Kelet Magyarország, 2014. szeptember (71. évfolyam, 203-228. szám)
2014-09-10 / 211. szám
2014. SZEPTEMBER 10- SZERDA Németh Lászlóval az Építők Napi rendezvényen beszélgettünk Harangodon Interjú Németh Lászlóval a magyar iparosság érdekképviseletéről Kézműiparosokat a szakmunkásképzésbe! NYÍREGYHÁZA. Az IPOSZ 2014- es cselekvési tervében az érdekképviseleti munka hatékonyságának növelésére, szakképzési rendszerük fejlesztésére, a kamarákkal való együttműködés bővítésére, a nemzetközi kapcsolatok kiépítésére helyezi a hangsúlyt. Erre is emlékeztetett az IPOSZ országos elnöke, Németh László, akivel a sza- bolcs-szatmár-beregi iparosok hagyományos Építők Napi rendezvényén, Nagy- kálló-Harangodon beszélgettünk. A magyar iparosság legnagyobb szakmai szervezete az Ipartestületek Országos Szövetsége. Ön, mint az IPOSZ választott vezetője hogyan látja a szakmai szövetség érdekérvényesítő képességét a gazdaságpolitikában? NÉMETH LÁSZLÓ: Az IPOSZ a családi-, mikro- és kisvállalkozók legnagyobb országos érdekképviselete. Továbbra is részt veszünk a nemzetgazdasági tanács munkájában, továbbá a vállalkozásfejlesztési tanácsüléseken, ahol számos dologban hallatjuk a hangunkat és próbáljuk jobbítani a kormány szándékait. Hiszen azt el kell ismemi, hogy az utóbbi időben a kata, a kiva és egyéb adózási formulákban nagy segítséget nyújtottak a kisvállalkozásoknak. Ez meg is látszik bizonyos szinten a kisvállalkozások teljesítményén. Várjuk továbbra is az egyeztetések alapján az ipari rezsicsökkentést, ami nagyon nagy hatással lehet a kisvállalkozásokra. Ebben mindenképpen továbbra is szeretnénk szerepet vállalni. Ami az IPOSZ-nak az egyik fájó pontja, hogy csak közvetetten tud részt venni a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs tanácsában, hiszen ott csak az ÁFEOSZ-COOP-on keresztül tudjuk a hangunkat hallatni és így részt venni ebben a munkában. A közvetlen részvétel státuszának kiharcolásához mi volna a legfőbb érve? Németh László: Úgy gondolja a magyar iparosság és így az IPOSZ álláspontja is az, hogy mivel a statisztikai adatok alapján is a mikro- és kisvállalkozások adják a vállalkozásoknak több mint 90 százalékát, ezáltal jelentős arányban vesznek részt a hazai foglalkoztatásban, valamint a gazdasági teljesítésben is. Ezért mindenképpen helyet kellene szorítani számunkra a háromoldalú rendszerben, hogy ott is érvényesüljön az a „gondolkodj kicsiben” elv, amely már európai uniós szinten is meghallgatásra talált. Az Idén rég nem látott mértékben javult a hazai ipar teljesítménye. Ebben a felívelésben milyen része tehet a kisvállalkozásoknak? NÉMETH LÁSZLÓ; A magyar gazdaság fellendülésé a kormány több gazdaságpolitikai lépésének köszönhető. Nagyon várjuk, hogy az új uniós költségvetési időszakban a megpályázható forrásoknak abból a hatvan százalékából, amelyet gazdaságfejlesztésre szán a kormány, a kisvállalkozások nagyobb arányban tudjanak részesülni. Ma még azt látjuk, hogy inkább a közepes vállalkozások tudnak ezekből részesülni. Természetesen vannak olyan szakmák, amelyeknél már látható a fellendülés, hiszen a rezsicsökkentésből adódó lakossági megtakarítások bizonyos szolgáltatási szinten már keresletként jelentkeznek. Szeretnénk, ha továbbterjedne ez az építőipar irányába is, hiszen az ágazat mindig is tükre volt a gazdaságnak és mozgatórugója is lehet a foglalkoztatottság elvárt növekedésének. Ezért várjuk, hogy olyan energiatakarékossági programok induljanak el az előttünk álló hétéves időszakban, amivel be tud kapcsolódni az a szolgáltató kisipar is, amely eddig még nem vehette ki a részét az építőipar fejlődéséből. Annál is inkább, mivel ezek az energetikai beruházások a fenntartható fejlődés EU által is lefektetett alapelvéhez illeszkednek. Tipikusan kisipari, mondhatni kézműipari munkákat igénylő az a hatalmas értékmentő tevékenység is, ami a műemlékeink illetve műemlék jellegű épületeink megmentése, felújítása területén zajlik. Ebbe miként tudnak a kicsik még jobban bekapcsolódni? NÉMETH LÁSZLÓ: Nagyon-na- gyon várjuk, hogy az épített örökségeink érdekében a már megkezdett lépéseket újabbak kövessék, mivel az építőiparon belül a mi iparosaink azok, akik ebben részt tudnak venni. Egy régi épületen ugyanis egy klasszikus ajtó vagy ablak cseréjekor igenis kisipari munkára van szükség, de ugyanígy említhetném például a díszítő kőműves, vagy a díszítő festő munkákat, szakmákat. Ez azért is lenne fontos az ipar számára, hiszen az iparosság és az IPOSZ elkötelezett a szakmunkásképzésben. Az épített örökségek megmentésében részt vevő szakmák tapasztalt képviselői olyan régi, szakmai fogásokat tudnak, amelyeket ma már nem biztos, hogy használnak, de ha igen, akkor is csak elvétve. Ahhoz tehát, hogy megmentsük a már csak az idősebb, nagy tudású mesterek által ismert és általuk a következő generációnak átadni fontos régi fogásokat, pontosan ilyen munkák kellenek, amilyeneket hosszú szünet után most végre az állam rendel meg az építőipartól. Ön építőipari vállalkozó. A saját szakmájából vett példával meg tudná világítani az említett tapasztalatátadás fontosságát? NÉMETH LÁSZLÓ: Ma egy tanuló ha kijön az iskolából, lehet, hogy tud vakolni, ismeri a gépi vakolás módszerét is. Ám azt, hogy egy párkányhúzáshoz milyen előkészület kell, miként kell a munka elvégzéséhez szükséges célszerszámot elkészíteni, már nem biztos, hogy tudja. Mondhatnám ezt egy bádogosra is, hogy a műemlék jellegű épületeknél nem előregyártott csatornarendszert kell fölhelyezni, hanem mondjuk cink-, vagy rézlemezből száz évvel ezelőtti mester által fölrakott elemek kijavításáról vagy pótlásáról kell gondoskodni. Ha tehát az ifjú mesterpalánta nem ismeri a szakmai fogásokat, egy ilyen munkát meg sem tud majd csinálni. Itt kerül előtérbe az, hogy olyan szakmai fogásokat is meg kellene tudni tanítani ezeknek a fiataloknak, amelyek egyre inkább feledésbe merülnek. De ha már a képzésnél tartunk: nagyon fontos, hogy az iparosság a rendszerváltás óta az érdek- védelmi feladataira koncentrált, s egyéb jogosítványokat átadott a kamarának - ez a tagság, ez a réteg nagyon nagy százalékban kiesett a szakmunkásképzésből, aminek sajnos most isszuk a levét. Vissza kellene tehát hozni, s minél jobban bekapcsolni az iparosokat a szakmunkás- képzésbe, hogy megint olyan fiatalokat tudjunk kibocsátani a hagyományos, kézműipari szakmákban, akikre irigykedhetnek egész Európában. Az iparosok országos vezetőjeként hogyan látja Szabolcs-Szat- már-Bereg megye iparosságának szervezettségét? NÉMETH LÁSZLÓ: A megyében Géresi József elég régóta végzi munkáját az országos elnökségben, illetve korábban alelnökként. Tapasztalataim szerint ebből kifolyóan elég jól összefogják a szabolcs-szat- már-beregi iparosságot. Olyan munkát végeznek az itteni ipartestületek, amelyben a tagok megtalálják a saját lehetőségeiket, illetve azokat a képzéseket és egyéb olyan szolgáltatásokat, mint amilyen a jogpontok jogi tanácsadása, amelyekért érdemes is tagnak lenni. Azon kívül ez csapatépítő közösség is, amelyben barátságok alakulnak, családok jönnek össze. Ugyanakkor olyan szakmai munkát is fel tudnak mutatni sok esetben, ami irigylésre méltó. Nagyon fontos kiemelnem, hogy ebben a megyében igen jó külső kapcsolatokat sikerült kialakítani a szomszédos országok vállalkozóival, s azok szervezeteivel, aminek szintén az IPOSZ itteni szervezete, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Ipartestületek, Kisvállalkozók Szövetsége a mozgatórugója. Ez a megye tehát olyan bázisa az IPOSZ- nak, ahol az iparosság és az ipartestületek kiemelkedő munkát végeznek. Az iparosság legfőbb érdek- képviseleti szervezetének elnökeként miket tart a munka hatékonyságát megyei szinteken is növelő, legfontosabb feladatoknak? NÉMETH LÁSZLÓ: Az IPOSZ a családi, egyéni, mikro-, kis- és középvállalkozások legnagyobb országos érdek- képviseleti szövetsége. Mivel az elkövetkező időszakban a megyékre helyeződik át a hangsúly az uniós pénzforrások és pályázatok tekintetében, fontosnak tartjuk, hogy iparosságunk részt vegyen a döntések előkészítésében, és be tudjon kapcsolódni a feladatok végrehajtásába. A másik lényeges témakör a szakmunkásképzés. Fontosnak tartjuk a tanulóhelyek biztosítását, és felkészültünk a mesterképzésben való aktív részvételre. A megyei koordinációs bizottságokban dől el a szakmunkásképzés utánpótlása. Szeretnénk információkkal és adatgyűjtésekkel bekapcsolódni a döntéshozatalba úgy, hogy az előnyére váljon a magyar iparosságnak. Az érdekképviseleti munka hatékonyságának növelése tehát kiemelt feladat. Mint már hangsúlyoztam, nemcsak az egyeztető fórumokon kívánunk részt venni, hanem ezen túl is erősítenénk a kapcsolatot a kormányzati szervezetekkel, az önkormányzatokkal és a főhatóságokkal, hogy az ipartestületi tagok megfelelő érdekképviselethez jussanak. GALAMBOS BÉLA bela.galambos@kelet.hu
