Kelet-Magyarország, 2014. november (74. évfolyam, 255-278. szám)
2014-11-10 / 261. szám
2014. NOVEMBER 10., HÉTFŐ KELET Forum 4 Tizenheten vettek részt a jubileumi találkozón FOTÓ:OLVASÓNKTÓL Felelevenítettük a diákéveket Postaládánkból Hasznát vették a kosárfonás! ismereteknek fotó: egyesület Értékes munkát végzünk A sok színes levél, az őszbe forduló táj, a kellemes idő bizonyára sokakat sétára ösztönöz, mi pszichotikus egyesületi tagok, dolgozók is így vagyunk ezzel. A napokban, a szép időt kihasználva, nagy csoportban végigjártuk az „őszre készülődő” botanikus kertet, és még találtunk gyönyörű nyíló vörös rózsát is a rózsakertben. Megnéztük a sziklakertet, a Japánkertet és a pávákat is. A trópusi házban hatalmas levelű növények, mindenféle kaktusz és számos, éppen virágzásban lévő, különleges növény várt bennünket. Meglepődtünk, hogy ennyi szépséget rejthet a botanikus kert ősszel. Dolgozóink hétköznapjaik nagy részét bent töltik, munkával, aminek persze meg is van az eredménye. A boltunk tele szebbnél szebb fonott kosarakkal, hímzett farmertáskákkal, telefontartókkal, kézzel készített ékszerekkel, párnákkal, számos más termékkel. Mindenszentekre koszorúkat, sírcsokrokat készítettünk többféle méretben, alakban. Kosárfonó tudásunk jól hasznosíthatónak bizonyult a koszorúalapok készítésekor. Üdvözöljük azt a szemléletet, amely reméljük, egyre nagyobb teret hódít majd, hogy a mi betegségcsoportunk nem csak „el akar venni a közösből”, hanem hozzá is tesz, egyesületünk számos fontos közfeladatot lát el a pszichés betegek érdekében. GACSÁLYI SZILVIA TITKÁR Olvasóink írják A temető fényei Felemelő érzés volt látni, amikor mindenszentekkor a temető kapuin beözönlött az emlékezők tömege. Szemükben a fájdalom, a reménység és az öröm könnye csillogott. Minden sírra került virág, gyertya, a kegyelet, a tisztelet és a szeretet kifejezője. Drága halottaink, eljöttünk hozzátok, hogy tudjátok, mennyire hiányoztok, és amíg élünk, nem feledünk benneteket. Ha valaki este elment egy, a mécsesek fényeitől megvilágított temető mellett, érezhette, hogy az apró gyertyák lángjai mind-mind a szeretet szikráit jelképezik. Azt üzenik, bízzatok, mert egyszer minden ember számára (élőknek és holtaknak) eljön az örök világosság! SZILÁGYI PÉTER Számla utólag Nemrégiben fejeztem be az építkezést. Nagy öröm volt ez, mivel egyedül nevelem gyermekeimet, s egy ilyen komoly vállalkozás még egy többkeresős családnak sem kis falat. Mindegy, túl vagyunk rajta. Sajnos, volt néhány rossz tapasztalatom is a munkák során. Az egyik tüzéptől előleg befizetésével megrendeltem az építőanyagokat. A megrendelőben soha sem tüntették fel, hogy mit és mennyiért fognak adni. Az áru megérkezett, de számlát mindig utólag kaptam. Mikor végeztünk, érdeklődtem, van-e tartozásom. Azt mondták, nincs. Hat hónap múlva mégis kaptam egy számlát, mégpedig nagyobb összegről. Mikor megtagadtam a A Nyíregyházi Kossuth Lajos Evangélikus Gimnáziumban 1964-ben végezett 4. c osztály tagjai 50 éves érettségi találkozójukat tartották meg nemrégiben. A 22 élő osztálytársból 17-en fizetést, bírósághoz fordultak. Engem marasztaltak el. Most azért írok, hogy hátha van még a megyében olyan építtető, akit valamelyik építőanyagot forgalmazó cég megkárosított, hasonlóan járt, mint velem. Várom a mielőbbi telefonhívásukat! Szükségem lenne egy önzetlen igazságügyi vagy jogi szakértő támogatására is, aki a rendelkezésemre álló dokumentumok alapján megállapítaná, hol csaptak be, s történt-e visszaélés. Nekem minden fillér számít, mindemellett az igazságérzetem se engedi meg, hogy kihasználjanak! 20/2456-516 jelentek meg. Felelevenítettük a diákéveket, tanárainkkal kapcsolatos emlékeinket, a családi és szakmai történéseket. A találkozó után tartott vacsorán elbeszélgettünk egymással. Együtt ünnepeltünk „Isten, áldd meg a magyart” szólt nemzeti imánk a nyíregyházi Aranykor Nyugdíjas Klub Egyesület tagjainak ajkáról. Minden jelentős évfordulót együtt ünnepelünk. Most kilencen vettek részt az előadásban. így válik a megemlékezés az egész közösség sajátjává. A műsor elhangzása után többen megosztották az 1956-os élményeiket a tagokkal. Jó ennek a nagy családnak a része lenni, akik együtt tudnak emlékezni, kirándulni, verset költeni és mondani, névnapokat ünnepelni. HAJZER JULIANNA Mindenkinek maradandó élmény volt a félszáz esztendő utáni találkozás, 2 év múlva szeretnénk újra örülni egymás társaságának. TOLNAI SÁNDOR, NYÍREGYHÁZA Szégyellem, de elfogadom Rokkant nyugdíjas özvegy vagyok 11 éve. A fiamat februárban veszítettem el, még csak 38 éves volt. Egyedül maradtam, nincs, aki egy kicsit is segítsen. Huszonkét fajta gyógyszert szedek naponta. A rezsifizetéssel gondban vagyok, a gázt már kikapcsolták. Vegyes tüzelésű kazánba fűtök tűzifával, ha tudok venni... Személyi kölcsönöm is van, mert sokba került a temetés. Már előre félek a hideg téltől. Kérem, aki tud, segítsen rajtam tűzifával vagy tartós élelmiszerrel. 20/596-51-51 <§>TBk jó szobrok születtek! A Csarodai Herman Ottó Általános Iskolában már évek óta hagyomány a tökszoborkészítő verseny. Minden évben ötletesebbnél ötletesebb pályamunkák születnek. FOTÓ: LUKÁCSNÉ GÁLL ZSUZSÁNNA Milyen lesz a gazdák karácsonya? Vendégsorok Angyal Sándor Az adóerő ára Inkább a falba vertem volna a fejemet! - búslakodott egyik megyénkbeli polgármester még jóval a választások előtt. Korábbi beszélgetésünkkor ugyanő jól kihúzta magát és úgy dicsekedett, hogy ami újat a településen látok, azt ők mind saját erőből építették, egy forint hitelük sincs, ami után nyögnék a kamatot. - Mi mindig addig nyújtózkodtunk, ameddig a takarónk ért - tette hozzá, majd beletúrt a hajába, és kifakadt: - Most látni, hogy azok jártak jól, akik eladósították az önkormányzatot, mert a kormány levette a vállukról a terhet, hogy tiszta lappal induljanak. így mi is építhettünk volna óvodát, öregek napközijét, új főteret csicsás polgármesteri hivatallal. De inkább cégeket csábítottunk magunkhoz, hogy legyen munkahelyük a lakosoknak. Menjenek a piacok után, kutassák fel, és találják meg az értékesítési csatornákat! BAKTALÓRÁNTHÁZA. A szüleim egykori szavai csengenek fülembe a gyerekkoromból: „Majd ha a Gülbabát eladjuk, veszünk nektek piros kis csizmát, meleg kabátot!” És ősszel felszedtük a földünkről a krumplit, volt ott olyan gyönyörű Gülbaba és kisvárdai rózsa, hogy versenyeztünk a nővéremmel, ki tud többet összekapkodni. Majd a krumplit eladtuk, és lett kis csizma, meleg kabát, cipő, minden, amit a szüléink egész évben ígértek. A kukorica w • felvásárlási árával is gondok lesznek. NÉMETHNÉ CSUBÁK ÉVA A magyar gazda most az almáját szeretné eladni. A gazda mindig az őszre vár, amikor a keze munkájának gyümölcsét betakaríthatja, és eladhatja, rendezheti a csa- Uádja sorsát, ruhát, cipőt vehet a gyerekeinek, meg amit egész évben csak megígérni tudott a szeretteinek. Joggal várnak segítséget Ha Magyarországon egy jelöltet megválasztanak parlamenti képviselőnek, elvárja, hogy a fizetését, ami nem kevés, minden hónapban megkapja. Ugyanígy vannak ezzel a polgármesterek is. Akkor a gazdák miért ne várhatnák egész éves munkájuk jogos „gyümölcsét”? Igenis, jogosan várják el, hogy tudjanak értékesíteni, mert abból remélhetnek pénzt. Ehhez képest a magyar gazdának az idén a fán rohadt a meggye, nem tudta eladni a barackot, a szilvát, most az almaértékesítés piaci nehézségével kell szembesülnie, és borítékolható a kukorica önköltségi áron aluli felvásárlása is. Láttam már síró gazdát, akinek gyönyörű, hibátlan almája mind lehullott, és elrohadt, mert nem tudták leszedni kereslet hiánya miatt. Miért dolgozzon? Hogy lássa a terményét tönkremenni, vagy hogy fillérekért odaadja a kényszerhelyzetüket kihasználóknak? Láttam már 28 forintért megvásárolt szilvát 300 forintért az áruház polcán, és láttam már 45-50 forintért felvásárolt almát 280-350 forintért az áruház polcán! Dolgozzanak meg a pénzükért! Miért termel a magyar földművelő? Azért termeli a kukoricát, hogy jobb híján a tűzre vesse? Sajnos van, aki ezt tette, pedig mennyi, de mennyi állatot lehetett volna etetni belőle! Az illetékesek ne ijedjenek meg, és ne essenek kétségbe, amiért 750-800 tonna alma termett az országban, hanem dolgozzanak meg a fizetésükért, vagyis az idegen nyelvek és a diplomáciai ismeretek, kapcsolatok birtokában keressenek piacot, rendezzék a magyar termékek sorsát! A fagy mindent elintéz Menjenek a piacok után, kutassák fel, és találják meg az értékesítési csatornákat! Nem most kellene kapkodni, mindenféle ad hoc intézkedéseket kitalálni! Küszöbön a fagy, ami „mindent elintézhet”, de nem úgy, ahogy szeretnénk. Vajon el tudja-e majd mondani a gazda a karácsonyi ünnep közeledtével a szeretteinek, hogy hála legyen a jó Istennek, az almát eladtuk, és az árából megvettünk mindent, ami kellett, amire egész évben nem jutott? NÉMETHNÉCSUBÁKÉVA, BAKTALÓRÁNTHÁZA Most meg erre fizetnek majd rá. Mert jött közben az adóerő, ami egy osztás eredménye. Ugye, a cégek mindenhol iparűzési adót fizetnek, amelynek 50 százalékát elosztják a lakosság számával. Ha ez 5 ezer forint alatt volt, nem csíptek le semmit a korábbi támogatásból, de efölött már igen, úgyhogy 15 ezer forintos adóerőnél már egy fillér támogatás sem járt a településnek. Ráadásul ez a megoldás jövőre állítólag tovább szigorodik. Pedig a települések többsége nem flanc- ra költötte ezt a pénzt, hanem a zöld területek védelmére, közvilágításra, közutakra, temetők rendben tartására, amitől ezután elesnek. Helyesen írta az egyik országos lap, hogy „hátrányt szenvednek majd a hatékony önkormányzatok a támogatások kiszámításánál, mivel a költségvetési törvény bünteti a nagyobb adóerejű helyhatóságokat”. Hasonló differenciálást alkalmazna a törvény a szociális kiadások egy részénél is. Többek között ezért is kell jól meggondolni a megválasztott képviselőinknek a költség- vetési gombnyomáskor, hogy valójában mire is mondanak igent. sandor.angyal@kelet.hu Hátrányt szenvednek a jó gazdák, a költségvetési törvény bünteti a nagyobb adóerejű helyhatóságokat.
