Kelet Magyarország, 2014. szeptember (71. évfolyam, 203-228. szám)
2014-09-23 / 222. szám
2014. SZEPTEMBER 23., KEDD KELET Egy időutazó ember: a magyar őstörténelem és napjaink közötti évszázadokat köti össze élete, tudása - no és persze a híres íja FOTÓ: MATEY ISTVÁN Interjú Kassai Lajos lovasíjász világbajnokkal Akinek üzentek a honfoglaló ősök... Nyéki Zsolt Miért jönnek Magyarországra az észak-amerikai indiánok? Hogy megtanuljanak vágtázó lóról pontosan lőni íjjal. A világ legjobb lovasíjászát ugyanis nálunk találják meg, Kassai Lajos személyében - vele beszélgettünk, amikor épp az ország keleti szegletében járt. Az angol és német nyelven is megjelent könyvében feltette önmagának a kérdést: mit keres itt, ebben a korban? Mi a válasz? KASSAI LAJOS: Én azért születtem, hogy a lovasíjászat újraéledjen, és azon keresztül a világ kicsit közelebb kerüljön a magyar kultúrához, történelemhez. Ez egy nagyon hosszú folyamat volt, mert a lélek nem mond tollba, hanem sugall, csak ezeket a sugallatokat nagyon nehezen hallja meg az ember, lassan értelmezi. Nekem is mindig jöttek a finom kis jelek, útmutatások, amelyek szépen terelgettek az íj, a ló, a magyar történelem és kultúra irányába. Ha ez egy folyamat is, van-e olyan fix pont, amitől kezdve számítható ez az „időutazás”? kassai LAJOS: Amikor alig hatévesen elkészítettem az első íjamat, gyanús volt, hogy nekem ezzel valamilyen dolgom lesz... Miután ez még gyerekes próbálkozásnak számított, és a felnőttek nem játszottak íjakkal, én is letettem, de nem éreztem jól magam íj nélkül. Felnőtt fejjel, 24-25 éves koromban újra nekifogtam az íjkészítésnek, de akkor viszont már olyan lendülettel, mely máig töretlen, és megtörhetetlen. S mindent erre is tett fel a Ka- posmérőn kialakított tanyáján. kassai LAJOS: Van egy kis üzemem, ahol 1988 óta készítek íjakat, tehát még a kádári rendszerben kezdtem. Nagyon nehéz körülmények között, de szép lassan elindult, s ezzel párhuzamosan az íjászat, majd a lovasíjászat - vagyis 26 éve épült ki ez a rendszer, ahogy ma is működik. Milyen reakciókat kapott környezetéből - voltak furcsálló, rosszalló tekintetek, gáncsok? KASSAI LAJOS: Jócskán... A környezetem természetesen nehezen viselte el, hogy én ilyen dolgokkal foglalkozok, de aztán gyorsan megváltozott a kép, amikor látták az eredményeket. Először 1992- ben Hollandiába hívtak meg bemutatók tartására, majd Olaszországba, s aztán pedig elárasztottak a felkérések. Az egész világot bejártam, különösen sokszor fordultam meg Kínában, az USA-ban, Kanadában. Az idei programomban szerepel még Kuala Lumpur, ahol egy lovasíjászversenyen veszek részt, ezt követően várnak Katarban, ahol egy készülő lovasíjászfilmnél vállaltam szakmai irányítói és tanácsadói szerepet. Valószínűleg még az idén megyek Brazíliába és Kínába - nagyon sokat utazom, de nagyon örülök annak, hogy bokros teendőim mellett eljutottam a téglási városok közötti íjászversenyre is, ahol rendkívül elkötelezett emberek élnek. Legenda vagy valóság, hogy az észak-amerikai indiánok azzal a kéréssel fordultak önhöz: tanítsa meg őket íjjal lőni lóhátról? KASSAI LAJOS: A ’90-es években kezdtem el tanítani a lovasíjászatot az Egyesült Államokban, és Iowa államból kerestek meg a rezervátumban élő lahota indiánok azzal, hogy elfelejtették ezt a tudást, s tanítsam meg nekik újra. Akkoriban még az USA-ban nem voltak megfelelően felkészített lovak, pályák, ezért javasoltam alkalmasabb helyszínként Kaposmérőt, ahol minden feltétel adott a tanuláshoz, képzéshez. Lelkesen jöttek, tanultak és szorgalmasan gyakorolják a mai napig. Jöttek hozzám egyébként mongolok is tanulni, mert bármennyire is él a köztudatban az ő lovasíjász-tudományuk és hagyományaik, lassan elfelejtették, megszakadt a tudás átadásának a folyamata. Magyarországon viszont hihetetlen módon éledt fel, a baráti közösségek egyesületekbe tömörültek, versenyeket rendeznek. Mondhatjuk: ennek van létjogosultsága, társadalmi elfogadottsága? KASSAI LAJOS: Mindennek van, hiszen egy nagyon színes világot élünk. Gondoljunk csak Conchita Wurstra... Ha ennek van, akkor hogy ne lenne létjogosultsága az íjászatnak? Minden, ami ebben a világban létezik, az számot tarthat bizonyos érdeklődésre - mondjuk, én az utóbbinak azért Mérföldkövek, eredmények, elismerések A nyolcvanas évek végén kidolgozta a lovasíjászat versenyszabály-rendszerét, mely új sportágként terjedt el Európában, az USA-ban ésKanadában. __ Lovasíjászat című könyvének angol és a német fordítása is megjelent. A lovasíjászat létrehozásáért és a világban való terjesztéséért 2ÖÖ3. augusztus 20-án Mádl Ferenc köztársasági elnöktől a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét vehette át. _________________________ Minden eddigi versenyt megnyert, és öt Guinness világrekordot állított fel. __ Ő az egyetlen ember a világon, aki képes volt váltott lovakon megállás nélkül 24 órán keresztül lovasíjászkodni. jobban örülök. Vagyis annak, hogy az íjászat a reneszánszát éli, de minden válfaja. Ezen a rendezvényen is látható volt az olimpiai íjászat, ami angolszász alapokra építve vált sportággá, vagy a nagyon komoly filozófiai háttérrel rendelkező zen íjászat, a kyudo, amiből szintén ízelítőt kapott a közönség. E sorba illeszkedik a (nagy örömömre) legnagyobb érdeklődéstől kísért ősi tradíciónk, a lovasíjászat. A ma ifjúságát lelkileg és testileg is sorvasztja az elektronizált világ. Ha a barátok leülnek egy kávézóban, mindenki nyomogatja a saját kütyüjét. Az íjászat esetleg kínál egy alternatívát? KASSAI LAJOS: A világot semmiképpen sem a „vagy”-okra kell építeni, hanem az „és”-ekre. Ez sem úgy működik, hogy valaki vagy íjat vesz a kezébe, vagy okostelefont, hanem telefonozzon és íjászkodjon. Nem szabad a ma fiatalját kiszakítani az elektronikus környezetéből, hiszen ma erre épül fel az egész világ. Ez az élete, a jövője, ebbe az irányba halad világ, és a sodrását nem tudjuk megállítani. Mondja ezt egy lovasíjász... KASSAI LAJOS: Mindenkinek fejlődnie, haladnia kell abban a korban, ahová született, hiszen a XXI. században nem élhetünk úgy, mint a IX. században. Én is használom a számítógépet, sokrétűen kihasználom az általa nyújtott lehetőségeket, a hétköznapjaim része. A lehetőséget viszont megteremtettem arra is, hogy íjat vegyek a kezembe és lóra üljek. Ez tehát nem vagy, hanem és... Sikerült mindent elérnie, vagy vannak még célok? Bár költőinek hat a kérdés, hiszen ilyen életszemlélettel soha nem ér véget semmi. kassai LAJOS: Nagyon boldog ember vagyok, s ennek legfőbb oka, hogy nagyon jó emberek vesznek körül. A legbüszkébb a barátaimra vagyok, és arra a közösségre, amelyben létezhetek. Soha nem voltak nagy vágyaim, inkább az adott helyzethez és pillanathoz illeszkedő célokért dolgoztam. Most például lesz még egy bemutatóm, azt szeretném a lehető legtökéletesebben végrehajtani. Mintha Magyarországon a sajtó kevesebbet foglalkozna a magyar íjászattal, sikerei kevésbé közismertek, mint külföldön. KASSAI LAJOS: Azért szép lassan halad ez az ügy. Kaszás Géza produceri és rendezői munkájával másfél éve kezdtünk egy nagyon komoly film forgatásába a lovasíjászatról. Lassan a végéhez közeledik, így hamarosan nem csak a magyar nézők számára, hanem a világ számos pontján látható lesz, mert Kaszás Géza elszánt abban, hogy ez a film a lehető legszélesebb nyilvánosságot kapja. Nem gondolom, hogy mellőzve lennék, sőt elmondhatom: amit magyar ember erkölcsi megbecsülésként és elismerésként megkaphat, azt nekem sikerült elérnem. Megkaptam a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, a lovasíjászat bekerült a lovas szakágak közé, szerepel az egyetemi oktatásban, a Test- nevelési Egyetemen ebből akár diplomát is lehet szerezni. Ma már a magyar kulturális és szellemi örökség részévé vált, tavaly pedig a Kassai-féle lovasíjászat felvételt nyert a hungarikumok közé. Erkölcsileg nincs több, amit az ember a munkájáért megkaphatna. A magyarság külföldi megítélésében milyen szerepet játszhat mindez? KASSAI LAJOS: Nagyon sokan ezen keresztül ismerik meg hazánkat. Például Kína számos vidékén soha nem is hallottak Magyarországról, de a lovasbemutatóm után odajöttek hozzám, kérdezgettek, aztán el is jöttek hozzánk. Ugyanígy több vendégem érkezett az Egyesült Államokból, Dél-Afrikából - olyan emberek, akik soha nem utaztak volna Magyarországra, ha nem látják a lovasíjász- bemutatót, s nem kelti fel az érdeklődésüket. A kyudo is az egész japán kultúrával ismertet meg az íjászaton keresztül. A külföldiek közül szép számmal a magyar lovasíjászat révén kezdenek olvasni hazánk történelme után, nyernek betekintést kultúránkba, s jönnek el felfedezni minket; s ha már itt vannak, akkor a mi ételeinket, italainkat, zenénket keresik, a mi gyökereinkre kíváncsiak. Ez a jó irány, erre kell haladnunk, legyünk büszkék a hungariku- mainkra, a szó legnemesebb értelmében. A lovasíjászat őstörténete és tudománya sok csodáiét szerzett, ám nem mindenki tiszteli - különösen a szomszédos országokban, de a nyugati történetírás sem épp az elismerés hangján értekezik. KASSAI LAJOS: Nyilvánvalóan vannak sztereotípiák, amin nem kell csodálkozni, hiszen tudjuk: mi egy szláv és germán tengerben élünk itt, Európában, viszonylag kis létszámú népként. A nyelvünk, a kultúránk, a szokásaink idegenek Európától, hát persze, hogy kialakultak különféle hamis, torz nézetek rólunk. Ezért nagyon fontos bemutatni minden módon és minél többet a valóságból, magunkból, hogy minél többet megtudjanak rólunk, s amikor jobban megismerik ezt a kultúrát, akkor köny- nyebben megy az elfogadtatás is.
