Kelet Magyarország, 2014. december (71. évfolyam, 279-303. szám)

2014-12-22 / 297. szám

2014. DECEMBER 22., HÉTFŐ 6 Utazás KELET Nyíregyháziak a nagyvilágban NYÍREGYHÁZA. A karácsony a szeretetet, a családi együttlé- tet jelképezi; ilyenkor sokszor a távol élők is útra kelnek. El­tökélt céljuk, hogy a fenyőfa körül együtt legyenek a ge­nerációk, nagyszülők, szülők, unokák. Sokat számít a közös feltöltődés. Ez azonban egyre többször ütközik akadályokba: ahogy kinyílt a világ, megnőttek a távolságok, a vegyes házas­ságok révén „színesedtek” a családok. Valójában már egy­általán nem olyan egyszerű eldönteni, hová is megyünk haza. A karácsony közeledtével a Kelet-Magyarország ezúttal olyan nyíregyházi kötődésű családokat keresett fel, akik már régebben élnek távolabbi földrészeken, és sosem felej­tették el: honnan indultak el annak idején. Arra kértünk választ mind- annyiójuktól, hogy miként élik meg a különleges hely­zetet a tinédzserré serdülő gyerekek kötődnek-e szüleik hazájához, hogyan tartják a kapcsolatot, milyen hatások érték őket e téren? MARIK SÁNDOR S) http://www.szon.hu Hírek. A régió és a világ hírei. Három országhoz is kötődő Dávida-fiúk Maláj, katari és magyar szimfonikus együtte­sekben is fújja a diplo­más kürtművész. perzsa-öböl, A nyíregyházi Dávida Péter diplomás kürt­művészként a Magyar Állami Operaház zenekarában kez­dett Budapesten. Házasság, gyermekáldás következett. 1998-ban külföldre szerződött: az új Maláj Szimfonikus Zene­kar alapító tagja lett a több mint 9000 kilométerre lévő Kuala Lumpurban - itthoni fi­zetése sokszorosáért. A váltásért nagy árat fize­tett: házasságuk felbomlott, párja nem tudta megszokni az ázsiai életet, lányukkal ha­zatért Magyarországra. Péter később új életet kezdett - ma­láj feleséggel. Két fiúk szüle­Gyermeke- ink számára . kinyitottuk a világ ajtaját. DÁVIDA PÉTER tett, Milán 2000-ben, Dáriusz 2007- ben. Kuala Lumpurra tíz szép esztendő emlékezteti. 2008- ban közelebb költöztek, a csupán 3700 kilométerre lévő Katarba, a Perzsa-öböl egyik kicsi, ám gazdag orszá­gába - részben azért, hogy ismét egy új zenekar alapítá­sában vehessen részt. Jelen­leg a Katari Filharmonikusok kürtművésze. A fiúkkal évente kétszer látogatnak haza, Nyír­egyházára. Malajziába általá­ban anyukájukkal mennek a gyerekek. Péter néhány éve újra játszik a Budapesti Feszti­válzenekarban is. Jól ismeri történelmünket- A fiúk számára egyértelmű­en hasznos, hogy három or­szághoz kötődnek - összegez az édesapa. - Mindketten szé­pen beszélnek magyarul, ma­lájul és angolul is. Az óvoda és az iskola miatt valójában az angol lett az „alapnyelv”, a magyar „apanyelv” elsajá­títását viszont segítette, hogy a Kuala Lumpur-i szép számú magyar zenészkolónia jóvol­tából csaknem hazai környe­zetben éltünk. Ez különösen a nagyobb fiú esetében volt kedvező, érdeklődése folytán különösen jól ismeri a magyar történelmet. A Himnusz is hibátlan A Himnuszt mindketten hi­bátlanul énekelik. A maláj nyelv az édesanya révén ter­mészetes lett ugyan, de nem egyeduralkodó. Milán kitű­nő vizsgáinak köszönhetően ösztöndíjas a katari zeneis­kolában, trombitál. Dáriusz labdarúgó-iskolába jár, már a katari U9 bajnokságban ját­szik, középpályás. A nagylány, Mira művészeti szakközépiskolába jár Buda­pesten, üvegművesnek tanul. Malajziához jó angol nyelv­tudása köthető, amelyből itthon már a második osztály végén letette az emelt szintű érettségit. Gyermekeink számára kinyitottuk a világ ajtaját, nincsenek röghöz kötve, ha felnőnek, három országban lehetnek otthon. A Dávida-gyerekek: Mira, Milán, Dáriusz a Bayern München otthonában FOTÓ: DÁVIDA PÉTER Márka Zsuzsa, Gyula, Zsolt, Árpád, Emese - kirándulás a Hudson folyón fotó: márka Szabolcs Erős amerikai, magyar alapok Nagy kincs a „kétlakiság” Csupán egy-egy há­tizsákkal keltek útra a tudományos fokozat megszerzésének remé­nyében. EGYESÜLT ÁLLAMOK. Márka ZSU- zsa (Hargitai Zsuzsa, volt Krú- dys diák) és Márka Szabolcs együtt diplomáztak a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 1993-ban mindössze egy-egy hátizsákkal keltek útra, hogy ösztöndíjasként Amerikában szerezzenek tudományos fokozatot. Csupán tanulni mentek néhány évre, de a ha­zatérés ideje mind távolabbra tolódik. Az Államokban a Vanderbilt Egyetemen (Tennessee) sze­reztek PhD minősítést. Ami­kor érdemes volt, merészen váltottak, Zsuzsa vegyészetről fizikára, Szabolcs részecskefi­zikáról asztrofizikára. A poszt- doktorális éveket Kaliforniá­ban töltötték. Jelenleg mindketten a híres New York-i Columbia Egyetem kutatói, oktatói. Jó munka­megosztás alakult ki köztük: a férj sok kreatív új ötletet hoz, a feleség továbbfejleszt, me­nedzsel, gondoskodik a meg­valósításról. Egymás keze alá dolgoznak, együtt írják a pá­lyázatokat, közös a laboratóri­um és a projektek nagy része is. Alvó baba mellett tanult A tudományos életben nem számít ritkaságnak az együtt kutató-oktató házaspár, ez részben a sikerük titka is. Zsuzsa szakmai teljesítménye azért külön elismerésre méltó, mert időközben négy gyer­meknek is életet adott: Emese 2000-ben, Zsolt 2002-ben, Ár­pád 2005-ben, Gyula 2008-ban született. Amikor éppen hónapokig „főállású anya” volt, azzal tor­náztatta az agyát, hogy az alvó baba mellett programozási nyelvet sajátított el, amelyet későbbi kutatási projektekben hasznosított.- A gyerekek hamarabb be­széltek magyarul, mint ango­lul, utóbbi az óvodában vett lendületet - mondja az anyu­ka. - A nagyobbak a legjobb iskolákba járnak, kitűnő tanu­lók.- Nagy szerencsénk, hogy minden évben meg tudtuk szervezni a gyerekek hazauta­zását, táborozását, tanulását - nagymamák nélkül ez nem lett volna lehetséges.- Sőt, amikor a gyerekek még kicsik voltak, sokszor hónapo­kat töltöttek nálunk felváltva, ami megfizethetetlen segítség volt, és a nyelvtanulásban pó­tolhatatlan. A nagylány és a fiúk egya­ránt jól érzik magukat a szülők hazájában, már tavasztól ké­szülnek haza, Nyíregyházára. Egy-egy félévet mindegyi­kük itthon töltött még óvo­dásként, és iskolás koruk óta évente leteszik a magyar isko­lai vizsgákat is, általában jeles eredménnyel. A jövőről beszélni még ko­rai, feltehetően egyetemre is Amerikában járnak majd, utána pedig már önállóan dönthetnek. Az amerikai és a magyar alapok is erősek. Tizennyolc éve élnek Mexikóban - a feleség nyíregyházi. MEXIKÓ. Lengyel Krisztina közgazdász egy magyarorszá­gi központú multinacionális szoftverfejlesztő cég, a Graphi- soft mexikói és dél-amerikai leányvállalatának pénzügyi igazgatója. Férje Sergio Rodri­guez mexikói építészmérnök, akivel az Egyesült Államok­ban, tanulmányaik idején is­merkedtek meg. Pályájukat Budapesten kezdték, azonban tizennyolc éve Mexikóban élnek. Mun­kájukról a nyáron írtunk, de akkor két gyermekük külön­leges helyzetéről aránylag ke­vés szó esett. Most először azt kérdeztük: mi a különbség az édesanya egykori és leányai közelgő pályaválasztása kö­zött? Három nyelvet használnak- Sok azonosság, és sok kü­lönbség van - mondta az igaz­gatóasszony. - Számomra az egyetemi években és azt köve­tően nyílt meg a vágyott utazá­sok, a világlátás lehetősége, ők beleszülettek ebbe. Én főleg az egyetemen tanultam idegen nyelveket, angolt, németet és spanyolt. A lányok - az 1997- ben született Helena Michelle és az egy évvel fiatalabb Urna Sofia - eleve három nyelvet használnak, hiszen édesapjuk csak spanyolul szól hozzájuk, én pedig magyarul.- Férjemmel mi angolul beszélünk, így a lányok akar- va-akaratlanul elsajátították azt is. A gyerekekre „ragad” a nyelv, szinte nem is számít ta­nulásnak. Persze a nyelv csak alap, hogy a vegyes házasság­ból származó gyerekek végül melyik szülő hazáját tekintik majd sajátjuknak, vagy kell-e választaniuk egyáltalán, az sok mindentől függ. Azt a fiatalok mindeneset­re látták, hogy a feladatokat komolyan kell venni. Szüle­iknek vállalkozóként évtized­nél is több munkába került, míg mexikói eredményeik­re felfigyelt „a központ”, és megbízták őket a Dél-Ameri- kára kiterjedő feladatokkal is.- Büszkék vagyunk a lánya­inkra - folytatja az anyuka -, nyitottak, érdeklődők Mexikó és Magyarország iránt is, utób­bi abból táplálkozik, hogy a nyarakat mindig édesanyám­A nyarakat mindig édes­anyámnál töltötték a lányok. LENGYEL KRISZTINA nál töltötték, mint ahogy fontosak a hazai nyári táboro­zások is. Hatodikosként mind­ketten nyíregyházi iskolában tanulhattak egy-egy fél évig.- A külföldön született fiatal generáció kötődését segítette, hogy a magyar követség régeb­ben szervezett gyermekprog­ramokat, amelyeken a kicsik megélhették, megszerethették a magyar szokásokat. Ilyenre már régen volt példa. A „két- lakisággal” nagy kincs kerül gyerekeink birtokába. Urna és Helena Rodriguez fotó: lengyel Krisztina Mexikói fiesta Mexikóban az ünnepek velejárója a fiesta. így van ez karácsonykor is. A gyerekek számára úgynevezett pinya- tát készítenek, amely díszített kerámia edény tele édességgel, gyümölccsel, játékkal. Egy hosszú kötélen függ, a gyerekek bottal próbálják elérni, aki eltalálja, vehet a tartalmából. Van, ahol a pinyata alakja hétágú csillag, a hét ág a hét főbűnt jelképezi. Az ilyeneket erősebben ütik, össze is törik, s a kihulló ajándékokon osztoznak a gyerekek. így karácsonyodnak Dávida-család, Katar-Nyíregyháza. - Most is Nyíregyházán karácsonyozunk, a fiúk alig várják, különösen a havat! 24-én feltétlenül kimegyünk a Kossuth térre, a város karácsonyfájához. A menüt a szüleim készítik: az egyik nap mindenképpen lesz halászlé, juhtúrós sztrapacska pörccel, diós bejgli is biztosan kerül az asztalra.” (Péter) __ _ Ridroguez-Lengyel család, Mexikó. - A karácsonyi ünnepet általában férjem anyai nagymamájának lakhelyén töltjük - egy kisvárosban Mexikó tequila-vidékén, a fővárostól ötszáz kilométernyire -, ahol összejön a nagycsalád. Mivel a nagyinak kilenc élő gyermeke van, nem ritka ilyenkor a negyven vendég. A karácsony Mexikóban élő, mozgalmas és vidám ünnep. A vacsora általában pulyka, illetve egy spanyolosán elkészített tőkehal, a bacalao, és sok egyéb helyi ízletesség - amire magyar szavunk sincs -, s persze tequila és bólé helyi gyümölcsökből. Mi általában állítunk fenyőfát, azonban a mexikóiak az itt őshonos mikulásvirágot részesítik előnyben." (Krisztina) _____________________________ __ Márka-család, New York: - Természetesen közösen díszítjük a fenyőfát. A menü egy része hagyományos: húsleves otthon­ról hozott csigatésztával, lesz diós és mákos bejgli, a főétel pedig még az utolsó előtti napig változhat. (Zsuzsa) . % , ■■7 . *i » Krisztina és Sergio Rodriguez-Lengyel

Next

/
Oldalképek
Tartalom