Kelet Magyarország, 2014. március (71. évfolyam, 51-75. szám)
2014-03-24 / 69. szám
2014. MÁRCIUS 24., HÉTFŐ KELET FOflIll o Üzenet Fibiné Deme Ágnes, nyíregyházi olvasónktól: Ha elcsendesülsz, hallhatod lelked mélyéről támogató hangot. Más nincs is melletted most, de nem is kell! MÜLLER PÉTER Ünnepség a beregszászi temetőben fotó: olvasónktól Negyvennyolcas emlékmű A nyíregyházi székhelyű Beregszászért Alapítvány a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával március 15-én a beregszászi római katolikus temetőben emlékművet állított a város temetőiben ismeretlen helyen nyugvó 1848/49-es honvédeknek. Tizenhét honvéd - többségük tiszt - neve olvasható az emlékművön, azoké, akik 166 évvel ezelőtt meghallották a haza hívó szavát és fegyvert ragadtak szabadságunk, függetlenségünk védelmében. A Himnusz eléneklése után Dal- may Árpád, az alapítvány kuratóriumának elnöke beszélt ezekről a honvédekről, akiknek sírjai az elmúlt száz évben eltűntek a beregszászi temetőkben. Nevük - néhai Bagu Balázs helytörténésznek köszönhetően - fennmaradt, így felkerülhetett az emlékműre. Ezt követően Zubánics László helyi történész az 1848-as beregszászi eseményekről, Bozsik Béla, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja az anyaországnak a határokon túlra szakadt magyarság érdekében végzett munkájáról beszélt. Az emlékművet Babják Zoltán, Beregszász polgármestere leplezte le, majd Michels Antal atya megáldotta azt. SZERVEZŐK visszajött értem, és ugyanígy indultunk haza. Később már egyedül villamosoztam mint középiskolás. Az 50-es, 60-as években nagy élet volt Sóstón, pedig akkor még csak a kád- és a tófürdő, később a parkfürdő üzemelt. Ragyogó szórakozóhely volt a Krúdy Szálló, éttermével, csodás konyhájával, különösen teraszával, ahol tavasztól őszig kiváló tánczenekar játszott, és rengeteg neves fellépő látogatott ide! Óriási tömeg gyűlt össze minden egyes hétvégén. 1957 őszén megismerkedtem egy aranyos, kedves lánnyal, aki a MÁV Bérházban lakott. Ő azóta már a feleségem, immár több mint 55 éve. Minden alkalommal villamossal jártam udvarolni. Sóstóra már együtt utazgattunk a strandra, a Teraszra a villamosjárat megszűnéséig. Tudom, nem támasztható fel, mert óriási költség lenne újra kiépíteni a síneket és a felső vezetékeket. A városközpontot elkerülő sínek talán még megvannak, s a Záhony felé közlekedő nagy vonat feletti vasúti híd is áll még. Egy motorvonat néhány kocsival közlekedhetne Sóstóig, ez nem kerülne vagyonokba! Szerintem gazdasági haszna is lenne, hiszen érintené a Tokaji úti piacot, és nagy utasforgalmat bonyolítana le. PETRASKÓ ZOLTÁN Munkában a csapatok fotó: olvasónktól A diákok bizonyították: jól ismerik Nyíregyházát nyíregyháza. Városismereti vetélkedőt hirdettünk március 6-án a nyíregyházi Váci Mihály Tagintézményben, amelyet jómagam szerveztem. A megnyitó után a jó hangulatot az 5. osztályosok ma- zsorett bemutatója alapozta meg. A küzdelemben négy 8 fős csapat mérte össze tudását. Előzetesen két feladatot kaptak a tanulók: le kellett rajzolniuk a megyeszékhely címerét, majd egy-egy városrész bemutatására kellett felkészülniük. A vetélkedőn keresztrejtvényt töltöttek ki, totót oldottak meg, épületeket, szobrokat ismertek fel, és városunk híres szülötteiről szóló kérdésekre válaszoltak. KECSKÉS LAJOSNÉ sandor.angyal@inform.hu Olvasóink Írják Gazdáját keresi az értékes szemüveg Február végén Nyíregyházán, a Legyező utcában találtam egy szemüveget, tokkal együtt. Egy szakember szerinte értékes, speciális szemüveg, amit szívesen visszaadok a jogos tulajdonosának. 30/490-2707 Cirmos cicát talált Nyíregyházán, a Sólyom utca 25-27. szám előtt március 20-án délután találtam egy szürke cirmos lány cicát. Ápolt, 1-3 év körüli, nagyon barátságos jószág, látszik, hogy volt gazdája. Hívjon, ha ráismert a házi kedvencére! 20/972-8076 Ötvennyolc éven át csilingelt Azon gondolkodtam, miért szűnt meg Nyíregyházán annak idején a villamos közlekedés. Milyen jó volt a MÁV-bérházaktól Sóstóig közlekedő villamossal utazni, keresztül a városon, az erdőn! Tavasztól őszig, egész nyáron át a nyitott kocsikban nem volt meleg, és kellemes akácillat lengte be az utunkat. 1911. augusztus 7-én indult el az első járat, de sajnos 1969. május 31-én már az utolsó kocsi gördült végig a városon. Az elemi iskolát a Széchenyi utcai Angol Kisasszonyoknál végeztem, a nagypapám kísért kézen fogva minden egyes tanítási napon. Emlékszem, villamosra szálltunk az Országzászló téren lévő megállóban, délután Vendégsorok Angyal Sándor Ő kicsit más eset Valósággal lesújtott a hír, mely szerint végleges a döntése, és ahogy csak lehet, elhagyja Magyarországot Gáspár Evelin, az évek óta tévésztár (?) Győzike lánya. Már nem kell sokáig várnia, hiszen érettségi előtt áll, s ha végez, - bár előbb Amerikát jelölte meg célpontként - Franciaországba megy. Nem ő lesz az első, aki búcsút int a hazájának, hiszen eddig csaknem félmillió hazánkfia és lánya keresi a boldogabb életet Nyugaton takarítóként, mosogatóként valamelyik étteremben, netán kőművesként, illetve a képzettebbek, a diplomások és nyelvet beszélők orvosként, műszaki emberként. Legtöbbjüket a munkanélküliség, vagy a megalázó kereset kényszerítette a határokon túlra, a többség meg is találta a számítását, keresményéből még haza is tud küldeni, hogy az itthoniaknak is legyen betevő falat. Evelin egy kicsit más eset. Ő eddigi életében sohasem szűkölködött, láthattuk a róluk szóló tévésorozatban, milyen pazar palotában laknak, milyen elegáns kocsiban száguldoznak annak ellenére (vagy éppen amiatt), hogy a szülők valamiképpen elfelejtettek a szép keresményükből közel 20 millió forint adót leperkál- ni az adóhatóságnak. Győzike lánya sohasem szűkölködött, láttuk, milyen pazar palotában laknak, milyen elegáns kocsiban száguldoznak. Ráadásul ez a különben dekoratív leányzó nem felszolgálónak, bébiszitternek vagy házvezetőnőnek megy francia honba, hanem egyetemre, ahol a diplomata munka rejtelmeit szeretné elsajátítani, kerül amibe kerül. Már elintézték: tavasszal a francia egyetem igazgatója fővárosunkba érkezik, hogy meggyőződjék róla, le tud-e már fordítani egy újságcikket a jövendőbeli hallgatójuk. A szép lánynak egyébként nemcsak sok rajongója, legalább annyi irigye is van, akikre ő nagy ívben tesz. Azon kifejezetten meglepődtem, hogy őt a szülei féltés és ragaszkodás helyett arra biztatják: „El innen, minél messzebbre”. Reménykedem, hogy előbb-utóbb maguknak is ezt tanácsolják majd, így nyerhetünk néhány nyugodt estét a tévé előtt ülve... Olvasónk írja bátorítottak. Az idősek szere- tete, megbecsülése mindig is szívügyem volt. Az énekkari próbák nehezen indultak, a hideg kultúr- ház is megnehezítette a találkozásokat, de az emberek lelkesedése felforrósította a hangulatot. Hozták a szebbnél szebb népdalokat, történeteket. Könnyes szemmel néztük Egyre többen csatlakoztak hozzánk, így már 25-30 főre emelkedett a létszám. A tárogatón játszó Kovács Feri bácsit, a citerás Hangácsi Mihályt is sikerült beszervezni. Községi és iskolai rendezvényeken szerepeltünk, (jó) híre ment az énekkarnak. Nyíregyházáról meglátogatott minket Kóródi Laci bácsi és Dede Zoltán néptáncos, koreográfus, mert kíváncsiak voltak a „Röpülj páva” munkájára. Indult a Duna TV-ben egy bemutatkozás, amelyen a 82 éves Zsidai Pista bácsi képviselt bennünket. Könnyes szemmel néztük meg a tévéfelvételt. Sok kedves nevet tudnék felsorolni 25 év távlatából (Fodor Bandi bácsi, a Bodnár házaspár, Majoros János és felesége, Tarcali Pál és felesége, Hangácsi Mihály, Czifra Ildikó, Majoros László), illetve ott van Gergely László igazgató, aki benevezte az énekkart a Váci Mihály Művelődési Központ avatására. Ezen a programon felléptek Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népdalosai, a műsort Vass Lajos karnagy vezette. Közös vacsorán búcsúztam el a kedves kótaji emberektől, akik Garas Klára: Olasz reneszánsz portrék című könyvét ajándékozták nekem emlékül. HORVÁTH JÓZSEFNÉ, NY. PEDAGÓGUS A nap előfizetője Oláh Menyhértné nagyhalász. Negyven éve érkezik minden nap korán reggel az Oláh család postaládájába a Kelet-Magyarország. Hűséges előfizetőnket, Oláh Menyhértnét a családjáról, olvasási szokásaikról kérdeztük.- A nap első programja számunkra az újságolvasás. Tartalmasnak és színesnek találjuk a lapot. Én szelektálok az információk között, a sportot ugyanis nem szeretem, viszont kedvelem a belpolitikai híreket, a városokról, településekről szóló tájékoztatásokat. Nagy kedvencem az ízvilág oldal is, sok jó receptet összegyűjtöttem már. A férjemmel éíek, három gyönyörű unokánk van. Sokat írásában: „A hatáskeltésért folytatott verseny egyre jobban durvul... Ennek eredménye a fásultság, megszokás, közöny”. Népdalkört alakítottam Ezért jelent reménysugárt a „Fölszállott a páva”. A két műsorvezető, Herczku Ágnes és Novák Péter együtt izgulnak a versenyzőkkel, magukkal ragadják a nézők figyelmét. Novák Péter édesapjától, Novák Ferenctől, a kedves „Papától” hozta magával a családi indíttatást. Lám, a vér nem válik vízzé! Mindezt látva, bennem is „elindult” az emlékezés. Kótajban megalakítottam a „Röpülj páva” népdalkört. A szervezés fáradságos, kitartó munkát igényelt. Az emberek ismerték a munkámat (iskolai énekkar vezetése, szereplések községi rendezvényeken), ezért bíztak bennem és A hideg kultúrház megnehezítette a próbákat, de az emberek lelkesedése felforrósította a légkört. NYÍREGYHÁZA. „Az 1969-es Röpülj páva előtt sokáig fintorogva kezelték a tévések a népzenei tehetségkutató gondolatát. 2012-ben is rácsodálkoztak a várakozást meghaladó nézettségre” - olvastam az egyik sajtótermékben. Ma sokat hallunk arról, hogy a televízió műsora ellaposodott, erről írt Majoros Márta „Az ingerküszöb” című . Az idősek szeretete és megbecsülése a szívügyem. HORVÁTH JÓZSEFNÉ ÜLJ- - 1 Oláh Menyhértné a szerkesztőségünkben FOTÓ: SIPEKI PÉTER vagyunk velük, rengeteg elfoglaltságot adnak nekünk a gyerekek, ám ezt nagy örömmel vállaljuk.- Az ajándékcsomagot köszönjük, a lap minden munkatársának jó munkát kívánok! - búcsúzott szerkesztőségünkben Oláh Menyhértné. KM ' ' ■ , TÉr. ^ k <§> Mesejáték gyerekeknek A mai napon mutatkozott be az egri Pince Színház Csukás István - Darvas Ferenc: Agácska című mesejátékával, a nyírbátori Kulturális Központban. fotó: kovács körnél Reménysugárt jelent a „felszálló páva”
