Kelet-Magyarország, 2013. szeptember (73. évfolyam, 204-228. szám)

2013-09-02 / 204. szám

2013. SZEPTEMBER 2.. HÉTFŐ REUT Üzenet Dudás Gáborné, nyíregyházi olvasónktól: Minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogyan döntsünk. PAULO COELHO A nap előfizetője Lippai Gusztávné KÉK. A lapról, a családjáról, hobbijáról kérdeztük Lippai Gusztávaiét, aki 32 éve előfi­zetője a Kelet-Magyarország- nak.- Biológia-kémia-földrajz szakos általános iskolai tanár voltam 37 évig, a nyugdíja­zásomig. Férjem műszaki előadóként tevékenykedett a járási hivatalnál, Nyíregyhá­zán. Az, hogy előfizessünk a Keletre, nem volt kérdés, hi­szen már a szüleim is járatták a lapot. A férjemmel együtt már korán reggel átolvassuk az újságot. Mindig kettéoszt­juk, aztán cserélünk. Különösen a megyei híre­ket szeretem, illetve a telepü­lésekről szóló cikkeket. Két felnőtt gyermekem van és hat unokám, akikre nagyon Lippai Gusztávné a szerkesztősé­günkben FOTÓ: RACSKÓ TIBOR büszke vagyok. A legidősebb unokám Ausztráliában él, bá­nyageológus. Köszönöm az ajándékot, sikeres munkát kí­vánok a szerkesztőség dolgo­zóinak - mondta olvasónk, km A zarándokok fotó: a szerző Templomjáró kerékpárosok Örömteli találkozás Hatvanéves érettségi találko­zót tartottak a közelmúltban a nagykállói Budai Nagy Antal iskola 1952/53-ban végzett öregdiákjai. Mint feleség voltam jelen ezen a nem mindennapi jeles eseményen, ahol 16-an találkoztak a régi épület termében. Egy páran a betegségük miatt nem tudtak eljönni. Sajnos sokan már nem lehettek jelen, ők „fentről néz­ték” volt osztálytársaikat. A találkozó a szeretet jegyében zajlott, örültek egymásnak, lélekben megfiatalodva, hun­cutul méregették egymást, „de jól nézel ki” - mondo­gatták egymásnak. Valóban nem látszott rajtuk az idő. Ami felemelő érzést jelentett számukra, eljött az osztály- főnökük, Csorba József tanár úr Budapestről és kedvenc tanáruk, Tatos István. Az osz­tályfőnöki órán volt mit me­sélniük, kiftek jobban, kinek kevésbé sikerült jól az elmúlt hatvan év, de mindnyájan azt mondták: ez úgy volt szép és jó! Erre az alkalomra vers is született. HARSÁNYIISTVÁNNÉ, RAKAMAZ Tizenhat perc küzdelem Köszönetét szeretnék mon­dani a baktalórántházi körzeti orvosomnak, aki újraélesz­tette a feleségemet. Ennek immár kereken három éve, az ő segítsége nélkül már nem élne a nejem. Tizenhat perc hősies küzdelem után sikerült őt az élők sorába visszahozni. Kvtzmegfejtés Melyik szabolcsi települést csatol­ták Csehszlovákiához a trianoni békeszerződés után? c) Tiszaágtelek Lelkes kis kerékpárcsa­pat érkezett a napokban Baktalórántházára. Biciklis zarándokok, több mint 50-en (12 évestől 70 éves korig) töltötték be a római katolikus templomkertet. A 40 fokos hőség ellenére kétnapos kerékpárútjuk Ajakról indult Máriapócsra. Sorsát, gyógyulását azóta is figyelemmel kíséri. Minden j elismerést megérdemel a doktor az önzetlen, nagyszerű munkájáért! A HÁLÁS FÉRJ Elhanyagolt emlékmű } A nyíregyházi Északi temetőt naponta járom, és elég elszomorító látványt nyújt az elhurcoltaknak állított emlékmű, mert el­hanyagolt. Ha bemegyünk a főkapun, jobbra is, balra is gyönyörűek a virágok. Az éjszakát is Mária kis vá­rosában töltötték. Hazafelé jövet nem mehettek el az Árpád-korabeli kis templo­munk mellett. A nyár elejé­től - tábla is jelzi - a baktai római katolikus templom állomáshelye lett a közép­kori templomok útjának.' Az ajakiakat Hasulyó János Naponta látom, hogy locsol­ják, kapálják a szovjet és a román emlékmű környékét. A magyar elhurcoltak nem érdemlik meg, hogy azt az emlékművet és környé­két rendbe hozzák? Hetvenöt plébános és Hajdú István káplán fogadta. Pár órát itt töltöttek, s rácsodálkoztak a kora-középkori freskók­ra. Reméljük, városunkat többen is felkeresik majd, hiszen sikerült bekapcso­lódni a vallásturizmus vérkeringésébe. NÉMETHNÉ CSUBÁK ÉVA éves vagyok, ott az édesapám, a nagybátyám, ha hiszik, ha nem, én seprem, összeszedem a száraz virágot! Ez egyébként nem a temető gondokság feladata lenne? EGY HOZZÁTARTOZÓ ÁRVA Reagálás Az ország egyetlen temetője az Északi temető, amelyben másfél évszázad tör­ténelmi tragédiájában elesett embereknek van emlékhelye - válaszolt a levélíró felvetésére Szekrényes András igazgató. Ezek az emlékhelyek 1991 -tői napjain­kig készültek el. A Temetkezési Vállalatnak jelentős érdemei vannak abban, hogy ezen emlékhelyek megszülettek. Egyetlen emlékhelyet sem különböztetünk meg a másiktól, igyekszünk azokat ápolni, gondozni. A levélíró említi, hogy a száraz virágokat gyakran ő szedi le, nos, ezt más látogató is megtehetné! Mindezektől függetlenül az elkövetkezendő időben az elhurcoltak emlékhelyével szemben is figyelmesebbek leszünk - reagált Szekrényes András igazgató. Postánkból Koszorú a fejedelemnek Augusztus 22-én a szlovákiai Királyhelmec nyugdíjas klubja meghívásának tett eleget a nyíregyházi Dialóg Nyugdíjas Egyesület. A vendéglátóink már Sátoraljaújhelyen vártak bennünket, s közösen folytat­tuk utunkat Borsiba, II. Rákó­czi Ferenc szülőhelyére. A kas­tély előtt áll a fejedelem bronz mellszobra, melynek olyan hányatott sors jutott, mint a fejedelemnek magának. Több alkalommal ellopták, feldara­bolták, majd újra restaurálták. Most, augusztus 18-án volt az újraavatása, a legutóbbi rongálás miatt. A fejedelem életútjának méltatása után, a tárogató hangja mellett meg­koszorúztuk a szobrot, majd a várat tekintettük meg. Ide­genvezetéssel Kisgéresre és a nagytárkányi Sóház Múzeum­ba vittek el a vendéglátóink. Az udvarban Mátyás király szobra, Árpád fejedelem és Balassi Bálint emléktábláját is láthattuk. Megnéztük a leleszi kolostor épületét, amelyben sokáig közjegyzőségi hivatal működött. Az itteni apátságot 1180-ban alapították. Meg­csodálhattuk a római katoli­kus templomot, annak szép barokk oltárát. A hosszú út után Királyhelmecre jutottunk el, ahol a Borostyán Étte­remben az alpolgármester, a helybeli nyugdíjas klub tagjai, az „Árvalányhaj” énekkar nótázva fogadtak bennünket. Jó érzésekkel, élményekkel gazdagodva tértünk haza. KARDOS LÁSZLÓNÉ ELNÖK Olvasónk írja Unokatestvérek Augusztus 17-én Szorgalmato­son, Bandula Istvánék lakásán rendeztünk nagyszabású uno­katestvér találkozót, amelyen az ország különböző részéről 30 személy vett részt, 12 testvér gyermekei és párjaik. A menü bográcsban készült finom babgulyás és töltött káposzta volt. Nem maradt el a nótázás sem, hiszen anyá­ink, apáink is nótás kedvűek voltak, akik azonban sajnos egy kivétellel már csak az égi mezőkön hallgathatták ezt. UJJ MIHÁLY, NYÍREGYHÁZA A találkozó résztvevői fotó: olvasónktól Nem vagyunk egymásnak ellenségei Egymásban ne az ellen­séget lássuk, hanem a sorstársat. NYÍREGYHÁZA. A minap az egyik hivatalban intéztem az ügyeimet, és sajnos abban a szomorú felismerésben volt részem, hogy az ügyintéző hölgy személyes támadásként éli meg a törvény által bizto­sított jogaimat. Ennek meg­felelően bánt, beszélt velem. Egyszerűen letegezett, majd a fejemre olvasott mindent. Rosszindulat „Rám támadt”, sütött belőle a rosszindulat. Visszagondol­va a helyzetre, hibás voltam abban, hogy nem álltam fel, és mondtam neki, hogy akkor ezt a hangnemet nem tűröm tovább. Szomorúan gondol­kodtam el magamban. Kül­földön másfél évet dolgozó fiatalként ott egy olyan kul­túrába csöppenhettem, ahol az emberek egymást megbe­csülték. Kedvesen, humorral fűszerezve érintkeztek egy­mással a mindennapi találko­zások alkalmával. Ez a fajta bánásmód (hozzáállás) jobb érzést kölcsönöz , a minden­napokban, kellemessé teszi a közhangulatot. Nem arról van szó, hogy ott minden megengedett, és emiatt bánnak így egymással az emberek. Mindössze arról, hogy ha van egy törvény, ak­kor ahhoz mérten viselked­nek, megadva a mindenkinek kijáró tiszteletet. Az emberek zökkenőmentesen intézik tehát ügyeiket, nincsen mél­tatlanság érzésük. Hisz miért is lenne egy ügyintéző az el­lenségünk? Vagy miért lenne egy adófizető állampolgár az ügyintéző ellensége? Bizalmatlanság Nyilvánvalóan tisztában va­gyok vele, hogy miért van ilyen hangulat Magyarorszá­gon. Az a bizalmatlanság, amely átszőtte a Rákosi-rend- szert, az a védelmi státuszra való kihegyezettség, amely a Egyszerűen letegezett, majd a fejemre olva­sott mindent. POKORECZKI ÁGNES Kádár-korszak idején a szü­léink, nagyszüleink számá­ra a túlélést biztosította - és amely alapján gyerekeik szo­cializálódtak, tehát mi, akik ügyet intézünk, és akik a pol­gárok ügyintézését végzik - a mai napig él. Sorstársak vagyunk Mégis úgy vélem, felelőssé­günk az, hogy a mai szaba­dabb rendszer keretein belül megadjuk egymásnak a tisz­teletet, kiálljunk saját ma­gunkért. Ha mindezt mégsem ta­láljuk meg nálunk, egymás­ban ne az ellenséget lássuk, hanem a sorstársat, hiszen mindannyiunkra ugyanazok a törvények érvényesek. POKORACZKI ÁGNES Vendégsorok Angyal Sándor Rendőrpedellus A zsibvásári zaj néma csend volt ahhoz képest, ahogy mi elsőosztályosként hangoskodtunk a legelső óránk előtt a tanteremben. Aztán mintha repülő-hangrobbanás érke­zett volna, olyan durranással csapott a katedra asztalára osztályfőnökünk, Greisingerné Májlinger Piroska, mire síri csend lett a helyiségben. Ez a „csapás” aztán elkísérte osz­tályunkat nyolc éven át, bár a tanítóink, tanáraink évenként váltották egymást, mi amolyan szelíd bárányként ültünk a kopott padokban, amikor becsengettek. Illetve, ha valame­lyikünk megfeledkezett magáról és hangosan röhécselt a folyosón, amikor már a fenekén kellett volna csücsülnie, jött rögtön János bácsi, a pedellus és rendet tett, min­denki rohant a kis fészkébe. Mert a pedellus a mi isko­lánkban akkor, közvetlenül a háború után főként rendfenn­tartói feladatokat látott el. Meghúzta a fülét annak, aki késve érkezett a bejárathoz, szétválasztotta a verekedő­ket, volt, akit az igazgató színe elé vezetett. Most meg azt hallom, hogy az ország és megyénk számos iskolájában az új tanévtől rendőrök telje­sítenek szolgálatot. Pontosabban volt rendőrök vagy frissen nyugalmazottak, akiknek nem a zaj csökkentése, hanem a kábítószer fogyasztása vagy a cigizés felderítése, illetve ezek megakadályozása lesz az elsődleges feladatuk. A mi időnkben nem volt füstszag a vécében a cigizők miatt, kábítószerekről nem is hallottunk, nemhogy fogyasz­tottuk volna. Manapság másként van: nemcsak tetszetős táskákkal, hanem számítógéppel, mobiltelefonnal is rendelkezik sok gyerek és sajnos száll a cigifüst, kókadnak a gyermekfejek. Hol vannak az ilyen gyermekek szülei? A mi- litarizálódó iskolákban talán mégiscsak helyénvalóbb volna megtalálni a pedellusok mai utódait, akik belül és kívül is vigyáznának az iskola rendjére. Ráadásul vannak is ilyen feladatot ellátó emberek, úgy hívják őket: biztonsági őrök. A militarizálódó iskolákban talán mégiscsak helyén­valóbb volna meg­találni a pedellusok mai utódait. Vigyázzunk a gyerekekre! Molnár Laura

Next

/
Oldalképek
Tartalom