Kelet-Magyarország, 2014. április (74. évfolyam, 76-100. szám)
2014-04-24 / 95. szám
Üzenet Plósz Andrásné, nyíregyházi olvasónktól: Sohase érd be az álmaidnál kevesebbel! Valahol, valamikor, valahogyan úgyis megtalálod őket. DANIELLE STEEL Nekrológ Sohasem felejtette el, hogy honnan indult Tiszabercel lakossága néhány hete búcsúzott egyik díszpolgárától, Munkácsi Mihály igazgatótól, s most újra búcsúznunk kell: eltávozott közülünk községünk szülötte, díszpolgára, dr. Kuknyó János. Sokoldalúságát, munkásságát nehéz röviden összegezni: pedagógus, közoktatási és közművelődési szakértő, kutató, főiskolai tanár, művelődési osztályvezető, tudományos cikkek és könyvek szerzője, számos elismerés és kitüntetés viselője, de legfőképpen olyan ember, akire büszkék vagyunk, aki sohasem felejtette el, hogy honnan indult. Megmutatta és példát adott, hogyan lehet a falusi szegénységből kitömi szorgalommal, kitartással, vasakarattal. A szeretett szülőfalujába vissza-visszajáró, az itt élő emberek sorsával együtt érző, segítőkész rokont, barátot ismerhettünk a személyében, aki magas színvonalon végzett sokoldalú tevékenységével szülőfaluja hírnevét is öregbítette, s a Talentum Alapítvány létrehozásával helybéli tehetséges fiatalok továbbtanulását segítette. Dr. Kuknyó János életműve tiszteletre méltó példaként marad előttünk, tiszaberceliek előtt. TISZABERCEL ÖNKORMÁNYZATA Postaládánkból A farsangi bálon cigánytánccal léptünk fel fotó: olvasónktól Tartalmas múlt áll a Jókai klub mögött Nagyon mozgalmas időszak áll a nyíregyházi Jókai klub mögött. Jártunk például a debreceni Munkácsy kiállításon, meglátogattuk a Parlamentet, ahol bepillantást kaptunk az országgyűlés életébe. Kirándulásokon ismerkedtünk hazánk nevezetességeivel, szépségeivel (Nyírbátorban, Tokajban, Máriapócson, Hortobágyon). Vezetőink igen aktívan közreműködtek a Nyíregyházi Főiskola botanikus kertje, a Nyíregyházi Állatpark, a Sóstói Múzeumfalu rendezvényein. Többször szerveztünk szalonnasütést, bográcsolást. Vigyázunk az egészségünkre is: prevenciós előadásokat, vérnyomásmérést tartottunk, valamint megismertük az életmentés gyakorlati tudnivalóit. Ezek az előadások, programok szellemileg is frissen tartanak bennünket, és segítenek a magány elűzésében. Klubunk nyílt mindenki számára, várunk minden kedves érdeklődőt, látogatót, tagjaink sorába jelentkezőt! KŐMŰVES BÉLÁNÉ KLUBTAG Továbbra is figyelnek és védenek a kertvárosi polgárőrök fotó: palicz istván Olvasóink írják Körúti nyelvharapó Elkészült Nyíregyházán a körút újraaszfaltozása. Egy régi öreg „szaki bácsi” bizonyára szemre, esetleg vízmérték segítségével ügyesen el tudta volna helyezni az aknafedeleket. Most jóné- hány helyen az akna több centivel az útszint alatt van, s akkorát döccen rajta az autó, hogy a benne ülő könnyen elharapja a nyelvét. KISS GYULA Támad a szilfavész Érdeklődéssel olvastam a lapban a Nyíregyháza-Borbánya térségében lévő szeméttelep rekultivációja kapcsán, hogy annak helyére erdőt telepítenek. Kitűnő elképzelésnek tartom, hiszen az erdő pihenőhelyet, oxigént jelent a város számára, ezen kívül jól működő „porszívó” is. A sűrű lombok között a szélsebesség kevesebb mint felére csökken, így a levegőben mozgó porszemcsék leülepedhetnek, tisztul a levegő! Mivel a telepítendő fafajok között szerepel a szilva is, érdemes lenne megfontolni ennek az ültetését. Mint ismeretes, az Amerikában, Európában, Ázsiában honos szilfákat egyre gyakrabban támadja meg az ún. szilfavész, amely egy gombafertőzés. Bár a gombákat és a szúféléket többféle méreganyaggal lehet pusztítani, a szerek hatása nem garantált és a környezetet is erősen károsítják. Sajnos az utóbbi évtizedekben a szilerdők nagy része a A polgárőrség munkája sokrétű és fontos, ezt bizonyítottuk tavaly is. Ahogy arról az évértékelő közgyűlésen beszámoltam, 2013-ban is nagy hangsúlyt fektettünk a bűnmegelőzésre, a közrenddel és közbiztonsággal kapcsolatos feladatok ellátására, a betöréses lopások visszaszorítására. Rendszeresen felügyeltük az iskoszilfavész áldozata lett. Az Arany János utcába telepített fákon is látszik ez a jelenség, talán az északi oldalon lévőket nem támadta meg . annyira, mint a déli oldalon lévő fasort. Szép, látványos faegyedek ezek, éppen ezért igyekezni kellene megtalálni j a védekezés módját a gom- I babetegség ellen, amelyet kéregszúfélék visznek át az egészséges fákra. Érdekes, hogy a stadion területén lévő fákat nem támadta meg a Iák környékét, nem ritkán a rendőrséggel közösen. Nincs tudomásunk drogterjesztőkről, cukros bácsikról, csellengő diákokról. Bár történt egy rejtélyes haláleset, a Kertváros bűnügyi statisztikája összességében javult. Területünkön működik a Bokréta utcai hajléktalan szálló, naponta 100-150 hajléktalan fordul meg a városrészben. fertőzés, igaz, azokat még a vész előtt telepítették oda. CELTIS GÁBOR, NYÍREGYHÁZA Ahol csak tud, segít Dicséretet és elismerést érdemel Bereczki Lajos, Gyüre falugondnoka, aki munkáját tevékenyen és odaadóan végzi, immár a második önkormányzati ciklusban. • Becsületes, jó szándékú ember, a feladatait maradéktalanul teljesíti. A munkaköri Nincs velük probléma, karácsonykor immár 9. alkalommal vendégeltük meg őket egy-egy tányér babgulyásra. Négy fővel csökkent a tagságunk létszáma, valamennyi aktív polgárőrünk rendelkezik új igazolvánnyal, ami a szolgálatvégzés feltétele. KOVÁCS ALADÁR ELNÖK, NYÍREGYHÁZA-KERTVÁROSI POLGÁRŐRSÉG EGYESÜLET teendőin túl is segít, ahol és akinek csak tud. Feladata többek között a közhasznú munkások irányítása, a polgárőrség működtetése. A falunapok megszervezésében és lebonyolításában is szerepet vállal. Mindenkinek előre köszön, meghallgatja a problémájukat és ha tud, segít, sokszor munkaidőn túl, hétvégén vagy ünnepnapokon is. Köszönet érte a település lakói nevében! CZETŐÁRPÁDNÉ, GYÜRE @ „Állati” mesedélelőtt A két kicsi bocs és a róka történetével ismerkedtek meg nemrégiben a nyíregyházi Észter- lánc Északi Óvoda Nyuszi csoportjának tagjai Szikszainé Kiss Edit intézményvezető előadásában a jósavárosi Nyírség Könyvtár Alapítvány által szervezett me- sedélelőttön. FOTÓ: NYKA Konfliktusok és megoldókulcsok tiszavasvári. A cigány és nem cigány együttélésből fakadó konfliktusok megoldása érdekében lakossági fórumot tart április 24-én 18 órától a tiszavasvári önkormányzat a Találkozások Házában. A kötetlen beszélgetésen részt vesz dr. Fülöp Erik polgármester, a város jegyzője, rendőrkapitánya, az önkormányzat képviselői, valamint Forgács István cigányügyi szakértő, aki sajátos látásmódjával és tapasztalatival igyekszik segíteni a helyzet megoldását. km Legyél úgy ideális, hogy más vagy! Mostanában, ha belenézek a tükörbe, egy rég nem látott ismerős köszön vissza rám. NYÍREGYHÁZA. Milyen nőnek lenni? Meg kell-e felelnünk minden elvárásnak? Miért szorulnak perifériára a kövérek, csúnyák, soványak? Ki határozza meg, mi a szép? Mitől lesz valaki egyedi? Azt, hogy szőrös-e a lábam, még egy pasim sem vette észre, de én már számtalan nő lábát stíroltam a postán, hogy vajon jól tette-e, hogy felvette azt a szoknyát arra a lábra. Ki szabja meg, hogy kit szeressünk, mi nők? Miért ne szerethetnénk saját magunkat? Igen, akár saját magunkat, tiszta szívből. Kövérnek lenni nem jó. Féllábúnak sem, vaknak sem és süketnek sem. Egyszerűen nem jó másnak lenni, ilyenkor azt gondoljuk. De ki határozza meg, mi a más? Vajon a féllábúak országában a kétlábú másnak számítana? Tőlem az elmúlt pár hétben mindenki azt kérdezte, hogyan fogytál le? Azt kellett volna kérdezniük, mitől híztam meg az elmúlt 5 évben, hiszen normális súlyú, kifejezetten szép nő voltam... Vajon csak voltam? Nem, ez hülyeség, hiszen még nyolcvanhét kilóval is ott élt bennem ugyanaz az ötvennyolc kilós csaj. Csak elbújtattam, eltakartam, rejtegettem. De mindig szépnek láttam magam. Felnőtt életem nagy részét szép és csinos nőként éltem meg. Tudom, mert jól ismerem azt az arcot, minden vonásával, rezdülésével. Aztán jött a válás. Az a nő, aki 18 évesen megy férjhez, az házasságban szocializálódik. Az nem ismeri a nők ostoba csatáit, főleg, ha még húsz sincs, és szül egy gyereket. Az a nő a tejszagot ismeri és a pelenka orrfacsaró bűzét, de a női taktikákat, A 87 kilóval is ott élt bennem ugyanaz az 58 kilós csaj. VASKÓ ILONA féltékenységeket és játszmákat nem. Az ilyen nő, ha közel húsz év után kikerül a „húspiacra”, nagyon naiv és ostoba. Szembe(s)ülve önmagámmal Már az első burok is erről szólt. Talán, ha nem látnak, talán ha puha hájba csomagolom magam, akkor nem törhetnek össze. És valóban. A nők egy bizonyos súly után, amit magamra növesztettem biztonságban hitték magukat. Porhintés volt ez, hiszen nincs pimaszabb dolog, amikor a csinos agilis nő azt látja, hogy egy tehén csapta le a kezérőí azt, amire vágyott. Félre értés ne essék, ez a legritkább esetben egy pasi. Ez bármi lehet: siker, öröm, kirándulás, munka... A következő adag puha páncélt a fajdalom és a félelem növesztette rám. Nehéz elveszíteni egy fiatal családtagot, akit úgy szeretünk, mintha a saját gyermekünk lenne. Nehéz a temetőbe kísérni azt, akit a ballagására kellett volna. Ez a második adag puha páncél adta a legnagyobb, legmelegebb védelmet. Azt hittem, nem érdemiem meg, hogy szépnek lássam magam. Miközben nem is nagyon néztem már tükörbe, egyszer csak, a metrón utazva, felállt a helyéről a velem szemben ülő, és én 5 megállón keresztül - jobb híján - magamat kellett nézzem. Akit az ablak üvegben tükröződni láttam, azt hirtelen nagyon szerettem. Egyre szélesebb mosollyal nézett rám. Az a tükörkép az anyukámé volt. Azé az egészséges anyukámé, akinek az ölébe szaladtam óvoda után, és arcomhoz simult pihe-puha dereka. Ami igazán fontos, az örök Szerettem ezt a kicsit tokás, sima arcot nézni. Már-már rajongásig vágytam, hogy lássam a homályos, inkább sejtetető, mint tiszta tükörképű kirakatokban. Mert olyankor ott suhant, lebegett, egészségesen az anyukám. Az utóbbi két évben minden nap az anyukámat üdvözöltem boldogan a tükörben, miközben minden szombaton, mikor látogatóba megyek hozzá az otthonba, már nem ugyanazt az arcot látom. Aztán egyszer csa elég lett a védekezésből. Nem akartam tovább elbújni, azt akartam, hogy lássa a világ, ki vagyok, ki voltam, és milyen nem lesz soha senki. Hiszen egyedi vagyok, megismételhetetlen, mint mindenki más, csak én mindezt tudom magamról, és nem félek így szerein: magam. Mostaná ban, ha belenézek i_ tükörbe, mosolyognom kell, mert egy rég nem látott ismére köszön vissza rám. Már öt és fél éve nem láttam így magam. A tükörkép, ami az én arcom, fáradtabbnak tűnik, hiszen apró ráncokat szőtt rá az idő, de ugyanazzal a boldog mosollyal üdvözlöm magam, mint régen. Persze néha még ismerkedem ezzel az új arccal, mert azt nem lehet elmondani, hogy nem változott semmit. Szemeim mintha mélyebbre ültek volna, mintha fáradtabban tekintenének a világba, de a huncut pimaszság még mindig felismerhető. Hogy más érzés így nőnek lenni? Hogy ez egyfajta elváNemaz számit, mennyit mutat a mérleg! ILLUSZTRÁCIÓ: rásnak való megfelelni akarás? Dehogy. A szépség nem azon múlik, hogy negyvenkettes vagy harminchatos nadrágot veszek fel. Egyszerűen az a tudat, hogy mindig is jó viszonyban voltam magammal, elégedetté tesz így is. E hosz- szú út megtétele közben azt is megtanultam, hogy én nagyon szeretek más lenni. Szeretem a „másokat” és szeretek másokat. VASKÓ ILONA, NYÍREGYHÁZA KELET 2014 ÁPRILIS 24., CSÜTÖRTÖK__________ Se csellengők, se kéregetők
