Kelet Magyarország, 2013. december (70. évfolyam, 281-304. szám)

2013-12-24 / 300. szám

2013. DECEMBER 24., KEDD mer Mosolyok és örömkönnyek 8 I I LUI -iU 1 Ti#* 4 | ,, / \í V •■äf* w ?ü- T-i ■mxmtiS. . 'V '>< Segítünk Olvasóink ajándékai láttán a lányok felde­rültek, a szüleik megha­tódtak. KÁLMÁNHÁZA, PETŐFITANYA. Jó érzés volt vasárnap a Ke- let-Magyarország szerkesztő­sége és az Inform Média Kft. Jézuskájának nagykövete lenni Petőfitanyán, a Reszler családnál. Ezt annak köszön­hettem, fotóriporter kollé­gámmal együtt, hogy önzet­len és segítőkész olvasóink, illetve vállalkozók jóvoltából közösen örökre felejthetet­lenné varázsolhattuk a család idei karácsonyát. A megye minden részéből Felhívásunk után ugyanis szinte a megye minden ré­széből érkeztek adományok, telefonhívások, hogy szép le­gyen a sok betegséggel küzdő családtagok ünnepe. Érkezett például csomag Nagyszeke­resről, ajánlottak fel pénzbeli segítséget Ibrányból, Nagye- csedről, Nyíregyházáról, to­vábbá rengeteg tartós élelmi­szert, játékot, ruhát hoztak be személyesen olvasóink, akik­nek ezúton is hadd mondjunk köszönetét jószívűségükért. »ÍC> A szétnyitott asztalon sem fértek el az önzetlen olvasók és vállalkozók ajándékai FOTÓK: SIPEKI PÉTER A „köszönjük" szó kevés annak a kifejezésére, amit most érzünk. RESZLER JÁNOSNÉ Délelőtt érkeztünk meg a családhoz, s arra kértük a szü­lőket és a gyermekeket, hogy amíg kipakoljuk a meglepe­téseket az étkezőben, addig legyenek bent a szobában. Bár karácsonyfa természetesen még nem állhatott a lakásban, de az adventi koszorún már mind a négy gyertya égett, amikor csengettyűszóval je­leztük, hogy be lehet jönni, mert megérkezett a Jézuska. Kicsik és nagyok a várako­zás izgalmával léptek be az ét­kezőbe. Szavakkal nem lehet leírni, hogy mennyire megle­Az adományozók Többen név nélkül adakoztak, de akik elárulták személyüket, azoknak tiszteletünk és hálánk jeléül közreadjuk a névsorát: Mester Miklós, a Vámosi család, Kostyát Anna és Zsuzsanna, Kiss Andrásné, Rácz Erzsébet, Koza Szabina (Nagyszekeres), Módis Károly (Nyírszőlős), Rácz András (Nyíregyháza), Kovács Mártonná (Tornyospálca), Zakor Nikolett (Nyíregyháza), Nádasi Andrásné (Nyír­egyháza), Oroszné Demeter Margit, Nyíregyháza önkormányzata. Ultrahangos sópárásító: a Seerose Szauna és Tótechnika Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. adománya, Nyíregyháza, László utca 9. RosSalina sós-levegő készülék: a Vitalitás Egészségtár ajándéka, Nyíregyháza, Dózsa Gy. út 07. Sóbarlang-utalvány: dr. Szim Katalin felajánlása, dr. Vincent Sóbarlang, Nyír­egyháza, Dózsa Gy. út 56. Tablet: Szilágyi János ajándéka, Kine-Szil Kft. Nyíregyháza, Inczédy sor 17. Barbie kocsival: Papp Jenő felajánlása, Kicsi Póny játékbolt Nyíregyháza, Pazonyi út, Nyírfa tér. pődtek, amikor meglátták: a szétnyitott asztalon alig fért el a rengeteg ajándék, az asz­tal mellett további zsákok is, várták, hogy felfedezzék majd tartalmukat a háziak. Örökre hálásak Sorba vettük az ajándékokat: először azokat, amelyek az asztmás gyermekek gyógyu­lását segítik, majd szó volt a tartós élelmiszerekről, az édességekről, a ruhaneműk­ről, s természetesen egy kis erszényben átadtuk az édes­anyának a felajánlott forinto­kat is. A középiskolás Mária örült a tévének, amit aztán hama­rosan be is szereltünk a rossz készülék helyére, az 5 éves Kitti pedig a rajzkészletet és kifestőt rejtő ajándéktáskák tartalmával ismerkedett meg. Utoljára hagytunk két sze­mélyes ajándékot, de hogy ne legyenek azonnal felismerhe­tők, be is csomagoltuk azokat.1 A két leány nagy izgalommal tépte fel a csomagolópapírt, s örömük határtalan volt: Kitti autós babát kapott, Mária pe­dig egy tablettet.- Mindenkinek köszönjük ezt a rengeteg szép ajándé­kot, azonban úgy érzem, a „köszönjük” szó kevés annak a kifejezésére, amit mi most érzünk - mondta az édesanya a könnyeit törölgetve. - A szerkesztőség munkatársai, az olvasók és a vállalkozók olyat tettek, amiért örökre há­lásak leszünk, aranyvasárnap bearanyozták a karácsonyi ünnepünket. Nagyon jó érzés, hogy vannak segítőkész em­berek, akik a lehetőségeikhez képest igyekszenek hozzájá­rulni egy számukra teljesen idegen család karácsonyi ün­nepéhez. Köszönjük, nagyon szépen köszönjük... km-mml Széppé varázsolt ünnep kulcsolt kézzel kérünk,/ Hogy adjál sok örömöt,/ Nagyon jó egészséget/ Mindazon embe­reknek,/ Akik e szép ünne­pen/ Mirajtunk segítettek./ Adjál áldást mindnyájuknak,/ Azért, hogy széppé varázsol­ták/ Az egész családnak ezt/ A szép karácsonyi ünnepet.” Házigazdánk, Reszler János verses formába szedte gon­dolatait, s a meghatottságtól el-elcsukló hangon olvasta fel:-„Drága jó Istenem,/ Te, aki a szeretet/ Megtestesítője vagy,/ Szereteteddel elárasz­tod/ az emberiséget./ Össze­Ü r t U is I in * U • 1 n- jTj-. \ /A *»iv,. m a if ' i •W 4 » l \ i A.* * Ki m Kitti és „Hello Kitty”, ugyanis így Mária és Kitti nagy izgalommal bontotta ki a névre szóló csomagot, ami nevezte el az új babát a kislány ruhaneműt tartalmazott Máriát meglepte, de boldoggá is tette a tablet Megkérdeztük: Ön szokott karácsonykor jótékonykodni? KOCSIS KRISZTINA: Ha futja rá, akkor adakozom. HÁDA TIBOR: Minden évben támogatom az állatmenhelyt. SZIKORA DÓRA: Sutit sütöttem a karácsonyi büfébe. GAÁL SÁNDOR: Rá­szoruló diáktársainkat támogatjuk. CSOMA ALEXANDRA: Csak nagyon ritkán jótékonykodom. OROSZ ADRIENN: Csak felmutatnak egy papírlapot...- Ha futja rá, akkor igen - vá­laszolta a nyíregyházi Kocsis Krisztina, s hozzátette: leg­utóbb egy beteg kisgyermek külföldi gyógykezelésére adakozott. A petneházi Háda Tibor nem csak az emberekre gondol karácsony közeledté­vel. - Minden évben támoga­tom az állatmenhelyt. Egy­részt, mert nekem is van két csivavám, és nincs is annál jobb, mint amikor esténként hazaérek és megsimogatha­tom őket, másrészt, mert ők is ugyanúgy megérdemlik a segítséget, mint mi. Gaál Sán­dor és barátnője, Szikora Dóra a nyíregyházi Kossuth-gimná- ziumban tanulnak, ahol min­den évben karácsonyi vásárt és a büfét rendeznek, aminek a bevételét az iskolában tanu­ló hátrányos helyzetű diákok támogatására fordítják. - Csak nagyon ritkán adakozom, mert azt tapasztaltam, hogy az adományok gyakran nem oda kerülnek, ahová kérik őket - felelte a rakamazi Cso­rna Alexandra. Orosz Adrienn is hasonlóképpen gondolkodik. - Karácsony táján megsza­porodnak az adománygyűjtő civil szervezetek az utcákon, akik egy papírlapot felmutat­va kérnek pénzt beteg gye­rekeknek vagy öregeknek. Nem szoktam nekik adni, mert sosem tudom, ki mond igazat - vélte a rakamazi lány. KM-CSA Vendégkommentár Bölcskei Gusztáv Az igazi „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. (...) Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz... Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége a Dávid trónján és országában.” (Ézs 9,1.5.6.) „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát” - mondja a próféta. Milyen az, amikor az ember sötétségben jár? Milyen az, amikor egy nép sötétségben jár? A sötétség bizonytalanságot szül. Nem tudjuk pontosan, hol vagyunk. Nem tudjuk, mi vár ránk a következő lépésnél. Nem tud­juk, ki az, aki szembejön velünk, akinek halljuk a lépteit, de bizonytalanok vagyunk, vajon barát vagy ellenség... Azt szokták mondani ránk, hogy a mi népünk különösen is söté­ten látó nép. Sötéten látjuk a holnapunkat, a jövőnket. De különbség van aközött, ha valakik sötéten látók, vagy - és ez nem szójáték - a sötétben látók. Mert Isten azt akarja, hogy mi sötéten látó emberekből a sötétben látó • emberekké legyünk! Ezért van a karácsony. Hiszen ott, azon a sötét éjszakán, amikor megjelenik a csillag, amikor hangzik a betlehemi mezők felett a gyönyörűséges, angyali ének, akkor ott, a sötétben odatalálnak, odabotorkálnak ezek az emberek, és valamit látnak. Valamit elkezdenek látni ebben a sötétben, és ez egészen más. „A nép, amely sötétség­ben jár, nagy világosságot lát.” Micsoda ígéret ez! Mert ebben a próféciában egyértelműen benne van, ami karácsonykor is egyértelműen vüágossá válik, hogy van, amire Isten azt mondja: ennek legyen vége, és van, amire azt mondja: ennek ne legyen vége! Minek legyen vége? Legyen vége a sötétben járásnak, és legyen vége a sötéten látásnak! Mert a sötéten látó ember, még akkor is, ha körülveszi a legnagyobb, a legkápráztatóbb világosság, akkor sem tud megszabadulni attól, hogy azt keresse, azt találja meg, ami a másik embert megnyomorít­ja, megalázza. Isten karácsonyi üzenete tiltakozás minden, az embert bizonytalanná tévő, megnyomorító, megalázó helyzet ellen, és azzal szemben. Minden dübörögve me­netelő csizma, és véráztatta köpönyeg égjen el, és legyen a tűz martalékává. Mert azzal nem megyünk előre, azzal nem tudunk világosságot, örömet, békességet teremteni és hinteni. S milyen sokszor panaszoljuk fel, hol halkabban, hol hangosabban: békesség... hát hol van az? Hiába éneklik az angyalok a betlehemi mezők felett. Csak arról az egy dolog­ról nem szabad elfelejtkezni karácsonykor sem, de máskor sem, hogy az angyalok nem csak ezt éneklik. Az angyalok úgy kezdik az éneküket: Dicsőség a magasságban Istennek... s aztán jön a folytatás: és a Földön békesség. Nem lehet úgy békességet akarni, kicsikarni, parancsolni, elrendelni, berik- kelyezni, hogy ne adnánk Istennek dicsőséget. Mert amíg ezt nem tesszük, addig hiába keressük, addig nem találjuk meg azt a várva várt, vágyva vágyott békességet. Addig maradunk sötéten látók, békédének. De, és a próféta ebben látja a saját, sötétben látó re­ménységét, igazságát: Egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, és az uralom az ő vállán lesz. Az ő vállán lesz az uralom! Mert vagy az övén van, és akkor dicsőséget tudunk adni Istennek, és akkor békességre találunk, és békességet tudunk szétosztani, akkor érezzük Isten ránk sugárzó mosolyát, és mi magunk is tudunk, legalább egy karácsonyi mosolyt egymásnak ajándékozni. Vagy ha azt gondoljuk, és azt akarjuk, hogy más vállán legyen az uralom, a miénken, a tudásunkén, a hatalmunkén, a saját megrögzött, makacs elképzeléseinkén, addig nem tudunk Istennek dicsőséget adni, addig inkább bízunk a dübörög­ve menetelő csizmákban, amelyek lehet, hogy manapság már, a modern technika világában nem is dübörögnek annyira, néha csak lopakodnak, addig mi is megadjuk ma­gunkat annak a belefásult, elkedvetlenedett és másokat is elkedvetlenítő hatalomnak, amelyik csak sötéten tud látni, és nem vesszük észre a gyermek ránk sugárzó mosolyát. Aki a sötétben látni tud, az tud vezetni másokat. Az tudja észrevenni, ki az, aki eltévedt, aki elfáradt, aki fázik, aki éhes, aki otthontalan, az tudja észrevenni a sötétben félő, kuporgó, reményt vesztett embertársát. A próféta úgy szól a sajátjaihoz, mint aki nem akarja magát kivonni a közös nyomorúságból, és aki bele akarja vonni az övéit ebbe a közös csodálatos reménységbe. Ez a kettő az, amivel karácsonykor Isten ránk sugárzó, ránk mosolygó tekintete most is meg tud ajándékozni, meg tud erősíteni, fel tud egyenesíteni, és azt mondja: én látlak titeket, akik a sötét­ben vagytok, akik bujkáltok, előlem, egymás elől. Gyertek ki, mert itt van a világosság, az igazi világosság, Aki eljött erre a világra, és Akinek fényében, Akinek közelében jó lenni és jó maradni! Szerzőnk református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke Legyen vége a sötétben járásnak, és legyen vége a sötéten látásnak!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom