Kelet-Magyarország, 2014. augusztus (74. évfolyam, 178-202. szám)
2014-08-12 / 187. szám
2014. AUGUSZTUS ]2., KEDD 4 Interjú Az elnyűhetetlen sportember a Csukrán-pálya trambulinja előtt FOTÓ: A SZERZŐ Interjú: Csutorán Mihállyal, aki egy személyben sportoló, edző, pályatulajdonos, tömegsportszervező, Guinness-rekorder, rokkantnyugdíjas, mecénás Vidéki kemény srác - hatalmas szívvel A beszélgető- partner M. Magyar László Egykoron a jobbegyenesétől rettegtek az ellenfelek, majd aztán különc sportteljesítményével hívta fel magára a figyelmet, hiszen hátrafelé haladva, ugrókötelezve futotta le a maratoni távot. Volt szkanderbajnok is az újfehértói Csukrán Mihály, majd aztán a környezetét a telkén megépített sportpályával lepte meg, ahol főleg hátrányos helyzetű, kallódó gyermekek fociznak, súlyt emelnek, valamint az ökölvívás alapjait is megtanulhatják tőle. Melyik sportteljesítményére a legbüszkébb? CSUKRÁN MIHÁLY: A legtöbben azt a választ várnák tőlem, hogy amikor 1992- ben a Vasassal ökölvívásban csapatbajnokságot nyertem, hiszen akkor együtt bokszolhattam Kovács Kokó Istvánnal is. Én azonban két másik sporteseményt emelnék inkább ki. Három évvel ezelőtt, 54 évesen itt a Csukrán-pályán hivatalos mérkőzésen aranyérmet nyertem egy hajdúböszörményi fiú ellen. A srác tőlem jóval fiatalabb volt, két súlycsoporttal feljebb sportolt, mégis sikerült legyőznöm. A másik különleges teljesítményem az a Guinness-rekord volt, amikor 1993-ban Budapesten a Mars Maratonit hátrafelé és ugrókötelezve futottam le. így utólag visszagondolva: ha nem hagyja abba a verseny- szerű ökölvívást, vihette volna többre, juthatott volna ki világ- versenyekre? CSUKRÁN MIHÁLY: Egy ökölvívó j szakember nyilatkozta egyszer azt, ha tovább folytatom a bokszolást, világbajnok lehettem volna. Szecskó Tomi is azt mondta, ha nem a maratoni futással foglalkozom, többször is elhódíthattam volna a világbajnoki címet, mert akkora nagy a | teherbírásom. Tulajdonképpen miért hagyta maga mögött Budapestet és az ökölvívást? CSUKRÁN MIHÁLY: Családi okok miatt haza kellett jönnöm. A szüleim betegek voltak, kellett valaki, aki gondozza őket. Édesanyám ágyhoz kötött beteg volt 25 éven keresztül, az édesapámnak pedig le kellett vágni a lábát 2003-ban. Két éven keresztül az ölemben hordtam ki a WC-re, míg aztán sikerült szereznünk a számára egy kerekes széket. Hogyan született meg a „Csukrán-pálya” ötlete? CSUKRÁN MIHÁLY: Amikor hazajöttem Budapestről, volt egy kis megtakarított pénzem. A szülői háztól nem messze vásároltam egy telket, mert i az volt a tervem, hogy építek rá egy lakást. Persze, a sporthoz nem maradtam hűtlen, a telken a súlyemeléshez azonnal építettem egy fabódét, majd lebetonoztam egy kis területet. Mikor mindez elkészült, akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy lakás helyett lehetne itt egy kis betonos focipálya a környék fiataljai számára. így is történt: a ház helyett megépült a focipálya, s elkezdtem fiatalokkal foglalkozni: súlyt emeltünk, fociztunk, valamint bokszolást tanítottam nekik. A súlyemelés az erőnlétet, az ökölvívás a keménységet, a foci pedig a gyorsaságukat fejleszti. Nemcsak foglalkozik velük, de ételről és üdítőről is gondoskodik, nyaranta edzőtáborokat szervez a számukra. Milyen pénzből tudja mindezt megvalósítani? CSUKRÁN MIHÁLY: Rokkant- nyugdíjas vagyok, közel 60 ezer forintból élek. Félreteszek belőle havonta 5-10 ezer forintot, s így apránként próbálom összegyűjteni az edzőtábori költségekre a pénzt. Az idei nyári tábor 350 ezer forintba került, vagyis ki kellett még egészíteni a félretett forintokat, pedig igyekszem takarékosan élni. Húst nem vásárolok, mert vegetáriánus vagyok. Eladtam például két gázpalackot, két régi versenykerékpárt, valamint egy disznóperzselőt és egy disznófejbelövő-pisz- tolyt, s végül így meglett a szükséges összeg. Vannak-e segítők, támogatók, vagy csak magára számíthat? CSUKRÁN MIHÁLY: Szponzor nincsen. Egy helyi cukrász, Kassai Károly olykor süteménnyel kedveskedik a gyerekeknek. Márciusban megkeresett egy holland hölgy, Jacobs Maria, s adott pénzt, hogy a férje emlékére május l-jén szervezzem meg a Harry Jacobs Kupát. Pár hete hiába hívom, nem veszi fel a telefont. Már az is megfordult a fejemben, hogy ő is rajta ült azon a malajziai gépen, amit az ukrán szaka- dárok lelőttek. Zsigmond Dezső filmrendező két filmet is forgatott az ön életéről A rákok királya, illetve Háromkirályok címmel. Lett-e valamilyen haszna, előnye ezekből az alkotásokból? csukrán MIHÁLY: Számomra anyagi hasznot nem jelentettek ezek a filmek, csupán annyi előnyöm származott belőlük, hogy többen megismernek. Állítólag sokan telefonáltak a televíziós szerkesztőségbe, hogy ismételjék meg a filmet. Az újfehértói polgár- mesteri hivatalból pedig olyan jelzést kaptam: kezdik már nagyon unni, hogy rengetegen ott keresnek engem. Számos karitatív tevékenység is fűződik a nevéhez: gyűjtést szervez rászorultaknak. Mi készteti erre? CSUKRÁN MIHÁLY: Zavaros világ vesz körbe bennünket, nagyon sokan szegénységben élnek. Aki szegény, azt semmibe veszik, magára hagyják. Úgy érzem, mindezek ellen csak úgy lehet küzdeni, ha összefogunk, segítjük egymást, mert vallom, hogy többen többre vagyunk képesek, mintha egyedül lenne az ember. Sok kicsi sokra megy: ha csak a boltban visszakapott fémpénzeket összegyűjtenénk, nagyon sok szegény embernek már az nagy segítség lenne. Mostanában elhagyatott sírokat is gondoz... csukrán MIHÁLY: Eddig négy sírhelyet tettem rendbe. A szüleim sírjához gyakran kijárok, így figyeltem fel az elhagyatott, gondozatlan sírokra. Azoknak az elhunytaknak nincsenek már élő leszármazottaik, nincs, aki gondozná sírhelyüket. Török József kőfaragót is megkértem, hogy segítsen egy-egy sírhely rendbehozatalánál, végül a saját költségemen sikerült mindezt megvalósítani. Néhány helybeli már azzal ugrat, hogy a sírhelyek gondozásából is sportot akarok űzni. Nem akarok én semmi ilyet, egyszerűen így diktálja a lelkiismeretem. Fiatal tanítványaival beteg gyermekeket is meglátogat hosszú évek óta. Miért tartja ezt fontosnak? csukrán MIHÁLY: Egyrészt érezzék a beteg gyermekek, hogy ők is fontosak valakik számára, másrészt a fiatal sportolóim érezzék át, hogy milyen jó dolog másokon segíteni, önzetlennek lenni, ugyanakkor a másságot tudni is kell elfogadni. Újfehértón nem tartják különcnek, nem tekintik csodabogárnak? csukrán Mihály: Kezdetben bolondnak tartottak, s mivel akkoriban sokat futottam, futóbolond voltam a számukra. Úgy érzem, most már tisztelnek, egyre többen mellém állnak. Tisztelik, hogy foglalkozom a fiatalokkal, hogy költők rájuk. Bár az is igaz, hogy sokan arról pusmognak, vajon honnan van annyi pénzem. Arra már nem gondolnak, hogy én sem cigarettára, sem italra nem költők, igyekszem napról napra a legtakarékosabban élni. Bár a címben szereplő „hatalmas szív” az önzetlenségére utal, de sajnos, mint kiderült, fizikai értelemben is jóval nagyobb szívvel él, mint ahogy kellene. CSUKRÁN MIHÁLY: Vagy jó tíz évvel ezelőtt Pikó Károly főorvos úr megvizsgált, s ő állapította meg, hogy bizony alaposan megnövekedett a szívem a rengeteg sportolás, a sok megerőltetés következtében. Például volt, hogy húszezret ugróköteleztem délelőtt, aztán megint húszezret délután. Igaz, már nem is kötélből, hanem drótból készítettem el a sporteszközt, hogy ne kopjon el olyan hamar. A megnagyobbodott szívemre semmilyen gyógyszert nem szedek, nem bízom a pirulákban. Néha el fog a félelem, hogy hirtelen leáll, hiszen annyi mindent szeretnék még csinálni. Milyen tervei, céljai vannak még? CSUKRÁN MIHÁLY: Az egyik tervemhez az ötletet az adta, hogy sok intézeti gyermek él itt a környéken nevelőszülőknél. A névnapjukra összeállítok egy kis csomagot, s azzal kedveskedem az ünnepeltek nek. Két-három fiatalt már felköszöntöttem, most már a többiek is nagyon várják, hogy minél hamarabb eljöjjön a névnapjuk. Amit pedig igazán szeretnék, hogy a hozzám eljáró fiatalokból egyszer neves sportolók, futballisták legyenek. Félek, hogy ezt már nem fogom megérni. Térjünk még vissza a futáshoz. Állítólag a maratoni futással egy családi vita miatt kezdett el foglalkozni... CSUKRÁN MIHÁLY: Valóban így van. Apám egyszer a fejemhez vágta, hogy semmirekellő vagyok. Erre én visszavágtam: Leszel te még büszke rám, mert vagy tízszer körbefutom a Földet. Végül annyit futottam, hogy akár tizenkétszer is körbefuthattam volna. Kezdetben kisebb távokkal kezdtem, aztán egyre többet futottam. Volt olyan délelőtt, hogy Téglás-Bököny-Geszte- réd-Balkány-Szakoly útvonalon futottam, Szakolyban megfordultam, s irány vissza. Egyszer édesapám úgy döntött - akkor még egészséges volt -, hogy jön velem biciklivel. Én hamarabb hazaértem, mint ő. Több évtized elmúltával vajon most hogy érzi: A szülei odafent az égi világban büszkék immár a gyermekükre? CSUKRÁN MIHÁLY: Nagyon remélem, hogy igen... KELET
