Kelet Magyarország, 2013. május (70. évfolyam, 101-125. szám)

2013-05-30 / 124. szám

2013. MÁJUS 30.. CSÜTÖRTÖK KELJEI Fórum 7 Üzenet Birók István hűséges olvasónktól: A sokfelé szakadt magyar­ságnak nem kell feltétlenül egyet értenie, de értenie kell egymást. CSOÓRI SÁNDOR 3T A nap előfizetője Tóth József né NYÍREGYHÁZA. Több, mint 30 éve előfizetője lapunknak Tóth Józsefné, akinek olva­sói hűségét ajándékcsomag­gal jutalmaztuk. Arra kértük, mondjon véleményt a Kelet- Magyarországról, és meséljen a családjáról.- Szeretem az újságot, csa­ládtagnak tekintem, hű társa a reggeli kávénak. Először a gyászhirdetéseket nézem meg, majd az utolsó oldalt ol­vasom el. Tetszenek az idéze­tek, sokat lehet belőlük tanul­ni. Elolvasom a vicceket is, így vidáman indul a napom.- Sokszor elszomorítanák a Fórum oldalon megjelenő olvasói levelek, de örülök, ha egy érettségi találkozóról vagy egy nyugdíjas rendez­vényről szóló beszámolót olvashatok. Szeretem néze­getni a régi fotókat is. Mindig várom az ízvilág oldalt a jó Tíz év után új könyvvel jelentkezett Berkovits tatva. Rendkívül bonyolult viszonyként elevenedik meg Emma és Gyula kapcsolata, aprólékosan és érzékien. Závada Pál, aki a napokban mutatta be a budapesti Kos­suth Klubban Berkovits új kötetét, méltatásában kiemel­te: hiánypótló a mű, hiszen a kádári kor bemutatásával tar­tozik még az írótársadalom. Kiderült: a szerző 1990-ben lá­tott hozzá a nagyregény írásá­hoz, és néhány éves kihagyás után tavaly fejezte be művét. Berkovits György Oroshá­zán született 1940-ben, ott és Szegeden járt iskolába, majd Budapesten szerzett bölcsész diplomát. A Mozgó Világ szo­ciográfiai rovat szerkesztője, a szamizdat Bibó-emlékkönyv egyik szerzője, sajtószocioló­gus, majd a Fotó olvasószer­kesztője volt. Kilenc könyvet jegyez, köztük három társa­dalomrajzot, két esszé- és egy drámakötetet. km Berkovits György 1990-ben kezdte és tavaly fejezte be a nagyregényt FOTÓ: INTERNET nyíregyháza. 2003 óta elő­ször jelentkezik új könyvvel a József Attila-díjas Berkovits György. A V. és Ú. Díszcserje (kis)asszony című nagyre­gény első kötete a napokban jelent meg a L’Harmattan Kiadó gondozásában, a má­sodik kötet ősszel kerül a bol­tokba. V. és Ú. egy kétkötetes családregény, két egészen különböző család története, a főszereplők, V. Emma és Ú. Gyula sorsán keresztül bemu­receptek miatt, sokszor ked- veskedek a családomnak egy- egy új étellel, süteménnyel. A nyugdíjazásom előtt köny­velőként dolgoztam, a férjem pedig a gumigyárban. Két gyermeket neveltünk fel, és van négy unokánk. Elégedett vagyok a napilappal, ezért is járatom harminc éve - mond­ta Tóth Józsefné. KM Szép, nevezetes helyeken jártak a semjéni diákok és pedagógusok fotó: olvasónktól Népi ízek és ízes beszédek Támogatása nemzeti össze­tartozás jegyében Pár nap múlva a nemzeti összetartozást ünnepeljük. Ezt a napot ahányan vagyunk magyarok, annyiféleképpen éljük meg, legyünk bárhol is a világban. Abban viszont valószínűleg mindenki egyet­ért, hogy az egyre bővülő testvértelepülési kapcsolatok erősítik ezt a köteléket. Mint sok más területen, itt is fonto­sabb a mennyiségnél a minő­ség, és bár Ajak szép számban büszkélkedhet ilyen kapcso­latokkal, azok ápolására és intenzitásuk megőrzésére is nagy hangsúlyt fektet a köz­ség vezetése. Ennek volt isko­lapéldája az a közreműködés, melynek eredményét bárki megtekintheti, aki Erdélyben, Farkaslakán meglátogatja az újjávarázsolt, helyi kultú- rotthont. A teljes külső-belső felújítást magában foglaló beruházás munkálatait helyi vállalkozók végezték, amely­hez az ajaki önkormányzat egymillió forint adománnyal járult hozzá! A május 20-ai átadó ünnepségen a farkaslaki általános iskola diákjai adtak műsort, majd Kovács Lehel, Farkaslaka község polgár- mestere mondott ünnepi beszédet. A vendégek sorában Birtalan József, Hargita Megye Tanácsának alelnö- ke, és Kerekes Miklós, Ajak polgármestere is jelen volt. A Farkaslakával legrégebbi testvértelepülési kapcsola­tot ápoló nagyközség, Ajak .első embere megtisztelőnek nevezte a kultúrház felépí­téséhez való hozzájárulást, kiemelve, hogy ez a ház a jövőben való megmaradás egyik legfőbb záloga. HASULYÓ rolnad, ajak A kállósemjéni Kállay Mik­lós Általános Iskola tanulói és pedagógusai május 3-6. között Erdélybe kirándultak a Határtalanul! program keretében. 28 hetedikes diákkal és 2 kolléganőmmel vettem részt a kirándulá­son, melynek első állomása Nagykároly volt. Leróttuk kegyeletünket Kaffka Margit szobránál, és elszavaltuk a Nemzeti dalt Petőfi emlék­Egy tábláról sajnos megfeledkeztek Sokunk örömére, szerdán visszaállították a régi forgalmi rendszabályozást a Korányi Frigyes és a Bánki Donát utca területén Nyíregyházán. A forgalom lassítása érdekében „fekvőrendőröket” telepítet­tek. A Szent-Györgyi Albert utca kereszteződésébe ugyan visszahelyezték a lakó-pihenő övezet táblát, azonban meg­feledkeztek az elsőbbségadás művénél. Megkoszorúztuk Ady Endre szobrát, és megtekintettük szülőházát. Jártunk Petőfi körtefájánál, a nagykárolyi 3- számú álta­lános iskolában, felfedeztük azokat a szép helyeket, ahol a magyarság még ma is büszke a gyökereire. Székely magyar emberekkel ismerkedtünk meg, érdekes volt hallani ízes beszédü­ket, megkóstoltuk régi népi kötelező tábla kihelyezéséről. Ennek így nincs sok értelme, mert a Bánki Donát utcában közlekedő nem készül fel arra, hogy ott neki elsőbbséget kell adnia. A bokros növényzet miatt a kereszteződés nem belátható, így soha nem fog érvényesülni a jobbkéz-sza- bály. Ha megnézzük a többi, hasonló útkereszteződést, azt látjuk, hogy mindenhol ki van helyezve az elsőbbségadás I kötelező tábla is. SIPOS elek, nyíregyháza ételeiket és megcsodáltuk kézműves tárgyaikat. Utunk során jártunk Zetelakán, Farkaslakán, Korondon, Csíkszeredán, Csíksomlyón, Székelykeresztúron és Székelyudvarhelyen is. Megcsodáltuk a szebbnél szebb székely kapukat, és elolvastuk az üzeneteiket. Felejthetetlen élmény volt számunkra ez az utazás! EGRI JÓZSEFNÉ Előadás a vese­szövődményekről A Cukorbetegek Nyíregyházi Egyesülete kedden 17 órától kezdődő foglalkozásának vendége dr. Szegedi János, a Művese Állomás osztály- vezető főorvosa lesz, aki a cukorbetegség és a veseszö­vődményekről tart előadást a Városmajori Művelődési Házban. Minden érdeklődőt szeretettel várnak! RUBÓCZKY JÁNOS ELNÖK mg»«? 1) J7, d0t/\ 1 jL A / .’iitesí -h •» A lóerők urai A borús idő ellenére derűs kedvvel érkeztek, s vettek részt a nyíregyházi motorosok a Bokortanyák Lakosságáért Egyesület múlt szombati vidám májusi mulatságán. Kiss Miklós elmondta: lehetőség szerint minden alkalmat megragad­nak, hogy hódoljanak szenve­délyüknek, a motorozásnak, szívesen mesélnek élménye­ikről és kétkerekű „család­tagjaikról" az érdeklődőknek. Nagyszerűen érezték magukat a Mandabokori Művelődési Ház étőzenés bálján, amely főzőver­sennyel párosult. FOTÓ: KM Egy tanult családanya tapasztalatai az álláspiacon Sokakhoz hasonlóan én is azon gondolko­dom, melyik országban kezdhetném újra, mert itt nincs jövőnk. csegöld. Munkahelykeresés és álláspályázat. Próbálkozni lehet, de nem érdemes. Hiába a diploma, nem ér semmit. Ha nincs pártfogó, nincs isme­retség, kár az időt pazarolni, mert csak sorozatos megaláz­tatás éri a reménykedő állás­keresőt. Ennyi, amit az álláspályá­zatok kapcsán tanulságként levonhatok. Többször is pró­bálkoztam, de a siker messze elkerült. A pályázat benyúj­tása után sokan vissza sem jeleztek. Amikor igen, akkor pedig nem szolgáltak jó hír­rel. Az egyik felajánlott lehe­tőség azt tartalmazta, hogy a pályázónak 3 hónap gyakor­lati időt kell letöltenie min­denfélejuttatás nélkül, a saját költségén utaznia, szerződés nélkül, szóbeli megállapodás alapján. Hol a ráció ebben az ajánlatban? Hiszen én mint munkakereső legfeljebb se­gélyt kapok és két kiskorú gyereket nevelek. Volt olyan eset is, amikor a felvételi beszélgetésen nem reményt és lehetőséget kap­tam, hanem kemény kiok­tatást a pályázatom hibáival kapcsolatban. Sárba tiporták minden önbizalmamat, az önbecsülésemet, majd el­avultnak titulálva kereken ki­jelentették, hogy nem vagyok alkalmas. Én is voltam közmunkás Elismerem, voltak hiányos­ságok a pályázatomban, de mentségemre szóljon: magam írtam, és nem pályázatíróval készíttettem el. Bírálóm azt javasolta, szerezzek tapaszta­latot, szakmai referenciákat. Ez a mai magyarországi fog­lalkoztatási helyzetet tekint­ve nehéz, főleg az északkeleti régióban! Szívesen dolgoznék én is különböző projekteken, lennék asszisztens a men­torom mellett, de erre nincs esély. Az ország ezen szeg­letében a közmunkaprogra­mon kívül nem igazán van munkalehetőség. Dolgoztam közmunkásként: locsoltam virágot, vittem az ebédet az időseknek, takarítottam stb. Gazdasági területen is van tapasztalatom: minden hó­napban zsonglőrködöm a sár­ga csekkek tengerével! Eddig egészen jól sikerült... Állítom, hogy ma egy ház­tartás tartozásmentes elveze­tése nagyobb gazdasági isme­reteket kíván, mint bármilyen intézményé, mert van egy óri­ási hátránya, nincsenek pályá­zati kiírások, uniós fonások. Irány a megélhetési Elpárolog a magyar hazánk­ból, mert nincs szüksége az országnak az állampolgárai­ra. Az én példámon nem kell csodálkozni, mert csak egy a naponta megismétlődő ál­lásinterjúk közül. Sokakhoz hasonlóan én is azon gondol­kodom, miért vagyok még itt, hol, melyik országban kezd­hetném újra, mert itt nincs jövőm. Mennék bárhová, ahol megbecsülnek és dolgozha­tok legjobb tudásom szerint! Elegem van abból, hogy szé­gyenkeznem kell a gyerekeim előtt, mert nekünk segélyből kell megélnünk, miközben az anyukájuknak két diplomája is van! Mindeközben látom, hallom, hogy a korrupció, a „keresztapa-szindróma” min­denütt jelen van: rokonok, családtagok, barátok töltik be az álláshelyeket megfe­lelő végzettség, képzettség és gyakorlat nélkül. Nekem nincs ilyesfajta kapcsolatom. Csengerben születtem 1975- ben, most Csegöldön élek. Egy öcsém van, nincs más rokonságom. A szüleim nehéz körülmények között nevel­tek fel, nem állt módjukban taníttatni, már tizenévesen napszámba jártam, majd a ci­pőgyárban dolgoztam. Kom­munikáció-művelődésszer­vezőként diplomáztam a Nyíregyházi Főiskolán, ké­sőbb a Debreceni Egyetemen mentálhigiénés diplomát sze­reztem. A tanulmányaimat saját erőmből és a férjem tá­mogatásával végeztem a jobb és szebb jövő érdekében, de hiába. Nincs szebb jövő. KOVÁCS ZOLTÁNNÉ BERKI MÓNIKA, CSEGÖLD Előfordul, hogy az átlásinterjún nem reményt és lehetőséget kap az ember... illusztráció: internet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom