kistérségi ellátás érdeke, hogy mindenkit berakjon a kórházba, aki drágább ellátást igényel, a kórháznak viszont véges a finanszírozása, s nem mondhatja azt a betegnek: tessék jönni a következő hónapban. Nem tudunk úgy működni, mint egy klasszikus gyár, hogy erre a hónapra már termeltem eleget, köszönöm, most bezárok. Van egy törvé­nyi, területi ellátási kötele­zettség, bárkijön, fogadni kell, és meg kell gyógyítani. Ez rendjén is van, csak a fix és felülről határos finanszírozási összegből nagyon nehezen valósítható meg. Akkor miért kell olyan kényszer- helyzetbe hozni az orvost, hogy akkor is megműtsön valakit, ha tudja, egy forintot sem kap érte? MANGOL CSILLA: Ez egy másik nehéz kérdés. Az országos költségvetés is korlátozott. Nem olyan életszínvonalon élünk, mint nyugaton, így értelemszerűen mindenre, az egészségügyre is kevesebb jut, noha mindenkinek sok­kal több kellene. A felülről korlátos rendszert egy évre tervezték - ezt kevesen tud­ják -, de megtartotta a min­denkori gazdasági miniszté­rium, mert az ő számukra ez egy jól tervezhető tétel. Ha úgy nyitnák ki, hogy ennek nem lenne semmilyen felső j határa, akkor feltehetően | elszabadulna a pokol. Ha nem is nyitják ki a kasszát, de a megyék valós igényeihez iga­zítják azt, és annyit finanszíroz az állam, amennyit ott gyógyí­tanak, már előrébb tartanánk. MANGOL CSILLA; Az egy elismert tény a szakpolitika részéről is, hogy korábban nem igazságo­san osztották ki a finanszíro­zási kereteket. Most elméleti­leg van törekvés elmozdulni az igazságosság irányába. Minden modellt, rendszert lehet kritizálni, és annak az ellenkezőjét is. Ha lesz is egy új modell, nem biztos, hogy igazságosra lehet formálni. Több országban figyelembe veszik a lakosságszám mellett a demográfiai körülménye­ket, a környező országokból érkező betegek számát, így egy másik országgal határos megye mindig másképp mű­ködik, mint az ország közepén lévő. Borsodban és Szabolcs­ban pedig extra szegénység­ben élnek az emberek, s ez a morbiditási adatokban is megmutatkozik. Itt több olyan betegségfajta van, ami speciá­lis többletellátást igényel. Mi maradt harmadiknak? MANGOL CSILLA: Komolyan meg kell nézni, hogy melyik egészségügyi intézmény mi­lyen feladatot lásson el, s azt lehetőleg tegye is meg. Abból a tényből, hogy a háziorvosi praxisok jelentős része be­töltetlen, lasszóval sem lehet oda orvost vinni, a kistérségi szakrendelőkben kevés a szakorvos, vagy rettenetesen magas óradíjakért vállal­ják ott a munkát, gyorsan levonható a következtetés: a betegekből nagyon sokan - és tegyük hozzá, feleslegesen - a kórházakban landolnak. Van elmozdulás annak érdekében, hogy a háziorvosi praxisok megerősödjenek, ez jó irány. Nem az lenne ésszerű, hogy előbb rendbe hozzák az alap­ellátást, a szakellátásokat és csak ezt követően mondják a kórházaknak, hogy alakítsák át a struktúrájukat, vonjanak össze osztályokat, ellátásokat? MANGOL CSILLA: Nem könnyű eldönteni, hogy egyszerre ugorjunk neki mindennek, vagy lépésről lépésre dolgoz­zuk ki a stratégiát. Nyilván a szakpolitikai székben ülő vezető fejében megvan a lo­gikája akár a sorrendiségnek, akár a párhuzamosságnak. Mindenki tudja, hogy a kórhá­zi rendszer évek óta veszte­séget termel. Valahol jogos kormányzati elvárás a rend- teremtés, a racionalizálás. Nem lehetetlen több dologgal párhuzamosan foglalkozni, a kérdés az, sikerül-e azokat a körülményeket megteremte­ni, amikkel ez végigvihető. A társadalom érdeke, hogy mű­ködjön. Ha az érdekeket össze tudják hangolni, létrehozható egy jól működő rendszer! Ki hangolja össze az érdekeket? Ami az önkormányzat érdeke, az nem biztos, hogy az államé is. MANGOL CSILLA: Értelmes pár­beszéd, bölcs konszenzus ki­alakulhat, csak akarat kérdése. A mindenkori kormányzatnak és szakpolitikai vezetésnek kell ezt összefogni. Több szak­mai anyagban is javasoltam, venni kell egy mély levegőt, és a tulajdonosi struktúrát összhangba kell hozni, mert az lényegesen csökkentené az érdekellentéteket. Ezen elv mentén az önkormány­zatok jó tulajdonosok, fenntar­tók voltak? . MANGOL CSILLA: Nem volt ideálisabb. Az önkormányzati fenntartásra visszatekint­ve sem működött jobban a hármas tagoltság. A kórház többnyire a megyei, a szak- és a háziorvosi ellátás a helyi ön- kormányzatokhoz tartozott, s ezek már megint eltérő érdek- viszonyokat jelentenek. Rá­adásul sok kicsi helyi szintet is, ami nem eredményezhet országos szinergiát. A méret­gazdaságosságnak mindig van közös haszna, ami kifejezhető pénzben, humánerőforrás-fel­használásban, illetve elosz­tásban is. A jelenlegi bérezési viszonyok azonban nagyon rosszak, szégyenteljesek. Ilyen rendszerben, ahol a paraszol­vencia tartja hazai pályán az orvosokat, nehéz azt monda­ni, hogy nekem mint intéz­ményvezetőnek az a hasznos, ha az orvos máshol is dolgo­zik, mert ott éppen orvoshiány van, neki pedig szüksége van pluszjövedelemre. Idealiszti­kus rendszereket hiába képze­lünk el, a realitások talaján kell maradni. Fontos, hogy amit elindítunk, az jól szervezetten haladjon tovább, ne álljon meg például az ágazati béremelés, terjedjen ki a háttérszolgálat­ban dolgozókra is, mert ebben j a helyi menedzsment nagyon sokat nem tud tenni. Keveset igen, azt mi meg is tettük, ám kétszeres, háromszoros béremelést csak központilag lehet végigvinni. Szerintem minimum ennyire lenne szükség, hogy az egészségügyi dolgozók ne kacsintgassanak külföldre. Ha mindig meg­bolygatunk valamit, de annak nincs lecsengési időszaka, ki­futása, akkor az emberek csak azt érzékelik, hogy rángatják őket. Amikor látják a kézzel fogható eredményt, akkor képesek továbbhaladni. Kinek mi a feladata ebben a piramisban? A politikának, a szakmának? mangol CSILLA: A helyi kór­házvezetőktől az várható el, hogy megpróbálják fenn­tartható szinten, a lehető legjobb minőségben ellátni a betegeket. Az már nem, hogy komoly fejlesztéseket hajtsa­nak végre. Ezt központosítva, országos érdekek mentén kell csinálni. A központi hatalom pedig a politikusokat, a po­litikai érdekeket, az önkor­mányzatokat kezelje, mert egy helyi kórházvezető nem tud (és nem is dolga) ezernyi érdeknek megfelelni. Van olyan ideális állapot, ami­kor a központi politika megtilt­ja a pálya széléről bekiabálást? MANGOL CSILLA: A mostani ön- kormányzatok is más feladato­kat látnak el, mint korábban, sok minden elkerült tőlük, történt egy centralizáció. Az egészségügyben is érdemes lenne ezt megtenni, mert a mai napig működnek a régi beidegződések, nem olyan ré­gen még az önkormányzatok voltak intézményfenntartók. Ki lehet szorítani a politikát az egészségügyből a szakmaiság érdekében? MANGOL CSILLA: Ha azt szeret­nénk, hogy az unokáink is megfelelő ellátást kapjanak, akkor ez alapvető követel­mény. Egyszerűen muszáj. BEDNÁRIK MÓNIKA mó nika.bednarik@kelet.hu (§>Michelin-ajándék a mentőknek Csaknem egymillió forint értékű, a mentők biz­tonságos közlekedését segítő téligumi-ado- mánnyal érkeztek a Nyíregyházi Mentőállo­másra a Michelin Hun­gária Abroncsgyártó Kft. képviselői pénteken. Dr. Pápai György, az OMSZ észak-alföldi regionális orvosigazgatója meg­köszönve az ajándékot elmondta azt is: hamaro­san nyolc jármű kerekeire kerülnek fel az új abron­csok. FOTÓ: PUSZTAI SÁNDOR Rotary Akadémia: A kapcsolataink világa NYÍREGYHÁZA. A legfrissebb angol kutatások szerint a Ma­gány-korban (Age of Lone­liness), ma a fiatalok a legve­szélyeztetettebb generáció. Körükben a magány a „csen­des pestis”. A társas izoláció, a magányosság, ami a korai halálozás egyik fő oka, felelős a demencia, a depresszió, a magas vérnyomás, a baleset vagy éppen az öngyilkossági magatartás gyakoribb előfor­dulásáért is. A Magyar Ifjúság 2012 kutatás a fiatalok egész­ségmagatartására és társas izo­lációra vonatkozó adatai egy­aránt egyre kedvezőtlenebb tendenciákat jeleznek. Ennek fényében érdemes elgondol­kozni azon, hogy vajon ezek az adatok hogyan befolyásolják a fiatalok társsal, illetve család- alapítással foglalkozó terveit. A Rotary Akadémia hétfőn, 17 óra 30 perckor a megyei könyvtárban kezdődő előa­dásán többek között erről is beszél majd Dávid Beáta szo­ciológus, egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Mentál­higiéné Intézet igazgatója, km Véradások a megyében Február 9., hétfő Nyíregyháza, művészeti szakközépiskola 8.30-12 ára Klsvárda, rendőrkapitányság 9-13 óra Cégénydányád, idősek otthona 8.30-11.30 Február 10., kedd Nyíregyháza, Vasvári Pál Gimnázium 9-11.30 Blri, polgármesteri hivatal 13-15.30 ________ Gégény, általános iskola 9-11.30 _____ Szabolcsveresmart, faluház 13-15.30 Február 11.,szerda Nyíregyháza, Hübner H. Kft. 11.30-15 óra _ Tiszabezdéd, általános iskola 9-11 óra Komoró, házasságkötő terem 12.30-14 óra Kölese, művelődési ház 8.30-11.30 Február 12., csütörtök Nyíregyháza, Nemzeti Adó- és Vámhivatal (Dózsa Gy.u. 39.) 8.30-10.30 ______________ Papos, polgármesteri hivatal 10.30-12.30 Mátészalka, Képes Géza-iskota 14-17 óra Februári?., péntek Nyíregyháza, T-HOME 8-12 óra ___________ Rakamaz, művelődési ház 9.30-1330 Vásárosnamény, Közigazgatási Adatfeldol­gozó 9-13.30

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom