Kelet-Magyarország, 2015. február (72. évfolyam, 27-50. szám)
2015-02-10 / 34. szám
2015. FEBRUÁR 10., KEDD KELET MAGYARORSZÁG Militia 7 A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatói tisztségére pályázókat arra kértük, fejtsék ki véleményüket a színház szerepéről, a Móricz Zsigmondi Színház feladatáról, küldetéséről, de személyes motivációjukról is megkérdeztük őket Gáspár András „A színházba járás közösségi cselekvés” - írja Robert Brustein. Pályámat ez a filozóha határozza meg: a közösségteremtés szándéka. Színházi előadások producereként, színészeként, rendezőjeként és drámatanárként mindig az a hit vezérelt, a színházművészet képes arra, hogy az egyéni érdekektől vezérelt, néha torzuló világban egymás felé irányítsa az emberek figyelmét. A sikeres színházi estéken eggyé forr a színház és közönsége, együtt gondolkodó közösségé formálódnak a nézőtéren ülők. A XXI. századi atomizálódott társadalmakban ez a legfontosabb kulturális misszió: a közösségteremtés küldetése. Alapfeladat: szolgálni Nyíregyháza igényeit, hiszen komoly forrásokat költ kulturális intézményeinek fenntartására. A színháznak alapfunkciói teljesítésén túl - szórakoztatás, nevelés és iránymutatás - innovatív, korszerű programokkal új közönségrétegeket kell elérnie. A programkínálatban a jövőben is szerepelnie kell szórakoztató zenés és prózai produkcióknak, családi bemutatóknak, gyermek- és ifjúsági előadásoknak, valamint kortárs művészszínházi törekvéseknek. A Vidor és Nyári Fesztivál fejlesztése révén hozzá kell járulni a város és a térség turisztikai forgalmának növeléséhez. A társadalmi felelősségvállalás jegyében a régió távolabbi térségeibe is el kell juttatni programokat. Emellett a színház kínálati palettáján szerepelnie kell „trendi”, divatos műfajoknak, amelyek új közönségréteget céloznak meg. „Színházalapú” vállalkozásaim során a kultúra közvetítése, a közönség gondolkodásának formálása, valamint a fejlesztés, nevelés és szórakoztatás együttes megvalósítására törekedtem. Színész, közgazdász, kulturális menedzser és szóvivő diplomáim predesztinálnak arra, hogy olyan feladatokra vállalkozzam, amelyek során professzionális körülmények között teljesíthetem szakmai célkitűzéseimet. Vonz a város dinamikus fejlődése, ez teret nyit a bennem munkáló innovációra való hajlamnak. Célom: befogadó, nyitott, önálló, értékközpontú, kreatív gondolkodásra képes közösség formálása. Háda János A Móricz Zsigmond Színház küldetése az ember, a néző! Soha nem volt akkora szükség a színházra, mint napjainkban. Rohanó, anyagias, elgépiesedett világunkban egyre inkább háttérbe szorul az ember, mint individuum. Az emberek közötti kommunikáció egyre inkább az éteren keresztül, e-mailben, sms-ben, chat-elés formájában zajlik. A szórakoztató, kulturális médiumokban (televízióban, moziban) a problémamegoldás módszereként mind jobban teret hódit az erőszak, kezd szélsőségesen eltolódni a krimi, a brutalitás, az erőfitogtatás irányába. A fiatalok ma már igénylik is ezt az alkotóktól. De! A színházban még elfogadják, hogy emberek beszélgetnek egymással. Ott még mindig lehet példaképeket „kiállítani”, és a készen kapott problémamegoldási minták helyett működőképes modelleket bemutatni. A színházban még létjogosult a barátság, szeretet, szerelem, a hősiesség, az önfeláldozás, a hűség. A színház talán az utolsó kulturális megnyilvánulási forma, ami által ezeket az értékeket tovább tudjuk adni gyermekeinknek, a fiataloknak, és fel tudjuk ébreszteni a felnőttekben. A jelenlegi társulat képes szoros kapcsolatot ápolva a nézőkkel - ismerve a problémáikat, igényeiket - szórakoztatva nevelni, nevelve szórakoztatni. Igazi példaképpé, baráttá válni. A. Móricz Zsigmond Színház vezetése óriási felelősség és a legszebb küldetés. Ki ne tekintené izgalmas kihívásnak, élete nagy feladatának, hogy tegyen valami igazán fontosat a saját világa és a tágabb környezete életéért, jelenéért és jövőjéért, hogy a fenti értékek ne csak megmaradjanak, de minél inkább meg is erősödjenek. Az idén múltam 50 éves, és úgy érzem, megértem arra, hogy munkámat, amit 25 éve művelek, szeretek és tanulok, egy nagy cél szolgálatába állítsam. Olyan színházat álmodom, ahol a nézők is csapattagnak érzik magukat, így alkotunk egy nagy „társulatot”, hogy minél többen válhassanak részesévé a színházi csodának, amit úgy hívunk: előadás. Legyen a Móricz Zsigmond Színház egy olyan kulturális centrum, ahová lelkűket ünneplőbe öltöztetve hazajárhatnak az emberek! Laklóth Aladár A színház legfontosabb szerepe a szórakoztatás, és ez nem ördögtől való gondolat, ha ez alatt a minőségi szórakoztatást értjük. A profitorientált médiumoktól ezt nem várhatjuk el, a helyes értékrend bemutatásának és az arra nevelésnek a legfontosabb terepe a színház. Én a történetmesélést tartom fontosnak - olyan ez, mint amikor a szülők otthon mesélnek. Ezeket hallgatva a gyerek különbséget tud tenni jó és rossz között, később pedig a mese összetettebb lesz, és megmutatja, hol van a helyünk a világban, merre tartunk, és merre kellene tartanunk. Nem hiszek a ködös művészkedésben, és annak sem vagyok híve, hogy a színház a nézők szájába rágja, miről mit gondoljon. Jó esetben terelgethet, és foghatja az ember kezét, de teret kell adnia a képzelet szárnyalásának. A Móricz Zsigmond Színházban folyó munkát 2010 óta figyelem, és azt látom: hiányzik egy 40 pluszos korosztály, anyák és apák, idősebb hősnők, hősök - ezt pótolni kellene. Azt szeretném, ha a nyíregyházi nem csak egy lenne a vidéki színházak közül, ehhez pedig egyedi arculatra van szükség: olyanra, amit mindenki azonnal felismer. Fel kell kelteni iránta az érdeklődést, és olyan játékstílust megvalósítani, ami csak itt jellemző. Persze, az új arculat önmagában még kevés a sikerhez, tartalom nélkül semmit sem ér. Biztos vagyok abban, hogy aki szereti a nyíregyházi színházat, az új stílust is kedvelni fogja, és remélem, hogy a meglévő törzsközönség mellé új nézőket is sikerül megnyernünk. A közönség ellenében lehetetlen jó színházat csinálni, ezért nagyon lényeges a véleményük. Fontos a folyamatos kapcsolattartás és párbeszéd, ebben az online felületeket jobban lehetne használni. Az álmom egy olyan típusú színház, mint amilyen a Madách volt akkor, amikor odakerültem: egyszerre szerepelt repertoáron Szabó Magda-darab, Moliére-dráma és a Macskák. Igényes előadásokra van szükség, a nézőnek pedig nem azt kell adnunk, amit látni akar, hanem azt, amit kellene, hogy látni akarjon. Pankotay Péter Az igazi színház egyszerre szórakoztat és nevel, de kivétel nélkül minden este ad valamit, amit a néző hazavihet. A nagyszínpadon világszínvonalú, látványos, minél szélesebb réteg érdeklődésére számot tartó zenés és klasszikus előadásokat tartanék, valamint egy ifjúsági és egy gyerekelőadást. A kamarában teret adnék a kortárs és kísérleti, egészen friss és modern előadásoknak, ősbemutatóknak, valamint klasszikusok igazán tradicionális színpadra állításának is. Fontosnak tartom a tehetségkutatást és -gondozást: a stúdióban rendszeresen tartanék bemutatkozó (vagy akár slam-) esteket tehetséges előadóművészeinknek, a kulisszajárások, szakmai beszélgetések, fesztiválok és közös programok során pedig közelebb kerülhetne egymáshoz néző és alkotó - szeretném átölelni a várost. Hiszem, hogy ha kinyújtjuk egymás felé a kezünk, a város és a színház közös érdekeit szem előtt tartva jelentősen növelhetnénk a város ismertségét, vonzáskörzetét, kulturális és turisztikai csomóponttá fejlesztve Nyíregyházát. Rengeteg művészeti intézményünk van, az ország egyik legerősebb klasszikus- és néptáncképzésével rendelkezünk, van művészeti szakközépiskolánk, bővelkedünk (jelenleg kihasználatlan) játszóhelyekben, nemcsak a Cantemus kóruscsalád híres, de alapiskoláink is. Tele vagyunk tehetségekkel - Nyíregyháza remek adottságokkal rendelkezik egy világ- színvonalú színház kialakításához. Amikor azt mondom, hogy a színház szeretetét az anyatejjel szívtam magamba, egyáltalán nem túlzók: a szülőszobából édesapám és édesanyám ugyanis egyenesen a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház épületébe hoztak - édesapám volt az akkoriban befogadó színházként működő intézet igazgatója. Sokat, sok évig dolgoztam színészként, énekesként és rendezőként külföldön, Amerikában, ahol elsajátítottam a professzionális, világszínvonalú, költséghatékony színházcsinálást - miközben egy pillanatra sem felejtettem el, hogy célom ezt a tudást egyszer hazahozni és kamatoztatni az én Szőke Városomban, Nyíregyházán. Schlanger András Az ókori görögök - akik a színházat kitalálták -, minden nézőnek, aki elment az előadásra, kifizették az aznapi munkabérét, mert fontosnak találták, hogy megmutassák az embereknek a különbséget jó és rossz között. A mai színháznak a mai társadalom kérdéseire, problémáira kell aktuális válaszokat adnia. A jó színház úgy mesél történeteket, hogy azok egyszerre hatnak a szívre, az észre. Felemelik a nézőt, akár sír, akár nevet a játék végén. Nyíregyházán csak egy színház van, tehát ennek az egynek kell minden nézői igényt kielégítenie. Különféle korosztályokat, sokféle ízlést, minden műfajban. Tehát a gyerekdaraboktól a klasszikusokon át az operettig egységesen magas művészi színvonalon kell teljesítenie. A város szellemi, művészeti életének központjává, szervező erejévé kell válnia. Olyan elismert színházi műhellyé, mely még inkább bekapcsolja a várost az ország kulturális vérkeringésébe, Nyíregyházát a magyar színházi élet meghatározó szereplőjévé teszi. 1984-ben szerződtem a Móricz Zsigmond Színházhoz, mint színész-rendező. Azóta kisebb-na- gyobb megszakításokkal tizenöt évet töltöttem itt. A családom apai ágról nyíregyházi származású, a feleségem is nyíregyházi. A színház eddig elért művészi eredményeiben úgy érzem, az én munkám is benne van. Érzelmileg is erősen kötődöm a városhoz. Olyan életkorban vagyok, amikor az emberben van még elég erő és ambíció, és talán van már mögötte annyi tapasztalat, hogy egy ilyen komoly és felelősségteljes feladatot ellásson. Szeretnék a társulattal, a közönséggel, a várossal összefogva egy a hagyományait megőrző, mégis megújuló, friss szellemiségű színházat csinálni. Egy érvényes és szerethető színházat. Szalma Tamás A színház számomra nem csak egy hely, ahová néhány ember betéved esténként, hogy különböző színházi emberek világról alkotott véleményéről értesüljön. Közösségalkotó erő, ahol mindenki szabadon, békésen, nyitottan gondolkodhat szépségről-ocs- mányságról, barátságról-gonoszságról, hatalomról- gyengeségről, igazságról-hazugságról. A színház játék. Olykor véresen komoly, máskor könnyebben emészthető, egyszer szakrális, a következő pillanatban posztdramatikus, posztmodern stb. De akkor is játék, ami minden pillanatban az erősödő polgárság rendelkezésére áll. A színház közös szenvedély. A Móricz Zsigmond Színház feladata, hogy a jelenlegi megosztottságtól, ellenségeskedéstől terhes társadalmi közegben a béke szigete legyen. A közönség provokálása szerintem a gondolkodás, az érzelmi azonosulás folyamatának befolyásolását jelenti. Károsnak tartom azokat a tendenciákat, amelyek szerint a közönség egyik felét megalázzák, hogy a másik felénél jó pontokat szerezzenek. A színház így nem tud megfelelni alapvető funkciójának. A színház ugyanis közös szenvedély. Szeretem a hivatásomat, szeretném a 33 év alatt összegyűjtött tudást és tapasztalatot továbbadni. Nyíregyházán élek, ez az én városom, és ez ambícióimnak egyik legfontosabb mozgatóereje. Barátként és kollégaként is régóta figyelem ezt a színházat. Szükségesnek tartom a megújulást. Mind a nézőknek, mind a társulatnak új, friss élményekre van szükségük. Rengeteg támogatást kaptam olyan művészektől, akiknek jelenléte bizonyosan új lendületet adna a színháznak, ezáltal magának a városnak is. Egy gazdálkodó szervezetnek fontosak a nagyszerű statisztikai adatok, de egy színházi vezetőnek kötelessége meglátni ezek mögött a társulatot, a közönséget, az embert. Bizakodó vagyok, hogy a társulatnak alkalma lesz alkotóművészhez méltó szellemi körülmények között, félelemmentes, inspiráló közegben, a közönség figyelő szeretetétől kísérve tovább dolgozni. Remélem ugyanis, hogy a színház nem csak szerintem közös szenvedély. Dr.Tasnádi Csaba A színháznak a létezés, a társadalom és a közösség alapkérdéseivel kell foglalkoznia. A különböző korosztályokat, változó gondolkodásmódokat, eltérő ízlésvilágokat külön-külön, és mégis együtt kell örömérzetre bírnunk. Erre csak a hagyományok mentén újra és újra megújulni tudó népszínház képes. Úgy vélem, felbecsülhetetlen a felelősségünk a magyar színjátszás hagyományaival szemben egy olyan megyében, ahol egyetlen hivatásos színtársulatként közvetítjük nézőinknek a drámairodalom remekeit. Az elmúlt évadokban kialakult, közérdeklődésre számot tartó, korosztályokat és különböző igényeket lefedő széles műfaji kínálaton nem szabad változtatni. Meggyőződésem, hogy a zenés színház, vagy egy bulvár bohózat éppúgy alkalmas lehet a valódi színház megteremtésére, mint az antik tragédiák, a nagy klasszikusok, vagy egy mai abszurd játék. Manapság, amikor a legfiatalabb korosztály ízlését és világlátását egyre inkább a televízió és az internet határozza meg, fokozott felelősség hárul ránk, hogy megszerettessük az élő művészet csodáival a gyerekeket és a kamaszokat. Továbbra is állítom és hiszem, hogy egy vidéki repertoárszínháznak műsorpolitikailag nagyon széles skálán kell mozognia. Nyíregyháza és a megye közönsége mindig is szerette, és bizonyíthatóan szereti színházát; a magáénak érzi. Igazgatásom évei alatt egyik legfontosabb célom az volt, hogy megőrizzem ezt a szeretetet, hogy méltók legyünk rá, s ha lehet, saját igényből fakadóan még többen látogassák a színházat úgy, hogy a darabválasztás, s az előadások színvonalából egy jottányit sem engedünk. Szerénytelenség nélkül kijelenthetjük, hogy a Móricz Zsigmond Színház márkanév, szakmai garancia, művészi védjegy. A színházcsinálás számomra létemet jelentő önkifejezési forma. Mindannyiunk büszkeségére jelenthetem, hogy ma az országban színházunk művészei alkotják az egyik legmagasabb szakmai színvonalat képviselő, kiegyensúlyozott és egységes alkotógárdát. Érzem, hogy van hitem és erőm, vannak új terveim, amelyeket szeretnék megvalósítani ezzel a társulattal, közönségünk örömére.
