Kelet-Magyarország, 2013. július (73. évfolyam, 151-177. szám)
2013-07-19 / 167. szám
2013. JÚLIUS 19., PÉNTEK Nem a légiósokon kellene elverni a port A Tiszakanyár-Szatmár Unió FC NB lll-as mérkőzésen mindkét oldalon szerepeltek légiósok - aligha gondolhatja komolyan bárki, hogy emiatt rossz a magyar futball... fotó: pusztai Sándor A túl sok külföldi futballista miatt „megtalált” Szatmár Unió FC elnöke több problémára hívta fel a figyelmet. labdarúgás. A jelek szerint a Magyar Labdarúgó Szövetség komolyan gondolja, hogy az elmúlt csaknem három évtized botrányos eredményei miatt a hazai egyesületekben bevetett légiósokon veri el port. Tény, ami tény: honi válogatott 1986 óta távoli szemlélője csupán világbajnokságoknak, az Euró- pa-bajnokságoknak a közelébe sem tud szagolni. Nyilvánvalóan ezer oka van annak, hogy a sportág ilyen mélységekbe zuhant, most éppen a külföldi játékosok túlzott mértékű alkalmazása került terítékre. A közzétett adatok alapján az MLSZ versenyrendszerében 156 666 játékos kapott versenyengedélyt a 2013-as bajnoki évad tavaszi idényére, közülük 920 futballista külföldi. Elrettentő példaként említik, hogy az NB Ill-ban harmadosztályban is 108 vendégmunkást foglalkoztattak a klubok - a tizenegy légióst soraiban tudó a Szatmár Unió FC listavezető ebben a tekintetben.' % Akikről csak álmodozni mertek- Valóban tizenegy olyan labdarúgó volt a csapatunk keretében, akik úgymond légiósnak” számítottak - vágott a közepébe Szabó Barnabás, a Szatmár Unió FC elnöke. - Úgy vélem, hpgy azért ez a kérdés jóval összetettebb annál, hogy kizárólag az ő szerepeltetésük, vagy nem szerepeltetésük lehetne a kulcsmomentum. Évtizedekkel ezelőttre vissza lehetne kanyarodni, egészen a rendszerváltás időszakáig, no meg az egyre inkább egységesülő Európáig, a határok átjárhatóságáig. Amikor az első Ukrajnából és Romániából érkezett labdarúgók feltűntek itt a mi térségünkben, az bizony vitathatatlanul, . még a legalacsonyabb osztályú bajnokságokban is látványos színvonal-, és nézőszám-emelkedéssel járt együtt. Nagyon sok olyan képességű labdarúgó érkezett a szatmári kiscsapatokhoz is, akikről korábban csak álmodozni merhettek. Természetesen a szatmári térségben lévő csapatok földrajzi fekvése ebből a szempontból, kifejezetten előnyös volt. Szabó Barnabás szerint a határon túlról igazolt labdarúgók megmozgatták az állóvizet, és ezzel aligha érdemes vitába szállni. Több néző, jobb futball- Még nagyon sokan emlékeznek arra, hogy egy-egy megyei harmadosztályú Jánkmajtis- Túrricse derbin több néző volt kinn, mint sajnos ma nem egy élvonalbeli találkozón. Igazából mindenhol arra törekedtek, hogy lehetőleg minél jobb labdarúgók állhassanak rendelkezésre, akik meghatározó tagjaivá váltak a meglévő játékoskereteknek. Mindemellett úgy vélem, nem állok egyedül azzal a véleményemmel, hogy volt nyolc-tíz olyan esztendő, amikor a térség labdarúgásának kifejezett fellendülésével járt együtt, hogy ezek a labdarúgók itt rúgták hétről hétre a labdát. Mi több, ekkortájt még magasabb osztályokban is, jóval több olyan minőségi focit produkáló légiós szerepelt, akiknek köszönhetően, egy kis „pezsgés” jött a honi fociéletbe. Az elnök nem elhanyagolható szálra is felhívta a figyelmet. Kötelességtudat az, ami szinte mindegyiküknél fellelhető. SZABÓ BARNABÁS- A Szatmár Unió FC, a Fehér- gyarmati FC és a Nagyszekeres Unió SE fúziójából jött létre. A fúziót megelőző évadban, az FFC, nem kis mértékben annak köszönhette azt, hogy sikerült megkapaszkodnia a megyei első osztályban, hogy Romániából érkezett játékosokkal sikerült „megacélosítania” a keretét. A Nagyszekeres Unió SE pedig, a legalacsonyabb osztályból elindulva, úgy tudott szinte kétévente osztályt váltani, majd a megye egyes bajnokságot is megnyerni, hogy szintén a légiósokra építette a csapatot. A fúzió létrejöttekor nem volt kérdéses, hogy elsősorban a bajnokcsapat alkotja majd a gerincet, kiegészülve a legjobb képességű, FFC játékosokkal. Ezek a labdarúgók, döntően mindkét oldalon a Romániából érkezettek voltak, így vágtunk bele az NB. III-as szereplésbe, ahol összességében egyáltalán nem vallottunk szégyent, mi több, a tavaszi teljesítményünk alapján, dobogón végeztünk. Ugyancsak kardinális kérdés a feltörekvő ifjú titánok hiánya. Másfelől, ha fel is bukkan egy-egy tehetség, legkésőbb tizennyolc éves kora után nincs, amivel „helyben fogják”. Tovább tanul, külföldön vállal munkát - semmiképpen nem marad otthon. Nem hozzájuk vágynak- Évtizedek óta tény, hogy a megyeszékhely tehetséges ifjú futballistáinak a zöme, akik az utánpótlásműhelyekből kikerülnek, s hát azért közülük a Szparihoz mindenki nem férhet oda, döntően, a megyeszékhelyhez közelebb eső települések csapatait választják, további pályafutásuk helyszínéül - jelezte Szabó Barnabás.- Ők nem igazán arra vágynak, hogy a határszélre, nyolcvan kilométerre Nyíregyházától menjenek futballozni, attól is félve talán egy kicsit, hogy nem igazán lesznek akkor tovább szem előtt. Ez a „merítési lehetőség” számunkra tehát mindig is meglehetősen korlátozott volt... Meg kívánom jegyezni, hogy a Szatmár Unió FC egy térség, egy tájegység csapata is kiván lenni a kezdetektől fogva, s Szatmár nem ér véget az országhatárral, erről nekünk zenés indulónk is van. Ezek a „légiós labdarúgók” kilencven százalékban kettős, azaz román-magyar állampolgárok, s hazájukként tisztelik országunkat is. Még a román hangzású névvel bíró játékosaink is tudnak magyarul, s egyik szülő egészen biztosan magyar ember. Ezért is volt nagyon fájó az, hogy éppen egy megyebeli, patinás múlttal bíró, volt NB. III-as „osztálytársunk” otthonában gyalázták számunkra legmegdöbbentőbb módon, és sajnos különösebb szankció nélkül hagyva játékosainkat, nemzeti hovatartozásukat illetően... KM Amikor csaknem a földre huppantak... Nem titok az sem, hogy az NB III-as rajt előtt, igyekeztünk minél alaposabban feltérképezni a hazai lehetőségeket is - avatott be újabb kulisz- szatitkokba Szabó Barnabás, az SZUFC első embere. - Sokszor bizony majdnem „földre huppantunk”, hogy milyen igényekkel álltak elő honi játékosaink, köztük olyanok, akik azért képességeik alapján, amelyek nem voltak teljesen ismeretlenek előttünk, valamivel szerényebbre is „szabhatták volna a tarifát”. Osztottunk, szoroztunk, s rájöttünk, hogy a mi anyagi lehetőségeink, egyszerűen nem engedik meg a „légiótlanítást”.- Halkan pedig azt hozzátenném, hogy a légiósaink zöme, a kinti megyei bajnokságokból érkezett játékos, nem NB-s labdarúgók tehát, de mérhetetlen futball iránti alázat, kötelességtudat az, ami szinte mindegyiküknél fellelhető, s úgy futballoznak nálunk, hogy szinte mindegyiküknek munkahelye is van az anyaországban. Emellett a lehető legritkábban fordult elő az, hogy ők hiányozzanak egyetlen edzésről is! Angliában hemzsegnek a légiósok, mégsem kiabálják le őket a pályáról FOTÓ: INTERNET Nem harminc nézó előtt látszanak A szatmáriak „visszavesznek” a légiósok számából. labdarúgás. A témánál maradva... Az NB III-ból kieső Szatmár Unió FC is „hallgat” az idő - helyesebben az Magyar Labdarúgó Szövetség - szavára.- Szeretném elmondani, hogy a megyei első osztályra, ami egyébként mindenki tudja, hogy gyakorlatilag NB III-as erősségű lesz az következendő szezonban, itt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, nagyjából felére fogjuk csökkenteni légiósaink számát - taglalta a közeljövőre vonatkozó elképzeléseket Szabó Barnabás, a Szatmár Unió FC elnöke. - Több, húszas évei legelején járó fiatalemberrel kötünk szerződést, s bízunk benne, hogy így is az élbolyhoz tartozó, meghatározó csapat lehetünk majd. Természetesen mi lennénk a legboldogabbak, ha egyszer elérhető lenne az, hogy döntően saját utánpótlásra alapozva lehetne egy minél színvonalasabb futballt játszó csapata a térségnek. De azért teljesen figyelmen kívül hagyni, soha egyetlen csapatnál sem lehet az eredményességet, s az erőteljes fiatalítási szándék mellett erre a néhány légiósra, még mindenféleképpen szükség van, hiszen a szurkolóinkat sem szeretnénk elveszíteni, akik az NB III. Tisza csoportjában, a legmagasabb számban látogattak ki a mérkőzéseinkre. Meg vagyunk győződve arról, hogy a megyei egyben sem harminc néző előtt kell majd a hazai pályán rendezett mécseseinket játszanunk... KM Kicsi a Dávid, de már erős A nyíregyházi egyesület a nagy múltú riválisok között szerepelt eredményesen. ÖKÖLVÍVÁS. A nyiregyházi Dávid SC hat fővel vett részt a Mezőkövesden rendezett Matyó Kupán. A megyeszékhelyi egyesület reménységei kitettek magukért a borsodi seregszemlén: két aranyéremmel és négy ezüstéremmel zárták a versenyt. A nyíregyházi szakosztály alig másfél éve alakult, ezért is megsüvege- lendő, hogy huszonkét klub közel 100 versenyzője mellett sikerült ezt az eredményt elérni. KM A nyíregyházi Dávid SC titánjai jelentősen gyarapították éremkollekcióju- kat Mezőkövesden fotó: tudósítónktól Ökölvívás: Matyó Kupa Mezőkövesd, a nyíregyházi Dávid SC versenyzőinek eredményei 60 kg: 1. Gyarmati Márk (edző: Vánczku Csaba). 63 kg: 1. Dolezsár Dávid (edző: Barkóczi László). 46 kg: 2. Horváth Richárd (edző: Hajcsák István). 50 kg: 2. Horváth Róbert edző: Vánczku Csaba). 54 kg: 2. Vánczku Attila (edző: Vánczku Csaba). 59 kg: 2. Béres Dániel (edző: Bartkóczi László). Új helyszínen, Fehérgyarmaton rendezik a tornát labdarúgás. Fehérgyarmaton rendezik az immár harmincadik alkalommal kiírt labdarúgó Nagy Sándor Emléktornát. A helyszín azért lehet furcsa, mert eddig Vámosoroszi volt a házigazdája az Erdőháti rendezvénynek - a helyi sportpálya felújítása miatt „költözött” a torna. Szombaton (július 20.), miként másnap 14 órakor kezdődnek a mérkőzések. Első napon a csoportmérkőzéseket játsszák (játékidő: 2x25 perc), vasárnap a helyosztókkal (játékidő: 2x45 perc) zárul a program. Az emléktornán a hazai pályán szereplő Szatmár Unió FC mellett az egyaránt megyei másodosztályú Tisztaberek, a Kölese, a Tiszakóród, a Vámosoroszi és a Túrricse lép színre. KM Nem hiába tekertek „lábon” a rajtvonalhoz KERÉKPÁROZÁS. A ViniBike Kerékpáros Sportegyesület versenyzőinek az elmúlt hétvégén nem kellett autóba ülniük, hogy versenyre utazzanak. Az első NYKSE-Ibrány Kupára „lábon” tekertek a rajtvonalhoz. A remek biz- tosítású, hétkörös versenyt Ibrány-Buj-Paszab útvonalon rendezték. A részhajrákon pontokat lehetett gyűjteni a versenyeken a benevezett csapatoknak. Csapatversenyben bronzérmet szerzett a ViniBike csapata, Horváth Zsolt, Kövér László és Karászi Zoltán felállásban. Ebben a kategóriába^ az első a Debrecen DKSI. a második az NYKSE volt. Egyéniben a master kategóriában Sárosi Endre másodikként ért célba, a 18 év alattiaknál pedig Dallos Dániel az elmúlt versenyeit megismételve újra a dobogó harmadik fokára állhatott fel. KM Dobogóra állhatott a (balról jobbra) Horváth Zsolt, Kövér László, Karászi Zoltán felállású csapat FOTÓ: ERŐSS BÉLA 10
