Kelet Magyarország, 2014. június (71. évfolyam, 127-150. szám)

2014-06-05 / 130. szám

2014. JUNIUS 5- CSÜTÖRTÖK____________________■ KEQET H ■ 1 IS! Il||§§ 1© m. Pihenő a székelykapunál fotó: olvasónktól Nyeregbe pattantak a hatvan évesek is! OKOS, Az Őrösért Közéleti Egyesület 5. alkalommal szer­vezett kerékpártúrát. Szom­bat reggel 10 órakor indultunk az orosi Posta elől. Első pihe­nőhelyünk a régi Pompás úti iskola épülete előtt volt, ahol néhány gondolat erejéig fele­levenítettük az elnevezésével kapcsolatos történetet, majd Kőlapos utcáit karikáztuk körbe. Voltak, akik nem helyi születésűek, így érdekesség­ként szolgált számukra, hogy Kőlapos a település része volt a ’70-es évekig. Kabaláson át Sóstóhegyre és Sóstógyógy­fürdőre vezetett utunk. A közel 40 kilométert minden résztvevő becsülettel teljesí­tette, a 8 évestől a 60 évesig. Túránk végén az egyesület lelkes férfi tagjai meleg étel­lel és frissensült lapcsánkával vártak bennünket. SZÉCSIJÓZSERFNÉ ELNÖK Köszönet és hála a tanáraimnak Tollat ragadok Racskó Tibor, illetve Juhász Bence leveleire reagálva, melyek jóleső érzés­sel emlékeztetnek azokra a ta­náraimra, akiknek a jó irányba alakult életem köszönhetem. Belénk nevelték a tanulás szeretetét, a tudás tiszteletét, embertársaink elfogadását és megbecsülését. Ahhoz a szerencsésnek mondható korosztályhoz tartozom, akit még tanítottak azok a taná­rok, akik a háború előtt vagy közben, illetve közvetlenül utána diplomáztak. Azok a pedagógusok, és hatásukra Olvasóink írják Fogjanak össze a megválasztottak! Kissé csalódottan vettem tu­domásul, hogy kevesen men­tek el szavazni a legutóbbi választáson. Nem volt nehéz kitalálni, miért. Hazánkban az emberek jó része el van keseredve az egyre nehe­zebb megélhetés miatt. Az átlagnak nagyon nehéz azt a kevés jövedelmet beosztani. Sokan úgy gondolják, hiába szavazunk akárkire, nem lesz könnyebb az életünk. Sajnos ez már hosszú évek óta így van. Megkérgesedik a szívük, s azt már semmilyen ígéret nem tudja meggyógyítani. Nem szeretnék csalódni a megválasztott EP-képvise- lőinkben. Több hazai párt képviselői lesznek ott, azt szeretném, hogy Brüsszelben fogjanak össze minden ma­gyarért! Próbálják jobbá tenni az életünket, ha egyáltalán még lehetséges... JUHÁSZNÉ, TISZALÚK Üzenet Zsoldos János hűséges olvasónktól: A belső függetlenség azt jelenti, hogy (az ember) győzni a nehézségeket, és ezáltal mélyebb, tisztább, nyugodtabb és békésebb emberré válik. ALBERT SCHWEITZER Postánkból Mindenki számára emlékezetes maradt ez a nap fotó: a szerző Június elsején az Ópályi Re­formátus Gyülekezetben két fiatal, Bónis Kevin és Simon ! Levente Barnabás életére kérték a Szentlélek megszen­telő és hitet erősítő áldását a konfirmációval. Ezzel együtt a 7. évfolyamos „kiskátésok” egy-egy kérdésre adott vála­szon keresztül mutatták be, hogy a tanévben hogyan sa­játították el és miként alkal­mazták az egyháztörténeti ismereteket. Az ünnepség végén a „kiskátésok” és a konfirmált fiatalok szüleik­kel, valamint Bodnár-Enyedi Éva és Bodnár-Enyedi Zsolt lelkipásztorokkal közös fotót készítettek. ERDÉLYI MIKLÓS a fiatalabb társaik is, nagy lelkiismerettel, felelősségtu­dattal neveltek bennünket, falusi gyerekeket. Rendkívül hálás vagyok a pedagógusok­nak, akiktől tenyereseket, körmösöket, pajesz húzogatá- sokat kaptam, nem volt ritka a sarokban állás sem. Ezen büntetések a tanárok szoká­saitól, illetve a csínytevések súlyosságától függtek. E való­ban nevelő hatású módszerek „megtörténtét” otthon el sem mertük mondani, mivel nagy valószínűséggel jött az áldás, a jóval keményebb „második felvonás” a szülőktől: „Ha kaptál a tanító úrtól, annak megvolt az oka!”. Nem tudok arról, hogy az olykor előfor­duló fenyítéseket az akkori szülők kifogásolták volna, sőt, voltak, akik arra kérték a ta­nárokat (köztük édesapám is), hogy a lehető legszigorúbban bánjanak velünk. A nevelési módszer egységbe kovácsolt bennünket, nem voltak stré­berek, árulkodók, kiálltunk egymásért. Természetesen léteztek olyan tanárok is, akik nem fenyítettek, de tapaszta­lataim szerint előbbiek tették ki inkább értünk a lelkűket. Mi 1957-ben végeztünk. Nem lett köztünk senki „elveszett ember”, legalább egy szakmát mindenki tanult. Többen már családosán, esti, levelező tagozaton képezték magukat tovább, így mintegy féltucat diplomással büszkélkedhet az osztályunk. A három gyere­kemre én sem emeltem soha a kezet. Ez is az ő érdemük, mert az életre neveltek bennünket, és tették ezt nagy odaadással és tisztességgel. VENGRI NYÁK JÁNOS, SÓSTÓHEGY Jelentkezzetek! Az 1976-ban végzett nyíregy­házi Gépíró és Gyorsíró Iskola II. b tanulói számára osztály- találkozót szervezek. Sok meghívó visszajött („a címzett ismeretlen”), ez úton kérlek benneteket, egykori osztály­társaim, jelentkezzetek! 30/325-0352 @ Érettségi találkozó Csengerben az Ady Endre Gimnáziumban 40. érettségi talál­kozóját tartotta meg június 2-án az 1974-ben végzett osztály. FOTÓ: CSORVÁSI PÁL Postaládánkból Hadat üzentek az állástalanságnak Karrierutak címmel ifiúsági csereprogramot szervezett a Volt Állami Gondozottak Országos Egyesülete május 11-20. között Leveleken. A Fiatalok Lendületben Program támogatásával négy országból (Magyarország, Azerbajdzsán, Törökország, Szerbia) 8-8 résztvevő és l-l csoportve­zető érkezett a táborba. A fiatalok megismerkedtek a munkaerő-piacra jutáshoz kapcsolódó jó gyakorlatokkal, de hasznosnak bizonyult a nemzetközi tapasztalatcse­re is. Olyan módszereket sajátítottak el a résztvevők, amelyek segítséget nyújtanak számukra a munkanélküliség megelőzésében és kezelésé­ben, a helyes pályaválasztás, az esetleges pályakorrekció és az ideális karrierút meg­valósításában. Tudatosan hatékony, a mindennapokban is jól alkalmazható módszerek átadására törekedtünk, szakít­va a formális tanítási-tanulási módszerekkel. Nagykállóban járva a munkaügyi központ vezetője bemutatta nekünk az intézmény működését. JUHÁSZ SÁNDOR, SZERVEZŐ Négy ország fiataljai cseréltek tapasztalatot Leveleken fotó: vagoe Lakóhelyem: Ön is lehet szerkesztő! Tisztelt Olvasóink! Bizonyára sokan ismerik és böngészik lapunk internetes portálját, a Szabolcs Online-t (wvyw.szon.hu) is. Megyei hírportálként fontosnak tartjuk, hogy településeinkről minél több információ jusson el az ott élő emberekhez, ezért indultak el a „lakóhelyem” aloldalak, melyeken az olvasók megtalálhatják a saját településükről szóló híreket. A Szabolcs Online-on jelenleg 21 telepü­lés aloldata szerepel. Ezek a felületek interaktívak: azaz bárki feltölthet rá képeket, cikkeket, információkat, ame­lyeket meg akar osztani lakóhelye kö­zösségével, illetve kereshetik az olda­lak „felelőseit”, akiknek elérhetőségeit feltüntetjük az oldalakon. Az idén is megünne­pelték a templomszen­telés évfordulóját a nyírkércsi hívek. NYÍRKÉRCS. Tizenhét évvel ez­előtt a kis falu népének teljes összefogásával templomot építettek Nyírkércsen, amit Május Királynője tiszteleté­re szenteltek fel. Minden év májusának utolsó vasárnap­ján búcsúval ünnepelik meg a szép eseményt, és újítják meg a nyírkércsi hívek a Máriához való hűségüket, tiszteletüket. Ez a legszebb alkalom arra, hogy az elsőáldozó gyerme­kek égő gyertyával megerő­sítsék hűségüket a katolikus egyház mellett, és először vegyék magukhoz a hófehér ostyát, Krisztus testét. Három elsőáldozó gyermek részesült a szentségben Hajdú István római katolikus káplán közreműködésével. A temp­lombúcsút az ünnepi körme­net és a himnuszok eléneklése tette még meghittebbé. A lélek töltekezése után a helybeliek szeretetvendégséggel kedves­kedtek a jelenlévőknek. NÉMETHNÉ CSUBÁKÉVA Elsöáldozók a nyírkércsi templom­ban FOTÓ: A SZERZŐ A legnagyobb magyar Nyíregyházán Nyíregyháza történe­tének kevésbé ismert része, amikor gróf Szé­chenyi István a városba látogatott. NYÍREGYHÁZA. A Hessen-Hom- burg huszárezred kapitá­nyaként 1823. május 23-án dandárparancsnokával, gróf Illésy Sándor vezérőrnaggyal báró Máriássy András altábor­nagy hadosztályparancsnok­nál tettek tisztelgő látogatást. Széchenyi azért látogatta meg parancsnokait, hogy meg­nyerje őket őrnagyi előlépte­tésének támogatására. A tettek mezejére lépett A Máriássyról és általában véve az osztrák hadseregről alkotott lesújtó véleménye is azt erősítette meg benne, hogy a Habsburg Birodalom és benne Magyarország meg­érett a reformokra. Széchenyi ebben az időben már komo­lyan kezdett foglalkozni az ország állapotával, figyelme egyre inkább a problémák felé irányult. Elege lett a ka­tonatisztek mulatozó élet­módjából, megcsömörlött az élvezetek hajhászásától, nem akart többé „felesleges” ember lenni, a tettek mezején kell ezután megvívni nagy csatáit. Magyarország nem volt, lesz! Bár sem a hőn óhajtott őr­nagyi rangot, sem a Mária Terézia- és a Szent István Rendeket nem kaphatta meg, leszerelése után is mindig büszkén viselte katonai és diplomáciai kitüntetéseit, a reformkori Magyarország, a Batthyány-kormány egyik legszebben „dekorált” állam­férfija volt. Portréin is jól lát­hatók ezek, a Barabás Miklós festette megyeházi festmé­nyen is megfigyelhetőek. A család gondosan megőrizte az értékes érmeket a nagycenki Széchenyi István 1812-ben FOTÓ: INTERNET kastélyban, ahonnan a „fel­szabadító” szovjet katonák vitték magukkal. „Magyarország nem volt, hanem lesz” - írja 1830-ban a Hitel című művében. Ez már nem jelszó, hanem valódi program. A Széchenyi-kul- tusz egyik első megnyilvánu­lása volt, hogy már 1839-ben utcát neveztek el róla Nyír­egyházán. Nevét nemcsak a régi térképeken hol parknak, hol ligetnek nevezett, mai Or­szágzászló tér viselte, hanem szakközépiskola is, a „kefe”. A Nyírvíz-palota sarkát dom­borműve díszíti. Az ipartestület is sokáig ápolta emlékét kegyelettel, arcképét Bánovszky Miklós festette meg székházuk szá­mára, az iskolának pedig Éber Antal városi képviselő aján­dékozta saját kezű arcképét Széchenyiről. A dédunoka is megfordult itt A nagy gróf dédunokája, Géza, évekkel ezelőtt gyakran megfordult városunkban a Krúdy Vigadó felújítása ide­jén, a Rabóczki házaspár ven­dégeként. Talán egyszer majd egy szerény emléktábla is hir­detni fogja, hogy Széchenyi István Nyíregyházán járt... KOMISZÁR DÉNES

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom