Kelet Magyarország, 2014. június (71. évfolyam, 127-150. szám)

2014-06-26 / 147. szám

2014. JÚNIUS 26., CSÜTÖRTÖK KELET A munkához még ruha is dukál Formaruhát nem köteles biztosítani a munkáltató, védőruhát viszont igen. DEBRECEN. Érdemes mindjárt az elején tisztázni azt a gya­kori félreértést, amiért ez az írás tulajdonképpen meg­született. A munkaruha (for­maruha) és a munkavédelmi (vagy védő-) ruházat fogal­ma gyakran keveredik, pedig nem ugyanarról van szó. Na­gyon nem.., Keveredő fogalmak Az egyik érdemi (ha nem is a legfontosabb) különbség az közöttük, hogy míg munka­ruhát nem, védőruházatot - meghatározott munkakörök­ben - köteles a dolgozójának biztosítani a munkáltató. Más kérdés, hogy sok cégnek ele­mi érdeke, hogy egységes for­maruhába öltöztesse a mun­katársait (vegyük például valamelyik nagy szolgáltató cég ügyfélszolgálatát), hiszen ez a cégimázs szempontjából meghatározó üzenet. A for­ma- és a védőruha megkü­lönböztetését ugyanakkor az is nehezíti, hogy a köznyelv mindkettőt munkaruhaként definiálja. Valójában azonban az alma és a körte példájá­val állunk szemben, amiket ugyan lehet (hiszen mind­kettő gyümölcs), csak nem nagyon érdemes összehason­lítani. Mi történne, ha... Gondoljuk csak el, hogy mi történne, ha egy húsipari cég úgy gondolná, hogy nem látja el a henteseit speciális lánc­kesztyűvel, mert az túl drága, inkább beleírja a munkaköri leírásukba, hogy a szalag mel­lett vigyázzanak a testi épsé­gükre. De ugyanilyen abszurd azt feltételezni, hogy egy top- menedzser az elegáns sötét öltönye helyett mondjuk far­merben és rövid ujjú ingben köti meg élete nagy bizniszét. Miközben tehát a formaruha elsődlegesen az ott dolgozók egységes megjelenését szol­gálja, a védőruházat kialakí­tása minden esetben az adott feladathoz igazodik. Az építőiparban például általános érvénnyel kötele­ző a szabványnak megfele­lő fejvédő sisak és kesztyű használata, ugyanakkor lég­zésvédő maszkot nyilván csak annak kell viselnie, aki a munkája közben e nélkül káros anyagokat lélegezne be. Szintén fontos különbség, hogy míg a formaruha kivá­lasztásánál dominálhatnak Szakboltok kínálják a munkavédelmi felszerelések egész arzenálját fotó: ékn akár divatszempontok is, a meg. Mindkét esetben fon- lyozza viselőjét a mozgásban, védőfelszerelés paramétereit tos azonban, hogy a ruházat és lehetőleg tartós anyagból szigorú szabvány határozza kényelmes legyen, ne akadá- készüljön. ékn-pa u> t*» o r <0 A. Nemzeti Munkaügyi Hivatal Az oldal összeállítása a Nemzeti Munkaügyi Hivatal támogatásával készült Adni és hordani is kötelező MUNKAVÉDELEM. A munkálta­tó köteles a munkavállaló­nak munkaruhát biztosítani abban az esetben, ha az a munka során elhasználódik, nagymértékben szennyező­dik. Számos munkáltató a munkaruha juttatását kihor­dási időhöz köti, azaz az ilyen munkát végző munkavállaló ruháját a kihordási idő végez­tével automatikusan cserélik. Kérdésként merül fel, hogy amennyiben a munkaviszony megszűnik, és a munkavállaló a kihordási idő kitöltése nél­kül megtarthatja a munkaru­hát, keletkezik-e valamilyen adókötelezettség. Adómen­tes természetbeni juttatásnak minősül a munkáltató által a munkavállalónak adott mun­karuházati termék akkor, ha az megfelel a személyi jöve­delemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvénynek, ékn-szr GRAFIKA: ÉKN. FORRÁS: KSH Kivonat a munkavédelmi törvényből A munkavédelemre vonatkozó alap­előírásokat keretkövetelményként a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) rögzíti. Az egyéni véde­lem jelentőségét hangsúlyozza, hogy az alapkövetelmények már törvényi szinten megfogalmazódnak, amelyek a következők: ______________________ Munkahely, létesítmény, technológia tervezése, kivitelezése, használatba vétele és üzemeltetése, továbbá munkaeszköz, anyag, energia, egyéni védőeszköz előállítása, gyártása, tárolása, mozgatása, szállítása, fel- használása, forgalmazása, importálá­sa, üzemeltetése a munkavédelemre vonatkozó szabályokban meghatáro­zott, ezek hiányában a tudományos, technikai színvonal mellett elvárható követelmények megtartásával történ­het. (Mvt. 18. 4 (1) bekezdés) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelmé­nyeinek teljesítése helyett a munkál­tató pénzbeli vagy egyéb megváltást a munkavállalónak nem adhat. [ 18. #<?iL___________________ Az egyéni védőeszközt tehát a munkáltatónak természetben kell biztosítania. ________________________ A munkavállalók részére csak olyan egyéni védőeszközök adhatóak ki, amelyek rendelkeznek a szükséges tanúsítással. ___________________ Egyéni védőeszközt forgalomba hozni, használatba venni akkor szabad, ha az rendelkezik megfelelőségi nyilatko­zattal, illetve típusbizonyítvánnyal. Az egyéni védőeszközök megfelelőségé­nek tanúsítását a foglalkoztatáspoliti­kai és munkaügyi miniszter rendele­tében foglaltak szerint kell elvégezni. (Mvt. 18.4 (4) bekezdés) Az egyéni védőeszköz megfelelőségi nyilatkozata, típusbizonyítványa kiadásának, valamint az egyéni védő­eszközök minőségét biztosító rendszer, továbbá a gyártás minőségbiztosítási rendszere ellenőrzésének részletes szabályait a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter az egészségügyi, szociális és családügyi miniszterrel egyetértésben határozza meg. (Mvt. 18. 4 (5) bekezdés) Az Mvt. értelmében az egyéni védő­eszközre vonatkozó részletes előíráso­kat külön jogszabály, Szabályzat (11.4) és szabvány tartalmazza [474] Egyéni védőeszközök esetében a követelményekre, vizsgálatokra és a megjelölésre vonatkozó előírásokat nemzeti szabványok tartalmazzák, melyek hazai kidolgozás esetén MSZ jelzettel, az átvett (honosított) szabványoknál pedig az eredetre utaló kiegészítő pl. MSZ EN, MSZ ISO jelzettel vannak ellátva. _____________ Az egyéni védőeszköz előállítása, gyár­tása, tárolása, szállítása, forgalmazá­sa (importálása) használatbavétele, viselése a munkavédelemre vonatkozó szabályokban meghatározottak, ennek hiányában a tudományos, technikai színvonal mellett elvár­ható követelmények megtartásával történhet. Munkaruha vagy védőruha? Ez is kérdés... A hétköznapi szóhasz­nálatban inkább a munkaruha megneve­zés terjedt el. MUNKAVÉDELEM. A munkáltató által biztosított ruházat szere­pe alapján sorolhatjuk a ruhá­zatot egyik, vagy másik osz­tályba. Vannak munkakörök, ahol az egységes, a beosztás­hoz illő megjelenés követel­mény. Ilyenkor egyenruháról, formaruháról beszélünk. Más esetben a tevékenységből adódó fokozott idénybevé­tel, szennyeződés indokolja, hogy a munkáltató biztosítsa a ruházatot. A munkaruhát bizonyos esetekben tekint­hetjük egyfajta szociális jut­tatásnak is. A munkaruhának - szem­ben a védőruhával - kihordási ideje van. Ez a kifejezés azt az időtartamot takarja, amelyen túl a ruha átmegy a munka- vállaló tulajdonába, azzal már nem köteles elszámolni, és új munkaruhára jogosult. A munkaruhát sok esetben a munkavállaló vásárolja meg, és a költségekkel elszámol. A „közönséges” munkaru­hára vonatkozó szabályozást - különösen formaruha vagy egyenruha tekintetében - maga a munkáltató határozza meg. A munkaruha tisztán tartásáról általában a munka- vállaló gondoskodik. A hatás a lényeg Védőruházat. Mint neve is mutatja, általában valami­lyen külső, károsító hatástól védi viselőjét. Ez a hatás le­het fizikai, kémiai, biológiai vagy akár ezek kombináció­ja. A védőruházat kialakítása ennek megfelelő. Természe­tesen más szempontokat kell figyelembe venni például a láb védelmére a lakatos vagy maró vegyszerekkel dolgozó munkás esetében. Amíg első esetben a mechanikai véde­lem az elsődleges, a második esetben a vegyszerállóság lesz a meghatározó. Az épí­tőiparban szinte valameny- nyi károsító hatás előfordul, mégis leginkább a mechani­kai hatások és a kedvezőtlen időjárás elleni védelem a leg­nagyobb feladat. Más esetben éppen a tech­nológia kívánja meg a dolgo­zó testének izolálását. Ebben az esetben is meghatározó a védő funkció. Ilyen, ami­kor az élelmiszeriparban dolgozók, vagy >a különlege­sen nagy tisztaságot igénylő munkafolyamatok (például félvezetőgyártás) esetén a munkakörnyezetet védjük a dolgozó testéről bekerü­lő szennyeződéstől. Fontos, hogy a védőruha alkalmas legyen arra, hogy a dolgozót - vagy éppen a munkakörnye­zetet - megvédje a károsító hatásoktól. Sérülése, elhasz­nálódása esetén haladékta­lanul javítani, illetve pótolni kell. Beszerzéséről a munkál­tató gondoskodik. A munka­körre, munkafolyamatra elő­írt védőruha nélkül munkát végezni tilos. A védőruhá­nak kihordási ideje nincs. Tisztításáról, javításáról is a munkáltató gondoskodik. A védőruházat forgalomba ho­zatalára, használatba vételére szigorú szabályok vonatkoz­nak. A védőhatást minőségi tanúsítvány igazolja. Szabályozás A munkaruha juttatásáról a Munka Törvénykönyvének 165. § (2) bekezdése rendel­kezik. Meghatározása szerint, amennyiben a munka a ruhá­zat nagymértékű szennyező­désével vagy elhasználódásá­val jár, a munkáltató köteles munkaruhát biztosítani. Ez a szabályozás nem túlságosan részletekbe menő. Sok mú­lik a munkáltató mérlegelé­sén. A gyakorlatban ez nem is olyan egyszerű feladat. Mi tekinthető nagymértékű el­használódásnak? Egy kézbe­sítő számára, aki naponta sok kilométert gyalogol, indokolt lehet a lábbeli juttatása. Az esetek többsége azonban egy­általán nem ilyen egyértel­mű. A munkáltató általában a kollektív szerződésben ha­tározza meg a juttatás rend­jét. Itt rendelkezik a jogosító munkakörökről, illetve a ki­hordási időről. Az egyéni védőeszköz és ezen belül a védőruha biz­tosítása az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés alapfeltétele. Juttatását több jogszabály, szabvány is részletesen sza­bályozza. Az alapvető előírá­sokat a munkavédelemről szóló törvényben találjuk. Ezeket az általános előíráso­kat egészíti ki a 65/1999- (XII. 22.) egészségügyi miniszteri rendelet. A legaprólékosabb, a konk­rét munkafeladathoz szüksé­ges eszközök meghatározását maga a foglalkoztató végzi. A munkáltató egyéni védőesz­köz juttatásának belső rendj ét írásban köteles meghatároz­ni, a különböző munkakörök­höz tartozó védőeszközöket. A védőeszközök juttatási rendjének kidolgozása mun­kabiztonsági és munkaegész­ségügyi szaktevékenységnek minősül. ékn-szb Védőruha, munkaruha... FOTÓ: ÉKN

Next

/
Oldalképek
Tartalom