Kelet-Magyarország, 2014. április (74. évfolyam, 76-100. szám)

2014-04-11 / 85. szám

2014. ÁPRILIS 11., PÉNTEK Kollégáink kedvencei Nehéz a sok kedvesből egyet kiválasztani... a klasszikusok közül talánfladnóti Miklós áll a legközelebb a szívemhez, a munkaszolgálat alatt írt verseihez hasonlókat soha nem olvastam azelőtt, elfogultságom pedig azt mondatja velem, hogy már nem is fogok. A jelen kor költői között Varró Dániel mellett azt a Kürti Lászlót emelném ki, akinek Bemutatko­zás című versének két sora életem mostani szakaszában az ars poeticámmá vált. így szól: „kinek adok, mennyit, sosem számolom, csók vagy tenyér joggal ég a szájakon". t- A versek sorokba, rímekbe szabott életek, a költő érzése és élete sokszor a mi életünk és a mi érzésünk, amiért folyamato­san szükség van arra, hogy újra olvasva újra éljük és értékeljük önmagunkat, külső és belső világunkat, viszonyunkat saját létezésünkhöz. Hetente legalább egyszer „eljátszom”, hogy a könyvespolcról levett kötetet találomra kinyitom és elolvasok egy verset. Arra a napra elkísér ez a véletlenül kiválasztott, és valahogy mindig találó mondat. A legutóbbi így szólt Radnóti Bednárik Mónika Miklóstól: Két karodban a halálon,/ mint egy álmon/ átesem. Ladányi Tóth Lajos Szakpárom egyik páratlanul értékes ékessége volt a magyar nyelv és irodalom. Ez utóbbi némi affinitást feltételez a könyvbirodalom iránt. A bőség zavarában még gimnazista­ként érintett meg Sziveri János költészete. Hihetetlen, de március 25-én lett volna 60 éves. Az Új Symposion főszerkesztője volt a vajdasági költő, az egykori Jugoszláviá­ban alkotott. Kötetei közül a Szabadgyakorlatok, a Dia-da­lok és a Bábel él a legélénkebben az emlékezetemben. Noha 1990-ben hunyt el 35 esztendősen, példásan gazdag az életműve. Nyéki Zsolt Palicz István A verset a leikével szereti meg az ember, ezért van úgy, hogy egy-egy költeményről azt érezzük: rólunk, nekünk szól, belő­lünk fakadt ki, helyettünk üzen a világnak. Bár agrárpátyán in­dultam, kiváló magyar tanáraim korán megmutatták: minden szakma teljesebb lesz a magyar irodalom, benne a költészet ismeretével, szeretetével. Ami legjobban megmaradt, hogy 16 évesen őszinte szívvel tanultam meg Vörösmarty sorait, benne az intelmet: „Mi dolgunk a világon? Küzdeni erőnk szerint a legnebesbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.” Kedvenc kortárs költőm a Ghymes együttes énekese, gitárosa, zeneszerzője, dalszövegírója, Szarka Tamás. Papírra vetett, megzenésített sorai olykor a nagy klasszikusokéval vetek­szenek. Valamennyi versében, dalában főszerepet kapnak az érzelmek, de nem az elcsépelt sablonok és közhelyek szintjén, emellett folytonosan megmutatkozik a láthatatlan Isten, az élet, a remény megtestesítője, versenyt futva a rosszal, a halállal. Nagy kedvencem a Szárnyaskezű szeretők, abból is ez a pár sor: Jobb lesz jövőre, az a baj, / Jobb lesz jövőre a tavaly / Rend élén trónol a zavar / Rend élén a za-a zavar. Ötszáz példány készült el a verses CD-ből NYÍREGYHÁZA. A Móricz Zsig- mond Színház és a Mustárház 2008 óta közösen ünnepli a költészet napját. Ennek az együttműködésnek a része­ként tavaly a korábbi esz­tendőkben felvett, közel 300 versből 27 felkerült egy lemezre, amelyen többek között Babits Mihály, Sza­bó Lőrinc, Radnóti Miklós, Ady Endre, Juhász Gyula, József Attila, Nagy László és Pilinszky János költeményei is hallhatók olyan színészek előadásában, mint amilyen Pregitzer Fruzsina, Horváth László Attila, Balogh Gábor, Jenei Judit, Vaszkó Bence vagy Gáspár Tibor. A CD-ből 500 darab készült el, ezeket a színházba járók mellett kö­zépiskolásokhoz juttatták el. A hangoskönyvek egyébként egyre népszerűbbek, a legis­mertebb magyar versek kivé­tel nélkül kaphatók valami­lyen hanghordozón. km BERKESZ, „Kiméri szívvel” címmel je­lent meg Mészáros László harmadik kötete, amelyhez Göncz Ár­pád volt köztársa­sági elnök írt ajánlást, „Jó szívvel aj ánlom figyelmük­be ezeket a verseket. Mészá­ros László egy kis szabolcsi fa­luban, a betegséggel küzdve, a költészetben és másokkal törődésben találta meg élete értelmét. Példája adjon erőt, örömöt új olvasóinak is!” A kötet bevétele, az előzőhöz hasonlóan, egy árván maradt testvérpárnak segít. km Mészáros László FOTÓ:PUSZTAI SÁNDOR Hogy mi a vers? Létszükséglet Ha az ember és a vers találkozik, megtörténik a csoda. Emiatt nélkü­lözhetetlen a költészet. NYÍREGYHÁZA. Illyés Péter előadóművész nélkül ebben a megyében nem nagyon ren­deznek irodalmi eseményt. Hogy mit jelent számára a költészet? Azt mondja, el kell olvasni József Attila, Radnó­ti Miklós vagy Babits Mihály verseit, és ott van bennük a válasz.- Mellettük mondhatnám Kosztolányi Dezső vagy Ady Endre nevét is, szerencsére a magyar irodalom elkényez­tet bennünket kiváló szer­zőkkel, kiváló alkotásokkal. Számomra egy versben az a fontos, hogy milyen érzése­ket kelt bennem, hogy meg­talál-e. Ami biztos, hogy a vers jó a léleknek, erre pedig mindenkinek szüksége van. A költészet csodája abban rejlik, hogy a költő gondolt valamire és azt leírta, én pedig elolva­som, gondolok arról valamit és elmondom. Ha az ember és a vers találkozik, akkor megtörténik a csoda. Emiatt nélkülözhetetlen a költészet - mondja Illyés Péter. Születésnapjára A magyar költészet napját hazánkban 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük. Nagy Zsuka arra a kérdés­re, hogy miért és hogyan vált költővé, azt válaszolja: nem tudja. - Ha azt mondom, hogy ezt akartam, az nem jó válasz. Ha azt mondom, hogy aki köl­tő, iszonyú érzékeny, bohém és örök gyerek és ezért vál­hat költővé, az közhely. Igaz, de mind kevés is. Szóval az ember egyszer csak úgy érzi, hogy ehhez ért a legjobban. A költészet szolgálat, kiszolgál­tatottság, szolgáltatás, mezte­lenség és kockázat. A költő „megrázó műszer”, én például mindig szorongok, mert nem tudom, hogy megírhatom-e azt a verset, megírhatom-e azt, amit. A költészet felelősség is. Mint minden mesterség. A vers szabaddá tesz- Mindig bíznom kell abban, hogy tudok olyat mondani, úgy írni, úgy látni a világot, ami esztétikai, érzelmi és tar­talmi szempontból valamiféle értéket adhat az erre fogékony embereknek. Bíznom kell ab­ban, hogy szükség van rám. De van, amikor semmi nem szá­mít, írni kell és kész. Létszük­séglet...- Napjaink egyik divatos kérdése, hogy van-e női köl­tészet? Nagy Zsuka szerint minden csak ránk zár és ránk záródik, mindent szabályok, definíciók közé akarunk szorí­tani. - Mindig kapaszkodunk. Illyés Péter verset mond FOTÓ: KM-ARCHiV Nem merünk (ön)magunk lenni. Nem tudunk szabadok lenni. Az ember árva. Nagyon árva. Nemesen és nemtelenül is. A nőiség adottság, áldás, lehetőség, teremtő állapot. A nemiség kölcsönhatás. Mint minden viszony, minden vi­szonyulás. A nőiség nézőpont. A költészetben is. A társadalmi szerepvállalásokban is sokkal nagyobb szükség lenne női né­zőpontokra. Zsukával gyakran találkozhatnak a verskedvelők különböző rendezvényeken, ezek, mint mondja, a költő-lét velejárói. - A vers közössége­ket is épít. A vers barát, barát­ság. Itt és így érzem magam szabadnak, a legvállalhatóbb és legigazibb magamnak a sok jelenlétem, szerepem kö­zül. Természetesen fontosak a visszajelzések is. Szerintem mindenkinek fontosak. Kinek erősebben, kinek kevésbé, másrészt pedig ezek az irodal­mi megszöktetések segítenek túlélni a mindennapokat. Ahol sokszor szorongunk, elfoj­tunk, kompenzálunk és felél­jük önmagunkat. Engem a vers szabaddá tesz. km-sza De van, ami­kor semmi nem számít, írni kell és kész. NAGYZSUKA Sok diák ír verseket - ezek egy része a fiókban marad Fontos, hogy megérintse őket a költészet illusztráció: pusztai Sándor A középiskolások főleg a mély, súlyos tartalmú verseket kedvelik. NYÍREGYHÁZA. Varga Ildikó, a Zrínyi Ilona Gimnázium drá­mapedagógusa szerint a kö­zépiskolásokkal meg lehet szerettetni a verseket, de csak akkor, ha jó irányból közelí­tünk feléjük. - Nem a költő gondolataira kell fektetni a hangsúlyt, hanem arra, hogy a vers a diák számára mit je­lent. Ha megtaláljuk azokat a műveket, amelyek számuk­ra aktuálisak, nyert ügyünk van. A nagy klasszikusok a diákok nagy részét hidegen hagyják, de sokan szere­tik például a rap-et, ami ha jól csinálják, majdnem költé­szet. Azt tapasztalom, hogy sokan keresnek verseket, akár a könyvespolcon, akár az in­terneten, a diákok főleg a sú­lyos, mély mondanivalójú mű­veket kedvelik. Tudom azt, hogy sokan ír­nak verseket, de ezeket csak az asztalfiók „látja”, mert a fi­atalok gátlásosak, nem merik megmutatni a műveiket a vi­lágnak. Próbálom őket ráven­ni, hogy változtassanak ezen - a költészet napján például azzal, hogy azokból a verses­kötetekből olvasnak fel a tanu­lók, amiket korábbi zrínyisek írtak. KM „Amit felvállalt, kiveszőben van” NYÍREGYHÁZA. - Amit Ratkó Jó­zsef a költészetében felvállalt, ma már kiveszőben van. A kis­emberek ügyét vállalva szám­talanszor akasztott tengelyt azzal a diktatórikus rendszer­rel, amiben élt, s ami akkor ért véget, amikor a költő meghalt. Hisz’ arról kell írni, ami nincs, ami korszerű, természetes és örökké emberi - hallhatták a költő halálának 25. évfor­dulója alkalmából rendezett megemlékezésen résztvevők a Nyíregyházi Főiskolán. - Meg­változott a költők presztízse és a szerepe: bár a lázadás ma is él a költészetben, a társadalmi igazságosságért folytatott küz­delem politikai síkra tolódott - ismertette Antal Balázs. Ka- rádi Zsolt a Móricz Zsigmond Színház egy kezdeményezé­séről is beszámolt: a társulat májusban mutatja be Ratkó József Segítsd a királyt című drámájának beavatkozó szín­házi változatát. km-csa Megkérdeztük: Ön milyen verseket olvas? Dr. Antal Attila főiskolai tanár Lukovics György mesterfodrász Páll István, múzeumfalu-igazgató Papp Márta Rebeka diák Rátonyi Marianna pedagógus Vaskó Ilona középiskola tanár- Az igazi művészet, az esztétikai értékkel bíró mű mindig aktuális. Igaz ez Ratkó József költészetére is, aki ver­seiben ma is időszerű problémákat vet fel. Ilyen az abortusz, a nemzeti érzés háttérbe szorulása, az, hogy kivesző­ben van az emberekből a szeretet. Ma kevesebben olvasnak verset, így Ratkó költészetével kapcsolatban nem az aktualitással, hanem a hatással van baj. Akik azonban versolvasók marad­tak, azok rezonálnak a költő műveiben. Végezetül álljon itt Görömbei András egy gondolata: „egy-egy nemzet tuda­tában azok a művek élnek közösség- formáló erőként, amelyekben a nemzet létének igazsága lép működésbe". Az olvasás és a könyvek szerepe nagyon fontos, mert amellett, hogy jó időtöltés, egyúttal a magaskultúrát fogyasztjuk és a szókincsünk is bővül. A mai világban újból fel kell ismernünk és meg kell ismernünk a kultúra szép­ségeit. Azon túl, hogy a munkámhoz szükséges szakmai lapokat szemez­getem, az irodalmi művek sem állnak távol tőlem. Részben a fiam kötelező olvasmányait átlapozva elevenítem fel iskolás emlékeimet. A kedvenc versem Petőfi Sándor Anyám tyúkja című költeménye. Egészen gyermekkoromtól mély benyomást tett és tesz rám mind a mai napig, álmomból felkeltve is betűről betűre elszavalom. Azt túlzás lenne állítani, hogy a költészettel fekszem és kelek, de hogy formálja, jobbá teszi az embert, kétség­telen. Még ma is különös hangulatot idéz föl bennem például Radnóti Miklós Nem tudhatom... című verse, melyet még diákkoromban tanultam meg, s azóta sem felejtettem el. Ez a vers jutott minden alkalommal eszembe, amikor még a rendszerváltás előtt kül­földről jövet átléptük a határt. Mert ér­zékelhető volt, mennyivel emberköze- libb ez az ország, mint voltak akkoriban a közvetlen szomszédok. Egy jó vers a kifejező-eszközeinek gazdagságával sokkal jobban megfogja az embereket, mint a legkiválóbb politikus-szónok. Nagyon szeretem a verseket, és nemcsak olvasni, de előadni is, ezért járok szavalóversenyekre. Sok költőt és művet ismerek és szeretek, ezért nehéz csupán egy alkotást kiválasztani. Kedvenc költőm viszont van: Radnóti Miklós, akinek minden műve közel áll hozzám. A háborús és a szerelmi költészete is nagy hatással van rám, de általánosságban is igaz, hogy a komoly hangvételű verseket szeretem, azt, ami rólam, nekem szól. Van egy Kosztolá­nyi Dezső-idézet, ami nagyon sokat jelent nekem, ez így szól: „ne álmodd az életed, hanem él az álmodat”. Ez tökéletesen kifejezi azt, amit az életről gondolok. Amikor Kosztolányit megkérdezték, hogy szerinte melyik a magyar nyelv legszebb szava, azt felelte, nehéz erre válaszolni, mert olyan, mintha a zongo­ra legszebb hangját kellene kiválasz­tania egy művésznek. Így érzem én is. Az, hogy egy adott pillanatban melyik vers áll a legközelebb hozzánk, függ a lelkiállapottól, a friss élményektől, impulzusoktól, talán még a frontha­tásoktól is. Általános iskolai tanárként (tan)évente több száz verssel ismerte­tem meg a gyerekeket. Mindenkit arra buzdítok, hogy ne hagyja a könyvespol­cán porosodni a köteteteket, ha mégis, lapozza fel hangoskönyvként a neten, és hallgassa a verseket!- A vers átölel, elringat, megnyugtat, elgondolkodtat és erőt ad, ezért gyak­ran és szívesen olvasok verseket, legyen az Pilinszky, Ady, Radnóti, Szabó Lőrinc, vagy Apollinaire, Villon magyarra fordí­tott költeménye. A verseskötetekben mindig megtalálom a hangulatomhoz illő sorokat, amelyekben önmagámra ismerek, s kifejezik az érzéseimet, legyen szó szerelemről, bánatról, örömről, csalódásról. A vers a nehéz pillanatokon is átsegít, egy-egy sor megkönnyíti, hogy tovább lépjek. Ked­venc verssorom egy Pilinszky-idézet: A számban érzem mocskait/ egy leskelő pokolnak:/ mit rejt előlem, istenem,/ mit őriz még a holnap? KELET ( ; JPm 111 IS 1| jt ifC mM M ÉtM Göncz Árpád írt a kötethez ajánlást

Next

/
Oldalképek
Tartalom