Kelet-Magyarország, 2014. október (74. évfolyam, 229-254. szám)
2014-10-20 / 245. szám
2014. OKTÓBER 20., HÉTFŐ KELET Interjú: Kovács Lajossal, a döglött ügyek osztályának egykori vezetőjével, nyugalmazott rendőrezredessel Új életre keltette a döglött ügyeket A beszélgető partner Tamavölgyi Gergely NYÍREGYHÁZA. Húsz évesen - két évvel a szintén nyomozó édesapja halála után - lett rendőr Kovács Lajos, ma már nyugalmazott ezredes, aki éveken át vezette az ORFK kötelékébe tartozó „döglött ügyek” osztályát. A gyilkossági nyomozó (akit különösebb gond nélkül „sztámyo- mozónak” is titulálhatunk) a közelmúltban Nyíregyházán tartott egy érdekfeszítő előadást hazánk felderítetlen bűnügyeiről. Ezt követően adott hosszabb interjút lapunk munkatársának. Hogyan lett rendőr? kovács LAJOS: Húsz éves koromban kerültem a testülethez, édesapám is nyomozó volt. A BRFK életvédelmi egységénél kezdtem, majd az országos főkapitányságon dolgoztam tovább, ahol kis időn belül az életvédelmi osztály vezetője lettem, később a bűnügyi osztály vezetőjének neveztek ki. A Fenyő-gyilkosság évében, 1998-ban jött egy nagyobb átszervezés, melynek révén megalakult a szervezett bűnözés elleni igazgatóság, ahová engem is átirányítottak. Ez újra csak gyakorlati munkát jelentett, mert az ORFK- nál inkább szervezetirányítói feladataim voltak. Tehát a szervezett bűnözés elleni igazgatóság életvédelmi osztályának vezetőjeként folytattam. A rendőri köztudatba ez az osztály úgy épült be, mint a „döglött ügyek” osztálya. Az volt a feladatunk, hogy az irattárba tett, megoldatlan régi gyilkossági ügyeket leporoljuk és megpróbáljuk a megoldás felé visszahozni. Milyen ügyeket sikerült ily módon megoldani? kovács Lajos: A leghíresebb ilyen a Szlávy Bulcsú-féle ügy volt. Akkoriban őt a Balaton királyaként emlegették, a sztori komoly publicitást kapott. Szlávy Bulcsú, aki egy középszintű maffiavezémek számított, 1997-ben tűnt el, majd hét év múlva, 2004-ben sikerült a holttestet megtalálnunk. Mi vezetett nyomra? kovács LAJOS: Összegyűjtöttük a róla szóló addigi rendőrségi információkat, ösz- szeszedtük, kikkel állhatott haragban, kiket nyúlhatott le. Képbe került egy fickó (Wapp- ler László, a szerk.), akivel egy nő miatt volt viszálya. Végül ezen a nyomon indultunk el. Nem alvilági leszámolásnak gondoltam az ügyet, hanem egy nőügy miatt kibontakozó afférnak sejtettem, mint utóbb kiderült, jól. A nyomok elvezettek a gyanúsított budaörsi lakásához, üzletházához. A Bulcsú testőrei is megerősítették a két férfi közti affért. A vállalkozó pénz 'akart kapni azért, mert Szlávy Bulcsú megerőszakolta a barátnőjét, kvázi amolyan megbocsájtási díjat kért, ha jól emlékszem kilenc millió forintot. Egy, a rendőri zsargonban csak taktikai blöffhek nevezett módszer alkalmazásával végül eljutottunk egy garázshoz, mint a holttest elrejtésének egyik lehetséges színhelyéhez, ahol tetten is értük Wapplert, amint a betonalapból próbálja kiszedni a holttestet, hogy máshová rejthesse el. De mi oldottuk meg a rendszerváltás utáni első százmilliós rablógyilkosságot, vagy a Pándy András brüsszeli ügyének magyarországi szálait is az osztályunk göngyölítette fel. Ezek komoly sikerek voltak. Sohasem néztek Önökre ferde szemmel azok a kollégák, akiknek az ügyét megoldották? KOVÁCS LAJOS: Nem, mert mindig sikerült leülnünk egymással egy asztalhoz, megbeszélni a régi dolgokat, hogy is volt, miként is volt. Ötleteket adtak, amit nem volt idejük megcsinálni, végigvinni. Mindig igyekeztem úgy visszanyúlni a régi ügyekhez, nyomozókhoz, hogy ne legyen belőle semmilyen kellemetlenség, ne adjak okot a féltékenykedésre. Erre mindig kínosan ügyeltem. A Fenyő-gyilkosság mai napig megoldatlan, a mai napig munkát ad a nyomozóknak. KOVÁCS LAJOS: Gyakorlatilag öt éven át dolgoztunk az eseten. Eljutottunk egy nagyon komoly szintig, legalábbis szerinKovács Lajos A ma már nyugalmazott rendőr ezredes, Kovács Lajos az elmúlt évtizedekben számos nagy port kavart emberölés nyomozásában (például Farkas Helga, Pándy András, Szlávy Bulcsú ügye) vett részt. A kétezres évek közepétől a Nemzeti Nyomozó Iroda - megoldatlan emberölései után kutakodó - „döglött ügyek” osztályának nyugalmazott vezetője volt, ahonnan nyugdíjba ment, egyesek szerint azért, mert egy könyvben leplezte le, milyen hibákat követett el a rendőrség a 2002 májusában nyolc emberéletet követelő móri rablógyilkosság nyomozásakor. tem, ám konkrét elkövetőnk nem volt. Arról, hogy ki állt a gyilkosság mögött felbujtóként és kik működhettek közre a végrehajtásban, arról sok információt szereztünk. Nagy sajnálatomra az ügy elavult, sok kérdés nyitott maradt. Én elmentem nyugdíjba, az osztályra mások jöttek, az ügyet meg kellett szüntetni. Néhány éve azonban egy igazoltatás során Prágában megfogták Josef Rohacot, ezzel új fordulatot vett a nyomozás. Rohacot itthon több más ügyben is körözték már. Ezután Magyar- országon elítélték emberölés előkészületében való közreműködés miatt, ám éppen csak annyi időre, amennyit letöltött előzetesben. Miután hazánk kiadta őt Szlovákiának, akkor jött ki egy szakértői vélemény, mely szerint a Fenyő-gyilkosság elkövetésének helyén talált DNS-min- ták egyike megegyezik Josef Rohac DNS-ével. Ezért most előzetesben van a Fenyő-ügy miatt, és most indult el a tárgyalása. Ez elindított egy lavinát. Több olyan alvilági figura is megszólalt már, akik eddig csendben voltak. Ebből kifolyólag több olyan eset is megoldódni látszik, amit a média csak a '90-es évek végi leszámolásoknak nevez. Az a határozott véleményem, hogy a mostani hullám alapját a ’90- es években dolgozó rendőrök teremtették meg. A móri mészárlás utáni nyomozásban is részt vett. KOVÁCS LAJOS: Igen. Amikor a móri ügy beütött, 2002. május 9-én, akkor már Nemzeti Nyomozó Iroda keretében működtünk. Az Aradi utcán tanyáztunk, öt vagy hat osztály is dolgozott azon az ügyön, így a miénk is. Bár nem mi voltunk az úgynevezett ügygazdák, tőlünk is sokakat bevontak a nyomozásba. Az ügyben tévesen ítéltek el egy férfit, név szerint Kaiser Edét. KOVÁCS LAJOS: Ez így van. Három ember is felismerni vélte őt a móri pénzintézet ajtajában, mint utólag kiderült, hibásan. Kaiser Ede a rendőrség látókörébe akkor került, amikor jelentkezett nálunk egy férfi, aki vádalkut ajánlott az információiért cserébe. Azt állította, hogy neki van egy barátja (a Kaiser Ede, a szerk.), akivel együtt tervezték a móri bank kirablását. Kaiser Edének ugyanis volt egy barátnője Móron, így rendelkezett helyismerettel is. Többször ajánl- gatta a kis csapatának, hogy „csinálják meg” a bankot. Ám a vádalkut ajánló férfi végül elállt a balhétól, majd később a lapokban olvasta, hogy kirabolták a bankot és lemészároltak nyolc embert. Ekkor ő biztosra vette, hogy Kaiser Ede keze benne van, ezért jelentkezett a rendőrségen és kérte a vallomásáért cserébe azt, hogy felejtsék el a régebbi ügyeit, így került a képbe Kaiser Ede, a kommandósok el is fogták. Ezután jött a szemtanúk téves beazonosítása, amiről már beszéltem. Az már csak hab volt a tortán, hogy a móri bankrablás után ez a Kaiser Ede új kocsit vett, megadta a tartozásait is. Két hónappal a mészárlás után előzetesbe is került. A gyilkosságok elkövetése alól ugyan felmentették, de egyéb stiklijei miatt a rács mögött van a mai napig. Mit csinál manapság? Nem hiányzik Önnek a „frontvonal”? KOVÁCS LAJOS: Igazán már nem. Öreg vagyok hozzá. Tanítok, tanítottam a Rendőrtiszti Főiskolán, írtam két könyvet. Néha meghívnak egy-egy nyomozásba ötleteket, tanácsokat adni. így kerültem bele a soroksári kocogó ügyébe is. Erről jut eszembe. Dolgoztam Nyíregyházán is, mégpedig Olasz Rita ügyén a nyolcvanas években. Egy nagyon jó csapatot ismertem meg az itteniekben. Meggyanúsítottunk egy roma férfit, akinek bűnösségében a mai napig biztos vagyok, ám a bíróság felmentette őt. A móri nyomozásáról könyvet írt, melyben kritikus szemmel emlékszik vissza a történtekre. KOVÁCS LAJOS: A könyvben igyekeztem fényezni a rendőröknek azt a csoportját, akik kételkedtek Kaiser Ede bűnösségében. Azonban itt nincs olyan, hogy én kételkedem, a főnököm nem kételkedik, és akkor most kinek van igaza. A rendőrségen mindig a főnöknek van igaza. Lehet kételkedni, de dönteni a főnök fog. Az ügyészség szerint a vádemelés megállta a helyét, a bíróság pedig elítélte Kasier Edét. Ha kicsit mélyebbre megyek, felmerül a kérdés: hol követett el hibákat a rendőrség? Hogy ismerhette fel három tanú is tévesen Kasier Edét? Azok hibáztak, akik a felismertetést végezték? Én különféle okokból azt mondom, a rendőrségé a legnagyobb sár ebben a kudarcban. A könyv gyakorlatilag erről szól. Lehet, ha ma írnám, másképp fogalmaznék egy-két helyen. Egyébként sokan azt hiszik, hogy a könyv miatt kellett távoznom a rendőrségtől. Gondolják ezt azért, mert a megjelenés egybeesett a rám érvényes kötelező nyugdíjkorhatárral. A kettő azonban nem állt összefüggésben. Egyszerűen csak lejárt az időm...
