Kelet Magyarország, 2014. május (71. évfolyam, 101-126. szám)
2014-05-10 / 108. szám
2014. MÁJUS 12., HÉTFŐ 1A Tolipróba KELET » Mintha az utolsó lenne... A Big Ben harangjátéka jelezte, nincs vesztegetni való idő ILLUSZTRÁCIÓK: THINKSTOCK Töröld Papp Erzsébet Későn hazafelé Későn mentem hazafelé, Kacsingatott már a nap. Izzott, mint anyám tekintete, Mikor, óvva intett, őrzött, féltett;- Vigyázz magadra a kedvemért, Ha már magadért nem teszed! És sapkát húzott a fejemre, Nem volt vita, menni kellett. S megtette ezt minden reggel, Minden iskolába menet. Reszkető szívem a küszöbön hagytam, Későn értem a ház elé. S a kis konyhába osonva, Szegény anyám nézett felém. Szeme szikrát rég nem vetett, Csak nézett felém fáradtan:- Legalább a sapkádat felvetted. S egy kurta órára ágyába zuhant. S megtette ezt minden éjjel, Minden kóbor reggelen, Amikor még kislány voltam, S meg, mikor már felnőttem. Fecske László . Én, a kémény Egy téglarakás, nem vitás, Ennyi vagyok, pajtás. Némi malter, tégla, és semmi más. S bár a nevem egy ékezet híján kemény, Azért még él a remény, Hogy egyszer nagy hős leszek én. Nem holmi oszlop házak tetején. Télen fázom, s hó fedi fejem, Mégis néha úgy érzem, nekem itt a helyem. Eső verdes, s vad, dühöngő villámok csapnak le mellettem. Nem tudom miért, de az embereknek Valamiért kellettem. Évente egyszer egy piros ruhás fickó Próbál belém bújni. Egy feladatom van csupán: A tiszta levegőbe tömény füstöt fújni. Karban is tartanak. Egy sötét alak jő el, Ha már sok bennem a korom. Mindent tud rólam, Állapotom, méretem, S az életkorom.. Kedvenc, s egyben állandó Visszatérő vendégem Az a szépséges fehér gólya, S miután már életet adó párkány is voltam, Nézem irigykedve, amint az a kecses madár, S családja a szabadság útjait rója. Epedve várom hőstettem napját, Benne ezer élménnyel, S akkor majd én szólok bőszen felétek: - Ne packázzatok a kéménnyel! Máriát egy, a Buckingham Palotát őrző palotaőr „állította” meg a saját testével. nyíregyháza. Borús reggeli napra ébredt a város. A Big Ben harangjátéka jelezte, hogy nincs vesztegetni való idő. Lizbeth már régóta fent volt, nem tudott aludni az izgalomtól, hiszen egyik álma vált valóra azzal, hogy eljuthatott Londonba öt barátnőjével együtt. Egyik pillanatban még az ablakból nézte a várost, a másik pillanatban pedig oly erővel és hanggal húzta ki a függönyt, hogy a szobában alvó két ember is felkelt.- Lizbeth, te nem vagy normális! - és Jennifer egy párnát dobott Lizbeth-hez.- Gyerünk, felkelni hétalvók - Lizbeth nem tágított, és még a tv-t is bekapcsolta.- De még csak tegnap este érkeztünk - Madien magára húzta a takarót. - Legalább itt had pihenjem már ki magam...- Szó se lehet róla! Irány a város! - Lizbeth kilépett az erkélyre, majd oldalra nézve Máriát pillantotta meg a mellettük lévő erkélyen. - Jó reggelt Maria! Ezt már szeretem! Valaki legalább olyan fitt, mint én!- Azt azért nem mondanám - mondta Maria. - Nem vagyok hozzászokva ehhez a semmittevéshez. Én reggel 7 órakor már dolgozom.- Na, megszólalt a munka hőse - hallatszott ki Jolié hangja a szobából.- Te, ki a munka hőse? Teréz anyu... Madlenről meg ne is beszéljünk. A mazochista... A két szobában lévők nevetésbe törtek ki, mely másodpercek alatt szertefoszlatta a még alvók álmait is. London nevezetességei, utcái, terei, pubjai és minden más tárt karokkal várta a turistákat. Haley alaposan utánanézett mindennek és mindenből a legjobbat hozta ki. Határozottsága minden helyzetben magával ragadta az angolokat. Nagyon jó programokat szervezett, és ez a kis társaság nagyon jól érezte magát azon az egy héten, amit Londonban töltöttek.- Halljátok, én addig el nem megyek innen, míg nem bicikliztem egy jót! - Maria még utazás előtt megfogadta, hogy ha teheti, tesz egy jó nagy kört biciklivel London belvárosában.- Csak abban az esetben lehet szó róla, ha utána felülünk a London Eye-ra - Haley próbára tette Máriát.- Na, arról szó sem lehet. Inkább meghalok, minthogy felvigyetek oda.- Akkor biciklitúra lefújva. Maria végül beadta a derekát, bár ha tudta volna előre, nem biztos, hogy belemegy. A biciklitúra ugyanis nem úgy végződött, ahogy szerette volna. A biciklijén nem működött a fék, és hiába is próbálták megelőzni a többiek, hogy segítsenek neki, Máriát egy, a Buckingham Palotát őrző palotaőr „állította” meg a saját testével. A csapat próbálta nagy bocsánatkérések közepette valahogy menteni a menthetőt, mely egész jól sikerült a készült fényképek alapján. A London Eye pedig kellemes meglepetés volt mind- annyiuk számára, melyhez az idő is kedvezett. A borús délelőttöt tiszta égboltú, napos délután váltotta fel, így a London Eye kapszuláiból még 40 km-re is elláttak. . - Csodás egy hetet töltöttem el veletek! - mondta Madien a többieknek. - Köszönöm!- A legnagyobb köszönet Haleynek jár a remek szervezésért!- De gyerekek, mielőtt elmennénk, egy jó kis buli még jár nekünk! - mondta Jennifer. A csapat utolsó este ismét nyakába vette a várost. Egymást karolva foglalták el az utcákat, majd Lizbeth nem figyelve nekiütközött valakinek. Felocsúdva, egy ismerős arc állt előtte.- Téged ismerlek... - Liz- beth-nek megremegett a hangja. A férfi csak mosolygott, majd ezt mondta:- Nem tudom, meddig tarthat ez az álom, de elhatározom, hogy minden pillanatát úgy fogom megélni, mintha az lenne az utolsó... VICTORIA F. BROWN Sepsi Sándor Ettől több kell! Hajnali kelés, nehéz az ébredés, kezdődik a munka, s az ember már unja, hogy a fizetés kevés. Mindennap monoton, fásultság az arcokon, érzi, váltani kéne, mert kevés a bére.— A hétvége szabad, de az hamar elszalad, ilyenkor is van dolga, magában azt mondja. „Nekem semmi nem marad!" A hét, kezdődik úja, s az ember már unja, hogy megint menni kell, ő ettől többet érdemel. A szerencsét várja, s bízik, hogy hátha, a szerencse ráköszön, és lesz majd pénzözön. Ez az ő nagy álma! Szeretnéd, ha elolvasnák az írásaidat? nyíregyháza. Szeretsz verset, novellát, rövid történeteket írni? Szeretnéd, ha mások is elolvasnák, amit papírra vetsz? Eddig nem volt lehetőséged a bemutatkozásra? No, akkor a Kelet-Magyarország Tolipróba oldalát neked találták ki! Ha úgy érzed, hogy szívesen megmutatnád másoknak is, mennyire tehetséges vagy, küldd el verseidet, rövid novelláidat (max. 3000 karakter) az alexandra.csaki@ke- let.hu e-mail címre. km ©http://www.kelet.hu Facebook. www.facebook.com/ keletmagyarorszag rí Illőül sí 3 fegst** J *' * fi f í Sí j I É4 1 ”1 j ff ! i 2, Í Llli ■ Nemazáramiatt értékes a könyv Niki és barátnője, Flóra tudja, hogy egy könyv értékét nem annak ára határozza meg, ezért gyakran benéznek az antikváriumba, ahol lehet, hogy nem a legjobb állapotban várja őket egy-egy kötet, de a kopott borító mögött ugyanolyan érdekes és izgalmas történet rejlik, mintha a nyomdából érkezett volna. FOTÓ: SIPEKI PÉTER A belső tériszony A fiatal szerző külföldön megjelent novelláit ösz- szegyűjtötte és kiadta az amerikai Burning Bulb Publishing. nyíregyháza. Olykor aprócska repülőgép érkezik a semmiből, akkora mint egy gyufa feje, és körberöpködi a koponyámat, mint valami idegesítő légy, hogy aztán egyenest berepüljön a fülemen. Ott leszáll dobogó szívemre. Egy izgatott turistacsoport kiszáll a járműből, és már kat- togtatják is a fényképe zőgépeiket, mutogatva egymásnak a szívemben képződött szakadékokat. Egy idő után a pilóta figyelmezteti őket, hogy szálljanak vissza a gépbe, mert kiszámíthatatlanok a viharok errefelé. A repülőgép kirepül a fülemen, és én arra gondolok, jó lenne, ha velük tarthatnék. De tudom, hogy lent tart a szakadékok mé- ez lehetetlen. A tériszonyom lyén. komor Zoltán A szelíd és a barna galamb története Ha útközben megszomjaztak, „héjakút” vízével oltották szomjukat. nábráo. Közel hét éve két sebzett szívű galamb találkozott, és úgy döntöttek, hogy mostantól együtt fognak repülni, szárnyalni álmaik megvalósulása, beteljesedése felé. Évekig éltek ebben a boldog révületben, párosán röpködtek, egyedül sohasem, mindig csak együtt, hiszen még a szívük is egyszerre dobbant akkoriban. Suhantak a magasban a képzeletük szárnyán fáradhatatlanul, ha útközben megszomjaztak, „héjakút” vízével oltották szomjukat, ha véletlenül megsebesültek, a szelíd galambnak mindenre volt gyógyír a tarsolyában, a barna tollú nyugodtan rábízhatta magát, mert párja mindenféle nyavalyát orvosolni tudott. Történt idővel, hogy az őszapó, a szelíd galamb édesapja megbetegedett, ő, aki kedves leánykáját mindig oktatta, mindenre megtanította, a különféle gyógynövények lelőhelyére, azok használatára. Nagyon szomorú lett a kis szelíd galamb, hogy szinte mindent megtanult ami a bajok orvoslását illeti, és mégsem tud segíteni az ő szeretett és tisztelt, nagy tudású és tapasztalaté édesapjának, mert addig még nem ért el a tudománya, hogy a halálon is erőt tudjon venni. Az úgynevezett „élet vize” csak a mesében létezik, ezért az öreg őszapó egy éjszaka örökre lehunyta a szemét és végleg el- szenderült. A halálával viszont az addig oly meghitt boldogságnak is vége lett családjában, sötét felhők gyülekeztek a barna tollú feje fölött, és az addig mindig mellette álló párja sem tudta ő t hathatósan védelmezni a sok ármány ellen, amit a népes családja a fejére olvasott! Két tűz közé került a kis szelíd galamb, és erősen megtépázott idegei felmondták a szolgálatot, és az addig szeretett párjára, a barna tollúra zúdította minden addig elfojtott fájdalmát, sérelmét, és a nagy egyetértésnek egyszerre vége szakadt. Bár látszólag még egymás mellett, de gondolatban már külön utakon jártak, úgy próbálták orvosolni helyzetüket, ami csak részben sikerülhetett. Azóta már igyekeznek feledni a másikat, de a hét év az nagyon sok idő, sok szép emlék köti össze őket, és a mindent meg- bocsájtani tudó mérhetetlen szeretet is ott lappang még valahol a szívük legrejtettebb zugában, valahol a mélyben. A barna még most is visszavárja ' szelíd gait » A lambocsPárosan röpködtek, egyedül sosem... Tóth Tibor: Ez akkor is... Próbálok eszemnél maradni... Amolyan versféléket írok... Panaszra inkább lenne okom, De én inkább írok, mint sírok... Nem akarok soha elbutulni! Amíg lehet, tartom magamat... Agytekervényekre dolgozom... Edzem, terhelem az agyamat. Szép, minőségi időtöltés... Ezt ajánlom mindenki másnak... Nem szégyellem, elszórakoztat. Miközben másoknak már ásnak... És több a haszna, mint a kára... Tekerednek a tekervények... Közben szófolyamok születnek, Csak nekem tetsző költemények... A fanyalgók nem érdekelnek! A vigaszom sosem volt sovány... Mert eközben nem zsugorodik Agyamban a szürke állomány. Bírálóim köre közismert... A legtöbbjük önjelölt költő... La fontainet megidézve: Ezeknek - savanyú a szőlő. A sznobok őrjöngenek értük... A költőcskék egymást dicsérik... A kifejezésmódjuk elvont, Magukat önmagukhoz mérik. Öntömjénező, zárt társaság... A modernkedés mögé bújnak... Tisztelet a kivételeknek, A kritikával egy követ fújnak. Költők, plusz haveri kritika... A koszorút egymásnak veszik... Megkötik a babér-koszorút, Aztán - egymás fejére teszik. Valójában egymásból élnek, Egymásnak gáncsokat nem vetnek... Fennkölt fejjel, megvett hírnévvel... Egy asztalnál, egy tálból esznek... Ilyen babérra nem pályázom! Sohasem fényezem magamat... Szerényen rovom a sorokat. Kutatom a határaimat... Véresen komolyan gondoltam: Én inkább írok, mintsem sírok, Soha nem fogom állítani, Azt, hogy én irodalmat írok. Csupán szép, szavakat keresek... Néha új szavakat csinálok... Szép szavakkal festek képeket. Ezekért szerényen kiáltok... Az elismerés hidegen hagy! Bár néhány versem (néha) tetszik... Tudom, soha nem leszek költő, Toliam senkivel nem vetekszik. Már jót tűröm, ha megbírálnak... Sőt! Én kérem ki a kritikát... Nem bánt, ha a jót elhallgatják, Csak ne nagyítsák fel a hibát! Ars poeticám tisztességes, És soha nem hagyom bántani... Megvallom: - soha nem akartam Egész népemet „taní-tani”... Meglehet, hogy ezek nem versek... Csak egymás mellé hordott szavak... Szimpla, talmi ritmusjátékok, Rég kiégett szók -, csak szósalak. Legyen! Én ezt is felvállalom! Miért ne lenne hozzá merszem? Ennyi jutott a tehetségből... DE!... Ez akkor is az én versem! I
