Kelet-Magyarország, 2013. augusztus (73. évfolyam, 178-203. szám)

2013-08-08 / 184. szám

2013. AUGUSZTUS 8.. CSÜTÖRTÖK ^Segítenek A nyíregyházi Murinkó András unokái, Lili és Bence segítenek a nagyszülőknek meggyet magvalni. fotó: olvasónktól üzenet ' , FibinéDeme Ágnes, nyíregyházi olvasónktól: *-< 1 Mindig lesznek emberek, , akik meg fognak bántani! Tehát nem szabad feladnod a hitet, csak légy óvatos! GABRIEL GARCIA MARQUEZ Postánkból A köszöntők körében Fiatalon vált felnőtté Jakó Miklós 1923. június 17-én született az egykori Matolcs községben. - Mióta az eszemet tudom, fizikai munkával, mezőgazdasággal foglalkoztam - mondta el a nemrégiben a 90. születés­napját ünneplő Miklós bácsi, aki fiatalon vált felnőtté, vagy ahogyan ő fogalmazott: „családfenntartóvá.” Édes­apja foglalkozása hajdanán levente volt, s munkája lett a veszte is egyben a három- gyermekes férfinek, aki saját szekere alá került és gerinc­sérülést szenvedett, amibe belehalt. Miklósnak mint a legidősebb fiúnak ezért már 14 évesen gondoskodnia kellett két testvéréről és öz­vegyen maradt édesanyjáról. Talán ebből is következett, hogy az oly sok esztendőn át FOTÓ: KOVÁCSNÉ DEMETER TÜNDE végzett nehéz fizikai munka szervezetét megviselte, így idejekorán, 1967-ben rok­kantnyugdíjasként kellett már továbbélnie minden­napjait. Nyugdíjazásáig a helyi termelőszövetkezetben dolgozott: jószággondozó­ként, éjjeliőrként, portás­ként, de az építőbrigádban is lelkesen tevékenykedett. Házasságát huszonöt évesen (1944. január 28-án) kötötte meg az ugyancsak községbeli Széles Ilonával, kivel 60 évig éltek boldog frigyben, és aki sajnos immáron hetedik esztendeje örökre eltávo­zott szerető férjétől. Hosszú házasságukból két gyermek született, egy lány és egy fiú. A jó egészségnek örvendő tunyogmatolcsi dédnagyapa rendkívül büszke két unoká­jára és dédunokájára, akiket mindennél jobban szeret. SZÉLES SZABOLCS Banka Józsefné NYÍRTELEK. Több mint har­minc éve előfizetői a Keletnek a Nyírtelek-Belegrádon élő Banka család. A lapról a ház asszonya nyilatkozott.- Minden reggel időben megkapjuk az újságot. Én elő­ször a gyászjelentést nézem meg, majd az első oldaltól kez­dem az olvasást. A férjem, aki szintén nyugdíjas, a sport sze­relmese. Különösen a futball áll közel hozzá. Az unokánk is sokat szerepelt a lapban, utánpótlás-válogatott volt. Én a helyi Perlit Üzemben dolgoz­tam, a párom a MÁV-nál. Két fiunk és négy unokánk van. Nem szeretünk mi még ma sem tétlenkedni. Ad munkát a ház körüli kertészkedés, a baromfik gondozása, de sza­badidőnkben szívesen nézünk televíziót is. Sajnos, az utcánk­A nap előfizetője Banka Józsefné szerkesztőségünk­ben FOTÓ: KM ban a szomszédok nagy része már elhunyt, kicserélődik a la­kosság, a fiataloknak meg ezer a dolga, így nincs lehetőség a hosszú beszélgetésre. Köszön­jük az ajándékot! A lap minden dolgozójának jó egészséget kí­vánunk! KM A Mocorgó Gyermekház ismét szép vidékre tátogatott el fotó: a szerző * Láthattuk a vulkán belsejét Etikátlan Sok felvásárló panaszkodik, hogy néhány társuk átveszi az uborkát olyan termelőktől, akiknek még jelentős tartozá­suk van a szerződött cég felé. Tavasszal ugyanis a cégek megelőlegezik a termeléshez szükséges anyagokat, amit július végéig kell uborkater­mésben lehordani a felvá­sárlókhoz. Néhány termelő ahelyett, hogy teljesítené a szerződésben foglaltakat, több falun keresztül meg­keresi azokat a felvásárló telepeket, akik kérdezés nélkül átveszik az uborká­jukat, jelentős tartozást és nem kevés ideget hagyva maguk után. Egy kisszekeresi felvásárló dühösen mondta el, hogy két termelője már a szezon elején otthagyta közel félmilliós tartozásá­val együtt. Úgy gondolom, hogy itt nemcsak a termelők, hanem az etikátlan magatar­tást tanúsító felvásárlók is hibásak, akik a saját anyagi hasznukat előtérbe helyezve megkeserítik a másik életét. DEMETERCSABÁNÉ Hol locsolnak? Nyíregyházán azt tapaszta­lom (a Jósavárosban élek), hogy nem locsolják ebben a hőségben az utcákat. Vajon miért nem? Pedig máshol (pl. Budapesten) még a sínekre is jut víz. Biztos sokat javítana az emberek hő- és komfort- érzetén. PÁSZTOR MIKLÓS Elállják az utat A nyíregyházi Búza téri piac parkolójában szombatonként nem kell fizetni, így az autók teljesen megtöltik a várako­zóhelyet. A gond az, hogy nincs őr sem, aki eligazítaná az autósokat, sokan - mivel nincs pontos felfestés - el­állják a ki- és bejáratokat is. A Balaton-felvidék egyik leglátványosabb természeti különlegessége Hegyestű, ahová a nyírmadai Mocorgó Gyerekház is eljuthatott egy projekt keretében. Hegyestű a Káli-medence kapujának őre, Zánka és Monoszló Dudálástól, veszekedéstől hangos ilyenkor a környék, és még sokszor az illetőnek áll feljebb! Mindez elkerül­hető lenne, ha felfestenék pontosan a parkolóhelyeket és a közlekedési útvonala­kat, vagy a gépkocsivezetők jobban figyelnének egymás­ra. Mivel ez utóbbira kevés a remény, marad az előbbi és az esetleges büntetés. EGYAUTÓS Nevek és emberek A lap hétfői számában megje­lent írások „adták a kezembe a tollat”. Nem érdekel, hogy a bankvezér eladta a részvé­nyeit. Sokkal jobban izgat, hogy az összes helyettese között 337 méterre magaso­dik. A hegytetőn titokzatos, csodálatos, lenyűgöző lát­vány tárul a látogatók elé. A Balaton felől szabályos kúp alakot mutató hegy északi felét az egykori kőbánya le­fejtette, a visszamaradt, kö­is ezt tette. Valami nincs rendjén talán? A másik írás az utcanevekről szól. Érdekes­ségként jegyzem meg, sokan nem tudták, hogy Nyíregy­házán a Dózsa György utcát egykor Vay Ádám utcának hivták (ott nőttem fel). Majd, mivel az egykori kuruc vezér „áruló lett”, átkeresztelték. Újra lett azonban ilyen néven „körút”. Vagy ez nem az a Vay Ádám? Szóval ennyit az utcanevek változtatásáról... M. JÓZSEF, NYÍREGYHÁZA Mire jó a sorszám, ha várakozni kell? Alapjába véve türelmes em­ber vagyok, hétfőn azonban nagyon felhúztam magam. zel 50 méter magas bányafal azonban felfedi számunkra az 5-6 millió évvel ezelőtt működött bazalt vulkán bel­sejét. Örök élmény marad számunkra ez a kirándulás. BÚZA ANDREA, A GYEREKHÁZ VEZETŐJE, NYÍRMADA Közel egy hónappal ezelőtt kaptam konkrét időpontban a nyíregyházi SZTK urológiai osztályára. Annak rendje és módja szerint ott voltam idő­ben, vártam a bebocsátást. Aztán telt-múlt az idő, és az égvilágon nem történt sem­mi. Pontosabban minden, csak az nem, amire vártam. Egyszerűen nem szólítottak be. Két óra múlva aztán csak sorra kerültem. Kérdem én: akkor mire jó a sorszám, az előzetes egyeztetés? Nem arra, hogy akkor engedjenek be, amikorra szól? Engedtes­sék meg, hogy felháborodjak, szerintem jogosan teszem, és remélem, okulnak belőle az illetékesek! KOVÁCS LAJOS, NYÍREGYHÁZA Lakóhelyem: Ön is lehet szerkesztő! Tisztelt Olvasóink! Bizonyára sokan ismerik és böngészik lapunk internetes portálját, a Szabolcs Online-t ( www.szon.hu ) is. Megyei hírportálként fontosnak tartjuk, hogy tele­püléseinkről minél több információ jusson el az ott élő emberekhez, ezért indultak el a „lakóhelyem" alotdalak, melyeken az olva­sók megtalálhatják a saját településükről szóló híreket. A Szabolcs Ontine-on jelenleg 21 település aloldala szerepel. Ezek a felületek interaktívak: azaz bárki feltölthet rá képeket, cikkeket, információkat. Olvasónk írja Gazdára várnak a talált kulcsok Hűséges olvasónk a napok­ban hozta be szerkesztő­ségünkbe a képen látható kulcsokat, melyeket a Pazonyi tér közelében talált. A kulcsokat a gazdája átve­heti a szerkesztőségünkben minden hétköznap. A kulcsok FOTÓ: KM t Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat ész­revételeikkel szerkesztőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10- 14 óráig Dankó Mihály újságíró fogadja az aktuális problémafelve­tésekkel érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt. Egy rendkívüli, különös találkozó Szent fogadalmat tettünk, hogy „jövőre veletek ugyanitt” talál­kozunk. NYÍREGYHÁZA. Augusztus 1-jén rendkívüli, különös érettsé­gi találkozóra gyűltek össze a Kossuth Lajos Gimnázium 1953-ban érettségizett 4/a osztály volt diákjai. Sajnosa népes negyvenkét fős osz­tálylétszámból már csak 12, de nagyon lelkes „öreg diák” jelent meg, túláradó szere­tettel, s nagy-nagy örömmel öleltük egymást keblünkre. Végtelen felemelő, megható érzés töltött el bennünket, hogy 80 évhez közeledve, egyesek már „bottal botorkál­va”, valamennyien már őszü­lő hajjal, de boldogan érkez­tünk a 60 éves találkozónkra. Életutak Szomorúan vettük tudomá­sul, hogy már 22 osztálytár­sunk nincs az élők sorában, 4-en pedig nem tudtak eljön­ni. A szokásos életút beszá­molók előtt egyperces néma felállással adóztunk elhunyt tanáraink s osztálytársaink emlékének. Mindenekelőtt emlékeztünk a napokban elhunyt dr. Margócsi József szeretett volt tanárunkra, mindnyájuk „Jocó bácsijára” s Gidófalvi Albert volt osz­tálytársunkra, aki kedves fe­leségével együtt évtizedeken át szervezte a korábbi találko­zóinkat. Emléklapot kaptak Különlegessé tette az ese­ményt az is, hogy a beszá­molók után egy díszes, a régi alma materünk színes fotójá­val díszített, névre szóló dísz­dokumentumot, emléklapot kaptunk valamennyien aján­dékba. Gidófalvi Álbert ne­vére egy posztumusz emlék­lapot állítottunk ki s küldtük el családjának, bizonyítva, hogy nem feledkeztünk el az évtizedeken át végzett kima­gasló szervezési munkáiról. így nemcsak szívünkben-lel- künkben vittük magunkkal e nap eseményeinek nagysze­rűségét, hanem kezünkben fogva is, és így megmutathat­juk családtagjainknak: felesé­geinknek, gyermekeinknek, unokáinknak, dédunokáink­nak, hiszen az utóbbi időben már több osztálytársunk déd­apa lett, köztük én magam is. (Akik nem tudtak eljön­ni e nagyszerű találkozóra, azoknak levélben, postán küldtük el a díszoklevelet.) Befejezésül egy finom közös Tizenketten jöttek el ebédet fogyasztottunk el, melyet Havacs Józsi és ba­rátai szerveztek - köszönet érte. Hazaindulásunk előtt „szent fogadalmat” tettünk, hogy (egy év múlva) „jövőre veletek ugyanitt” találko­zunk. Akik most itt voltak: Szász Ferenc, Lendvai Pál, dr. Hecker Frigyes, Hepp Pál, Petraskó Zoltán, Márton Ist­ván, Havacs József, Idrányi László, Botos Lajos, Moldván Ferenc, Szoboszlai András, Erdős Attila. PETRASKÓ ZOLTÁN FOTÓ: OLVASÓNKTÓL KELET

Next

/
Oldalképek
Tartalom