Kelet-Magyarország, 2013. szeptember (73. évfolyam, 204-228. szám)
2013-09-27 / 226. szám
2013. SZEPTEMBER 27., PÉNTEK KELET Háy János fotó: bujdos tibor Németh Ákos fotó: bujdos tibor A mai nézőkhöz kell szólniuk Magyar drámaíró vagyok-e? Napjainkban sok jó dráma születik, de kevés jut el a nézőkig - válaszolta kérdésünkre Háy János. MISKOLC, Mindegy mikor játszódik a dráma, fontos, hogy a mai kor emberéhez szóljon - mondta Háy János drámaíró, akivel arról beszélgettünk: mi ma a magyar dráma feladata, és hogy hogyan tudja ezt teljesíteni? Az apropó: szeptember 2l-én ünnepeltük a magyar dráma napját - 1883-ban ezen a napon volt Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének ősbemutatója a Nemzeti Színházban. Háy János kérdésünkre kifejtette:- Napjainkban nagyon sok jó dráma születik - bár elég kevés közöttük a történelmi -, sok jó szerzőnk van, akiknek van mondanivalójuk, de sajnos a kelleténél kevesebb bemutatkozási lehetőséget kapnak. A színházi vezetőkre jellemző egyfajta általános óvatosság, ezért még akkor is előbb visznek színpadra egy Mo- liére-darabot, mint egy magyar drámaíró alkotását, ha ez az előbbi kevésbé szól a mai nézőkhöz - véli Háy János -, holott például bérletes előadások között nyugodtan lehetne több modern darab, mert semmi kockázatot nem jelentene a színház számára. Háy János szerint ez pusztán szemléletbeli kérdés: ha a színházi szakma eldönte- né, hogy nagyobb teret enged a színházak repertoárjában a ma élő szerzőknek, nyugodtan megtehetné.- A közönséget nyitottnak, az új dolgok iránt fogékonynak képzelem, a visszajelzéseikre érdemes odafigyelni. Ha egy darab már a sokadik előadását éli meg a kamarában, az azt jelenti, annak szélesebb a közönsége, mint azt korábban gondolták, tehát érdemes kivinni a nagyszínpadra - mondta a drámaíró, aki szerint a magyar szerzők műveinek színpadra állítása azt is eredményezné, hogy a közönség jobban megismerné őket, érdeklődne irántuk és a fiatal, addig talán nem ismert szerzők iránt is. ÉM-SZP Mi a magyar dráma feladata ma, és hogyan tudja ezt teljesíteni? Németh Ákos válasza. MISKOLC. Hogy a magyar dráma több-e a magyarul írott drámák összességénél, hogy létezik-e a színdarabok olyan csoportja, melyeket (akár ma, akár bármikor) több is összefűz, mint a nyelvi közösség, és ha létezik, mennyiben más ez, mint a német dráma, az olasz dráma, a brazil vagy az új-kaledóniai, igazán nem tudom. Mindenesetre a színháztudomány, mióta tudományt tisztelhetünk benne, és tanszékeket, professzorokat és könyvtárnyi irodalmat szül, abban is bizonytalan, milyen a dráma általában, sőt van-e egyáltalán. így a szerkesztőség megtisztelő kérdését megválaszolni bizonyosan nem tudom, nem is merem, és alkalmatlanságomat az alábbiakban bizonyítom. Első megközelítésben a dráma feladata nyilván abban áll, hogy jogdíjaival a drámaírót és családját tartsa el. E nézőpontból tekintve eddig céltalan drámák egész sorát írtam, melyeket különféle nyelveken különféle színiakadémiák, főiskolák, egyetemek és más színészképzők játszanak, amelyek jogdíjfizetésre tudot- tan nem kötelesek. Abban is bizonytalan vagyok, vajon magyar drámaíró vagyok-e egyáltalán, hisz egy sor darabom van, amiket ha játszottak is magyarul, visszhangtalanul, míg más közegben nagyobb ívű pályát futnak, van, ami Peter Brook hajdani színházáig vitte (Birmingham Rep), vagy megfordult Londonban (National Theatre), de akár New Yorkban is. Ami persze kevés ahhoz a bűnhöz mérve, hogy írtam ki- sebb-nagyobb műveket, melyek magyarul nem is léteznek, sőt nem is léteztek soha (Orient Express, Schaubühne, Die letzte erste Woche, Platform 11/Zürcher Schauspielhaus, és egyebek). A magyar dráma fel- adatai előtt tehát ma - és egyáltalán magam is - tanácstalanul állok, amiért is belátásukat kérem. ÉM Borbély Szilárd fotó: osztie tibor Kiss Csaba fotó: bujdos tibor Pince-, szoba-, utcaszínház „A digitális korban a kisszínháznak, a tényleges emberi jelenlétnek a gyógyító ereje értékelődik fel.” MISKOLC. „A dráma úgy is felfogható, hogy válaszokhoz talál kérdéseket. A válasz az, hogy a társadalom problémákat termel ki” - fejti ki válaszként a kérdésre Borbély Szilárd drámaíró. „Az emberi együttélés maga a probléma. A probléma pedig válasz a rossz közérzetre, a feszültségekre, az elnyomott, mélyen eltemetett, kellemetlen, zavaró, elhallgatott feszültségekre. A problémáról tudunk, mint válaszról, de nem tudjuk feltenni a kérdést, amelyre a problémák vannak velünk itt feleletként. A dráma történeteket, érzéki, felzaklató, átélhető, szórakoztató kérdésekké formálja a problémát. Közben pedig kitisztulhat a kép, felszakadhatnak sebek, amelyek azért olyan fájók, mert nem akarjuk beengedni a tudatunkba, hogy ott vannak ezek a sebek. Egy társadalom egészségi fokáról az árulkodik leginkább, hogy mer-e a sebeiről beszélni. Amikor mély csend van, mint az akasztott ember házában, ahol köztudottan nem szabad kötelet emlegetni, akkor egyedül a gyógyító erejű nevetés marad. Ez is megkönnyebbülést hozhat, de ez csak felületi kezelés. Az okok keresése, a diagnózis felállítása ilyenkor későbbre van halasztva. A digitális korban pedig egyre inkább a kisszínháznak, a tényleges emberi jelenlétnek a gyógyító ereje értékelődik fel. Sok-sok kicsi társulat, műhely, amatőr és hobbi, profi és műkedvelő kellene. Sok pénz arra, hogy minél több ember lehessen színházcsináló. így lehetne teljesítem leginkább. Minden erre fordított forint sokszorosan megtérül. Pincéket, szobákat, utcát kellene belakni színházilag. De nagyon gyorsan.” - fogalmaz Borbély Szilárd. ÉM Bulvárosodik a kortárs A színházak kasszafüg- gőek, kevés megrázó dráma születik. Miskolc. Shakespeare óta tudjuk, minden dráma tükör, amelyben egy társadalom, vagy egy korszak megnézheti mélyebb valóját - mondja - Kiss Csaba drámaíró, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója.- A magyar dráma a mi tükrünk - véli. - Megpillanthatjuk önmagunkat egy francia, egy kanadai, vagy egy ausztrál drámában is, de azok a különleges árnyalatok, a múlt és a szellemi miliő szülte finomságok, amelyek minket jellemeznek, csak a mi drámaírásunkban vannak benne. A színházilag jelentős korokban a drámaírás is virágzott, de amikor a színház „konzervből”, régebbi korok anyagából dolgozik, valami hiányzik a színpadról. A jelen pillanat gesztusai, gondolatai. A kortárs dráma a színház jólétének, erejének mércéje És, hogy miként teljesíti feladatát, küldetését a magyar dráma? Kiss Csaba szerint jelenleg pangás, bizonytalanság tapasztalható.- Három-négy éve nagyon sikeres volt a kortárs magyar dráma. Rengeteg ilyen előadást játszottak a színházak, és a nézők nagyon szerették őket - folytatja a direktor. - Voltak olyan évadok, amikor nem túlzás - Shakespeare-rel vetekedett a mai magyar dráma sikere. Miskolci pályázata előtt a Drámaírói Kerekasztal alapítója és hat évig ügyvezetője volt Kiss Csaba, a kortárs magyar drámákat játszó Debreceni Deszka-fesztivál létrehozásában is meghatározó szerepe volt. Akkor nyolcvan aktív drámaírót számolt össze. Körülbelül harminc szerzőt rendszeresen játszottak a színházak.- Mára a színházak siker- és kasszafüggése miatt a nevet- tető-szórakoztató darabok kerültek előtérbe, bulvárosodik a kortárs dráma, kevés igazán alapvető és megrázó mű születik - teszi hozzá. ém-jli
