Kelet-Magyarország, 2014. augusztus (74. évfolyam, 178-202. szám)
2014-08-09 / 185. szám
2014. AUGUSZTUS 9., SZOMBAT 4 Tollpri I a KELET Gombos Attila; Hiányérzet Szívem, mint egy bálterem Hiányzik nekem A legszebb a földön S ezzel kitárom mindenem Gyémánttal díszítem Miért nincs itt S díszbe öltöm Kérlek, mondd el nekem Régi vágyam ígérem, jó leszek Sajnos mind hiába Csak most legyen itt velem Ha nincs itt Ő ígérem, mindent megteszek Ki benne táncot járna Hogy maradjon is mellettem A legszebb táncot Ha csak egyet kellene várni Mi e földön létezik Ha csak egyetlen egy napot S látnám a legszebb arcot Hiszen szívemben Ő Melyet csoda ékesít Örök nyomot hagyott Az Ő csodája Szerelmemnek szólítom Mely mosolyában rejlik Szívemnek ő a lelke Az Ő csodája Szerelmem, ha mondom Mely most úgy hiányzik Egy örök életre * Hiányzik Nem kell nekem több Hogy fogja kezem Csak egy ölelés, egy érzet És hiányzik Addig szépen, csendben Ahogyan simogatja szívem Felemészt a hiányérzet Mint hercegnő Szívem, mint egy bálterem Úgy lépett be szívem kapuján A legszebb a földön Mint ujjongó gyermek Gyémánttal díszítem Úgy örültem hajdanán S díszbe öltöm De most felemészt a bánat Régi vágyam S érzem hiánynak hiányát Létem minden álma Szívem már beteg s fáradt Itt van Ő Neki te jelented gyógyírját Ki benne táncot járja. <§> William Shakespeare mondta Minél gyöngébb a test, a képzelet annál erősben működik. „Haley a plakáthoz ro- hant és olvasni kezdte a rajta lévő szöveget...” TOLLPRÓBA. - Nos, gyerekek, lassan pakoljatok, mert most olyan helyre foglak elvinni benneteket, hogy ott Meseországban érezhetitek majd magatokat! - mondta Madien, miközben a barátnőivel együtt ebédelt.- Mire készülsz? És hagyjál már Meseországgal... - a Nap már reggel nem találta jó kedvében Joliet, ami kihatott az egész délelőttjére is.- Már lassan olyan leszel, mint Lizbeth! Rózsaszín felhőcske... A társaság hatalmas kacagásban tört ki, majd Madien elmondta a többieknek, hogy egy hét múlva a Dolomitok lábához, az ausztriai Kelet-Tirolban fekvő Lavantba utaznak. Madien képeket is mutatott a többieknek, akik rögtön beleszerettek ebbe a gyönyörű tájba. Egy hét múlva a képek valósággá váltak. Maria, Madien, Jolié, Haley, Jennifer és Lizbeth meg sem tudtak szólalni az eléjük táruló táj láttán. Csak nézték a zöld réteket, az erdőket, melyeknek a Dolomitok égbe törő, magas csúcsai szabtak határt.- Mindig is szerettem volna ide eljutni, és most végre lehetőség adódott rá. Ráadásul ezt a gyönyörű természeti csodát nektek is megmutathatom - szólalt meg először Madien, akinek könny szöTirol az a hely, ahol az álmok tényleg valóra válnak ILLUSZTRÁCIÓK: THINKSTOCK kött a szemébe. - Azt hiszem, vagyis tudom, hogy ez az én világom, és itt akarok megöregedni a kis tanyámon. Í Majd Madien énekelni kezdett: „Álmom egy tanya, állatok hada, szántani fogok barázdát...” A többiek is énekelni kezdtek a szállásuk, egy kis vendégház lakóinak legnagyobb örömére. A csapat azonban nem sokat időzött a szálláshelyen. Haley javaslatára először a falucska nevezetességeit nézték meg, valamint a múzeumokat és a régészeti feltárásokat, melyek a római kor emlékeit tárták eléjük. Máriát és Joliet teljesen lenyűgözte a St. Ulrich kegytemplom, melynek belsejét csodaszép freskók és festmények díszítik.- Aki golfozni szeretne, az ezt is megteheti itt a Dolomitengolf Ho- tel&Spa Golfclub-ban - és Jennifer Lizbeth orra alá dugta az utazási könyvet, akit inkább a Dolomitok furcsa, de lélegzetelállítóan gyönyörű hegylánca kötött le.- Nézzétek, ott egy plakát! - majd Haley a plakáthoz rohant és olvasni kezdte a rajta lévő szöveget, bár nem sok mindent értett belőle. Végül a többiekkel együtt, valamint egy másik turista segítségével sikerült megfejteni, hogy mi is van a plakáton.- Ez szuper! Jódliverseny ma este a Tirol Klubban - Madlent teljesen felvillanyozta ez az új információ. - De akkor jódlihoz tiroli ruha dukál!- Na nézd már, hogy feldo- bódott! - Lizbeth imádta Madien eme énjét.- Miért ne lennék feldo- bódva? Gyönyörű helyen vagyok, egy csodás társasággal. Mi kell még? A jódliverseny előtt még betértek egy helyi étterembe. Nem is csoda, hogy megéheztek eme hely friss levegőjétől és a sok sétától. A menü jobbnál jobb ételeket sorakoztatott fel, így elég nehéz volt a választás, de végül mindenki megtalálta a számára legszimpatikusabb ételt, ami mellől nem maradhatott el sör. A csapat aztán a jódliverseny helyszíne felé vette az irányt, ahol már készen álltak a verseny résztvevői, természetesen tiroli ruhában.- Tudtam, hogy valamit elfelejtettem! - és Madien a fejéhez kapott. - A ruha! Erre a többiek nagy meglepetésére megjelent hat férfi hat tiroli ruhával, természetesen mindenki méretére szabva.-'Meglepetés!!! - kiáltottad magát Madien és helyszínen lévők. A többiek most jöttek rá, hogy a jódliverseny Madien ötlete volt, mely végül nagyon jóra sikeredett. És mindannyian rájöttek, hogy Tirol az a hely, ahol az álmok tényleg valóra válnak. VICTORIA F. BROWN Lélekben szíve szárnyal, tolla rezdül, betű gördül Első osztályú áru lehetett... Egy cseppnyi erőtlen, ajak fölé száradt vér Állandó szerzőnknek hamarosan megjelenik első kötete, melynek előszavát most olvashatják. tollpróba. Valahol, valamilyen formában mindenki vándorol valahová. Van, aki kocsival, van aki vonattal, van aki családdal, s akad ki csak úgy gyalog, szemben a világgal. Vannak emberek, kik hivatásból, céllal vándorolnak, s újra meg újra útra kelve, lelkűk talán soha meg se pihenne. S akadnak olyanok is, kiknek ezt a sorsot adá az élet, se otthonuk, se társuk, hol szívük nyugovóra térhet. De útra kél a leány is, az első randevútól az oltár felé vándorolva, s csak remélheti, hogy az út, melyre lépni kész, nem csak szurokkal van bevonva. Ki előbb, ki később lép az útra, vállára akasztott zsákjában mindenkinek a maga sorsa. Ki bátran gondol a jövőbe, félelmet szíve nem ismerve, mint a gyermek szülővel dacolva, inkább megy világgá, minthogy rendet rakjon naponta. S anyja már készíti is a tarisznyát: - Rajta, fiam, indulj hát! Arcán szelíd mosoly játszik, de szívében a félelem szikrázik.- Csak hamar térj is vissza! - fut át rajta a gondolat, mely mosolya mögött kimondatlanul ott marad. S akadnak, kik félénken lépnek az útra, hosszas ter- vezgetéssel, odébb-odébb halasztva, mig valaki meg nem taszítja; - Ugyan induljon már valahova! Vándorol a varrónő is, miközben más kabátját varrja. Egyszer talán az Ő terveit viszik rá a szalagra! S gondolatban messze jár, hol kelmék suhanása lebben, de kattogva húzza a gép vissza, álmok rengetegéből a való világba. Ám útra kélt a gondolat, épp ott a gép alatt, s talán egy vándor viszi messzi vidékre a kabátba varrt álmokat. A költő is vándorol, s lélekben szíve szárnyal, tolla rezdül, betű gördül, útravaló is akad. Vándorol a festő munkája is, s ha szerencsés, sokfele megfordul, s általa mások a festő szemével látják a világot. S útra kélt a szín, a fantázia, a festmény által útra kélt a festő maga. Mindannyian vándorolunk, még ha nem is tudjuk, nem is látjuk. Ki tettekkel, ki gondolatokkal járja be a világot. Olyanok vagyunk, mint a szőlő, mit a gazda gondos munkával nevelget, s mikor beértünk tovább dolgozik, hogy testes borrá váljunk, s minden cseppnyi verejtéket magunkban hordozva, útra kelünk más országokba. Vándorolunk, ha kell, ha nem, hisz hosszú az út előttünk. Sokan hiszik, hogy majd máshol könnyebben is élhetünk. Elindulunk gyermekszívvel, tarisznyánkban szinte semmi, s lassan hajunk őszbe fordul, de szívünk marad talán a régi. S útra kelünk akár a gondolat, mit az író egy könyvbe rak, s vándorol majd kézről-kézre, neves boltból régiségbe. Tarisznyánk már húzza vállunk, nem könnyű az út, min járunk. De megyünk tovább megrakottan, ki telve örömmel, ki csak gonddal, búval. S midőn eljő a nap, hogy a Mindenható maga elé hívat, tiszta lélekkel járuljunk elébe, tudván, hogy az út itt véget éré. Őszintén ott elmondhatjuk, nem hiába vándoroltunk. TÖRÖKIPAPP ERZSÉBET Kosa Gergő Holló és a róka Száll a holló, üldözi a róka, El is kapja lassan, De azután elsuhan. Áll a róka lebiggyesztett orral, Jön egy nyuszi gyorsan, A róka elrohan. Kergeti a róka a nyulat, Míg el nem érik a kutat. Hopp, a nyúl beleesett, A róka elkeseredett, A holló is elrepült, A róka elszenderült. Feczkó Tímea Messze még a reggel Gondolatok kergetnek, jövőm és jelenem, Kinek vagyok fontos, ki fogja majd két kezem. Tárt ablakom párkányán, táncoló verebek moraja. Mi lesz a felkelő nap után? Még ég a viasz, még pörgeti a szellő a lapokat. Messze még a reggel. Kattog az óra, járja víg ritmusát, Mintha csak tudatni akarná, A világ keserű bánatát. Mi lesz a felkelő nap után? Még ég a viasz, még pörgeti a szellő a lapokat. Messze még a reggel. Verejtékezik a kancsó a konyhaasztalon, Benne a víz mi szomjamat oltja, Sötét az éj csak a telihold világítja. Mi lesz a felkelő nap után? Még ég a viasz, még pörgeti a szellő a lapokat. Messze még a reggel. Lehunyt szemeim álmok előszobája, Csókot lehel reá az éj, Megfosztva a valóságtól, örökké elkísér. Mi lesz a felkelő nap után? Még ég a viasz, még pörgeti a szellő a lapokat. Messze még a reggel. O http://www.kelet.hu Facebooki www.facebook.hu/ keletmagyarorszag TOLLPRÓBA. Ez most Ő? Későn jött, már hajnali fél négy is elmúlt. Várok rá, mióta az utolsó csikket elnyomtam a szinte üres hamuzóban. Hogy hol csellengett eddig, az rejtély, egy szót sem tudok kihúzni belőle, csak bámul maga elé, mintha nem is rám számított volna itt az ajtóban. A szeme vérben, lassan és hosszan pislog, ez már az éber delirium tremens, s ahogy az erőtlen lámpa felé fordítja a fejét, fehér por csillog a bal orrlyukában. Kokain? Vagy csak valami gyógyszerféle, lazán az asztalra öntve egy kis kapszulából? Nem tudom, de látszik, hogy első osztályú áru. Hátrébb lépek, hagyom, hogy saját lábán jöjjön be a vedlett falú szobába. Támolyog, próbál megkapaszkodni, de a szoba üres, a sarokban álló lámpán kívül semmi. nincs benne, így hiába kap valami számomra láthatatlan után, menthetetlenül kibillen az egyensúlyából és elterül a padlón. Majdnem komikus, de még nincs kedvem nevetni. Igyekszik összeszedni magát, először négykézláb emelkedik, majd imbolyogva, de talpra áll. Megrázza kicsit a fejét, a haja az arcába hull. Apró vércsepp jelenik meg az orra sarkában, lassan folyik lefelé, de erőtlen, megreked, az ajka felett alvad meg. Ő nem érzi, nem veszi észre, én pedig nem szólok, mert nem ront már az állapotán. Hosszú ideje figyelem, megszoktam a látványát. Órákkal később megmozdul, eltakarja a szemét a két tenyerével, majd nagyot sóhajt, mintha hosszú idő után ez lenne az első levegővétele. Ahogy felnéz, a tekintete kiélesedik. Egy örökkévalóság óta először csillan meg valami a szemében. Megérkezett, immár erős és bátor. Hogy őszinte legyek, örülök, hogy itt van. REPÜL Elindulunk gyermekszívvel, tarisznyánkban szinte semmi „Itt akarok megöregedni!”
