Kelet Magyarország, 2014. január (71. évfolyam, 1-26. szám)

2014-01-16 / 13. szám

2014. JANUÁR 16., CSÜTÖRTÖK KELET Üzenet Muha György hűséges olvasónktól: Kell a barát. A megértő társ, aki hibáinkkal együtt sze- • rét, s ha fojtogat a magány, hoz­zánk tapad, de nyomban újra leválik, mikor újra magányra vágyunk. Mert mindent érez, min­dent tud, ami számunkra fontos. KUN ERZSÉBET Postaládánkból Kovács Sándorné ENCSENCS. A 76 esztendős Ko­vács Sándorné több mint négy évtizede előfizetője lapunk­nak. A Kelet-Magyarország szerkesztősége ajándékcso­maggal köszönte meg az En- csencsen élő, 2 gyermekkel és 4 unokával büszkélkedő nagy­mama olvasói hűségét.- Huszonhárom éve özvegy vagyok, a férjem annak idején az építőiparban dolgozott mű­vezetőként. Én bedolgozó vol­tam Nyíregyházán. Gyakran nosztalgiázom a régi időkről, ebben természetesen a megyei napilap régi fotós összeállítása is segít. Tartalmas és színes újságnak tartom a Keletet, sze­retem a rejtvényeket, az ízvilá­got és az újságírók jegyzeteit, a Kovács Sándorné a szerkesztősé­günkben FOTÓ: PALICZ ISTVÁN falunkról megjelenő írásokat, egyedül a sportélet nem érde­kel. A szomszédaimnak is jár a napilap, így gyakran kiértékel­jük az egyes cikkeket - mesél­te Kovács Sándorné. km-pi Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesztőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Dankó Mihály újságíró fogadja az aktuális problémafelveté­sekkel, információkkal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. <§> Polgárőrök az iskolában A Dr. Jósa István Általános Iskola és Ópályi polgárőr egyesü­lete együttműködésének keretében a polgárőrök közlekedési tanácsokkal látták el a diákokat és az érdeklődő szülőket. Bemutatták a településen végzett munkájukat. A gyerekek kipróbálhatták" a polgárőrség autóját is. fotó: erdélyi Miklós A Szamosszegi Pedagógus Nyugdíjas Klub tagjai fotó: olvasónktól Felidéztük a régi szép időket Örömteli, békés, vidám han- névnapjukat ünneplőket. A gulatban telt a Szamosszegi szívből jövő jókívánságok Pedagógus Nyugdíjas Klub mellett természetesen szó­összejövetele a közelmúlt- ba került a múlt és a jelen is: ban. A viszontlátás megható felidéztük a régi szép időket, pillanatai után köszöntőt- kellemes emlékeinket, mé­táik a születésnapjukat vagy I séltünk családunkról, hét­Olvasóink írják Felér egy távolugró gyakorlattal! Bár a fehér karácsony elma­radt, az idén lesz havazás! Mielőtt leesik az első hó, szeretném felhívni a figyel­met néhány „utasbosszantó” jelenségre Nyíregyházán. A bíróság előtt lévő buszmegál­lóhely kb. 3 méter hosszúság­ban be van horpadva, jó len­ne, ha betemetnék aszfalttal, mert így is balesetveszélyes, hát még, ha észrevétlenné teszi majd a hótakaró! Ha esős, latyakos időben az uta­sok lelépnek az autóbuszról, szinte garantált a bokaficam, lábsérülés! Egyébként olyan megállóhelyeknél, ahol magas a járdaperem (például Kelet Áruház, Egyház utca), jó lenne, ha a buszvezetők közelebb állnának a szegély­hez, mert a mozgáskorláto­zottak és idősek számára a fel- és leszállás néha kész távolugró gyakorlat! SZABÓ LAJOS, NYÍREGYHÁZA Nem az álmaink hagynak cserben... Január 1-jén új év kezdődött. Különös fontosságot tulajdo­nítunk ennek a dátumnak, és valahogy többet várunk el tőle, mint egy szokásos naptól. Sokan tettek fogadal­makat úgy érezve, valaminek másként kell majd lennie, valaminek meg kell majd változnia. Valakitől, valami­től várjuk, hogy „megadja” nekünk a „csodát”, de nem igazán tudunk, és sajnos, sokszor nem igazán akarunk tenni azért, hogy meg is valósuljanak a fogadalmaink. A tevőleges hozzájárulás a hiányzó tényező, vagy az, hogy nem a megfelelő dolgot tesszük, és csak találgatunk, hogy mi lenne a helyes lépés az adott cél elérése érdeké­ben. L. Ron Hubbard ame­rikai filozófus azt írta: „Az embert nem az álmai hagyják cserben, hanem az álmok megvalósításához szükséges ismeretek hiánya.” Hubbard megadta ezeket az ismere­teket, és egy teljes rendszert is kidolgozott hozzá. Egy egységes technológiát adott át az emberiségnek arra, hogy hogyan kell a céljainkat elérni, álmainkat megva­lósítani, a fogadalmainkat betartani és folyamatosan haladni valami jobb irányába az élet minden területén. Ha nem akarjuk hagyni azt, hogy az új év ismét a be nem tartott fogadalmakról, vagy a megvalósulatlan tervekről szóljon, olvassunk, nézzünk utána e „receptnek”! ASCHENBRENNER MÁRIA Nem tereltek, nem informáltak Debrecen felé autóztam nem­rég Nyíregyházáról. A várost elhagyva, egy parkolóban 5-6 sárga mellényes ellenőrt vettem észre. Közelebb érve láttam, hogy autóikon a Ka­tasztrófavédelmi Felügyelőség felirat olvasható. A nemrég leégett csárdánál már hosszú kocsisor állt. Hiába kérdezget­köznapjainkról. A mielőbbi viszontlátás reményében búcsúztunk el egymástól a pedagógus nyugdíjas klub­találkozó végén. PUSKÁS LÁSZLÓNÉ NYUGDÍJAS PEDAGÓGUS, SZAMOSSZEG tem a többi autóst, senki nem tudott semmit a várakoz(tat)- ás okáról. Egy óra veszteglés után visszafordultunk, és a parkolóban lévő katasztró­favédelmisektől kérdeztük, miért áll a sor, mire közölték: halálos baleset történt Újfe- hértónál. Kérdésünkre, akkor ők miért nem állnak ki az útra, hogy még időben el- vagy visszatereljék a forgalmat, azt válaszolták: ez a rendőrség dolga. Amikor azt kértem, hogy a náluk lévő szolgálati URH készüléken kérdezzék meg, melyik úton kerüljünk, azt mondták, ők nem informá­ciós pult, jövedéki ellenőrzés­re lettek kiküldve. KISS GYULA, NYÍREGYHÁZA Lakóhelyem: ön is lehet szerkesztő! Tisztelt Olvasóink! Bizonyára sokan ismerik ás böngészik lapunk internetes portálját, a Szabolcs Online-t (www.szon.hu) is. Megyei hírportálként fontosnak tartjuk, hogy településeinkről minél több információ jusson el az ott élő emberekhez, ezért indultak el a „lakóhelyem" aloldalak, melyeken az olvasók megtalálhatják a saját településükről szóló híreket. A Szabolcs Online-on jelenleg 21 telepü­lés aloldala szerepel. Ezek a felületek interaktívak: azaz bárki feltölthet rá képeket, cikkeket, információkat, ame­lyeket meg akar osztani lakóhelye kö­zösségével, illetve kereshetik az olda­lak „felelőseit”, akiknek elérhetőségeit feltüntetjük az oldalakon. <§> Hűség: a kávéház kulturális krónikája Küllemében és tartalmában is színes lett a Váci Mihály Irodalmi Kávéház Hűség című időszaki kiadványa, amely a kortárs írók, költők mű­vei mellett hűen beszámol a Borbányai Baráti Kör és a kávéház kulturális prog­ramjairól, a társklubokkal közös történésekről sőt, még recepteket is közöl. Képünkön Farkas Georgina főszerkesztő, kezében a szerkesztőségünk­nek ajándékozott tiszteletpél­dánnyal. FOTÓ: SIPEKI PÉTER Viharos döbbenet: nincs kinek megmutatnom az esőt! „A szél egyre vadabbul fújt, egyre dühösebb volt. Éreztem, haragszik” ILLUSZTRÁCIÓ: INTERNET A függöny felgördült, és megkezdődött az előa­dás, az égi színjáték. NYÍREGYHÁZA. Nyári ruhában, mezítláb álltam az útszéli ho­mokban. Az aszfalt okádta ma­gából a forróságot, amibe az autók mély vályút vágtak. Már hetek óta fülledt napok követ­ték egymást, de most éreztem, amint a szél meglebbenti a szoknyámat. Szembe fordul­tam vele, hagytam, hogy az arcomba csapjon. Vihar előtti szél volt. Ott hordozta ma­gával az eső illatát. Lábamat belefúrtam a homokba, és vár­tam. A szél egyre vadabbul fújt, egyre dühösebb volt. Éreztem, haragszik. És már dörrent is egyet az ég. Még messziről, mintha a szomszéd falu felett csapott volna össze az égi had­sereg, de alig telt el pár perc, már zendült is újra. És elkez­dődött! A függöny felgördült, és megkezdődött az előadás, az égi színjáték. Először csak egy-két óriási esőcsepp poty- tyant a földre. Néztem a poros útszélt, amint nagy mélyedé­seket hagy maga után minden csepp. Az eső illata ott gomoly- gott az orromban, a szivem he­vesen lüktetett. Minden ízem­ben kívántam. Őrült futásba kezdtem A ruhám az izzadságtól rám ta­padt, a bőröm ragacsos. Érezni akartam, amint az eső lemos­sa rólam a fülledt nyár szeny- nyét. Újabb dörrenés, és már ott is volt... A karomra csöp­pent először. Megnyaltam. Sós volt. Ekkor egyre hevesebben kezdett esni. Csak kicsit várt, majd vadul zuhogni kezdett. Csörgött végig a bőrömön, a Én „mind­össze" ezt tudom adni: az élet szen­vedélyét! VASKÓ ILONA karomon, a hátamon, a mell­kasomon. Éreztem, mint mossa le rólam a nyár minden mocskát. Az arcomat belefordítottam az esőbe, és széttártam a karja­imat. Kívántam mindenhogy. És csak dörgött, és dúlt a vi­har körülöttem. A fák lombjait ugyanúgy tépte a szél, mint ahogyan az ázott hajamat próbálta. A fákkal jobban bírt, mint az én csuromvizes fri­zurámmal. Ott álltam ázottan, szaladni és nevetni vágytam egyszer­re. Boldog voltam, olyan mér­hetetlenül szenvedélyesen boldog, hogy őrült futásba kezdtem. Magam sem tudtam, merre, csak menni vágytam, megmutatni a világnak az ere­dendő boldogságot. Az élet adta gyönyörök apró csillá­mait. Világgá kiáltani: „Nézd, ilyen az eső! Gyere velem! Fuss, érezd te is, amint lüktet benned az örök fiatalság!” Ború váltotta a derűt De mint életem oly sok pil­lanatában, most is egyedül voltam. Megértettem akkor, ott: mások boldogsága soha nem rajtam fog múlni, nem tudom megmutatni, milyen szeretni, táncolni az esőben, hiszen aki még táncolni sem tud, annak mit mutathatok? Egyszerre éreztem magam kevésnek és soknak. Egyszer­re voltam fullasztóan lüktető és mérhetetlenül magányos. Nem tudom megtanítani sen­kinek az eső utáni rajongá­somat. Egyedül maradtam a szenvedélyemben. Amilyen elementáris erővel tört rám az eufória, olyan mélyre taszított a felismerés, hogy nincs kinek megmutatnom az esőt. Hogy soha, senkinek nem fogom tudni elmagyarázni a vihar és a szenvedély erejét. Dühös mennydörgés volt bennem, és ami kint zajlott, tükre volt a belső vívódásomnak. Először csak egyetlen könnyet ejtet­tem, majd heves zokogásba kezdtem. Az arcomat az égnek fordítva hullajtottam a köny- nyeim, az eső jótékony palást­ja mögé rejtve, hogy a világ meg ne láthassa mérhetetlen szomorúságomat. Mint amilyen hirtelen jön egy nyári zápor, olyan hirte­len csendesedett el bennem is a kétségbeesés^ Nem dolgom megváltani a világot, nem dol­gom megmutatni az emberek­nek az esőt és a szelet. Nem dolgom, mert nem is tudom. Ha valaki nem ezzel az életi­genléssel született a világra, annak sorsa az lehet, amire ké­pessége van. Nekem képessé­gem van a természet szerete- tére. Együtt tudok vele élni és lüktetni. Én „csak” ezt tudom adni: az élet szenvedélyét! VASKÓ ILONA, NYÍREGYHÁZA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom