Kelet-Magyarország, 2015. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
2015-02-05 / 30. szám
2015. FEBRUÁR 5., CSÜTÖRTÖK Ami sok, kultúrsokk az Amerikai Egyesült Államoktól Kínán át egészen Szenegálig Lelkesedés, frusztráció, elutasítás, elfogadás, beilleszkedés-a kultúrsokk stációit mindenki végigjárja. nyíregyháza. - Három országról fogok mesélni, a kulturális különbségekről, a hagyományokról és szokásokról, amelyek amennyire furcsának tűnnek, annyira tanulságosak is - vezette fel előadását Trembácz Éva Zsuzsanna, aki alig egy óra alatt több tízezer kilométernyi messzeségbe repítette el a hallgatóságot, és a megyei könyvtár terméből pillanatok alatt eljutottunk Amerikába, Ázsiába és Afrikába is. Hisznek az amerikai álomban Az Amerikai Egyesült Államokban él a világ egyik legsokszínűbb társadalma. Ha egy metropolisz külvárosában él, ne induljon sétálni, mert nincs hol. Elfogy a járda, és csodálkozó tekintetek követik a megtett néhány lépést is. Ott mindenki autóval jár, sétálni nem divat, ahogy panaszkodni sem. A „hogy vagy?” csupán udvariasságból feltett kérdés, a válasz - főleg bő lére eresztve - senkit sem érdekel. Ott mindenki „fantasztikusan van”, megingathatatlanul hisznek az amerikai álomban, és abban, hogy ez az az ország, ahol bármit elérhetnek. Talán a hatalmas távolságok miatt a személyes tér náluk nem három lépés, 1,5 méteren belül már bocsánatot kérnek, s nem érintik meg egymást (kivétel a nagyon jó határok, rokonok). Hangosan beszélnek, nem vevők az iróniára, öniróniára és a szarkazmusra. A kommunikációjuk lényegre törő, mindig és mindenről van véleményük. Önérvényesítő képességük bámulatos, pontosan tudják, mit akarnak. Önállóak és sza- bálykövetőek, amit másoktól is elvárnak. Számukra az idő pénz, ezért mindent napra, órára pontosan megterveznek, 2-3 hétre előre tudják, hogy mit fognak csinálni. Téved, aki azt hiszi, azért, mert tanult angolul, nem lesznek nyelvi nehézségei. A soha nem hallott szavak és kifejezések, az akcentusok miatt az első napokban mindenki azt érzi, a bábeli zűrzavarban a nyelvi gát átszakíthatatlan. A szmog és a bizalom birodalma Abban az országban, melynek fővárosában naponta kétezer új autó kerül ki az utcákra, s sűrű, áthatolhatatlan szmog ül Pekingen, öröm minden perc, amikor láthatóvá válik a kék ég. A több mint 1,3 milliárd lakosú Kínában olyan, hogy személyes tér szinte nincs, vagy jelentőségét veszíti, amikor egy hatszemélyes liftbe 14-en szállnak be. Az „arcvesztés” társadalma is ez, mert nem szívesen hozzák a másikat kellemetlen helyzetbe, elkerülik a konfliktust, elrejtik az érzelmeiket, főként a dühöt és a haragot, mert az a gyengeség jele. A nő visszafogott, elfogadó, és feltétlen alázattal tartozik apjának, férjének, de anyaként és anyósként gyakorolhatja a kapott hatalmát. Kínában házasságot kötni muszáj. így nem meglepő, ha a tizenhétmilliós Peking egyik parkjában vasárnap korosabb férfiak és nők táblával a kezükben éppen társat keresnek a gyermeküknek. Az adatok között a testmagasság, az életkor mellett fontos a fiuk jövedelmének feltüntetése is. Pluszpont, ha van autója, lakása, szorgalmas és kitartó. Minél több pozitív külső és belső tulajdonsága van, annál nagyobb az esélye arra, hogy társra talál. A lányok kedvükre válogathatnak: mintegy 40 millióval több a házasulandó férfi annál, mint amennyien a gyengébb nemet képviselik. Az erőteljes nemi eltolódásnak a családonként egy gyermeket engedélyező törvény, és a fiúgyermeket előnyben részesítő szemlélet sem tett jót. A korábban jellemzően agrártársadalomban a fiú nem csak a munkába tudott besegíteni, az ő felelőssege volt, hogy gondoskodjon idős szüleiről. A lányokat csak „átmeneti” családtagnak tekintették, akik tizenévesen házasságot kötöttek és elköltöztek. Sült skorpió az étlapon A fiúpreferencia és az ultrahangos magzatvizsgálat megjelenése miatt az elmúlt évtizedekben több százezer lány nem született meg. Ma törvény tiltja, hogy a kismama a szülés előtt megtudja gyermeke nemét. A 115:100- as férfi-nő arány miatt nem meglepő, hogy a férfiak a választott hölggyel nagyon figyelmesek. A megélhetés reményében 2-3 évente egyik város peremkerületéből a másikba költöznek azok a kevésbé szerencsés vidéki nők, akik közül sokan csak évente egyszer látják gyereküket. A vándormunkásoknak sokszor csak munkásszállói ágy bérlésére futja, ahonnan naponta robotolni járnak. Kína erősen kollektivista, a nyugati társadalmakkal ellentétben itt nem az egyéni boldogság elérése a cél. A gyermekeket arra nevelik, hogy tisztelet adjanak a szüleinek, az időseknek és a rangban magasabb pozíciót betöltőknek. Hamar megtanulják az alázatot és a kitartást, ez jelenti számukra az értéket. A bizalom fontossága mélyen gyökerezik, jelentősége a pár- kapcsolatot, az üzleti világot is átszövi. Aki eljut Kínába, az a Tienanmen téren ne lepődjön meg, ha poroltóval sétáló biztonsági őrökbe botlik, mert előfordul, hogy a Tibet elnyomása ellen tiltakozó szerzetesek, vagy végső elkeseredésükben az öngyilkosságba menekülők felgyújtják magukat. Az utcai kifőzdékben éppúgy szerepel az étlapon a sült skorpió, mint a sült selyemhernyó, amelynek íze - állítólag - a gesztenyére hasonlít. És azon sem kell fennakadni, hogy a parkokban idősek énekelnek, táncolnak, csoportosan tajcsiznak. A Dakar-rali végállomása A politikailag és gazdaságilag megtépázott nyugat-afrikai térségben van egy ország, amely büszke stabil demokráciájára, 1960-ban elnyert függetlenségére. Az egykori francia gyarmat, Szenegál 13 millió lakosának 48 százaléka munkanélküli, 52 százaléka él a létminimum alatt, 60 százaléka írástudatlan, 92 százaléka muzulmán. Kollektivista társadalmukban a csoport érdeke az egyén érdeke felett áll. A szenegáliaknak fontos a köszönés, nemcsak megkérdezik mindenkitől, de érdekli is őket a „hogy vagy, a családod hogy van?” kérdésre adott válasz. Döbbenetes szegénység fogadja azt, aki a két és fél milliós főváros, Dakar utcáin sétál - koldusok, járdán szoptató asszonyok, a 40 fokos hőségben mezítláb járkáló gyerekek könyörögnek alamizsnáért. Európai szemmel O Trembácz Éva Zsuzsanna élményeiről bővebben is olvashatnak a www.trembaczeva.com , valamint a www.globspot.hu oldalakon. A nyíregyházi előadáson elhangzottakat a Nők Lapja Évszakokban megjelent beszámolókkal egészítettük ki. mérhetetlen a szegénység, az utcákon köbméterekben áll a szemét, a fertőző betegségek, a szerencsétlen sorsú gyerekek látványa sokkoló, ugyanakkor van valami irigylésre méltó, ami jellemző az ország lakóira: derűsek és jó kedé- lyűek. A különös kettősségre talán némi magyarázat, hogy más az időhöz való viszonyuk: semmit nem terveznek meg előre, a jelenben élnek, és a kultúrájuk nem teljesítményorientált. Négy feleségük is lehet Nem kérdés, hogy egy nőnek legyen-e gyereke, a házasság is magától értetődő egy szenegáli lánynak, de ez nem személyes és érzelmi alapokon meghozott döntés. Mint sok más területen, itt is az afrikai hagyomány keveredik az iszlám kultúrával. Poligám házasság esetén a férfi nyilatkozik arról, hogy hány feleséget tervez a jövőben. Az asszonyok számának csökkentésére mindig lehetőség van, azonban ha a megengedett négy feleség helyett kettőt jelöl meg, később már nem növelheti a számukat. Hagyományosan az asszonyok és a gyerekek egy házban éltek, de napjainkban a jómódú férfiak ingáznak a külön házban élő feleségek között. Mindegyiknél két éjszakát töltenek. Ebben a két napban a házastársi kötelezettség teljesítésén túl a soros feleség mos, főz, takarít, majd átadja a stafétabotot a következő asszonynak. A tradicionális afrikai férfiak, az animisták annyiszor nősülnek, ahányszor jónak látják, a nőknek nincs beleszólásuk férjük döntésébe. Az írástudatlanság listájának első tíz helyén Szenegál is szerepel, az írástudók között kétszer annyi a férfi, mint a nő. Az országban nincs iskolakötelezettség, így jobbára a szülők anyagi helyzetén múlik, hogy gyerekük tanulhat-e. Örök elegancia és afrofonat A 40 fokos meleg és 85 százalékos páratartalom ellenére a szenegáli lányok, asszonyok nagyon elegánsak. Nem látni olyan nőt, akinek kiegészítője, fejkendője vagy magas sarkú cipője ne illene ruhájához. Jellemzőek az erős, élénk színek, amelyek mellett jól érvényesülnek a domináns ékszerek. A nők tartása - köszönhetően a fejükön cipelt tehernek - gyakran modelleket megszégyenítő. Egész fiatal lányokat látni kihúzott, szálfaegyenes háttal, fejükön néhány kilós csomaggal gyalogolni. Sok afrikai országban a hajviseletnek jelentése van; más afrofonást visel például egy férjezett vagy egy gyerekes nő. Az egészségügy elmaradottsága - Szenegálban húszezer főre jut egy orvos, vidéken ennél is rosszabb az arány -, a szakképzett munkaerő hiánya, a fertőző betegségek miatt magas a gyermekhalandóság. A sok áldozatot követelő malária megfékezése érdekében a kormány az elmúlt évtizedekben nagyon sok szúnyoghálót osztott ki a vidéki falvak lakosságának. Egyes vidékeken ma is azt hiszik, a maláriás embert a gonosz szállja meg. A problémát jól jelzi, hogy fővárosban „Minden gyerek megérdemli, hogy megérje az 5. születésnapját!” mottóval rendeztek futóversenyt. A három ország közül - Éva sok éves tapasztaltai szerint - Szenegál a legbefogadóbb, ami egyrészt köszönhető az emberek melegszívűségének és nyitottságának, másrészt a francia hatásnak, ahogy az is, hogy itt nem számít különlegesnek a fehér ember látványa, Kínában azonban az utcán levideózzák a „fehéreket”. A kultúrsokk köre hamarosan tovább bővül, hiszen Éva és családja Szarajevóba költözik. BEDNÁRIK MÓNIKA Az út szélén halomban áll a szemét Dakarban KELET A nyíregyházi szuletesu Trembácz Eva au a Ttenanmen térén, mögötte Mao portréja a Mennyei Beke Kapuján fotok: maganarchívum Amerika fényei
