Kelet-Magyarország, 2013. november (73. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-29 / 278. szám

702530 2013. NOVEMBER 29., PÉNTEK KELET Interjú: Székhelyi Edith Megyei Prima Díjas festőművésszel Lételeme a festészet, a rajzolás Rákóczi koráról vetélkedtek nyíregyháza. Vetélkedőt ren­dezett a múlt szombaton a Rákóczi Szövetség Nyíregy­házi Szervezete az Evangéli­kus Kossuth Lajos Gimnázi­um dísztermében a szövetség nyíregyházi és beregszászi ifjúsági szervezetei számára. A vetélkedőn az Evangéli­kus Kossuth Lajos Gimnázi­um és a Szent Imre Katolikus Gimnázium két-két csapata vett részt, míg Beregszászt az ottani Bethlen Gábor Gimná­zium három diákja képvisel­te. A rendezvény előtt Dal- may Árpád, a nyíregyházi szervezet elnöke elmondta: ez a szabadságharc kezdete 310. évfordulójának szen­telt megemlékezéseik utolsó rendezvénye. A vetélkedőn a beregszásziak győztek, a má­sodik helyen a Kossuth'Gim­názium, a harmadikon pedig a Szent Imre Gimnázium csa­pata végzett. KM A legszebb városok között FEHÉRGYARMAT, NYÍRBÁTOR. Szavazós játékot hirdetett meg pár hónapja a „magyar- regio” országos információs portál. A napokban hirdet­ték ki a „Magyarország leg­szebb városa és falva 2013” és „Magyarország polgár- mestere 2013” szavazós ver­senyének a végeredményét. A legszebb városokra és fal­vakra június l-jétől október 3l-éig lehetett szavazni, s a városok között két megyénk­ben települést is találunk: Fehérgyarmat a 4. lett (10.456 szavazat), Nyírbá­tor pedig a 8. helyen végzett (8.912 szavazat). Ha esetleg különböző okok miatt nem fog­hatott ecsetet, már hiányérzete támadt. NYÍREGYHÁZA. Szabolcsi Tárlat művészeti díja (1986), Zemp­léni Tárlat művészeti díja (1991), Hatvani Tájkép Bien- nálé, ezüst diploma (1992), VII. Szegedi Táblakép Festé­szeti Biennálé díja (1997), Me­gyei Príma Díj (2013). Hosszan lehetne sorolni Székhelyi Edith festőművész díjait, el­ismeréseit, azonban minden bizonnyal a Príma-díj áll hoz­zá a legközelebb, hiszen ezt a megyei elismerést a Magyar Képzőművészet kategóriában a napokban vehette át a VOSZ által rendezett ünnepségen. A rengeteg elismerése között hol foglal helyet a Prima-díj? SZÉKHELYI EDITH: Úgy érzem, az eddigi munkásságom, az elmúlt harminc év összegzé­seként kaptam ezt a díjat, s ezért mindenképpen fontos a számomra. Ugyanakkor minden olyan elismerés sokat jelent nekem, amelyet szülő­helyem, lakóhelyem polgárai­tól kapok, mivel ez különösen jóleső érzés. Erősen lokálpat­rióta vagyok, ideköt minden szín, minden illat. A díj azt is jelzi továbbá, hogy itt a számadás ideje, de remélem, még nem a végső számadásé, hiszen vannak még céljaim, terveim. Emlékszik még arra a pillanatra, amikor eldöntötte, hogy a rajz­tanári pályát választja, illetve a képzőművészet lesz a meghatá­rozó az életében? székhelyi Edith: Általános iskolásként sokat rajzoltam, Krokovay Gizella és Garancsi Borbála tanárnők irányítottak Berecz Andráshoz, első mes­teremhez. Az évek múlásával egyre jobban éreztem, hogy a tanítás számomra öröm­teli hivatás lesz. A másik meghatározó élmény akkor ért, amikor Budapesten a képzőművészeti egyetemen azt mondta Kokas Ignác, hogy tehetségesnek tart. Akkor éreztem olyan örö­met és lelkesültséget, amely elindított ezen az úton. A festészet lételememmé vált, beépült a mindennapjaimba, s ha esetleg különböző okok miatt nem fogtam ecsetet, már hiányérzetem volt. Tanított általános iskolában, a tanárképző főiskolán, nap­jainkban pedig a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola művésztanára. Melyik korosz­tály tanításakor érezte magát a legjobban? SZÉKHELYI EDITH: A középisko­lás korosztály áll a legköze­lebb hozzám, nagyon szere­tek foglalkozni a 14-19 éves diákokkal. Előtte a tanárkép­ző főiskolán tíz évig tanítot­tam, de az tulajdonképpen számomra is a tanulás folya­mata volt, ott tanultam meg igazából tanítani. Fiatalon, 25 évesen tartottam előadá­sokat, adtam át ismereteket. Mire a középiskolába kerül- ' tem, már tudtam, mi az az érték, amit képviselnem kell. Érettebb, idősebb, tapasztal­tabb lettem, de a fiatalkori lelkesedést nem vesztettem el. A művészetis növendé­kekben van fogadókészség és nyitottság, romlatlanok, így nemcsak én adok, hanem én is kapok tőlük sok impulzust. szontlátom az én festői meg­oldásaimat, s olyankor rá­döbbenek arra, hogy milyen nagy az ember felelőssége, hiszen minden gesztusával építhet, esetleg rombolhat. Egyszerre jelent döbbenetét, furcsaságot, de a legfőképpen büszkeséget az, ha képei­ken visszalátom az én hatásomat. Valóban így van? SZÉKHELYI EDITH: A múlt, a gyermekkor, az édesapámra való emlékezések, a vele kap­csolatos tárgyak valóban visz- szatérő elemei az alkotások­nak. Ugyanakkor a mélyebb filozófiai tartalmak is vonza­nak. A Szabadság relatív volta című sorozatomban azzal foglalkoztam, ki a szabad, ki az áldozat. Az utóbbi időben a játékosság kapott főszerepet a képeimen. A korábbi képeim­ről ragadok ki egy-egy részle­tet, új asszociációkat hozok létre belőlük. A kollázsok új rendszert alkotnak, játékosak, dinamikusak. Napjainkban mi foglalkoztatja a leginkább? SZÉKHELYI EDIT: Számos olyan dolog történik a mindenna­pokban, amelyek az embert számadásra késztetik. Sok idős ember vesz körül, akiket nagyon szeretek. Magam is betöltöttem a hatvanat, talán már van sejtésem az élet lényegéről és fontos­ságáról, az elmúlásról. Ezzel együtt munkálko­dik továbbra is bennem az életöröm, az élet­szeretet, a játékosság. Ez a két oldal egyen­súlyban tart. Hadd idézzem végül Cseh Tamást, aki szerint az élet maga a káprázat, s ezt így is élem meg minden bohémságával együtt. M. MAGYAR LÁSZLÓ magyar@inform.hu A művésztanárban nem mo­toszkál ott mélyen a tudat alatt az a gondolat, hogy kineveli a saját maga konkurenciá­ját? SZÉKHELYI EDITH: Soha meg nem fordult a fejem­ben ez a gondolat. Büszke vagyok arra, hogy sok olyan kiemelkedő kollégám van, akiket egykoron én is ta­nítottam. Az alko­tása­ikon néha vi­Hadd utal­jak néhány képeimére: Emlékek, Gyermekkor l-ll. A kívülálló­nak úgy tűnik, a múlt élményei a legmeghatározób­bak a művésze­tében. Székhelyi Edith festőművész a díjátadó ünnepségen Hl FOTÓ: RACSKÓ TIBOR Ludaskása, újbor az asztalon A finom falatok elfogyasztása mellett volt idő megvitatni a világ dolgait . ‘ FOTÓ: TUDÓSÍTÓNKTÓL Az iskolai ünneplést és lampionos felvqnulást követően a művelődési házban folytatódott a napkori rendezvény. NAPKOR. „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezik” - tartja a mondás. Nos, ez az állítás a napkori­akra nem érvényes, hiszen a napkori önkormányzata má­sodik alkalommal hívta meg a község apraját-nagyját „Már- ton-napi” rendezvényére. Családias légkörben Az általános iskola évek óta megemlékezik Szent Márton legendájáról, felidézik, ho­gyan menekült a ludak közé, hogy ne válasszák meg pápá­nak. A település vezetősége ehhez az iskolai megemléke­zéshez kötötte programját: az oktatási intézmény tanulói­nak ünneplését és lampionos felvonulását követően a mű­velődési házban folytatódott a rendezvény. A település lakói kötetlen, családias, baráti, beszélge- tős-kóstolgatós estét tölt­hettek együtt, ahonnan nem hiányozhatott a ludaskása és az újbor megkóstolása sem. A résztvevők örültek annak, hogy ebben a rohanó világ­ban a rendezvény lehetőséget adott egy nyugodt, békés ta­lálkozóra a barátokkal, isme­rősökkel. KM Nyílt napok Kolping módra PÓCSPETRl. Kolping nyílt is­kolai napokat rendeznek Pócspetriben a KOSZISZ Ki­rályfalvi Miklós Általános Iskolában december 4. és 8. között. A Kolping hét megnyitója az a szentmise lesz, amelyet december 4-én 14 órától ren­deznek meg a helyi római ka­tolikus templomban. December 5-én 14 órától kistérségi kézműves-, nép­tánc-, népzene- és színjátszó bemutató vár az érdeklődők­re. KM HIRDETÉS HIRDETÉS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom