Kelet Magyarország, 2013. október (70. évfolyam, 229-254. szám)

2013-10-05 / 233. szám

2013. OKTÓBER 5., SZOMBAT KELET ti ■ |||i Utolsó mondatok Az 1849. október 6-án, Aradon kivégzettek utolsó mondatai Damjanich János: „Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt." Vécsey Károly: „Jsten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.” Torok Ignác: „Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”____ _____ Schweidel József: „A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot."______________________________ Poeltenberg Érnő: „Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.” Nagy-Sándor József: „De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett* ________________________________________ Leiningen-Westerburg Károly: „A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját." _____ ___ Lázár Vilmos: „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.” Láhner György: „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!" ________________________________________ Knézich Károly: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat."______________ _______________ Kiss Ernő: „Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrassza- tok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.” Dessewffy Arisztid: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... így parancsolja ezt hazám szolgálata.” Aulich Lajos: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.” §> Az aradi tizenhármak A legismertebb ábrázolás az Aradon kivégzett mártír tábor­nokokról. FOTÓ:NET Rohonyi Anikó három arca-sokáig ő sem tudta, hogy Vécsey Károly egyik leszármazottja fotók: magánarchívum Elhallgatott származás, elhallgatott történelem Rohonyi Anikó opera­énekes csak felnőttko­rában tudta meg, hogy az egyik aradi vértanú leszármazottja. BUDAPEST, HERNÁDVÉCSE, A Magyar Állami Operaház kö­zönségének az elmúlt évtize­dekben valószínűleg fogalma sem volt róla, hogy amikor Verdi, Mozart vagy Wagner egy-egy operáját hallgatta, a színpadon az egyik aradi vér­tanú leszármazottja énekelt. Rohonyi Anikó Barók-Pász- tory- és Liszt-díjas operaéne­kes 1973-tól tagja az operaház társulatának, és a történeté­ben az a legmegdöbbentőbb, hogy sokáig ő maga sem tud­ta, hogy édesanyjának teljes neve: Hernádvécsei és haj- nácskői báró Vécsey Blanka, azaz Vécsey Károly honvéd vezérőrnagy, az aradi vérta­núk egyikének oldalági le­származottja.- A kommunizmus idején nem lehetett a bárói szár­mazást emlegetni - mesélte lapunknak Rohonyi Anikó. - Édesapám, dr. Rohonyi Kál­mán ügyvéd volt, de mivel nem esküdött föl a kommu­nistáknak, nem folytathatta ügyvédi praxisát, kőműves­ként tartotta el a családot. Édesanyám a tejcsarnokban dolgozott, nehéz kannákat ci­pelt, ebben az édesapám segí­tett neki. Kicsit furcsállottam, hogy a szomszédok doktor úr­nak szólítják édesapámat, 13 éves voltam, amikor megtud­tam, hogy ö valójában nem kőműves, hanem ügyvéd. Bár a nappali szobánkban ott állt a gyönyörű, barokk sza­lonbútor, amit a vendégek megcsodáltak, de közben nagy szegénységben éltünk. Nem lázadtak a szüléink, tet­ték a dolgukat, és édesanyám bárói származásáról nem be­széltek soha. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc­ról pedig szinte semmit nem lehetett megtudni az ’50-es években, amikor iskolába jár­tam. A történelemkönyveket meghamisították, arról sem tudtunk, hogy a Felvidéken vagy Erdélyben magyarok él­nek - emlékezik az operaéne­kes. Elfogták őket Megtudtuk tőle azt is, hogy ’56-ban hosszas tanakodás után a szülei úgy döntöttek, el­hagyják az országot. Ez végül nem sikerült, mert elfogták őket a határ közelében, még­pedig azért, mert édesanyja egy kismamának segített, aki szintén szeretett volna át­jutni Európa nyugati felébe. Később aztán természetesen Rohonyi Anikó megtudta, hogy ki volt Vécsey Károly, és bár a család szétszéledt a világban, az aradi vértanú mindig példaként állt előttük. Olyan embernek tartották, akit a tisztesség, a hazasze­retet, a becsület jellemez. Ugyanazok a tulajdonságok, melyeket a szüleik is mérv­adónak tartottak. Vécsey Ká­roly vezérőrnagy úgy állt a magyar szabadságharc ügye mellé, hogy magyarul sem tu­dott, és „átállásával” vállalta osztrákhű apja örök haragját is. A Vécsey család egyik kas­télya az abaúji Hernádvécsén található, melyet megvásá­rolt egy debreceni vállalko­zó, és jelenleg felújítja, kibő­víti azt, megmentve az örök enyészettől. Maga a csoda- Aradra is csak a rendszer- változás után lehetett kijutni- tette még hozzá az opera­énekes. - Közös koszorúzást szerveztek az aradi vértanúk leszármazottainak. Ez az ün­nepség maga volt a csoda, fel­emelő érzés volt találkozni a távoli családtagokkal, a hősök ük- és szépunokáival. Rohonyi Anikó, mint fogal­mazott, ma kellemes nyug­díjas éveit tölti, budapesti lakásában énekórákat ad, és a Magyar Katolikus Rádióban vezeti Az opera világa című műsort, melyben fiatal tehet­ségeket mutat be. ékn-he Kazinczy Lajos, a tizennegyedik aradi vértanú A szabadságharc „tizennegyedik aradi vértanújáról”, Kazinczy Lajos honvédezredesről keveset tudunk. széphalom. A tizennegyedik aradiként említett Kazinczy Lajos tábornok bűne oszt­rák szemmel az égbe kiáltó, s a honvédezredes többszö­rös priusszal került az aradi várbörtönbe. Bűne egyrészt szabadságharcos katonai múltja, másrészt származása, mivel kazind és alsóregmeci Kazinczy Lajos a nagy nyelv­újítónknak nyolcadik gyer­meke volt. Nem kerülhette el a kivégzést, amelyet 1849. október 25-én hajtottak vég­re. Nyughelye nem ismert. . Lajos a nagy költő-iroda­lomszervező legkisebb fia­ként született Széphalmon, ám nem örökölte apja iroda­lom iránti vonzalmát. Beha­tárolta lehetőségeit, hogy a család szűkös anyagi helyzete miatt a kis Lajost katonai pá­lyára adták. Testi adottságai, termete, ereje alkalmassá tette erre. A kadétkiképzés lassacskán múlt; egy fejlődő fiatal fiúnak kicsit unalmasan teltek a hónapok, de a négy esztendő alatt vonzóvá vált számára a tiszti pálya kínál­ta karrier. Ennek azonban a család súlyos anyagi gondjai határt szabtak, kénytelen volt tiszti rangját vagyonért cse­rébe eladni. Kazinczy Lajos nem kevés csalódottsággal hazatér a családjához Szépha­lomra. Vállalta a halált... A szabadságharc lángja Ka- zinczyt is elkapta, ősei ha­gyományaihoz méltóan az első napokban jelentkezett a nemzetőrségbe. Hazafiúságá- ra, önfeláldozására jellemző, hogy amikor a fegyverletétel után Aradon a hadbíróság elé állt, nem akart megalkuvóan kibújni felelőssége alól: „Nem akarom, hogy más sorsban ré­szesüljek, mint a bajtársaim.” Vértanúhalála után életéhez hasonló „szerénységben” maradt meg az utókor emlé­kezetében. ÉKN Sárospatakon szobor őrzi Kazinczy Lajos emlékét fotó: net Haynau, a bresciai hiéna szatmári kastélya Haynau tábornok korabeli ábrázo­lásban FOTÓ:NET Kilencven évig állt, 1945-ben rombolták le a rettegett Haynau kisgéci kastélyát. kisgéc. Haynau, akit a „bres­ciai hiénaként” emleget az utókor, báró Julius Jacob von Haynau néven, rettegett hadvezérként hunyt el 1853- ban, Bécsben. Hatvanhat esztendős volt akkor. Noha halála előtt hat évvel nyu­galomba vonult tapasztalt katonatisztként, a magyar történelmet érintő, megrázó pályafutása utána kezdő­dött, ugyanis féktelen gyű­löletet érzett a forradalmára­ink iránt. Kegyetlensége, erőszakos­sága az 1848-49-es forrada­lom és szabadságharc után lobbant lángra, teljesedett ki. Bresciába vezényelték, ahol 1849 áprilisában élen járt az osztrák önkényuralom elleni lázadás kíméletlen leverésé­ben. Kivégeztette a férfiakat, sok nőt pedig nyilvánosan megvesszőztetett. Joseph Wenzel Radetzky, az itáliai császári-királyi haderő főpa­rancsnoka elismerően szólt a harcsabajuszú hadvezérről. Itáliai vérengzése megfele­lő ajánlólevél volt ahhoz, hogy rábízzák a magyaror­szági megtorlást is. Az Itá- lián kívüli császári haderők teljhatalmú főparancsnoka lett. Vérszomjas hiénaként megígérte az uralkodójának: amennyiben kell, százakat, ezreket lövet agyon, egy biztos, hogy évszázadokig nem lesz többé forradalom Magyarországon! Az aradi vesztőhelyen 1849. október 6-án kora reggel kivégeztette a vértanúkat, és még aznap a pesti Újépület udvarán Batt­hyány Lajos grófot, az első független magyar kormány elnökét is likvidáltatta. Akik életben maradtak, Kufstein, Munkács és Olmütz várbör­töneiben sínylődtek. „Ezt Aradért kapod!” Haynau Szatmárban, Kisgé- cen vásárolt földbirtokot, melyen kastélyt építtetett. Majdnem 90 évig állt, 1945- ben rombolták le. A magya­rok által gyűlölt, megkesere­dett emberről a környéken élők különböző legendákat terjesztettek. Azt híresztel- ték, hogy vámpír lett, és fia­tal, szűz lányok vérét szívja, a kastélyban pedig emberek tűnnek el. Ez persze aligha hi­hető, ami viszont tény: Lon­donban alaposan helyben­hagyták a munkások, amidőn kiderült, hogy maga Haynau áll velük szemben, vagyis a hírhedtsége a ködös Albion- ban élők kedélyét is felborzol­ta. Állítólag egy munkásgyű­lés két magyar résztvevője felismerte és megverte, a ko­Haynau 1853. március 14-én, a pesti forradalom évfordu­lójának előestéjén barátaival az észak-olaszországi felkelés leverését ünnepelte, miköz­ben agyvérzést kapott, és el­hunyt. Legalábbis azt hitték. Elrendelték a holttest fel­boncolását, és a koponyatető lefűrészelésekor a döbbent orvosok észrevették, hogy Haynau él. A hóhér nyitott rabeli hírek szerint az „Ezt Aradért kapod!” szavak kísé­retében. Brüsszelben a nők korbácsolását vetették sze­mére, Párizsban a kormány­nak mindent el kellett követ­nie biztonsága megóvására, tehát Európa-szerte közutá­latnak örvendett. ékn-ltl koponyájában még lüktetett az agy velő. Az egyik orvos ájultan esett össze, kollégá­ja a korabeli történet szerint kést vágott a boncasztalon fekvő klinikai halott agyába. Az osztrák mészáros így tért a túlvilágra. 1853. március 17- én földelték el a grazi St. Le­onhard-Friedhof temetőben a bresciai hiénát, a hajdanvolt szatmári kastély birtokosát. A halála is ijesztő volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom