Kelet-Magyarország, 2015. január (72. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-29 / 24. szám

2015. JANUÁR 29., CSÜTÖRTÖK KELET A tudás változtathat a fiatalok pesszimizmusán Változó jövőbeli kilátások Két éve méri a K&H Bank a pályakezdők hozzáállását a jóléti index keretében. Itt negyedévente nézik, mennyire elégedettek a fiata­lok a jelenlegi helyzetükkel, hogyan látják jövőbeli kilátá­saikat, lehetőségeiket például a lakáshoz jutás, családalapí­tás, az anyagi biztonság, ön­megvalósítás tekintetében. A legutóbbi, 2014 év végi felmérés minden idők legala­csonyabb jólétiindex-értékét hozta. Ráadásul sokan nyilatkoz­tak úgy, hogy most sem elé­gedettek, de nem is bíznak abban, hogy helyzetük jobbra fordul. tásba kell venni, milyen ki­látásai lehetnek a jövőben a munkaerőpiacon, van-e előrelépési vagy munkahely­váltási lehető­sége - mondta Bába Ágnes, a K&H lakos­a félelmük a munkanélküli­ségtől is. Saját lábra állni A változó gazdasági hely­zet mindig új kihívások elé állítja az embert, amikhez alkalmazkodnia kell. Ahhoz, hogy kijöjjön egy pályakez­dő a fizetéséből, kifizesse a számláit, elkezdjen megtaka­rítani egy albérletre vagy egy kis garzonlakásra, esetleg egy használt autóra, először is pénzügyileg meg kell tervez­nie több évre előre az életét. Felmérni a lehetőségeit, a családja anyagi hátterét, ha a céljai eléréséhez hitelre van szüksége, akkor azt is számi­sági üzletágért felelős vezérigazgató-helyettese. Hozzátette: mindez csak akkor lehetséges, ha minél fia­talabb korban megismerkedik az alapvető pénzügyi fogal­makkal, alapismeretekkel. Ha már gyerekként megta­nulja, mire kell költeni a csa­ládi költségvetésből, hogyan lehet gyarapítani a zsebpénzt egy kis házimunkával vagy diákmunkával, a kerese­tet hogyan tudja elhelyezni mondjuk egy megtakarítási számlára, ahol kamatozik. Sok fiatal felnőtt, aki otthon él, nincs tisztában ezekkel a dolgokkal, így nem tud, mert nem is mer a saját lábára állni, és pénzügyileg is önállósod­ni. KM A pályakezdők még sosem látták annyira negatívan a helyze­tüket, mint tavaly év végén. Minél hamarabb tanulunk meg a pénzzel bánni, annál könnyebben boldogulunk az életben ILLUSZTRÁCIÓ: THINKSTOCK nyíregyháza. Az egyik legfrissebb hazai ku­tatás szerint borúsan látja helyzetét a magyar ifjúság az önmegvalósítás, az anyagi bizton­ság, az önállóság és a lakáshoz jutás lehetősé­gét tekintve, de általában elége­detlen az életé­vel, és a jövőbeli kilátásait sem látja rózsásnak. Egy évre előre A K&H felmérése alapján a fiatal korban elkezdett pénzügyi oktatás jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy a pályakezdők könnyebben tudjanak alkalmazkodni a változó gazdasági helyzet­hez, és előre tervezzék életü­ket. A megkérdezett 19-29 éves fiatalok több mint hatvan szá­zaléka még nem teremtette meg az önálló élethez szük­séges körülményeket, és a szüleinél lakik. Megerősödött * Sajtótájékoztató diákújságíróknak ZÁHONY. A Diák* és Ifjúsági Újságírók Egyesülete szerve­zésében február 10-én, ked­den ifjúsági sajtótájékoztatót tartanak a fővárosban a tehet­séggondozásról és az önkén­tességről. A rendezvényen Novák Katalin család- és ifjú­ságügyért felelős államtitkár válaszol majd a középiskolás és a felsőoktatásban tanuló diákújságírók kérdéseire. A korábbi aktivitásuk alap­ján felkért 15-20 kérdező fia­tal között lesznek a záhonyi Dr. Béres József Kollégium médiakörének tagjai is, akik rendszeres résztvevői a máso­dik legnagyobb hazai újságíró szervezet programjainak, km Helyi ételeket készítenek el nyíregyháza. A Nyíregyházi Kosárközösség főzőtanfolya­mot hirdetett, melynek ke­retében január 30-án 17 és 19 óra között olyan térségi éte­lekkel ismerkedhetnek meg a gasztronómia szerelmesei, melyeket elődeink előszere­tettel készítettek el. A pénteki összejövetel ven­dégei Szoboszlai Gyula és Cziránku István, a Nyírségi íz­királyok Egyesület mestersza­kácsai lesznek. A menü pedig illatos raguval megbolondí- tott lapcsánka, szatmári darás töltött káposzta és házi almás süti szilvalekváros öntettel. Jelentkezni a Kosárközösség Facebook-oldalán lehet, km Premier előtt vetítik A szürke ötven árnyalatát NYÍREGYHÁZA. A nyíregyhá­zi Krúdy Gyula Art Moziban február ll-én este fél tíztől premier előtt vetítik a kul- tuszkönyv-trilógia első részé­ből forgatott, hatalmas érdek­lődésre számot tartó filmet, A szürke ötven árnyalatát. A konszolidáltra nyirbált traile- rek kellőképpen felcsigázhat­ták már a mozirajongókat és a kötetek szerelmeseit ahhoz, hogy ne hagyjanak ki egy ilyen lehetőséget. km Jelenet a film előzeteséből FOTÓ: INTERNET Inter Szabó Balázs énekes-dalszövegíró-zeneszerzővel Szép a széket faragni, nehéz a forgácsot elhagyni... Kicsomagoltuk az elvitelre dobozolt élet egy-két „emléktárgyát” a sikeres előadóval. DEBRECEN. Szabó Balázs dal­szerző-énekes, multiinstru- mentalista zenész, bábszí­nész és mesemondó. Azután, hogy távozott a Suhancos zenekarból, 2009-től már sa­ját bandája élén énekel, gitá­rozik, hegedül és kavalozik. A magyar népzene, a rock, a blues és a fűnk határvidékein mozgó Szabó Balázs Bandája eddig három lemezt jelen­tetett meg: a Megcsalogató és az Átjárók című dupla al­bum után 2014-ben adták ki a legfrissebb dalokból álló nagylemezüket, az Élet elvi­telre címűt. A csapat dalszer- ző-énekes-zenész frontem­berével az elvitelre dobozolt életről beszélgettünk. Egy szó, egy mondat Egzisztencia: „a hangszereim az egziszten­ciám. Kölyökkorom óta gyűjtöm a hangsze­reket, hogy ne szórjam szét a pénzt.” Tetétlen: „Felsírás, születés és majd a halál is. Nem is tudom, mi az a szó egyben. Van honvágyam, néha haza is jutok, bár nem olyan gyakran, mint szeretnék. Aztán két nap múlva újra indulnék, mehetnékem van." Könyvel „A Csapó utcai hideg debreceni al­bérletben a szekrény tetején találtam egyszer egy, a főbérlő által otthagyott Pilinszky-köte- tet, és azóta sem tudom »letenni«.” Szerelem: „Erdő'. Az első szerelmes séták »refis« koromban a Nagyerdőben voltak. Itt, és a gimnázium parkjában zajlottak a találkozások, szakítások, első csókváltá­sok, titkos levelezések. Szeptemberben születtem, talán ezért vonzódom az őszhöz. Ezen évszak illata, a fa és az erdő nekem a szerelem, ami úgy is váltja színeit, mint az erdő.” Említteted, hogy „meg keli békélned” a szövegeiddel. Ezek szerint nem csak „kigurulnak”? SZABÓ BALÁZS: Van benned valami, amit szeretnél megfogalmazni, és néha másodpercek alatt folyik a papírra, néha meg hetekig írod. Mindig úgy érzed, hogy majdnem megvan, de aztán nem adja vissza azt a hangu­latot. Ez örökké így marad bennem. Érdekes, hogy ez hogyan csapódik le olyan ember - közönség, család, barátok - számára, aki nem bennem lakozik. Az alkotó örök vágya, hogy minél köze­lebb vigye a műve magvához j azt, akinek meg szeretné mutatni. Ha van egy fantasz- j tikus érzés, amit én megál­modtam, és meg vagyok róla győződve, hogy az jó, akkor jó lenne minél közelebb ültetni az embereket ehhez a gyújtóponthoz. Ahhoz példá­ul, ahová engem visz a vers. Azt keresem, hogyan tudnám ezt a víziót zenével erősíteni. Olyan ez, mintha egy szék köré rendeznénk a szobát úgy, hogy aztán mindenki azt a szép széket lássa, amit én. Előfordul, hogy évek múltán „átfaragod a széked”? szabó BALÁZS: Persze, sok Suhancos-ötlet keveredett a dalokba az elmúlt öt évben is. Némelyik témát any- nyira szerettem, hogy nem akartam hagyni bennrekedni, amikor a Suhancos nem al­kotott tovább. Vannak zenék, amiket elejtek néhány évre. Ez a közönségnek és nekünk is jó, mert az ember hajlamos a kisebb ellenállás felé moz­dulni. Tudjuk, mit jó játszani az évek alatt megjelenő sok anyag közül. Ha pihentetjük egyiket-másikat, akkor olyan jó rádöbbenni egy vasárnapi ebéd után, hogy mennyi minden volt már, és mennyi minden van még előttünk. Élő, folyton változó amőba­forma, amiben játszunk. Teológiát tanultál Debre­cenben, miért akartál lelkész lenni? SZABÓ BALÁZS: Fiatalokkal szerettem volna foglalkozni. Azért jelentkeztem, mert tudtam, hogy kell egy jó értelemben vett lejtő. Ha az ember nem tud merre indulni, a lejtő jó, mert visz rajta a lendület, és néha fölfelé szaladunk. E hivatást a családom nagyon szeret­te volna, és én is akartam. Hamar rájöttem, hogy bár nagyon sok közöm van hozzá, de valahogy mégsem ez vagyok. Mindenben, így a hit kérdésében is egyete­mesen gondolkodom. Foglalkoztat a lélek útja, hogy hon­nan jövünk és hová megyünk, minden ember egy sejtből van-e vagy sem, hogy őt minek „Csak nézem föntről nevezzük, titkait.” Istennek, ihletnek, léleknek, barátságnak. Mindenképpen érdemes feszegetni azt a millió kis ablakot, ami van. A férfivá válásom első beava­tása, hogy nemet mertem mondani magamnak 19 évesen. Kiléptem abból a biztonságos tervből, hogy ötévnyi egyetem áll előttem. És három éve ismét bátorságra volt szükség, hogy kilépj a kom­fortzónádból, és Budapesten próbálj megélni zenészként szabó BALÁZS: Szeretem magam belekényszerí­teni a változásba, ha látom értelmét. Vívódtam, hogy meg tudok-e élni a fővárosban, lesz-e közönség, lesznek-e zenésztársaim, jól sikerülnek-e az új da­lok. Sokáig nehezen aludtam, sétáltam, zenét hallgattam. Próbáltam csend­ben lenni, aztán kiabálni, hogy mindenképpen „dobjon valamit a gép”. Be- kucorodtam kicsit a sarokba, és döntöttem: hagyom a félelmeket. Amikor az ember elfárad az aggodalmakban és elvárásokban, akkor egyszer csak felszínre kerül, hogy egyébként annyi mindent kipróbálnék még. Annyi ál­mom teljesült... és még annyi beteljesülhet! Gimnazistaként ábrándoztam arról, hogy a a két kezem, hogyan deríti föl a képtelent, hogy kutatja, hajtja lapjait, hátha megtalálja FOTÓ: DERENCSÉNYI ISTVÁN „Refi” dísztermében lesz kon­certem, és ott is volt az első! Mit vittél magaddal a debreceni Vojtina Bábszínházban eltöl­tött évekből? SZABÓ BALÁZS: Nagyon sokat tanultam arról a játékosság­ról, kézügyességről, ami a bábosság maga. Az emberség­ről, arról, hogy hogyan éljünk együtt az öltözőben, hogyan segítsük egymást a színpa­don. Hogyan fejezzek ki vala­mit, amit nem az arcommal és a testemmel teszek. Egyéb­ként a dal is ilyen. Sokszor nem vagyok jelen, amikor elhangzik egy muzsika, és mégis működhet. A Vojtina elindított egy olyan pályán, amiért életem végéig hálás lehetek. Ezt nem adtam fel ma sem, csak ritkábban bábozok. Az idő gyakori daltémád. Van valami, amit úgy érzed, elszalasztottál? SZABÓ BALÁZS: Későn kezd­tem el hegedülni. Először 21 évesen éreztem, hogy nagyon sok közöm van a hangszer­hez, szeretnék csiholni rajta akár csak egy hangot is, de 24 évesen kezdtem el játszani. Igyekez­tem versenyt futni az idővel, és bár tudom, előttem van még millió tennivaló, túl­tettem magam az érzésen, hogy már késő. ékn

Next

/
Oldalképek
Tartalom