Kelet Magyarország, 2014. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

2014-01-22 / 18. szám

2014. JANUÁR 22., SZERDA KELET UiOYABOBiZU, Hetvenen túl is megtalál*’ a feladat az elejéről Gajdos Gábor. - A megyei első osztálytól egé­szen az NB II-ig jutottam, majd 1964-ben felsőbb uta­sításra Eszenyi Dénessel, Di- móval együtt a Spartacushoz kerültünk, mert az akkori rendszer jobban szerette azt a csapatot. Feljutottunk az NB I. B-be, majd 1967-ben megke­resett a Diósgyőr, és az akkori vezetés azt mondta, ha bent­maradunk, mehetek. Bent­maradtunk, és a következő év elején az alapozást Miskolcon kezdtem. Aztán megbeteged­Gajdos Gábor kezében a fotó, amely a Dózsa elleni barátságos mérkő­zésen készült FOTÓ: RACSKÓ TIBOR A lánycsapatokkal fog­lalkozó Gajdos Gábor összességében hálás a sorsnak, hogy még mindig aktív. LABDARÚGÁS. És Zsaga bácsi csak mesél. Előkerülnek a ko­rabeli újságcikkek, a megsár­gult fotók és papírok. Előbb egy 1955-ben készült csapat­képet mutat, amely a Diák­pályán készült, és mivel nem ismerjük fel a fotón, a segítsé­günkre siet.- Én vagyok a legnagyobb darab kölyök, itt a sor végén - mutat mosolyogva a 13 éves önmagára Gajdos Gábor, aki átlag egy fejjel volt kisebb a csapattársainál. - Nézze csak meg ezt a képet, milyen jól visszaadja az ötvenes éveket. Klottgatya, nem túl elegáns mez, ezen a fiún pedig cipő sincs, ő mezítláb játszott. Nagyon sok hátrányom szár­mazott abból, hogy ilyen vé­konypénzű gyerek voltam, mindenért alaposan meg kel­lett küzdenem. De ha jobban belegondolok, kegyes velem a sors, mert túl a hetvenegye- dik születésnapomon is aktív vagyok, és újra megtalált a feladat. Itt egy másik kép, a Szparival játszottunk telt há­zas edzőmeccset az Újpesti Dózsával, a körülöttem lé­vők közül már senki nem él, Pilcsuk Jóska, Zsíros Laci és Bene Ferenc sincs már köz­tünk. Fontos az emberség Büszkén mondja, hogy a Nyírség NSC lánycsapatához kérték fel edzőnek, ő pedig nem mondott nemet. Hét­főnként és szerdánként tart edzéseket a Benczúr-iskola tornacsarnokában, délután négyre várja a 2000 és 2004 között született, a futballhoz kedvet érző lányok jelentke­zését. Egy biztos, akik beáll­nak a sorba, azok emberséges edzővel dolgozhatnak majd. Pedig évtizeddel ezelőtt már úgy tűnt, vége a trénerkedés­nek.- Kettőezer-háromban meg­nyertük a serdülőbajnokságot a Nyírsuli csapatával, a gyere­kekért sorban álltak az akkor alakuló akadémiák, és szét is szedték azt a szépreményű csapatot - mondja szomorú­an Gajdos Gábor. - Na, akkor döntöttem úgy, hogy ehhez nem asszisztálok, és nem kérek az edzősködésből. Amúgy az akadémiai képzés­ről is megvan a véleményem. Úgy gondolom, nagy hiba ti­zenéves korban kiszakítani a gyerekeket a családi kör­nyezetből, pont azokban az években, amikor a leginkább szükség van a szülői gondvi­selésre. Nyugaton már nem is divat az akadémia, inkább családoknál helyezik el a máshonnan érkezett gyere­keket. Nem értem, miért kell nekünk mindig más modellt utánozni, és miért csak jóval azután, amikor már lejárt az ideje? Micsoda esély volt! Váltsunk is témát', hiszen Zsaga kezében már ott van az 1969 februári Labdarúgás című magazin, amely az ösz- szes akkori NB I-es játékos arcképét tartalmazza. A Diós­győri VTK-hoz lapozva rátalá­lunk Gajdos Gáborra, akinek a fotója alatt az „előző klubjai” nevű rovatban az áll: Nyír­egyházi Munkás, Nyíregyházi Spartacus.- Az utcán futballozva fi­gyeltek fel rám, és tizenhat évesen már a Munkás felnőtt csapatához tartoztam - kezdi tem, fél évig szanatóriumi kezelésre szorultam, de a di­ósgyőriek kitartottak mellet­tem, mindenben támogattak, és 1969-ben ismét tagja vol­tam a keretnek. Ekkor készült a csapatalbum. Nagy kár, hogy egyetlen egyszer sem léptem pályára az élvonalban, pedig micsoda élmény lett volna Mészöly Kálmán, Far­kas János vagy Bene Ferenc ellen tétmeccset játszani. A teljes felépülést, az egészsé­get választottam, visszatér­tem a Szparihoz, ahonnan harmincévesen, 1972-ben, az NB II-ből vonultam vissza. Hamarabb jött a lehetőség Innen egyenes út vezetett az edzősködéshez. Valóban egyenes volt az út?- Korántsem biztos, hogy a visszavonuló futballisták­ból jó edző válik - így Gajdos Gábor. - A legkisebbektől kell kezdeni, és lépésről lépésre kell megtanulni ezt a szak­mát. Az első csapatom az Ifjú­sági Lakótelep csapata volt, amely az Utcák, terek baj­nokságát nyerte meg a Váci Diákotthon, a Szegély utca, a Pacsirta utca, Bujtos SC és az Északi körút előtt. Igen, a het­venes években még létezett ilyen sorozat. Később a me­gyei szövetség szakfelügyelő­je voltam, a triálokon, vagyis a toborzókon válogattam a jelöltek közül. Olyan későb­bi nagyságokra bukkantunk akkoriban, mint Nagy Antal, Szikszai Mihály, Farkas Béla, Farkas István vagy említhet­ném Brekk János nevét is. Az NB III-as, majd az NB II- be jutott Spartacus edzője is voltam, aztán az NYVSC-hez kerültem. Na, ekkor éreztem úgy, hogy én is hamarabb megkaptam a feladatot, mint ahogy fel voltam rá készülve, így ezek után alacsonyabb osztályú csapatok, majd az utánpótlás felé fordultam. A Mezőgazdasági Főiskolánál és a Nyírmadán töltött évek után jöttek a focisulis évek, az Országos Serdülő Kupát nyert Ádámszki Róbert, Balogh Zoltán, Borza László, Paulik István, Seres Zsolt, Bessenyei Gyula nevével fémjelzett csa­patomból ma már a többség edzősködik, és ez büszkeség­gel tölt el. Aztán jöttek a baktalóránt- házi évek, a 138 szerzett gól­lal elhódított megye egyes bajnoki cím, amikor: „ha már csak három gólt szereztünk, a közönség elkezdett fanya­logni.” 1992-ben a baktaiak Gajdos Gábor vezetésével ej­tették ki a Magyar Kupából az NB I-es Diósgyőrt (2-0, 3500 néző, vezette: Puhl), a Szabad Föld Kupát az Ibrány 4-3-as legyőzésével hódította el a csapat Békéscsabán. Bébicsősz, pályagondnok- Amikor hátat fordítottam az edzősködésnek, gondnoki ál­lást vállaltam a Volán-pályán- meséli Zsaga. - Diplomával rendelkezem, de a kétke­zi munkát sem szégyelltem soha. Mások mondták, hogy ápolt és jó minőségű lett a pá­lya, oda járt edzeni a Szpari, de megye egyes meccseket is játszottak rajta akkoriban. Aztán megkaptam a felmon­dó levelemet, és akkor elgon­dolkodtam: a futballban töl­tött hatvanéves múlttal már pályagondnok sem lehet az ember...? Ott, ahol felnőttem, ahol Bakos Béla bácsi gyer­mekeinek voltam a bébicső­sze, hogy a feleségével mozi­ba tudjon menni? Ott, ahová annyi, de annyi emlék köt? De nem füstölgők, mert tény­leg hálás lehetek a sorsnak. Élek, virulok, jó kondiban va­gyok és edzősködöm. Hosszú pályafutása során először lánycsapatok mel­lett... KM-BT Puskásékat is láthatta Az írásban emlegetett, 1955- ös csapatkép akkor- készült, amikor Gajdos Gáborék előmérkőzést játszottak az Aranycsapat fellépése előtt. A világbajnoki ezüstérmes magyar válogatott az akkori nyíregyházi együttessel ví­vott előmérkőzést, soraiban Grosics Gyulával, Bozsik Jó­zseffel, Puskás Ferenccel, il­letve Tichy Lajossal, aki akkor került be először a nemzeti ti- zenegybe. Jók az alapok Dél-Afrika előtt A súlylökésben induló fiatalabb versenyzőknek volt kiktől tanulniuk FOTÓ: PUSZTAI SÁNDOR A két válogatott disz­koszvető különver- senyét Káplár János nyerte súlylökésben. atlétika. A meghívásos ver­senyszámok közül a férfi súlylökés ígérkezett a legní­vósabb viadalnak a hétvégi fedett pályás nyílt megyei serdülőbajnokságon. A me­zőnyben két, a junior kor­ból kilépett válogatott disz­koszvető, Szikszai Róbert és Káplár János is feltűnt, akik számára a téli időszakban re­mek kiegészítést jelent ez a versenyszám. Az immár utánpótlás (U23) korosztályhoz tartozó, tehát felnőtt szerrel (7.25 kg) ver­senyző dobók klubtársukkal, a szintén nyírsulis súlylökő­vei, Kerekes Lászlóval igye­keztek tartani a lépést. Ez csak részben sikerült, hiszen Kerekes közel egy métert (15.38) vert rájuk, de egymás között egész jó versenyt pro­dukáltak. Végül Káplár 14.53 métert elérve, tíz centit vert a 14.43-at teljesítő junior Euró- pa-bajnokra, Szikszaira. Rátalált önmagára- Úgy tűnik, a gerincsérülésé­ből felépült Káplár János ráta­lált korábbi önmagára, közel egy méterrel javította meg az egyéni csúcsát úgy, hogy különösebben nem is ké­szültek a versenyre, a fiúk fő száma pedig ugye a diszkosz­vetés - értékelte a látottakat az edző Kerekes László, aki csak névrokona a súlylökés­ben győztes tanítványának. - Mindketten jó formában és erőállapotban vannak, ez remek alapot jelent a Dél-Af- rikában elvégzendő munká­hoz. Merthogy a két diszkoszve­tő és edzőjük vasárnap repü­lőre ülnek, hogy meleg égövi edzőtáborban készüljenek az idei feladatokra. Kerekes László esetében megkerülhe­tetlen a kérdés, hogy nyugodt szívvel indul-e útnak azok után, hogy tavaly egészség- ügyi okok miatt (trombózist kapott) bő egy héttel meg­hosszabbodott a kinttartóz- kodási ideje.- Már jártam orvosnál, elvé­geztettem a szükséges vizsgá­latokat, és minden utasítást be fogok tartani - így Kerekes László. - Ügyelek arra, hogy a tízórás repülőutat ne üljem végig, hanem járkálni fogok és persze folyadékot is viszek be a szervezetembe. A véral­vadásgátlót már most ada­golom magamnak, úgyhogy készen állok az utazásra, és az orvosom szerint sincs sem­mi esély arra, hogy úgy járjak, mint tavaly. A válogatott dobó szaká­gának második szekciója (az első, vagyis Pars Krisztiánék már kint tartózkodnak), ki­egészülve a gyaloglókkal, köztük a szintén nyírsulis Helebrandt Mátéval január 26. és február 19. között edző­táborozik majd Potchefst- roomban. Kerekes László két tanítványa mellett a tavalyi magyar bajnok, Seres And­rás munkáját fogja majd fel­ügyelni. KM-BT Visszavárják a kispadra az edzőt Kovács Tibor gyógyke­zelése alatt a klubelnök Tisza András irányítja azNBII-es nagy káliói férficsapatot. KOSÁRLABDA. Kovács Tiborért aggódik a megyei kosárlab­da-társadalom. A Nagykállói KE NB Il-es férficsapatának edzője, aki egyben a Nyírsuli akadémiai kadett legénysége mellett is dolgozik, valamint a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium testnevelője, a múlt hét végén szívinfarktust kapott. Úgy értesültünk, a szakember már túl van a ne­hezén, de felépülése időt vesz igénybe. Addig persze az élet nem áll meg, egymást követik a mérkőzések, Kovács Tibor pedig nem tudja a kispadról instruálni a csapatait, pusz­tán a távolból szurkolhat ne­kik.- Visszavárjuk Tibort a kispadra, bízunk a mielőbbi felépülésében - mondta Ti­sza András, a Nagykállói KE elnöke. - Addig, amíg ez nem történik meg, ideiglenesen én irányítom a csapatot. Ez már így lesz pénteken is, amikor a Gyula csapatát fogadjuk, a mérkőzésen Kovács Tiborért is játszik majd a csapat. A magunk részéről mi is ki­tartást, és mielőbbi felépülést kívánunk Kovács Tibornak! KM-BT Kovács Tiborért játszik pénteken a nagykállói csapat fotó: nyIrsuli Világkupa-versenyen hangolódtak A bajnoki folytatás előtt Szegeden tartot­tak főpróbát a Nyíregy­házi TK játékosai. teke. A jövő hétvégi szu­perligás bajnoki folytatásra készülő Nyíregyházi TK já­tékosai közül öten indultak Szegeden, a BB Mentor Ku­pán, amely már tizenkettedik alkalommal volt egyben férfi világkupaviadal is. A teljes magyar élmezőnyt és a kör­nyező országok képviselőit felvonultató viadal selejtező­jében a nyíregyháziak szépen helytálltak, és többségük az élmezőnyben végzett. A legjobban Hacker Dezső szerepelt, ő 591 fát teljesítve a 33. helyen végzett. Egy fával és egy helyezéssel maradt el tőle Szlovenszki Tibor (590, 34.), Szegő Levente pedig 568 fával lett 61. Kastura Zsolt eddigi legjobb szegedi ered­ményét elérve 562 fával a 68. helyen zárt, míg Finta Zoltán 522-vel a 124. lett. A selejte­zőből az első tizenhat helye­zett jutott tovább, és itt már egyenes kieséses rendszerben folytatták a legjobbak. A hazai szegediek kibérelték a dobo­gót, a világbajnok Kiss Nor­bert végzett az első helyen, megelőzve klubtársait, Karsai Lászlót és Szél Tibort, km-bt ■■HMfe/ft v\ ja ■ Kastura Zsolt (balra) és Finta Zoltán (jobbra) a győztes Kiss Norbert társaságában , fotó: tudósítónktól

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom