Kelet-Magyarország, 2015. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

2015-02-25 / 47. szám

2015. FEBRUÁR 25., SZERDA KELET Lakatos Tibor az élet minden területén a minőségre törekszik pálinkafőző-tanfolyamot 2011-ben, és még abban az évben a Szatmár-Beregi Pá­linka Lovagrend tagja lettem. Büszke vagyok a nemzetközi és a magyar versenyeken elért díjaimra. A pálinkaké­szítést nem egyszerűen csak hobbinak tekintem, hiszen a jó gyümölcsből készült, kivá­ló minőségű párlat minden igazi pálinkakedvelő számára örömet szerez. Hánykor kell ébredni ahhoz, hogy mindenre jusson idő egy nap? LAKATOS TIBOR: Nem okoz nehézséget az ötórai kelés, hozzászoktam az évek, év­tizedek alatt. Mindig a pék­ségben kezdek. Persze, a mai már nem úgy néz ki, mint a kezdeteknél, szembetűnő a változás, a fejlődés. Az akkor és a most közötti különbséget mikkel lehet érzé­keltetni? LAKATOS TIBOR: A huszonnégy éve alakult Vela Kft. mindösz- sze három dolgozót fogla- koztatott, jelenleg ötvenen vagyunk. Azóta bővült a tevékenységi kör, a kezdeti 25 négyzetméter mostanra 500-ra nőtt. A sütőipari és a lízingtevékenységet Vecsei Istvánnal közösen indítottuk be, utána szétváltak útjaink. A Kelet Áruház épületében kezdtünk, 1994-ben vásá­roltam meg a Pazonyi úti ingatlant. A pékség termék­kínálatának 95 százalékát a 14 üzletből álló boltháló­zatunkban árusítjuk, ebből tizenkettő Nyíregyházán, 1 egy-egy pedig Nagykálló- ban és Kállósemjénben van. Mindegyik területnek van felelős vezetője, mindenki tudja a dolgát. Sokan vannak itt, akik a megalakulásunk óta kitartanak. Minden évben megünnepeljük a születésna­punkat a pékségnél, megbe­csüljük a törzsgárdát. Pün­kösd első napján az egész cég közösen kirándul, ez az egy nap az évben, amikor leáll a termelés. Jövő novemberben leszünk 25 évesek - elképesz­tő, hogy telik az idő! A közel negyed évszázad alatt túl azon, hogy minden hajnal­ban sült a friss pékáru, készült a túrós batyu, gondolom, nem volt minden fenékig tejfel. LAKATOS TIBOR: Az albán pé­kek megjelenése kétségkívül visszafogta a fejlődés lendü­letét. A Magyar Pékszövetség alelnökeként, regionális elnökként igyekszem érvé­nyesíteni az érdekeinket. Milyen egyéb tisztségeket tölt még be? lakatos TIBOR: A VOSZ me­gyei szervezetének elnökségi tagja vagyok. Negyvenként nyíregyházi érintett bevo­násával életre keltettem a Vállalkozók Nyíregyházáért Egyesületet, ami olyannyira nem látszattevékenységet folytat, hogy a találkozóin­kon kilencven százalékos a részvételi arány. A legszalonképesebb tevé­kenység a Volvóhoz kötődik. Miért éppen e márka mellett esküdött hűséget? LAKATOS TIBOR: Debreceni kereskedőtől 1994-ben vettem egy „kocka” Volvót. Láttam ugyanis, ahogy egy karambol után a totálkáros 460-as autóból úgy szállt ki a vezető, mintha a haja szála sem görbült volna meg. Meggyőzött, hogy ez a márka mekkora biztonságot nyújt. Aki beleül a Volvóba, kipró­bálja, garantáltan márkahű lesz. A szalonunk 2004-től üzemel, három éve bővitet­tünk, és immár Balázs fiam kezében a stafétabot. Persze, a háttérben ott vagyok én is... Ennyi teendő sűrűjében jut alka­lom a karitatív szolgálatra is? LAKATOS TIBOR: Az ünnepek idején rendszeresen segítjük a rászorulókat a Kossuth téren. Különböző sportren­dezvényeket támogatunk, és igyekszünk jelen lenni a városi rendezvényeken is. És hol lehet kiengedni a gőzt? Aligha a pálinkagőz felhőjében. LAKATOS TIBOR: A teniszpályán. Hetente kétszer ütőt ragadok, és a haverokkal nagyokat csatázunk. Ha hullámzó a teljesítményem, lehet, hogy a tenger hatása miatt van. Tessék? LAKATOS TIBOR: A tenger, az Adria, a hajózás. Tavaly elvégeztem a nemzetközi hajóvezetői tanfolyamot, Horvátországban vizsgáz­tam. Imádom azt a környeze­tet is. Ellazít és feltölt. Minden jó, hajó a vége... FOTÓ: SIPEKI PÉTER ismerkedtem meg Béres Gézával. Horváth János fes­tőművésszel együtt közösen alakítottunk szakkört, azóta folyamatos a vonzalmam a festői környezet iránt. A januári kiállítás hű bizonyí­téka annak, hogy nem öncélú a passzió. LAKATOS TIBOR: Olajképeket, döntően csendéleteket fes­tek. Bárhol járok a világban, mindig viszem magammal a festőállványt. Mindig a helyszínen helyezem el, a hatások inspirálnak. A bará­taim biztatására rendeztem tárlattá a műveimet. Tasnádi Csaba színházigazgató invi­tálására impozáns környe­zetben mutathattam be az alkotásaimat, később pedig a Westsik-iskolában látható a kiállításom. A sokszínű palettán szépen mutatnak a saját főzésű pár­latokkal teli pálinkásüvegek. A vonzalom mikor alakult ki? lakatos TIBOR: Én minden­ben szeretem a minőséget. Öt éve, amikor a törvény lehetővé tette, vettem egy Kiskunlacházán gyártott, egyoszlopos, száz literes, öttányéros, dupla falú beren­dezést. Megőriztem a legelső főzetemet, ami az összes létező „betegséget” magá­ban hordozta: benne volt a rézeleje, a kozmaolaj... Intő jelként tekintek rá: ilyet soha többet nem főzök. Azóta 58-féle gyümölcsből állítot­tam elő pálinkát. Én mosom, feldolgozom, a rothadó részt kivágom, a PH-értéket meg­vizsgálom, naponta kezelem a cefrét. Amondó vagyok: a siker kulcsa az előkészí­tésben rejlik. Ez határozza meg nyolcvan százalékban a pálinka minőségét. Auto­didakta módon tanultam, elvégeztem a 200 órás Lakatos Tibor Születési idő, hely:1958. január 12., Nyíregyháza Iskolái: Nyírbogdányi Általános Iskola, Nyíregyházi 12-es iskola, Zrínyi Ilona Gimnázium, Miskolci Műszaki Egyetem, Ybl Miklós Műszaki Főiskola, Közgaz­dasági Egyetem Pályafutása:első munkahelye a SZÁÉV, aztán az Épszer leányvállalatának gazdasági igazgatója, majd a Fényképész Kisszövetkezet kereskedelmi igaz­gatója. Fluszonnégy éve, 1991-ben alapította meg a Vela Kft.-t, ahol az előző­leg beindított pékipari tevékenység kiegészült a lízingeléssel. Tíz esztendővel később a Volvo autómárka kizárólagos forgalmazója lett Nyíregyházán. Családi állapotnős, felesége, Judit a Kertvárosi Általános Iskolában pedagógus, két fiuk van: Dániel közgazdasági végzettséggel Budapesten fotóművészettel foglalkozik, míg Balázs vette át a Volvo-szalon irányítását. Hobbl:pálinkafőzés, festészet, hajózás, teniszezés Beszélgető­partner Ladányi Tóth Lajos NYÍREGYHÁZA. Élmény „vela” a beszélgetés. Dől belőle a sztori, akár a molnár zsákjá­ból a liszt. Ha pedig az autóra, konkrétan a Volvóra terelődik a szó, témát vált, és magasabb sebességi fokozatra kapcsol. A szomszédos helyiségekben ez idő tájt is pirulnak a pék­sütemények. Kicsit odébb, a saját pálinkamúzeumában sorjázik a sok csábító párlat. A festői környezet pedig való­ságos tárlat. Van mit ecsetel­nie Lakatos Tibornak, kinek személyében összpontosul a pékipar, az autóértékesítés, a festészet és pálinkakultúra. Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Esetünkben a kenyér, a kocsi, a nedű vagy a vászon? LAKATOS TIBOR: Az elhangzot­tak közül az ecsetet sorolom előre, ugyanis a péklapát, a kormánykerék és a pálin­kafőzés utána jött. De még messzebb megyek vissza az időben. Mert nekem a kiin­dulópont Nyírbogdány. Az ottani gyártelepen laktunk, a szüleim a kőolaj-finomító vállalatnál dolgoztak. Aztán Nyíregyházán zrínyis diák lettem, később a debreceni Ybl Miklós Műszaki Főiskola építő-gépész szakán diplo­máztam. Miközben munka mellett elvégeztem a Közgaz­dasági Egyetemet, akkor Interjú: Lakatos Tiborral, a Veia Kft tulajdonosával, a Volvo-szalon vezetőjével, a pálinkafőzés mesterével, nemzetközi hajóvezetővel Szalonképesen éli a mindennapjait: nála egymásra talál a tárlat és a párlat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom