Kelet Magyarország, 2013. május (70. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-24 / 119. szám
2013. MÁJUS 24., PÉNTEK Erőss Zsolt csúcsai Erőss Zsolt a 14 nyolcezres közül 10- et mászott meg 1999-NangaParbat(8126m) 2002 - Csomolungma (8850 m) 2003 - Gasherbrum II (8035 m) 2006 - Dhaulagiri (8167 m) 2007 - Gasherbrum I (8068 m) 2007- Broad Peak (8047 m) 2008- Makalu (8463 m) 2009 - Manaszlu (8156 m) 2011 - Lhoce (8516 m)- műlábbal 2013 - Kancsendzönga (8586 m) - műlábbal Kiss Péter eredményei- Kiss Péter, Gyöngyös, 1986. december 12. - Kancsendzönga, 2013. május 21.(?) magyar hegymászó.- Gyerekkorában teljesítménytúrázóként sportolt, két alkalommal is (2003,2004) elnyerte „Az év teljesítménytúrázója“ címet. ______-18 évesen kezdett barlangászni és hegyet mászni. Először hazai mászóiskolákban, majd a Ma- gas-Tátra zordabb falain csiszolta mászótudását. _______________- Első magyarként érte el az Alpok mind a 82, négyezres csúcsát (egyik kedvencét a Grossglocknert, például 5 irányból is meghódította), és egyedül végigmászta a Magas-Tátra főgerincét. Számtalan nehéz alpesi utat teljesített az elmúlt években, a fiatal hegymászó generáció oszlopos tagja lett. ___________________- Folyamatosan kereste a kihívásokat, lehet az szikla vagy jég, ő megmász- ta. Hobbija a futás volt, sokszoros maratonista és ötszörös Balaton kerülő. <§> A legmagasabbon Erőss Zsolt 2002-ben első magyarként mászta meg a Mount Everestet. fotó: net A Kencsendzönga-hódító magyar csapat indulás előtt (balról): Erőss Zsolt és Kiss Péter csúcshódítók, valamit a csapat vezetője, Kollár Lajos fotó: net Mi történhetett a hegyen? Eltűntnek nyilvánították Erőss Zsoltot és Kiss Pétert. A csapat ma hazaindul... BUDAPEST. Egy egész ország és a világ hegymászó-közössége reménykedett abban, hogy a Kancsendzöngán bajba jutott két magyar, Erőss Zsolt és Kiss Péter élve kerül elő. A halálzónának is nevezett nyolcezer méteres magasságban erre sajnos minimális volt az esély. A tegnap esti hírek szerint nem keresik tovább a Himalájában eltűnt két magyar hegymászót. így Erőss Zsolt és Kiss Péter hivatalosan eltűntnek számít, ami valójában azt jelenti, hogy már biztosan nem élnek. Három éjszakát töltöttek a nyolcezer méteres magasságban, élelem, víz, sátor, hálózsák nélkül. Ezt lehetetlen túlélni. Hiába keresték őket A magyar expedíció két hegymászója, Erőss Zsolt és Kiss Péter eltűnését szerda délelőtt jelentették be, miután a mentésükre küldött serpák sem a 7600 méteren lévő alaptáborban, sem annak környékén nem találták még őket. A két hegymászó előzőleg sikeresen megmászta a világ harmadik legmagasabb hegyét, a 8586 méteres Kancsendzöngát. Kedd délután óta minden rádiókapcsolat megszakadt a mászókkal. Az expedíció szóvivője, Vincze Szabolcs kiemelte: az adott helyzettől függ, indíta- nak-e bármilyen mentő vagy felderítő akciót az eltűntek felkutatására. A Himalájában nincsen szervezett mentés, mint például az Alpokban, ahol a Vöröskereszttől bárhol lehet segítséget kérni. „A Himalájában vagy összejön egy mentési akció vagy nem” - fogalmazott Vincze Szabolcs. Hogyan gyilkolnak a hegyek? A halálzónának nevezett szakaszban, 8000 méteres magasságban rengeteg veszély leselkedik a hegymászókra. A hideg (-30 fok) mellett a magasság és az oxigénhiány - ilyen magasságban harmadannyi oxigén van a levegőben, mint tengerszinten - miatt rettenetesen kimerül a szervezet, egyre nő a reakcióidő, így azok a helyzetek, melyeket alacsonyabb magasságon „meg lehet úszni”, itt halálossá válhatnak. Egy amerikai, brit és kanadai tudósokból (akik mind hegymászók is) álló csoport 2008-ban végzett nagyszabású kutatást a Himaláján meghalt hegymászókról. Azt próbálták meg kiderítem, pontosan milyen egészség- ügyi hatásai vannak a magasságnak, illetve mi okozhatja azt, hogy az egyébként kimagaslóan jó kondícióban lévő sportolók szervezete felmondja a szolgálatot. Kockázatok egész halmaza A halált okozhatja trauma vagy baleset (például lavina, kőomlás vagy zuhanás), de hipotermia vagy magassági betegség, illetve tüdőödéma is. Ilyen magasságban már máshogy működik az agy: a hegymászók összezavarodnak, lelassul a gondolkodásuk és a mozgásuk is koordinálatlanná válik. Nem tudnak aludni, pihenni, fejfájás gyötri őket, elveszítik az étvágyukat, szédülnek, hányingerük van. Gyakran egyszerűen elHalálzóna a A fagyási sérülés során a sejtekben lévő víz megfagy és a kialakuló jégkristályok súlyosan roncsolják a sejteket, amely az esetek többségében azok halálához vezet. Ennek megfelelően elsősorban azon szöveteink a legveszélyeztetettebbek, melyek víztartalma nagy, így az izmok és idegek különösen érzékenyek, míg a csontok kevésbé. Fagyási sérülés azonban nemcsak fagypont alatti hőveszítik az eszméletüket - ez pedig a rettenetes hideggel és a metsző széllel együtt halálos kombináció. „A nyomás miatt nemcsak tüdőödéma alakulhat ki, hanem agyi ödémásodás is. Az előbbinél a tüdőben nagy mennyiségű folyadék gyülemlik fel, míg az utóbbinál az agy duzzad meg. Az oxigénhiányt ugyanis a vérkeringés serkentésével próbálja kompenzálni a szervezet, mely könnyen a vérerek elrepedésével, szivárgásával jár együtt” - mondta dr. Paul Firth, a kutatás vezetője. „Meglepő módon azonban ez nem annyira jellemző elsődleges halálokként. Sokkal több tényező játszik egyszerre szerepet.” ékn Himalájában mérsékleten következhet be. Fagypont felett néhány fokkal a hajszálerek összehúzódással védekeznek, melynek következtében a perifériákon jelentősen lecsökken, vagy akár meg is szűnik a vérellátás. Az így kialakuló oxigénhiány szintén sejthalált okoz. A legsúlyosabb esetekben csökken a pulzusszám és a vérnyomás, lelassul az oxigénáramlás. Végül a szervek felmondják a szolgálatot. Mindennapi csúcsaink Ott fent a gleccserek fölött, ahol csak a kemény és éles szikla, az állandóan süvöltő szél, no meg a hideg a társa hegymászónak, na ott érezheti meg igazán az ember, hogy mennyire törékeny az éíete, müyen mértékben kiszolgáltatott a természet erőinek. És persze azt is, hogy léte leginkább a testi erején, a kitartásán, a gyors döntéshozó képességén múlik. És ott, fönt a magasságokban szülte mindegy, hogy egyedül, másod-vagy többedmagával van - ugyanis, leginkább csak önmagára tud figyelni. Feljutni a hágóra, nyeregre, csúcsra, lehetőleg nem a legegyszerűbb úton, majd lejönni onnan épségben - ilyen egyszerű a hegymászó filozófiája. Valami különleges, semmihez sem hasonlítható érzés vesz erőt a magasságok leküzdését szerető emberen, ha magashegyet lát, annak közelében van. Megmászni, feljutni, megnézni mi van a tetején, onnan mit lehet látni, és látványból táplálkozva újabb és újabb célokat kitűzni a következő napokra. Mindez akár egyszerű leképezése is lehet a hegymászó, a hegyekben túrázó ember világlátásának. Azoknak is, akik nem küzdenek le több ezer méteres szintkülönbségeket napok vagy hetek alatt. Hanem - ha erre lehetősége i van - nap mint nap elindulnak egyedül, családdal, barátokkal, és megteszik az aznapra térképen megtervezett utat. Őszintén! Ez miben különbözik a mindennapi tevékenységünktől? Szerintem nem sokban. Csupán a célok másak! zsoft.kovacs@infbnn.hu Nem volt elegendő idd és kihelyezett kötél sem Együttműködés helyett széthúzást tapasztalt a spanyol mászó az alaptáborban. maorid. Időben kockázatosnak és kötelek hiányában veszélyesnek is találta az utolsó, kevesebb mint 300 méternyi magasság megmászását Carlos Soria spanyol hegymászó, ezért 8300 méter magasan úgy döntött, visszafordul a Kancsendzöngáról, ahol eltűnt a két magyar hegymászó. Együtt indultak felfelé A 74 éves Soria a hegymászással foglalkozó egyik internetes oldalnak, a spanyol nyelvű Desnivelnek nyilatkozott csúcshódítási kísérletéről, amelyet expedíciója Erőss Zsolttal és Kiss Péterrel - és további nyolc személy- lyel - együtt kezdett rpeg, de a magyarokkal ellentétben végül nem kockáztatta meg, hogy felmásszon a csúcsig. Soria az interjúban megerősítette, hogy öten tűntek el, két magyar, egy koreai és két serpa, és úgy foglalt állást, hogy már nincsenek életben. Egyúttal rettenetesnek nevezte az érzést, hogy az útnak indultak közel fele nem tért vissza. A roppant tapasztalt Soria - a Desnivelnek már az alaptáborból nyüatkozva - kifogásolta, hogy miközben egy ilyen expedícióhoz együttműködésre lenne szükség valamennyi résztvevő között, erre többen nem voltak tekintettel. Elmesélte, hogy már 8300 méter körül jártak, amikor úgy ítélte meg, hogy a hátralévő szakasz megtételére már nincs elegendő idő, ha biztonságosan le is kívánnak ereszkedni. Ráadásul nehéz volt a terep is, és nem rendelkeztek elegendő kötélzettel. Emiatt úgy döntött, hogy aznap már nem kísérli meg a csúcs meghódítását, hanem visszaereszkedik. Lelki teher miatt mondott le Carlos Soria elmondta, már a táborban tudták meg, hogy többen eltűntek a csúcsnál, egyebek között abból, hogy a spanyol expedíció orvosához érkeztek a hívások. Kifejtette a spanyol hegymászó azt is, hogy egyelőre lemondott a csúcs meghódításáról, mégpedig az időjárási és felszereltségi nehézségek mellett a többi hegymászó elvesztése okozta lelki teher miatt. mti 2. tábor. 6400 m Alaptábor: 5500 m GRAFIKA: ÉKN. FORRÁS: ÉM A magyar Kancsendzönga expedíció Ezen a területen | veszett nyoma Erőss Zsoltnak és Kiss Péternek | Csúcs: 8586 m 3. tábor: 6900 m I. tabor: 6100 m Innen indult snerpa mentoexpedicio az eltűnt magyarok keresésére Az expedíció kronológiája Március 28.: Az expedíció megérkezik Katmanduba. Április 11.: A csapat eléri az 550 méteren lévő alaptábort. Május 19., 18 óra: Erőss Zsolt és Kiss Péter helyi idő szerint 18 órakor elindul a csúcstámadásra 7250 méterről. Május 20., 18 óra: Zsolték 24 óra múlva elérték a Kancsendzönga 8586 méteren lévő csúcsát. Május 20., 20 óra: Erőss Zsolt ereje 8300 méteren elfogyott, lepihent. Ekkor elszakadt társától, Kiss Pétertől. Május 21., hajnal: Miután újra egymásra találtak, Zsolt és Péter együtt indultak tovább. Május 21., 8 óra: A két hegymászó újra elvesztette egymást, Zsolt 8100 méteren öszekuporodott és elaludt. Május 21., 11 óra: Zsolt felébredt és elindult a 7600 méteren lévő IV. táborba. Május 2 2., 10 óra: Kollár lajos expedícióvezető mentőcsapatot küldött Zsófiákért, de nem találták meg nyomukat sem a IV. táborban, sem környékén. Május23., lOóra: Bejelentették, hogy a magyar csapat másnap elhagyja az alaptábort. „Tudom, hogy elment” - mondta a felesége Sterczer Hilda - aki maga is hegymászó - megérezte, hogy férje meghalt. Budapest. Erőss Zsolt felesége már tegnap reggel azt nyilatkozta: már nem reménykedik, és nem bízik abban, hogy férje élve előkerül a Kancsendzöngáról. „Tudom, hogy nincs remény, hogy meghalt” - mondta, miközben könnyek nélkül gyászolt, és még elbúcsúzni sem tudott férjétől. „Boldogan halok meg fent...” Sterczer Hilda azt mesélte, párja a búcsúzáskor megígérte neki, hogy ha hazatér, jó apa lesz. Azt is felidézte, hogy Erőss Zsolt több korábbi interjújában is beszélt arról, hogy mindig is tisztában volt azzal, hogy életét veszítheti a hegyen. „Gyakran voltam már kritikus helyzetben. Olyankor úgy vagyok vele, hogy bármelyik másodperc az utolsó lehet az életemben, de legalább odafönt boldogan halok meg...” ékn Már nem reménykedem abban, hogy élve előkerül a férjem. STERCZER HILDA Blogbejegyzésekböl... „Mélyen elgondolkodtat a kérdés, hogy ki az önző, aki feleségét, gyermekét aggódva hátrahagyva álmainak él, vállalva, hogy nagy bánatot okoz ezzel nekik, vagy a szülő, feleség, aki visszatartja őt álmai megélésében, hogy ő maga ne szenvedjen a hiányától...? A Tao-nak igaza lehet, az elengedés képessége nagy adomány mindkét fél számára."___________ „Majd egyszer meghallgatjuk a gyerekeit is, hogy mi a véleményük. Addig is mindenki formálja a sajátját hősről, hősködésről. A fotel és az oxigénhiányos hegycsúcs közt számtan lehetőség kínálkozik a felelősségteljes életre. Őt figyelmeztette erre már a Teremtője."__________________ „Én azokkal tartok, akik tisztelettel adóznak a teljesítménye előtt, és a hétköznapi elmével megmagyarázhatatlan igazságot keresik inkább ebben a különleges történetben, mint a felelőtlenséget, önzést, vagy könnyű ítéletet.” ■
