Kelet Magyarország, 2014. január (71. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-23 / 19. szám
2014. JANUÁR 23., CSÜTÖRTÖK KELET Üzenet Antal Tünde hűséges olvasónktól: Előbb-utóbb kipusztítjuk egymást - azaz magunkat és átadjuk a bolygót valami rendesebb fajnak. Mert azzal a lénnyel, amelyik képes feláldozni a saját gyerekeit, hogy így rendezze el a nézeteltéréseit, valami hibádzik. SUZANNE COLLINS Kvízmegfejtés Hol található Vörösmarty fája, ahol az Emlékkönyvembe című verset írta a vendéglátó feleségéhez? b) Nyírkáta Postaládánkból Bellus Szilvia klubvezető a játékok birodalmában fotó: olvasónktól Baba-mama klub indult a gyülekezeti teremben nyíregyháza. Ingyenesen látogatható baba-mama klub indult a Nyíregyházi Evangélikus Egyház gyülekezeti termében, ahol készségfejlesztő játékok, keresztény játszóház, mini baba-mama könyvtár, mondókázás, vidám gyermekdalok, kreatív kézműveskedés, közös játék, érdekes beszélgetések és tapasztalatcsere várja az ide látogató babákat és anyukákat. A résztvevő szülők barátságot köthetnek egymással, gyermekeik hasonló korú társaikkal tanulhatják meg a közösségi élet szabályait. A klub minden héten pénteken 9-11 óra között várja az érdeklődőket a Luther tér 14- szám alatt. BELLUS SZILVIA KLUBVEZETŐ Olvasónk írja Indulás előtt, jó hangulatban fotó: dóka József Gábor Lóháton köszöntötték a 2014-es esztendőt nyírtelek. Nyírteleken nagy múltja van a lovassportnak, egyre többen ülnek nyeregbe, hogy kedvtelésüknek hódoljanak. Igazi lovasbarátság fűzi össze azt a közösséget, amelynek tagjai: Molnár Zsolt, Dóka Attila, Dankó Cintia, Pivnyik Mihály, Ifj. Kukucska Attila, Székely Zoltán, Mócsán Norbert, Kovács Zsolt, Kereszti József, Galiger István és Gerbár Sándor, akik a kedvező időjárást kihasználva, szenvedélyüknek hódolva, lóháton búcsúztatták az óévet. SZLOVENSZKI ADRIENN ■ Koszorúzott az Aranykor egyesület A magyar kultúra napja alkalmából a Sóstóhegyi Aranykor Kulturális Egyesület is részt vett a szatmárcsekei református templomban tartott ünnepi istentiszteleten és a koszorúzáson. FOTÓ: HAJZER JÚLIA Zenében, táncban és ruhákban is megidézték a ’60-as, ’70-es éveket fotó: nyírpazonyi nők klubja Retróbulit tartott a klub Olvasóink írják Köszönet illet mindenkit A karácsonyi karitatív ételosztás során a Huszár lakótelepen élő hátrányos helyzetű családok is részesültek az adományokból 2013-ban. Az adományozó Bige Holding ! Cégcsoport anyagi támogatásával, a Mozgáskorlátozottak Sz.-Sz.-B. Megyei Egyesülete szervezésében és a Start Nonprofit Kft. lebonyolításában 17 napon át négy helyszínen osztottak ételt. Külön köszönet azért, hogy a I Huszár lakótelepen napi 600 adag meleg ételt juttattak az I ott élő rászoruló családok j asztalára, ez óriási segítséget jelentett a többszörösen hátrányos helyzetűeknek, ízletes, mennyiségileg és minőségileg is kitűnő volt az étel, bízunk benne, hogy legközelebb fedél is jut legalább az ételosztó feje felé! Őszinte köszönet mindazoknak, akik részt vettek e rendkívül áldozatkész feladat lebonyolításában. A HUSZÁR LAKÓTELEPEN ÉLŐK Nincs kerékpárút Nagyon bosszant, hogy olyan forgalmas út mellett, mint Nyíregyházán a Káliói út, nem épült még kerékpárút, j A járdán, amely szintén hiányos, nem lehet közlekedni, mert megbüntetik a kerekezőket, a fő közlekedési úton viszont életveszélyes biciklizni a nagy forgalom miatt. Jó lenne a Tünde utca kereszteződésében egy gyalogátkelő is, hiszen gyaSegítőinek és támogatóinak mondott köszönetét egy fergeteges retróbulival nemrégiben a Nyírpazonyi Nők Klubja. A ’60-as, ’70-es éveket felidézők korhű jelmezekben, nívós műsorokkal lógósnak és kerékpárosnak egyaránt nagyon meg kell gondolnia az átkelést. CS. EMIL, NYÍREGYHÁZA Az állatotthonba került a kitett eb A múlt évben megjelent egy olvasói levél, amely arról szólt, hogy a sóstói felüljárónál kiraktak és sorsára hagytak egy kutyát, aki nap nap után ott ült az út szélén, nézte az autókat, és várta, hogy érte jöjjenek, hazavigyék. kápráztatták el a közönséget. Mint klubelnök a köszöntőmben összegeztem a mögöttünk hagyott 10 esztendő eredményeit, sikereit, de szó esett a pénzügyi mérlegről és a terveinkrőí, céljainkról Sokan aggódtak a négylábú életéért, többen rendszeresen etették, inni vittek neki. Jó hír, hogy (többszöri sikertelen kísérlet után) a Kisherceg Állatvédő Egyesület munkatársai segítségével végre sikerült befogni az ebet. Nagyon kedves, jámbor jószág, bár még félénk és visszahúzódó, a lényeg, hogy egészséges és jól van. Jelenleg az Állatbarát Álapítvány Állatotthonában piheni ki a megpróbáltatásokat, de később örökbe fogadható lesz. EGY ÖNKÉNTES ÁLLATBARÁT is. A pályázati forrásokból, támogatásokból bővítettük a ruha- és technikai eszköztárunkat. Tavaly sok helyen felléptünk, és 10 alkalommal jótékonykodtunk. UNGVÁRI SÁNDORNÉ ELNÖK Egy kiváló dolgozó Idős, 82 éves asszony vagyok. Nemrégiben gondom akadt a vízszámlával. Telefonon kértem segítséget a szolgáltatótól. A panaszomat meghallgató ügyintéző személyében egy rendkívül segítőkész hölgyet ismertem meg, ha jól emlékszem, Szűcsnének hívták. Nagyon jólesett a kedvessége, sok hasonló munkakörben dolgozó példát vehetne róla! PINTÉR ISTVÁNNÉ, KÁLLÓSEMJÉN ■ Kilencvenéves lett Bözsi néni Kilencvenedik születésnapján köszöntötte özv. Sinka Károlynét családja (lánya, dr. Nóta Józsefné és veje, dr. Nóta József) körében Czibere József, Tyúkod polgármestere, valamint Fórján Zsolt, Csenger első embere. Bözsi néni a nagyközségben élte le az életét, majd idős korában Csen- gerbe költözött a lányához. Születésnapján Orbán Viktor miniszterelnök emléklapját is átvehette. FOTÓ: ÖNKORMÁNYZAT-n 11» 1* iRí tlr 1 4 f Ma is hálás vagyok az atyai pofonért! Egy életre megtanultam, hogy a családunkban milyen normák szerint kell élni. BAKTALÓRÁNTHÁZA. Olvastam a Keletben Racskó Tibor „Hála egy pofonért” című írását, amely - nagyon helyesen - bekerült a 2014 januárban megjelent, az előző esztendő legjobb „keletes” jegyzeteit felsorakoztató kommentárok sorában is. Elhatároztam, hogy én is leírom a történetemet. Magam is azon szerencsés gyermekek közé tartoztam, akinek olyan édesapja volt, akitől kaphatott egy „helyre- tevős” pofont. Ettől maradt egy életre emlékezetes a 18. születésnapom. Bevallom, akkor igazságtalannak és elEgész életemben tartást adott az egyszeri fegyelmezés. NÉMETHNÉ I CSUBÁKÉVA képzelhetetlennek tartottam, hogy apám képes lenne pofon vágni engem, a kisebbik lányát, hiszen nagy volt a szeretet közöttünk, annyira apás voltam, hogy még nagyobb koromban is a lábán libikó- káztam esténként! Drága szüléink valóban nagyon szerettek bennünket, azaz a nővéremet és engem. Ezt akkor talán nem tudtuk úgy felmérni és értékelni, mint most. A szülői szeretetnél azonban erősebb volt az a feladat, hogy a gyermekeikből becsületes, tisztelettudó felnőtteket neveljenek. Be sem fejeztem a mondatot A ’50-es, ’60-as években még létezett az erkölcs, az én szüleim pedig komolyan vették az Isten tíz parancsolatát, és a törvények szellemében igyekeztek nevelni bennünket. A 2. parancsolatban ez áll: ^Isten nevét a szádra hiába ne vedd!”. No, ebből lett az én pofonom! Valamin nagyon ügyködtem ugyanis, és még Hála egy pofonért Hétéves forma lehettem, amikor egy este azt mertem mondani édesapámnak, hogy téged jobban szeretlek, mint S anyát. Alig értem a mondat végére, amikor olyan pofon csattant az arcomon, hogy a lendülettől az ágyra roskadaznap be akartam fejezni a feladatom, de sehogyan sem sikerült. A sokadik próbálkozásom után aztán azt mondtam: „Az Isten... ”, de tovább nem folytathattam, mert egy óriási pofon csattant az arcomon. Nem hittem el, ami történt, és úgy éreztem, nem érdemeltem ilyen bánásmódot. Csak néztem, dermedten álltam. Merthogy én csak azt akartam mondani, hogy „Az Isten áldja már meg!”, csakhogy a pofon elcsattant, és nem volt apelláta! Máig nem tudom, hogyan gondolhatta az édesapám, hogy csúnya szavakkal akartam a számra venni a Teremtő nevét, hiszen annak idején a magunkfajta gyerekeknek még gimnazista korban sem hagyta el káromkodás a száját, a lánygyermekre pedig különösen igaz volt ez. Soha nem ismétlődött meg Mégis azt mondom, kellett nekem az a pofon, mert sok mindent helyre tett bennem, a falusi, rebellis lányban! Ez adott nekem tartást egész életem során, amire büszke vagyok. A pofont sem szégyellem, s azt sem, amiért kaptam, még akkor sem, ha valaki ezért régimódinak vagy túlságosan klerikálisnak tart. Hálás vagyok érte az apámnak! Akik nem kaptak, bizony, azok közül is megérdemelték volna páran! Ez a pofon nem számított családon belüli erőszaknak, ütésnek, verésnek! Egyszeri és meg nem ismétlődő, nevelő szándékú tett volt! NÉMETHNÉCSUBÁKÉVA
