Kelet Magyarország, 2013. december (70. évfolyam, 281-304. szám)

2013-12-02 / 281. szám

2013. DECEMBER 2.. HÉTFŐ KELET Interjú: Fülöp Gergellyel, az EU grúziai megfigyelő missziójának volt sajtótisztjével A tűzszünetben sincs tetlenkedes Beszélgető partner Nyéki Zsolt Tűzszünetre vigyázó uniós egység sajtótisztjeként dolgo­zott Grúziában Fülöp Gergely, akit a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivőjeként ismerhet­tek meg olvasóink. Nemrég számos élménnyel és sok ta­pasztalattal tért vissza, és a mai nappal állt újra szolgálat­ba munkahelyén. Hogyan, s mikor került ki Grúzia nem épp nyugodt vidékére? FÜLÖP GERGELY: Főkapitány úr jóváhagyásával pályáztam meg ezt a kiküldetést, majd a többlépcsős kiválasztási folyamat végén, brüsszeli jó­váhagyást követően kezdtem meg a szolgálatot az Európai Unió megfigyelő missziójá­nál: 2011. szeptember 26-án utaztam, 27-én már munkába is álltam, és két évig dolgoz­tam kint. Miért van szükség nemzetközi erőkre Grúziában? FÜLÖP GERGELY: Grúzia két területe, Dél-Oszétia és Abházia addig is fegyveres konfliktusokkal járó függet­lenségi törekvése 2008-ban háborúvá fajult; Grúzia ekkor próbálta meg ismét ellenőrzé­se alá vonni az előbbit, ám az ott állomásozó orosz béke- fenntartók ezt támadásként, valamint az általuk később függetlennek ítélt szakadár területek elleni agresszióként értékelték. A Grúzia és Orosz­ország között 2008 nyarán kirobbanó 5 napos háborút az Európai Unió által tető alá hozott tűzszünet zárta le. Ezt felügyeli azóta is az uniós misszió, de a két határvonalon tovább is tapintható a feszültség, grúz rendőrök, orosz határőrök és a szakadár hatóságok fegy­veres erői néznek egymással farkasszemet. Nyugtasson meg minket, hogy nem fenyeget újabb háború. FÜLÖP GERGELY: A misszió elsődleges feladata az volt, * hogy ellenőrizze a békeszer­ződés betartását, és előzze meg egy újabb konfliktus kirobbanását. A misszió ered­ményesen teljesíti küldetését, mert 2008 óta nem újult ki a háború, sikerült megőrizni a tűzszünetet. Az EU-s szerep- vállalás szükségessége azon kevés dolgok egyike, amiben egyetértenek a grúzok, az oro­szok, és a szakadár területek hatóságai is. Miből állt az Ön munkája? FÜLÖP GERGELY: A megfigyelő kontingens központjában dol­goztam, a sajtótiszti feladato­kat láttam el, a miászió kom­munikációját szerveztem. A munkaidő (alkalmazkodva a grúz szokásokhoz) 9 órakor kezdődött és este fél 6-ig tar­tott, de az én munkám kicsit eltért ettől, fél 8-ra mentem az irodámba, s eleinte átlag­ban napi 12 órát dolgoztam. A napi rutinhoz tartozott a sajtófigyelés: a grúz kollégá­imtól kaptam reggelente egy kb. 10 oldalas szemlét, amely­ből én állítottam össze egy angol nyelvű prezentációt a reggeli értekezletre. Emellett én feleltem többek között a misszió weblapjáért is, a napi kommunikációért és a közös­ségi portálos megjelenésért. Utóbbira különösen büszke voltam, szinte sajnáltam átad­ni másnak. Milyen közösség várta, kik vol­tak a munkatársai? FÜLÖP GERGELY: Elvileg négy emberből állt fel a csapatunk, a Press and Public Informa­tion Office, rajtam kívül volt benne két grúz hölgy, három hónap elteltével egy angol férfi érkezett, aki korábban brit miniszterelnöki szóvivő­ként is dolgozott. Másfél év után ismét egyedüli nemzet­közi munkatársként vittem a sajtórészleget pár hónapig, végül egy belga nő csatlako­zott hozzánk. Mit lehet tudni a járőregysé­gekről? Ezek akár harcba is bocsátkozhatnak? FÜLÖP GERGELY: Ez egy fegyver­telen misszió, amelyet az EU mintegy kétszáz megfigye­lővel biztosít. Épp a fegyver- telenség a lényege, hisz elég nagy a feszültség ezeken a területeken, ha megjelenne még egy felfegyverzett egy­ség, rontana a helyzeten. A misszió feladata a megfigyelé­sen kívül a jelentéstétel volt, Brüsszelben az uniós vezetés a mi jelentéseink alapján alakította a dél-kaukázusi politikáját. Az EU igyekszik az USA-val és valameny- nyi érintett féllel közösen elsimítani ezt a konfliktust, de a felek álláspontja nehezen közeledik egymáshoz. Időn­ként én is részt vettem járőr szolgálatban, a határzónába csak páncélozott járművekkel hajthattunk be, s ott kellett lenni mindenkinél a golyóálló mellénynek és sisaknak, hogy szükség esetén felvegyük. Milyen volt a viszony a lakosság­gal? Sok múlhatott ezen. FÜLÖP GERGELY: Ha nehezen is, de a helyiek átjárhattak a határvonalon, így tőlük is kértünk és kaptunk infor­mációkat. Időnként határ­találkozókat is szerveztünk a konfliktusban érintett felekkel, javaslatokkal élve az emberek életkörülményeinek javítására. Sokszor vettek őrizetbe olyan embereket, akik átjártak rokont látogatni, temetőt gondozni, gyümöl­csöt szed - mi pedig közben­jártunk a mielőbbi szabadon bocsátásuk érdekében. Ez a vidék évszázadokon át egy terület volt, ahová most mesterséges határt húztak. Családokat, telkeket vágtak ketté, amit a helyieknek na­gyon nehéz feldolgozni. Mintha Wass Albertet olvasna az ember... FÜLÖP GERGELY: Igen, vala­hogy így van, csak itt 4-5 éve történtek az események, ezért elevenebb a seb. Került éles helyzetbe a két év alatt? FÜLÖP GERGELY: Abban a sze­rencsés helyzetben voltunk, hogy az összes, konfliktusban érintett fél elismerte a misszió létjogosultságát és szükséges­ségét, ezért mi nem voltunk célpont. A misszió öt éve alatt egyetlen egyszer érte támadás a kontingenst, akkor sajnos egy halálos áldozatot is köve­telt, máig sem tudni teljesen az okát. A terület ugyanakkor veszélyes volt, mert a háború alatt elaknásították, fel nem robbant gránátok, bombák miatt nem volt tanácsos le­térni a kijelölt útvonalról, de előfordult, hogy a mi járőrte­rületünkön is aknára futott egy civil teherautó. Ki gondoskodott az Önök védel­méről? FÜLÖP GERELY; Ez a misz- sziós kontingenst meghívó ország feladata, esetünkben ezt Grúzia látta el. Persze a missziónak is meg vannak a saját biztonsági tisztjei, ők a biztonsági rendszabályok kidolgozásáért és betartásáért feleltek. Bárhová mentünk, előre be kellett jelentkezni, a központban mindig tudták, mikor merre járunk. Voltak egyéb veszélyek is: például sok a mérges kígyó vagy gyakoriak a földrengések, de ezekre felkészítettek minket. Grúziában a legnagyobb ve­szélyt a közlekedés jelentette. A helyiek közlekedési morálja elképesztő: nem nagyon tisztelnek semmit és senkit - fel is lélegeztem, amikor hazaértem... Mit csinált szabadidejében? Hová tudott menni ott? FÜLÖP GERGELY: A biztonsá­gi előírások betartásával a két határzónát leszámítva szabadidőben bárhová me­hettünk. Hétvégeken, össze­gyűjtött szabadnapjaimon, ha éppen nem tudtam hazajön­ni, éltem is a lehetőséggel: Grúzia természeti földrajza csodálatos, a Kaukázus gyönyörű. Az egyik kedvenc helyem egy 2400 méter magasan fekvő kolostor volt, amely mellett ott magasodtak az 5000 méteres hegycsúcsok az örök hótakaróval. Ebben az országban meg lehet tenni, hogy valaki síel egy jót, aztán néhány órás autóúttal a Feke­te-tengerben fürdik. Maguk a falvak, amelyekben'elképzel- hetetlen szegénység ural­kodik, festői környezetben pompáznak. A szegénység ellenére az emberek roppant kedvesek, azt mondják: a vendég Isten ajándéka, és úgy is fogadják őket. Magam is jártam olyan kis faluban, ahol az embereknek szinte semmijük sem volt, mégis beszaladtak a házba, és egy tál almát hoztak ki nekünk, pedig tudtuk, hogy nekik is alig van mit enniük. Tudták, honnan érkezett, hol van Magyarország? Elhangzott Puskás neve? FÜLÖP GERGELY: A misszióban dolgozó kollégák természete­sen tudtak Magyarországról, a helyi lakosság azonban nem minden esetben - de aki tudott rólunk, az Puskást is emlegette, sőt! Egyszer egy taxis arról is felvilágosított, hogy Nyilasi hányas számú mezben játszott. Tbilisziben pedig amikor egyszer a bolha­piacon hangosan számolgat­tam az árat forintban, az árus felkiáltott: „Magyar? Akkor feléért odaadom!” Ő még a szovjet hadsereg kötelékében járt Magyarországon. Sok időt fordított arra, hogy megismerje az országot - emlé­kezetes képek, jelenetek? FÜLÖP GERGELY: Sok ilyen van. Az egyik Sztálin szülővárosa, Gori, ahol múzeum őrzi a diktátor emlékét. Sokak szá­mára Sztálin ma is egy pozitív hős ott, egyrészt mert ő a legismertebb grúz, másrészt * nem zsarnokként tekintenek rá, aki milliókat ölt meg, hanem aki megvédte a világot a fasizmustól. Több vidéki településen idén visszaállítot­ták a mellszobrát, arcképével és egyéb relikviáival pedig úton-útfélen találkozni. Volt olyan pillanat a két év alatt, amikor úgy érezte: nem kellet volna elvállalni ezt a küldetést? fülöp Gergely: Egy kihívások­kal és honvággyal teli időszak volt, hiányzott a család, de ez­zel meg kellett birkózni. Egy pillanatra sem bántam meg, hogy kimentem, unalmas pedig egy percig sem volt. A nemzetközi tapasztalat, rutin már adott - van-e újabb terv? FÜLÖP GERGELY: Ezen a kikül­detésen a szakterületemhez kötődve szereztem fontos tapasztalatokat, amelyeket az itthoni munkám során hasznosíthatok. Nem kizárt, hogy a jövőben egyszer'a világ valamely más pontján bővítem ismereteimet: nyeki@inform.hu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom