Kelet Magyarország, 2014. szeptember (71. évfolyam, 203-228. szám)
2014-09-06 / 208. szám
2014. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT KELET A Liberatorok egyike ledobta az első negyedtonnás bombát, amelyeket több mint ezer követett a negyedórás légitámadás során fotók: magánarchívum Három hullámban hullottak a bombák Hetven esztendeje tizenöt percig támadták a szövetséges légierők Nyíregyházát. nyíregyháza. A 70 évvel ezelőtti eseményeket a közelmúltban elhunyt Szmolnik Károly (1933-2014) repülő főhadnagy, a Tahy Béla Veterán Repülő Egyesület elnöke - aki szemtanúja és túlélője volt a borzalmaknak néhány évvel ezelőtt papírra vetett és fennmaradt visszaemlékezéseivel elevenítjük fel, ezzel tisztelegve az ártatlan áldozatok emléke előtt: „A város részéről már korábban történtek lépések az esetleges bombatámadások esetére. A tűzoltóparancsnok javaslatára a vasútállomás előtti téren ún. nyitott óvóhelyárkot terveztek építeni, de időközben a német katonai parancsnokság ezt megtette, amelynek költségeihez a város is hozzájárult, sőt, a németek megengedték, hogy a szükségletnek megfelelően polgári személyek is használhassák, ha szükség lesz rá. 1944. szeptember 6-án, azon a bizonyos szerdai napon Nyíregyházán heti piac és ragyogó napsütéses idő volt. Én édesapámat vártam a vasútállomáson. A város élte mindennapi megszokott életritmusát, nyüzsgő forgalom volt a városban. A bokortanyákból szekereken jöttek be a tirpák gazdák terményeiket árulni. És ekkor, 10 óra 55 perckor belehasítottak a légiriadót jelző szirénák a város békés csendjébe. Délelőtt ll óra 10 perckor jelentek meg Tokaj felől a B-24-es amerikai távolsági bombázók, a Liberatorok. Összesen 116 db ért ide, 4 gép műszaki hiba miatt fordult vissza. 44 db P-51-es Mustang vadászgép kísérte a köteléket, amelyek dél-olaszorszá- gi támaszpontokról szálltak fel. 464 db motor hullámzó, morajló zúgása szolgáltatta a gyászzenét. Klasszikus szőnyegbombázás Egy megtévesztő manőver kapcsán a Miskolc irányába repülő kötelék Ti- szalöknél új irányt vett és elérték Nyíregyháza légterét. Három hullámban bombázták az állomást. Az első a Tisza- vasvári úti szántóföldet, valamint az ún. Babicz-féle gyümölcsöskertet és tökföldet így nézett ki a nyíregyházi pályaudvar a bombázás előtt Szmolnik Károly érte. Erről a helyiek emlékezetében egy tévhit él. Ugyanis nem tévedésből bombázták a tökföldet, mert azt hitték az amerikaiak, hogy az álcázott terület, hanem azért, mert egy szőnyegbombázás hatósugarának van eleje és vége. Ahhoz, hogy egy légitámadás eredményes legyen, a módszertani kivitelezés alapján a bombavetés, ill. a célpont hatásos megsemmisítése érdekében az első hullám a szőnyeg elejét, a második a közepét, a harmadik a végét bombázza. Tehát az amerikaiak nagyon is jól tudták, hogy mit bombáznak. A bombázás célja a rendező pályaudvar teljes megsemmisítése és egy időre való megbénítása volt. A második hullám a MÁV-fű- tőházat és a sporttelepet érte, polgári lakóházak is megsérültek. A harmadikban pedig a dohánybeváltóban, a környező utcákban és a lovassági laktanyában keletkezett súlyos - 80%-os - sérülés. Összesen 1096 db 250 kg-os bombát oldottak ki a támadás ideje alatt. A felrobbant, szétszakadt bombatestek köpenyeinek szilánkjai még forrók voltak, amikor kezembe vettem őket. A 15 percig tartó légitámadást - 5-5 perces időközökkel - személyesen éltem át, Még éppen sikerült felkapaszkodnom egy tehervagonra, amely Királytelek irányába húzott ki az állomásról, így szerencsémre nem voltam a veszélyes zónában. Most is szemeim előtt peregnek le az események. A nagy porfelleg- ben a Nap is elhomályosodott. Por- és füstfelhő borította a város légterét. Óriási szélvihar támadt a légnyomástól, pusztulták az emberek, egész utcasorok omlottak össze. A huszárlaktanya ép maradt A bombák rombolása nyomán óriási kráterek keletkeztek mindenütt, a villamossínek összetekeregve meredtek az égnek. A legnagyobb pusztítás a vasútállomást és környékét érte. A huszárlaktanya a csodával határos módon megmenekült, de - többek között - a gyönyörű állomás- épület, a Szabolcs szálloda és a Liptay-iskola rommá lett. Semmiféle légvédelmi elhárítás nem történt, az amerikaiaknak szabad volt az útjuk Nyíregyházáig. Teljesen zavartalan volt a bombatámadás részükről. A korabeli szólásmondás szerint: » Gyöngyvirágos Nyíregyháza, te maradtál utoljára.« Nyíregyházy (korábban Szohor) Pál, a város polgár- mestere a rendőrkapitánnyal és a légoltalmi kerület vezetőjével a harmadik hullám távozása közben, még a riadótartam alatt a helyszínen tájékozódott a pusztításról. Nyíregyháza gyásznapja A tűzoltóságot két helyen egy időben, éspedig a vasútállomáson és a dohánybeváltóban nyomban bevetették, ugyanakkor intézkedtek az életmentő osztagok bevetése iránt is. A mentésben a hivatásos szerveken kívül a leventék, honvéd osztagok és német katonai alakulatok dicséretre méltóan vettek részt. A beszervezett kocsioszlopok a riadó lefújása után fél órán belül megjelentek. Mintegy 262 család vált hajléktalanná, kb. 1022 személy- lyel. Még aznap működésbe lépett a város lakáskiutaló hivatala és segélyező szerve. A segélyre szorulók aznap este már étkezést kaptak. A Vörös- kereszt női gárdája két helyen főzött, mintegy 2500 személy részére. Ebben az ellátásban a mentőszervek is részesültek. A gondozásra szorulók száma mintegy 600 személy volt. Nyíregyháza városa ekkor érezte meg a saját bőrén a háború pusztítását. Az addig csak hallomásból, a rádióból ismert bombázások valósággá váltak. Sok szülő siratta gyermekét. 1944. szeptember 6. a város gyásznapja volt. Ez volt a nyitánya háborús szenvedéseinknek. Hamarosan megkezdődtek a harcok a városért a németek és az oroszok között. Emlékezzünk kegyelettel azokra a polgári áldozatokra, akik a háború értelmetlen áldozatai voltak, akiket a bomba, a légnyomás felismer- hetetlenné tett a romok alatt. A túlélők kötelessége, hogy emlékezzenek rájuk és imádkozzanak értük.” KM Hatalmas kár A korabeli kárjelentés szerint: a halottak száma 80 fő, a súlyos sebesülteké 10, könnyebben sérültek 63-an. Elpusztult épület: 3 db emeletes ház, súlyosan megrongálódott: 163 földszintes és 7 emeletes épület. Könnyen megrongálódott: 186 földszintes és 1 emeletes ház. Szükséglakásban helyeztek el 227 családot 908 fővel. A fel nem robbant rombolóbombák száma: 15. A dohánybeváltóban mintegy 25 ezer kg dohány, a vasútállomáson egy tartály benzin, néhány kocsi fa és faszén, a lovassági laktanyában pedig két kazal széna és tűzifa égett el. A hozzávetőleges kár köz- és magánvagyonban kb. 74 millió pengő volt. A bombatámadás halálos áldozatai Balogh János, Bedzsó György, Belányi Gyuláné Muszkovszki Erzsébet, Benkei István, Bojtos Mártonná Vreska Ilona, Czaga Lajos, Csuklya János, Delegán Péter, Dézsi Mihály, Francéi István, Franczel Istvánná Tomasovszki M„ Franczel Sándor, Gazdag István, Gyureskó Ilona, Havasi Sándor, Havasi Istvánná Kállai Mária, Havasi János, Havrilik György, Horváth Béla, özv. Hudák Pálné Sajben Julianna, Jósvai Júlia, Kádár Gáborné Földi Mária, Kádár Mária, Kálmán Sándorné Szűcs Margit, Kocsis Jánosné Bőr Mária, Kocsis Margit, Kocsis Jenő, Kocsis Sándor, ifj. Kocsis János, Kocsis László, Kolossvári Jenő, Kolossvári Géza, Kovács Sándor, Kosár György, ifj. László Ferenc, Losonci Magdolna, Lukács György, Magálla György, Magai Miklós, Magna József né Pvazsenyec Zs„ Martonovszki Jánosné Mihalkó Julianna, Molnár Irén, Molnár Margit, özv. Moravec Jó- zsefné, Mosolygó Sándor (szül. év: 1930), Mosolygó Sándor (szül. év: 1904), Pulrszki Benő, Rendes János, Racskó Mihályné Kocsis Zsuzsanna, Ranocsa Róza, Rózsahegyi Márta, ifj. Rózsahegyi Gyula, Rózsahegyi Gyuláné, Rózsahegyi Gyula, Sajben Ilona, Sajben Julianna (szül. év: 1923), Sajben Julianna (szül. év: 1918), Sipos Erzsébet, özv. Sóvári Ferencné Szabó Julianna, Stevanyik Erzsébet, Szabó Sándor, Szamosszegi Lajos, Szénási József, Sztereszta György, Szűcs Ferenc, Szűcs Mária, Tomasovszki András. A nevek Huszka József gyűjtéséből származnak, ő hozta be szerkesztőségünkbe.
