Kelet-Magyarország, 2014. augusztus (74. évfolyam, 178-202. szám)
2014-08-25 / 197. szám
2014. AUGUSZTUS 25., HÉTFŐ Tolipróba 5 Holnap új vendég jön...- Hát mit csináltál ma? - Dolgoztam - vágtam rá nagyot fújva... ILLUSZTRÁCIÓK: THINKSTOCK Komlőssy Tímea Ennyi csak a vágyunk Nem szeretnénk mást, csak talpon maradni, a süllyedő mocsárba nem beleragadni. Nem szeretnénk mást, csak becsületben élni, s hogy a kudarcoktól ne kellessen félni. Nem szeretnénk mást, csak hogy hallgassák meg szavunk, hisz mi is a világon vagyunk. Nem szeretnénk mást, csak esélyt a túlélésre, az úton való haladásra, a továbblépésre. Nem szeretnénk mást, csak ami minket megillet, legalább azt kapjuk meg. Nem várunk csodát, csak szeretnénk - változást és egy kis biztatást. tollpróba. „Romba dőlt városok haldokló utcáin tiszta fehér ruhás alakok - arcukon maszkkal, hátukon tartállyal, melynek furcsa kiálló csövét jobb kezükben fogják - leégett házak közt az utolsók után kutatnak. Akiket élve találnak, lefújják a szerrel, majd emberi, s állati tetemek fölött átlépve vezetik őket, terelik csoportba. Lassú menetek haladnak tova az elmúlt helyek felől egy furcsa, azelőtt nem volt, örvénylő völgy felé, melynek pont annyi, egymásba forduló ága van, ahány égtájról az emberek érkeznek. Először észak és dél felől nyílik meg, majd három, öt, nyolc, s végül tizenhárom Lencsés Károly Kopjafák Sámán lettem Látom, ami fáj neked Lelked kopasz vérző táj S ami mögötte dereng Az ősi lidércnyomás Csak mi vagyunk talpon Csak nekünk vannak őrjítő emlékeink Láncos katlanokba Földbe mélyre ásva Csak mi sírhatunk Csak a mi sírjaink szentek Rojtokban csüng rajtunk a fohász Sírhatnék, sírhatnál O A rovat írásait az interneten is elolvashatja, «nww.kelat.hu és www.facebook.hu/ keletmagyarorszag irányból enged ösvényeket titkos önmagába. Az ösvények végén egy hatalmas rét van, amelynek közepén - kik idáig elértek - összeverődnek és alászállnak, csigalépcsőn ereszkednek a mélybe, majd ott sorokba rendeződve várnak arra, hogy a székekre ülhessenek, amely az asztalok valamelyikéhez viszi őket. Ott néhány kérdésre válaszolnak, egy nyomtatványt aláírnak, arra pecsét kerül, elkészül egy fénykép, utolsó mosoly, kézfogás a hivatalnokkal, majd egy nagy edényből kiválasztott tablettát bevéve a nagy futószalagra ájulnak, mely á terem végén tűzbe hullajt minden testet.” ILLÉS ZOLTÁN Nemrég jelent meg állandó szerzőnk első kötete, a Vándorúton, melyben az alábbi történet is helyet kapott. tollpróba. Nagyanyó kunyhójában a tisztaság volt az egyetlen változatlan. Nem öregedett, arról nem pergett vakolat. Nagyanyó már a sokadikat töltögette az élet poharába, de a tisztaság mintha friss leányként járta volna körbe a ház minden zegzugát. A dunyhákhoz úgy rémlett évek óta nem nyúlt senki. Porcicát ott sose leltem, pedig szívesen elfüjkálgattam volna, ám Cukorral, a fehér macskával is szívesen játszadoztam. Mikor anyót kérdeztem, hogy csinálja, csak mosolygott, s csillogó szemekkel súgta:- Vendéget várok. Piszkos házba mégsem jöhet!- És kit vársz? - kíváncsiskodtam, de hiába. Eljött a másnap, meg a következő, de a vendég nem jött. Anyóka minden reggel a kakasokkal ébredt, jószágok körül sürgött, forgott, utána az udvaron és a házban. A vendég pedig minden készülődés ellenére késett. Egyszer azonban én is felkerekedtem. Épphogy pirkadt, de már ott voltam mellette. Nagyon izgatottan dobogott a szívem. Bizton hittem, ha már ketten várjuk, csak megérkezik, s végre megtudom kit vár annyira Nagyanyó. Ám aznap sem kapkodta el a jövetelt. Délutánra járt már, mikor újra odasün- dörögtem Anyóhoz, s félszeg hangon csak megkérdeztem:- Mikor jön?- Kicsoda? - mosolygott rám.- Hát a vendég! -türelmetlenkedtem.- Nem találkoztál vele? A lélegzetem is elakadt.- Már itt volt? Mikor?- Ah! - legyintett. - Még nagyon fiatal vagy, azért nem láttad. Ne is bánkódj miatta.- De kit?- Hát a Holnapot - simogatta meg lágyan a buksimat. - Ha majd elég idős leszel, rájössz, minden öröm, ami ma nem ért el, a Holnap hozza. Az újat, a varázst, a felkelő nap megújuló pillanatát. A születést és az elmúlást. Mégsem várhatod, hogy minden egy napon találjon rád!- De ma nem talált rám semmi - jegeztem meg kicsit sértődötten. - Nem? - csóválta a fejét Nagyanyó, s huncutul csillogott a szeme. - Hát mit csináltál ma?- Dolgoztam - vágtam rá nagyot fújva, mint aki teljesen elfáradt. - Megetettem a kiscsirkéket, kiengedtem a luda- kat, lecsutakoltam Szélvészt, de úgy ám, hogy a napfény is megbotlott sörényén, mikor a mezőn vágtatott.- És még te mondod, hogy nem talált rád semmi? Hiszen neked köszönhették meg az ételt, hogy kimehettek füvet csipegetni. Szélvész sem vágtatott volna, ha te nem végzed rendesen a munkád. Láttad a lemenő napot, s vele együtt rád talált a szorgalom. Senki nem kért, hogy segíts, magadtól csináltad.- Igaz - feleltem lassan, végigfutva gondolatban a napomon, s rögtön egy újabb fontos kérdés merült fel bennem. - Ha ma ennyi minden rám talált, mi maradt holnapra? Nagyanyó kedvesen elmosolyodva ijedt arcomon, gyengéden megsimogatta buksimat:- Holnap új vendég jön - súgta halkan, a megszokott szelíd mosolyával, mintha valami pajkos titkot eresztett volna a szél szárnyára. TÖRÖKIPAPP ERZSÉBET Összeverődnek és alászállanak a réten <§> Umberto Eco gondolata A könyvek nem ritkán a könyvekről szólnak: olyan, mintha egymás között beszélgetnének. Ennek fényében a könyvtár számomra mindennél izgatóbb volt. A hosszú, évszázados mormogás színhelye, egy felfoghatatlan dialógus az írótáblák között, egy élő dolog, az erő tartálya, amit nem uralhat emberi ész, a titkoknak számtalan elme által épített kincstára, mely túléli alkotóit és közvetítőit. Szeretnéd, ha elolvasnák az írásaidat? tollpróba. Szeretsz verseket, rövid történeteket írni? Szeretnéd, ha mások is elolvasnák, amit papírra vetsz? Eddig nem volt lehetőséged a bemutatkozásra? Ha úgy érzed, hogy szívesen megmutatnád másoknak is, mennyire tehetséges vagy, küldd el verseidet, rövid novelláidat (maximum 3000 karakterben) az Alexandra.Csa- ki@kelet.hu e-mail címre, és lapunk megjelenteti azokat. KM Belsőségi hívás: csönd egy sötét világból Hallgass már el!-kiabálom, ököllel verem a mellkasomat, fejemet a párna alá dugom. Csörr, csörr. tollpróba. Éjjel telefoncsörgés riaszt. Egy ideig tapogatom az éjjeliszekrényt a sötétben, mire rájövök, hogy ez nem az én telefonom hangja, illetve hogy a zaj valahonnan a takaró alól érkezik. Felhajtom a paplant - meglepetten veszem észre, hogy a csilinge- lés a pizsamám alól jön, pontosabban a mellkasomból. Még mindig álmodom - döntöm el, és megpróbálok visszaaludni, de a telefon csak csöng és csöng tovább. Kitámolygok a konyhába és várom, hogy felkeljen végre a nap - karikás szemekkel kortyolom a kávét, a testemből érkező zaj auraként ölel körbe, s visszhangzik a szűkös térben. Elhatározom, hogy orvoshoz megyek. Augusztus van, én mégis vastag pulóvert viselek, abban a reményben, hogy a ruha némiképp tompítja a belőlem szivárgó zajt. De nem tompítja. Buszra szállók. Az utazók egy ideig úgy tesznek, mintha nem vennének tudomást állapotomról, fapofával hallgatják az utastérben idegesítő légyként vergődő monoton csörgést, majd az egyikük nem bírja már tovább és rám rivall: - Vegye már fel azt a kurva telefont, ezt... ezt nem lehet kibírni! Úgy döntök, inkább gyalog megyek a rendelőbe, a következő megállónál leszállók. A váróban néhány ember ül, a kifeszített csönd huzalait rögtön elmetszi a bőröm alól kiszűrődő telefoncsörgés. Természetesen itt is rám szólnak, majd miután világossá válik, hogy a készüléket nem tudom elhallgathatni, inkább maguk elé engednek a várakozók. Az orvos azt hiszi, ez valami tréfa. Amikor a sztetoszkóp hideg tapadókorongja a mellkasomhoz ér, a doki majd megsüketül a zajtól.- Ilyet még nem láttam - hörög. - Le sem nyelhette, mert akkor lejjebbről szólna! Végül beutalót kapok röntgenre, de a nővér nem engedi elvégezni a vizsgálatot - megállás nélkül hajtogatja: - Tilos a vizsgálóba telefont bevinni!- A dolog tehát annyiban marad. De mi szükség röntgenre, elég világos, hogy a készülék ott van bennem.- Vizsgálat nélkül nem végzünk műtétet, hisz azt se tudnánk, mit és hol keressünk!- Rázza a fejét a doki.- Hogyhogy mit és hol? - kiabálom túl a telefoncsörgést, de csak a fejét rázza. Délután otthon ülök, füldugókkal a hallójáratomban, de még így is hallom a csilingelést. Csörr, csörr.- Hallgass már el! - kiabálom, ököllel verem a mellkasomat, fejemet a párna alá dugom. Csörr, csörr. A szomszédban valaki a falat ütögeti és azt ordítja, hallgattassam már el azt a kurva telefont. De a készülék csak csöng és csöng tovább. A konyhába rohanok. Egy erős csontozókést halászok ki az egyik fiókból, és a fogamat összeszorítva magamba szúrom. Szélesre tágítom a sebet, amin keresztül még erősebben áramlik ki a zaj. Magamban turkálok, a bordáim megvágnak, mire végre a kezembe akad a véres kagyló. A fülemhez kapom, és teü torokból beleordítom: - Halló! Mindenre fel vagyok készülve. Telefonbetyárra. Egy életbiztosítás ügynökre. Istenre, aki kedvezményes belépőt ajánlgat a mennyországba. De csak csöndet hallok. Áldott, békés csöndet. Az életem végéig is elhallgatnám, amikor is tudatosul bennem, hogy az nem is egy túl távoli időpont, tekintve, hogy ömlik belőlem a vér. Lecsapom a telefont, ujja- im pedig a bordáim között matatnak, hogy megtaláljam a nyomógombokat és segítséget hívjak. De mivel nem látom a számokat, szinte véletlenszerűen nyomkodom őket. Valakit mégis csak sikerül így felhívnom. Kicsöng, kicsöng és kicsöng. A végtelenségig. Én pedig összeesek, és a tekintetem előtt feketébe fordul a világ. Az utolsó gondolatom az, hogy valahol a világban egy idegen fickó mellkasa most csörögni kezd, de mire eljut odáig, hogy kivágja magából a telefont, már csak súlyos csöndet fog hallani a készülékből. komor zoltán Köröd! László: Cím nélkül Emlékeink hófehér vitorlás hajója, álmainkban habot szel,gondolva a jóra. Megáll egy szigetnél,csendesen kikötünk, szelíd hullámok közt kutatja életünk. Színes apró halak úsznak szépen sorban, minket mutogatnak,vidám gyermek korban. A szélfútta vitorla egyszer nagyot libben, emlékeink hajója,felnőttkorba billen. Álmunkban sem szórjuk már kézzel a homokot, egyszer nevet lelkünk,azután felzokog. Álmodón süt a nap,majd jön a sötét felhő, ilyen lesz a sorsunk,ha az ember felnő. Szeretünk,ölelünk,aztán meg vitázunk, dacolva tagadjuk,ha néha hibázunk. Tagadjuk az Istent,majd keressük végül, kerüljük a templomot,pedig nekünk épül. Fákat ültetünk és rengeteg virágot, oly szépnek látjuk e viharvert világot. Majd furcsán jelez szívünk - az egykor nevető, észre sem vesszük,hogy megtelt a temető. Sokszínű arcunkra felkenjük a sminket, megbántjuk azokat,kik nem bántottak minket. Uszítunk gőgösen,irigykedünk másra, rá sem köszönünk már a régi jóbarátra. Mennyit robotoltál,elhajszoltad magad, akin segítettél,most mindent letagad! A szívekben Uram adj szeretetet,békét, hogy ne bántsa az ember,saját maga népét! Kvízmegfejtés Melyik az a szatmári város, ahol 1888-ban először gyulladt villanyfény magánlakásban? a) Mátészalka tigáz-dso erniiH Tájékoztatjuk tisztelt ügyfeleinket, hogy a korábban kiadottól eltérően, az FGSZ Földgázszállító Zrt. karbantartási munkálatai miatt elrendelt gázszolgáltatási szünet időpontja az alábbiak szerint módosult: 2014. szeptember 15-e'n 06.00 órától 2014. szeptember 17-én 14.00 óráig Kömörő, Szatmárcseke,Túristvándi, Kölese, Fülesd, Sonkád, Tiszakóród, Tiszacsécse, Milota, Tiszabecs, Botpalád, Kispalád, Magosliget, Uszka településeken A GÁZSZOLGÁLTATÁS SZÜNETEL! Kérjük ügyfeleinket, hogy a gázszünet ideje alatt a gázfőcsapokat tartsák ZÁRT állapotban. A gázszünettel kapcsolatosan további felvilágosítást kaphatnak az éjjel-nappal hívható 06 (80) 300-300 telefonszámon. A gázszolgáltatás kimaradásáért ügyfeleink szíves megértését kérjük! TIGÁZ-DSO Kft. Földgázelosztó Korlátolt Felelősségű Társaság HIRDETÉS HKELET
