Kelet-Magyarország, 2015. január (72. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-02 / 1. szám

2015. JANUÁR 2., PÉNTEK kelet Interlúrészletek 2014-ből 5 Az olvasóké az ítélet „Minden oldalon törté­nik vailami, ami miatt le- tehetetlen a könyv, nem lehet belőle egyszerre csak kicsit elolvasni”. NYÍREGYHÁZA. Szatmár, Nor­végia, Erdély, Szibéria, Tori­no, Shanghai és Budapest - földrészeken átívelő törté­netek, sok női szerző és még több Kossuth-díjas: március­ra összeállt az idei Aegon Mű­vészeti Díjra esélyes művek tízes lis tája a zsűri szavazatai alapján. A tíz legjobb regény kö­zött szerepelt Csabai László Szindbád Szibériában című műve is, amiről a kultúra, hu azt írta: „minden oldalon történik valami érdekes, ami miatt letehetetlen a könyv, nem lelhet belőle egyszerre csak kicsit elolvasni”. Egy irodalmi blogger úgy fogalmazott: „lassan olvas­va, ízlelgetve javaslom fogyasztani, mint a fekete kenyeret és a kumiszt, mert azok­nak is, csak­úgy mint a Szindbád Szibériában-nak, értő odafigyeléssel teljese­dik ki az íze”. A szerzővel a regényről, a főhősről és az író-létről beszélgettünk. Nyíregyházi íróként Szindbádot választani cím- és főszereplő­nek bátor vállalkozás, hiszen az olvasó akarva-akaratlanul is Krúdy Gyula hősére asszociál. Ez tudatos volt? csabai LÁSZLÓ: Olyan névre volt szükség, amelyet ismer­nek az emberek, s mivel a történetem egy része Bagdad­ban ját- . szódik, I •*«**. },* ahol az 1001 éj­szaka is, egyér­telmű \ volt a választás. Krúdy hőse és az én főszereplőm között csupán egyetlen hasonlóság van: mindketten nagy uta­zók. Az én könyveimben Szibé­ria és a Közel-Kelet mellett a harmadik fontos helyszín Nyárliget, ami egy kitalált város, de az, hogy az olvasó időnként Nyíregyházára is­mer, nem a véletlen műve. Itt születtem, itt élek, ezt a várost ismerem a legjob­ban, ezért természetes, hogy merítek belőle is. De ha Nyír­egyháza néven szerepelne a helyszín, azzal megkötöttem volna a kezem. így viszont kitalálhattam utcákat, szemé­lyeket és történeteket, és sen­ki sem vetheti a szememre, hogy az az utca nem így néz ki, az illetőnek a leírttól eltérő a jelleme, vagy hogy az adott történetet ő másképp ismeri. Fontos nekem ez az alko­tói lehetőség, mert bár realista író va­gyok, ez nem jelenti azt, hogy Önmagát adta Brazíliában P. Fütöp Gábor Brazíliában fotó: m agánarchívum Tizenkét csoportmecs- cset és két nyolcad* döntőt közvetített a nyíregyházi származású sportriporter. NYÍREGYHÁZA. Volt kinek szur­kolnunk a világbajnokságon! A Magyar Televízió kommen­tátori stábjában dolgozott a nyíregyházi születésű, újság­írói pályáját a szabolcsi me­gyeszékhelyen indító P. Fülöp Gábor, aki meglátásunk sze­rint újoncként nem vallott szé­gyent a sporteseményen. Sőt! Mint minden focista, gyermek­ként alighanem a világbajnok­sággal álmodott. Hát, összejött. Ilyennek képzelte? P. FÜLÖP GÁBOR: Látva a futball­ban betöltött szerepemet, azt, hogy csak a megye egyig ju­tottam, holott talán az NB III. is összejöhetett volna, no meg ismerve a magyar válogatott erejét, idővel már joggal hihettem azt, hogy az életben nem jutok ki világbajnokság­ra. Rádiósként dolgoztam már kézilabda- és vízilabda-vi­lágbajnokságon, olimpián is, igaz, utóbbin többnyire a stúdióban, tehát nagyon ke­veset voltam a helyszíneken, de elképzelni nem tudtam, hogy milyen is lesz a foci-vb. Persze, amikor belépsz a Maracanába vagy akár csak a legkisebb stadionba is, ami azért negyven-ötvenezres, két nap alatt megszokod a jót, és természetesnek veszed, hogy csak ilyen körülmények között fogsz a jövőben is dolgozni. A futballban elképzelhetetlen, hogy valakinek több világbajno­ki meccse legyen, mint NB l-es. Televíziós riporterként viszont éppen egy ilyen ember ül most velem szemben... P. FÜLÖP GÁBOR: Március végén tudtam meg, hogy utazhatok, ezt követte a betanulási idő, a próbaközvetítés. Az első éppen a Nyíregyháza-Zala- egerszeg NB Il-es mérkőzés volt. Ültem egy zárt stúdió­ban, és beszéltem arról, amit a kis monitoron láttam. Igen, hét vagy nyolc bajnokim volt a világbajnokság előtt, Brazí­liából pedig tizenkét csoport­meccset és két nyolcaddöntőt kommentálhattam. Köze nincs a kettőnek egymás­hoz. Ha a Haladás-Honvéd meccsen produkáltam volna egy olyan gólörömöt, ami Dél-Amerikában alap, akkor kiröhögtek volna, vagy talán le is vesznek a képernyőről. Készült ezekre a frenetikus gólörömökre vagy a közeg, a hangulat hozta a hosszú másod­percekig tartó gólkiáltásokat? P. FÜLÖP GÁBOR: Tudatos sem­mi esetre sem volt, de hogy nem untam a meccseket, az talán ezekből is kiderült. A televíziós szakmában még mindig újoncnak számítok, de amikor 2009-ben a DVSC Bajnokok Ligája-mérkőzéseit Novotny Zoli bácsival, Hajdú B. Istvánnal vagy Lantos Gáborral közvetíthettem a rá­dióban, már akkor is hasonló volt a habitusom. Mennyire foglalkoztatták azok a hangok, amelyek a kommentá­tori teljesítményét ítélték meg? P. FÜLÖP GÁBOR: A főnökeim és a kollégáim nem szóltak bele a munkámba, vagyis mindent jónak láttak. Bár voltak furcsa visszhangok is, én úgy érzem: tiszta lelkiismerettel jöttem le a „pályáról”, nem játszottam rá semmire, én ilyen vagyok. KM-BT Kívül kemény, belül csupa szív Csukrán Mihály egy személyben sportoló, edző, pályatulajdonos, tömegsportszervező, Guinness-rekorder. újfehértó. Egykoron a job­begyenesétől rettegtek az el­lenfelek, majd aztán különc sportteljesítményével hívta fel magára a figyelmet, hiszen hátrafelé haladva, ugrókö­telezve futotta le a maratoni távot. Volt szkanderbajnok is az újfehértói Csukrán Mi­hály, majd aztán a telkén épített sportpályával lepte meg a környezetét, ahol fő­leg hátrányos helyzetű, kal­lódó gyermekek focizhatnak, súlyt emelhetnek, valamint az ökölvívás alapjait is megta­nulhatják tőle. Melyik sportteljesítményére a legbüszkébb? CSUKRÁN MIHÁLY: A legtöbben azt a választ várnák tőlem, hogy amikor 1992-ben a Va­sassal ökölvívásban csapat- bajnokságot nyertem, hiszen akkor együtt bokszolhattam Kovács , ,Kokó” Istvánnal is. Én azonban két másik sport- eseményre vagyok inkább büszke. Három évvel ezelőtt, 54 évesen itt a Csukrán pályán hivatalos mérkőzésen aranyérmet nyertem egy hajdúböszörményi fiú ellen. A srác tőlem jóval fiatalabb volt, két súlycsoporttal fel­jebb játszott, mégis sikerült legyőznöm. A másik külön­leges teljesítményem az a Guinness-rekord volt, amikor 1993-ban Budapesten a Mars Maratonit hátrafelé és ugráló- kötelezve futottam le. Csukrán Mihály Hogyan született meg a „Csuk­rán-pálya”? csukrán MIHÁLY: Amikor hazajöttem Budapestről, volt egy kis megtakarított pén­zem. A szülői ház közelében vettem egy telket, hogy házat építek rá. A súlyemeléshez azonban kellett egy bódé, majd lebetonoztam egy kis részt is. Akkor jött az ötlet, hogy lehetne itt egy sport­pálya a környék fiataljai szá­mára. így is történt: nem csi­náltuk meg a házat, a helyén focipálya épült. A fiatalokkal súlyt emeltünk, bokszoltunk a focizás mellett. Nemcsak foglalkozik velük, de ételről és üdítőről is gondosko­dik, nyaranta edzőtáborokat szervez. Milyen pénzből tudja ezt megvalósítani? csukrán Mihály: Rokkant- nyugdíjas vagyok, közel 60 ezer forintból élek. Félrete­FOTÓ: M. MAGYAR LÁSZLÓ szék belőle havonta 5-10 ezer forintot, s így apránként pró­bálom összegyűjteni az edző­tábori költségekre a pénzt. A 2014-es nyári tábor 350 ezer forintba került, vagyis ki kel­lett még egészíteni a félre tett forintokat, pedig igyekszem takarékosan élni. Számos karitatív tevékenység is fűződik a nevéhez: gyűj­tést szervez rászorultaknak, elhagyatott sírokat gondoz. Mi készteti erre? CSUKRÁN MIHÁLY: Zavaros világ vesz körbe bennünket, nagyon sokan szegénységben élnek. Aki szegény, azt sem­mibe veszik, magára hagyják. Úgy érzem, mindezek ellen csak úgy lehet küzdeni, ha összefogunk, segítjük egymást, mert vallom, hogy többen többre vagyunk képe­sek, mintha egyedül lenne az ember. km-mml Csak a lottószámokat titkolná A százas lista pár nap múlva már nem érde­kes, marad a feladat és a felelősség. KISVÁRDA. Bárány László, a Master Good Cégcsoport ügy­vezetője, a Baromfi Termékta­nács elnöke markáns tagja az ország 100 leggazdagabb sze­mélyét tömörítő elitnek. A Bárány família 100 éve, négy generációra kiterjedően foglalkozik baromfitenyész­téssel, ezáltal Magyarország legrégibb baromfitenyésztő dinasztiája. A tradíciót elin­dító első generáció a Széche­nyi grófok uradalmi baromfi- tenyésztője volt. Az általa képviselt szakma iránti elkö­telezettség generációról ge­nerációra szállt. A cégcsoport jelenlegi sikereinek a kulcsa is ebből az örökségből ered. Mekkora presztízst jelent, hogy benne lehet a „százban”? BÁRÁNY LÁSZLÓ: Az a tény, hogy benne vagyok a Top 100-ban, egy folyamat része, és én sem egy pillanatnyi eseményként éltem meg. A Master Good Cégcsoport a Bárány család tulajdona. Ez a vállalatcsoport teljesítmé­nyével már 3 éve bekerült ebbe a kiadványba. Azt sem igazán presztízsként éltem meg, inkább meglepetésként. Tudom, hogy ez a lista és a Top 100-as tagság nem egy objektív, mindenre kiterje­dő gazdasági besorolás. Két dolgot latolgattam: az egyik, hogy valóban ott van-e a helye a családunknak ezen a listán - és nem a rangsorban betöltött pozícióra gondolok -, a másik, hogy valóban mennyire objektív a kivá­Bárány László FOTÓ: MAGÁNARCHlVUM lasztás szempontrendszere és milyen egyéb módosító tényezőket, vagy éppen a listáról távol maradókat nem vettek figyelembe. A gazda­sági megmérettetésnek ez az eszköze - akárhogy is nézem - csak egy villanásnyi időre irányítja ránk a figyelmet. Egy nap múlva, még inkább egy hét múlva már senkit nem érdekel, marad a mindennapi feladat és felelősség. házni - befektetni - növeked­ni. Ma már szerencsére nem csak a szakmabeliek, hanem a tágabb értelembe vett újságolvasók is tudják, hogy a Master Good Cégcsoportban rajtam kívül dolgozik még két Bárány: László fiam, aki a Master Good Kft. ügyvezetője és Péter fiam, aki a Baromfi Coop Kft. ügyvezetője, és mindketten a teljes operatív irányításért felelnek. Van, aki nem szívesen beszél a vagyoni helyzetéről, van, aki nem titkolja. Melyik kategóri­ába tartozik? BÁRÁNY LÁSZLÓ: Sok titkol- nivalóm nincs. Igazából a tuti lottó számokat tit­kolnám el, de nem lot­tózom. A vállalatcsoport teljesítménye és vagyoni helyzete nyilvános min­denki számára, ezért valójában nincs mit titkolnom. KM-LTL Milyen tényezőkre volt szükség ahhoz, hogy idáig eljus­son? BÁRÁNY LÁSZLÓ: A családunk üzleti filozófi­ája több mint 20 éve azonos: beru-

Next

/
Oldalképek
Tartalom