Kelet Magyarország, 2014. június (71. évfolyam, 127-150. szám)
2014-06-16 / 138. szám
2014, JÚNIUS 16., HÉTFŐ HMIwáRl m j§ S! ä KELET ■ ■ FOTÓ: RACSKÓ TIBOR Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy próba közben Interjú: Szabó Dénessel, a Cantemus Kórastntézmény Igazgaló|á¥al Dallal hódítják a felkelő nap országát A beszélgető- partner M. Magyar László Több évtizede szoros kapcsolat van a Cantemus kóruscsalád és Japán között. Az erős köteléket igazolja az is, hogy ezen a nyáron hat hetet tölt a Pro Musica Leánykar a felkelő nap országában. A 43 énekes június 20-án utazik el a Távol-Keletre Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy vezetésével, s majd csak augusztus 4-én érkezik haza Nyíregyházára a művészeti együttes. Hogyan lehet lélekben ás testben felkészíteni erre a hosszú koncertturnéra az énekkari tagokat? SZABÓ DÉNES: Mivel tudtam előre, hogy hosszú turné vár reánk, igyekeztem az utazók keretét úgy összeválogatni, hogy legyenek benne tapasztalt kórustagok is, akik már ismerik az ottani viszonyokat, tudják, hogy mit miért kell csinálniuk. Korábban is így válogattam össze az utazókat, s jól bevált ez a rendszer. A Japánba először utazók figyelik a tapasztaltabb kórustagokat, igyekeznek mindenben követni őket, s így könnyebben átvészelik, ha esetleg adódik valamilyen nehézség. Ha csupa új leánynyal mennék, gyakran lennének tanácstalanok, mert nem ismerik még a lehetőségeket. Számos távol-keleti úton tapasztaltam már: az idősebbek könnyedén, határozottan lettek úrrá a nehézségeken. Mint jó szülők, úgy vezetik az újoncokat ezeken az embert- próbáló utakon. A fiatalok a nagyobbak magatartását látva elfogadnak mindent, belátják a tennivalók fontosságát, megértik a dolgok ■ rendjét, gyorsan beletanulnak a szabályokba. Bár az internetnek köszönhetően a kórustagok már napi kapcsolatban lehetnek a családjukkal, mégis nagy a felelőssége a kórusvezetőnek, hiszen csak pótolnia kell a családot, olykor nyugtatnia és vigasztalnia, olykor lelkesítenie kell a kórustagokat. Hogy bírja ezt egy férfi karvezető ilyen sok leánnyal? SZABÓ DÉNES: Tulajdonképpen több mint negyven éve nagylétszámú leányegyüttesekkel dolgozom, olykor a létszám eléri ai20 főt is. Szóval az nem újdonság, hogy leányokkal kell foglalkoznom. Ugyanakkor kétségtelen: a természet törvénye szerint nem követhetem a lányok gondolkodásmódját. Ameddig lehet, nem szólok bele az életükbe. Hadd gondolkodjanak speciálisan, amíg az nem hátrányos a közösségre, addig nincs értelme beleszólni. Szerencsére ott van velünk Ági néni is, s olyankor mindig közbeszól, ha rossz döntést hoznék. Lehet-e már tudni, hogy menynyire lesz megerőltető az idei körút? SZABÓ DÉNES: HÚSZ éve járnak Nyíregyházáról Japánba énekkarok. Adott már koncertet a Cantemus Gyermekkórus, a Pro Musica Leánykar, a Banchieri Ének- együttes. Az eddigi tapasztalatok alapján azt látjuk: vannak nehéz szakaszok, amikor pihenőnap nélkül újabb és újabb városokban kell fellépnünk, s ez folyamatos utazással, nagy megterheléssel jár, persze figyelünk arra, hogy felelőtlenül energiát ne pocsékoljunk el. A hosszan tartó szakaszok mellett törekszünk élményekre is, hogy oldjuk a feszültséget. Ez lehet például tengeri fürdés vagy éppen séta a buddhista kolostorokhoz. Az idei turnét még nem látjuk át százszázalékosan. Az biztos, hogy a nagy hangversenyek mellett lesznek bemutatók, szemináriumok az ottani zenei szakemberek számára. Bár ezek a bemutatók nem nehezek, de mégiscsak jelen kell lennünk, a rossz akusztika ellenére is jól kell énekelnünk. A közbeiktatott pihenők erőt adnak, vagy inkább elkényel- mesítik a csoportot? SZABÓ DÉNES: Érdekes megfigyelés, hogy ha két pihenőnap követi egymást, a második szabadnap, a laza „semittevés” már nem építi a közösséget. Éppen ezért feladatokat kell adnunk, programokat kell szerveznünk, hogy összetartson a közösség. Ha kell, akkor én viszem el a kórust olyan helyekre, ahol már jártam, ahol már ismerősként mozgok. A lányok fegyelmezetten viselkednek, tudják, nem lehet hibázni. A kísérőink gyakran aggódnak az ilyen eseteket hallva, nem értik a gyermekek belső fegyelmezettségét, s nem értik, miért bízom meg a kórustagokban. Készülnek-e valamilyen meglepetéssel az idei japán turnéra? SZABÓ DÉNES: A bevált módszert követjük: a régi sikeres dalokat kiegészítjük néhány új dallal. A kortárs magyar zeneszerzők - Kocsár Miklós, Gyöngyössy Levente - négy új művet írtak a leánykar számára, s izgatottan várják, milyen lesz a művek fogadtatása Japánban. Természetesen mi igyekszünk ezeket a műveket jól előadni, hiszen a magyar kórusmuzsika megteremtői, Kodály Zoltán és Bartók Béla mellett Kocsár Miklós is nagyon népszerű napjainkban a szigetországban. Meg kell még említenem Orbán Györgyöt és Gyöngyössy Leventét is, az ő szerzeményeiket is egyre jobban kedvelik. Mi az a titok, amit annyira tudnak a Cantemus Kórusintézmény énekkarai, hogy minden alkalommal rabul ejtik az ottani zenebarátokat? SZABÓ DÉNES: Alapvetően két dologban látom erre a kérdésre a választ. Egyrészt úgy gondolom, hogy a magyar zeneszerzők alkotásai messze meghaladják az ottani kórusművek színvonalát. Másrészt pedig tagadhatatlan tény, hogy szépen énekelnek a kórusaink. Ez természetesen Kodály Zoltán módszerének a következménye, jóval pontosabb a relatív intonáció a magyar énekkaroknál, mint a japán együtteseknél. Feltűnő a különbség a mi javunkra, a Cantemus kóruscsalád megszólalásakor új minőség születik. A tisztaságra való törekvés a hangzást is meghatározza, s erre nemcsak Japánban, hanem a világ többi részén is rácsodálkoznak nagyon sokan. Nekem azért furcsa mások csodálkozása, mert én mindig ezt a tiszta hangzást hallom, számomra, számunkra az a természetes, hogy a lányok így énekelnek. Alig érkezik haza Japánból, máris kezdődik augusztusban Nyíregyházán a jubileumi X. Nemzetközi Cantemus Kórusfesztivál. Nem aggódik amiatt, hogy kiesik az utolsó hetek szervezőmunkájából? SZABÓ DÉNES: Abban reménykedem, hogy a június 20-ai elutazásunk előtt minden lényeges és fontos dologban előkészítjük a fesztivált oly mértékben, hogy váratlan dolgok már nem jönnek közbe. Az idei fesztivált már két éve szervezzük, s a közelmúltban kellett szembenéznünk egy nem várt eseménnyel: felújítják a Bujtosi Szabadidő Csarnokot, így az utolsó napi gálahangverseny helyszínének egy másik létesítményt kell keresnünk, ha a kivitelezővel nem tudunk megegyezni. Milyen lehetőségek vetődtek fel a gála megrendezésére? SZABÓ DÉNES: A debreceni Főnix Csarnokban megvan a fogadókészség, azonban az ezer énekest, valamint a közönséget is át kell oda szállítani. Érvek szólnak mellette és ellene is, keressük a legjobb megoldást. A megyei vezetés is mellettünk áll, többször beszéltem erről Seszták Oszkárral, a megyei közgyűlés elnökével, aki segítséget ígért. Mi pedig szívesen megyünk a megyei helyszínekre szerepelni, hiszen számos templomban gyönyörűség énekelni, a polgármesterek és a települések lakói örömmel várják a fesztivál hazai és külföldi résztvevőit. A teljesség igénye nélkül hadd említsem meg többek között Raka- mazt, Ibrányt, Tiszadadát, Vállajt, Nyírbátort, Aranyosapátit. A fesztiválra Kínából érkező kórustagok magas száma azt jelzi, hogy már nemcsak Japán, hanem Kína is szeretne közelebbről megismerkedni a nyíregyházi Kodály-iskola ének-zenei oktatásával. SZABÓ DÉNES: Sokszor találkoztunk a korábbi versenyeken kínai együttesekkel. Ä dél-koreai Busanban megrendezett kórusolimpián is sok kínai énekkar volt, de amelyik kategóriában mi is ott voltunk, sohasem nyertek. Később is számos versenyen megelőztük a kínai kórusokat. Mindezt látva most már valóban érdeklődnek a magyar zenei oktatás, a Ko- dály-módszer iránt, szeretnének tőlünk minél többet megtanulni. Az idei fesztiválra Hongkongból és más kínai városokból jön öt kórus 300 taggal. Egy szervező Pe- kingből még ötszáz énekest akart hozni, de azt már nem tudtuk felvállalni. Egyébként jövőre a Pro Musica megy majd turnéra Kínába. Szinte az egész nyár munkával telik, egy jó hét marad augusztus végén az új tanév kezdetéig. Lesz-e valamilyen pihenés? Fel tud-e töltődni az új tanévre? szabó DÉNES: Tizenöt esztendeje évről évre munkával telik a nyár. A karvezetői kurzus befejeztével nem jön el a pihenés ideje, hiszen készülni kell az újabb kihívásokra: a Cantemus Gyermekkórus ugyanis az ősszel tíz napra Barcelonába utazik, a Pro Musica Leánykarra pedig párizsi turné vár. Tehát ahogy Vége a fesztiválnak, készülünk az új feladatokra. Természetesen a válogatásnál arra törekszem, hogy akik nem voltak Japánban, azok utazzanak Franciaországba. Sokat gondolkodtam már én is azon, mi jelentené számomra a pihenést, a kikapcsolódást, a felüdülést. Attól félek, ha egy hétre el kellene vonulnom a világ zajától, két nap múlva már hiányoznának a lányok, a próbák, a fellépések. Ez tulajdonképpen egy olyan mókuskerék, ami rengeteg munkát jelent, de értelmet is ad az ember életének...
