Kelet Magyarország, 2013. február (70. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-26 / 48. szám

2013. FEBRUÁR 26., KEDD Fókuszban: a hungarikumaink 1 Adja le szavazatát Ön is hungarikumaink listájára! Ami szem-szájnak ingere Három megyéből várjuk olvasóink voksait a Hunga- rikumok Gyűjtemé­nyébe. HUNGARIKUM. Néhány hét­tel ezelőtt egy játékra invitáltuk olvasóinkat. Egy komoly játékra. Azt javasol­tuk, gyűjtsük össze együtt, hogy a lapcsoportunkhoz tartozó három megyéből - Borsod-Abaúj-Zemplénből, Hajdú-Biharból és Szabolcs- Szatmár-Beregből - melyek azok a társadalmi, természeti, vagy épített, közösen alkotott értékek, amelyek érdemesek arra, hogy belekerüljenek a Hungarikumok Gyűjtemé­nyébe. Bárki tehetett javaslatot Akkor leírtuk, hogy az öt­letadó a tavaly hatályba lé­pett Hungarikum-törvény volt, amely alapján „bármely természetes személy, jogi személy, szervezet, csoport” kezdeményezheti valamely nemzeti érték felvételét a települési, tájegységi, vagy megyei értéktárba. A javas­latokat a Magyar Értéktár­ban összesítik és rendsze­rezi majd a Hungarikum Bizottság. Az ebből az ér­téktárból kiválasztott, hun- garikummá minősített érté­kek lehetnek tagjai a Hungarikumok Gyűjtemé­nyének. Az olvasóink által szer­kesztőségeinkbe eljutatott javaslatokat összegeztük és elkészítettük a három me­gye bő javaslatlistáját, ame­lyet ezen az oldalon alul találják megyénkénti bontás­ban. Várluk a szavazatokat Isi A következő fordulóban a lapjainkhoz tartozó hír­portálokon - tehát a www. boon.hu-n, a www.haon. hu-n, www.szon.hu-n lead­hatják szavazataikat a listá­ra, amelyből megyénként a négy-négy legtöbb voksot kapó hungarikum jelöltet juttatjuk el a bizottsághoz abban a reményben, hogy hamarosan tagjai lehetnek a Hungarikumok Gyűjtemé­nyének. Az internetes szavazás február 27-én, szerdán indul és két héten át, március 13-ig várjuk voksaikat hír­portáljainkon. A szavazások állásáról lapjainkban is rend­szeresen tájékoztatjuk olva­sóinkat. ÉK-SZB A listán vannak Térségünkből a bizottság ál­tal nemrég elfogadott első tizenkettes lista tagja lett a Mezőkövesd környéki matyó népművészet, a hortobágyi puszta, az aggteleki barlang- rendszer, illetve a tokaji tör­ténelmi borvidék. Az édességekre, finom­ságokra, térségünkre jellemző ételekre és ita­lokra érkeztek főként javaslatok. DEBRECEN, MISKOLC, NYÍREGY­HÁZA. Északkelet-Magyaror- szág bővelkedik olyan enni- és innivalókban, amelyek sajátosak ízükben, alapanya­gukban. Ha a javasolt ételek és italok listájáról szemezgetve rögtön az első helyen kell említe­nünk a Tokaji Aszút, amely évszázadok óta egyedülálló terméke a hegyaljai borvidék­nek. Nem csupán a nemesbor kapott jelölést, hanem Szepsi Laczkó Máté erdőbényei ta­nító, prédikátor, aki a XVII. században a világon elsőként állított elő aszúbort. Az alkoholos italoknál maradva, jelölést kapott az ugyancsak messze földön híres gönci barackpálinka, a mályinkai pályinka, illetve a Hajdúságban készülő mézsör, Méz Márcz Likőr. Pároskolbász, grízes lángos Az étkek közül nem hiányoz­hat a debreceni pároskolbász. Igazi tájjellegű étkek a vállaji sváb füstölt áruk (sváb kol­bász, sonka, császárszalon­na), de megvan az egyedisége a juhsajtnak, a gomolyának és a túrónak. Javasolták még a nem csu­pán itt termő, de valóban hungarikum számba menő magyar akácmézet - az édes­ségéket sorra véve -, a mézes­kalácsot, a mézes puszedlit. „A grízes lángos a kom- lóskai helyi ételek egyike - tudhattuk meg a hozzánk érkezett javaslatból. A lokális közösség közös múltjának, az abban gyökerező, közösen vállalt jelenének kifejezőjévé vált. Több évtizedes hagyo­mány, aminek receptje anyá­ról lányára száll, ragaszkodva a megszokott ízekhez.” És ami fontos, a grízes lángost a saját maguk által megtermelt és előállított nyersanyagok­ból készítik a komlóskai asz- szonyok. Radics László debreceni mé- zeskalácsos, népi iparművész az évek során igazi nevezetes­séggé nőtte ki magát. Termé­kei az ország minden pontjára eljutnak, de Európa főváros­ainak kiállításain is osztatlan sikert aratnak. Radics-féle mézes A mézeskalácsosság hagyo­mánya Debrecenben az 1700-as évekre nyúlik visz- sza. A debreceni mesterek a mézestészta megformálásá­hoz jellegzetes mézeskalács ütőfátkat használtak, s ezeket régebben maguk a mesterek faragták. A régi formák a mai napig jelen vannak a debre­FOTÓ: ÉKN ceni mézeskalácsosok mun­káiban. És ha valaki megszomjazna az édességek garmadájától, egy hajdúszoboszlói sajátossággal olthatja szomját, mégpedig a Pávai Vájná ásványvízzel, amely feltalálójáról kapta a ne­vét. A csak az úgynevezett IX. számú kútból kinyerhető ital nem csupán szomjoltásra való: az alacsony sótartalmú, hidro­gén karbonátos, széndioxiddal dúsított ásványvíz ivókúrá­ra elsősorban emésztőszervi megbetegedések savtúltengés, hurut és fekélybetegség esetén a savtermelést csökkentő, illet­ve közömbösítő hatása miatt előnyös. ékn-szb Kultúránk kincse a magyar nóta felsőzsolca. A Magyar Nóta­szerzők és Énekesek Észak­magyarországi Csoportja a 200 esztendős múltra vissza­tekintő magyar nótát javasolja hungarikumnak, amely önma­ga is a magyar kultúra kiemel­kedő része. A magyar emberek érzését, a magyar táj szépsé­geit fejezi ki. Jelentős szere­pet töltött be a magyar nyelv elterjesztésében, a magyar nyelvű színházi élet kialakulá­sában. Sok magyar népszínmű nélkülözhetetlen eleme. 2011-en az ország nótaegye­sületeinek képviseletére, a magyar nóta ügyének előmoz­dítására Felsőzsolcán alakult meg a Magyar Nótások Orszá­gos Szövetsége. A szervezet foglalkozik a mai magyar nó­taszerzők, nótaénekesek, népi zenészek ügyeivel, képviseli a magyar nótásokat az állami szerveknél, kulturális intézmé­nyeknél és a médiában. ékn Pásztorkalapok évszázadai A kalapkészítés ha­gyománya a Mihalkó családban az 1800-as évekre nyúlik vissza. Balmazújváros. A kalapos mesterségről méltán híres Mihalkó család neve nemcsak a megyében, de az országban, sőt nemzetközileg is ismert. A család két évszázados mun­kásságát 2010 óta könyv is őrzi, mely hűen mutatja be nem csak mesterségük for­télyait, de a család történe­tét, legendáit. A kiadványt a balmazújvárosi születésű Mihalkó Gyula iparművész és a helyi Semsey múzeum igaz­gatója Pozsonyi József közö­sen szerkesztette, alkotta. A csalid történetéből Az elmúlt több mint másfél évszázadban a „Hortobágy mellyékén” - Balmazújváro­son -, Polgáron, Földesen, a Borsod-Abaúj-Zemplén me­Kalapok és kalaposok... FOTÓ:ÉKN gyei Mezőcsáton, a Szabolcs- Szatmár megyei Balkányban a Mihalkó családból öt gene­ráción át kilenc férfileszárma­zott, továbbá Mihalkó János (1879-1934) özvegye, Molnár Erzsébet és Mihalkó Ferencné Győrfi Margit foglalkoztak ka- lapkészítéssel. A Mihalkó családnév a Mi­hály keresztnévre vezethető vissza. Az 1700-as évek végén már több Mihalkó nevű csa­lád élt Vásárhelyen, de koráb­bi lakóhelyükre a Mikhalkótz nevet felvevők még jól em­lékezhettek, ezért feltételez­zük, hogy a Mihalkó nevű faluból csak a 18. században telepedett át - esetleg több rokonával - a család őse. A 19. század közepére Vá­sárhely lakosságának többsé­ge a Mihalkó család tagja volt, vagy a házastársak révén a szűkebb rokonsághoz tarto­zott... ÉKN Szent Vencel napján ASzentVencel-nap megünneplése a huszi­ta mozgalom korától jegyezhető. tállya. Európában egyedül­álló módon Tállyán a tokaj- hegyaljai történelmi borvidék szívében a gótikus plébánia templomot lugasszerűen sző­lőkkel, virágokkal díszítik a szentélyben elhelyezett fe­születre a legszebb szőlőfür­töket aggatják. A Szent Vencel mellékoltárt dúsan virágok­kal, szőlővel, gyümölcsökkel ékesítik, a neves tállyai gaz­dák legjobb palackos boraikat helyezik el rajta. A történelmi mezőváros főutcáján a kapu­kat szintén szőlővel, ágakkal, venyigékkel csinosítják, így adva hálát az évi szőlőtermé­sért, borért a fáradságos mun­káért, a mindennapi kenyérért Palackok az oltár előtt fotó: ékn évről évre, kérve Szent Ven­cel a vincellérek, szőlészek és borászok védőszentjének évi pártfogását. Évszázados hagyomány Koroknay Károly, a Tállyai Ró­mai Katolikus Plébánia világi elnökének elmondása szerint a Szent Vencel nap megün­neplésének kiteljesedése az 1600-as évekre tehető, ékn Három megye javaslatai a hungarikumok gyűjteményébe Borsod-Abaúj-Zemplén megye-Magyar akácméz- Komlóskai grízes lángos- Szepsi Laczkó Máté erdőbényei tanító, prédikátor, illetve az általa a világon elsőként elkészített aszúbor- Szabó Sándorné népi hímzőművész abaúji szőttesek gyűjteménye és zsűrizett munkái- Szent Vencel nap megünneplése Tállyán- Domaházi néptáncok- Mályinkai pálinka- Gönci barack és a belőle készülő pálinka- Magyar nóta- Erdőbényei kádártánc- Farkas Martin kalocsai virágos tortája Hajdú-Bihar megye- Hajdúböszörményi szalmából készült termékek (szalma­babák, szalma virágok, képeslapok, hímes tojás, díszdoboz, boszorkány figurák)- Magyarhomrogdi Bihar díszkörte fa- Földesi azsúros libatojás és írókázott tyúktojás- Debreceni pároskolbász, valódi debreceni kolbász, királyszalonna- Mézeskalács, mézes-puszedli, mézes-mogyoró, mézestallér, kandírozott gyümölccsel készült mézeskalács- Nádudvari fekete kerámia- Juh és szarvasmarha sajt, gomolya, túró- Pávai Vájná természetes ásványvíz (Hajdúszoboszló)- Mézes Márcz- Mézsör- Méz márcz likőr (Debrecen)- Kisostor, közepes ostor, nyeles nagy ostor, faragott nyelű ostor, berakott nyelű nagy ostor (Pocsaj)- Szaruból készült pásztorművészeti tárgyak (Debrecen)- Mihalkó-pásztorkalapok (Balmazújváros)- Furtai hímzések- Komádi vászonhímzéssel készített lakástextíliák- Hajdúsági torma Szabolcs-Szatmár-Bereg megye- Vállaji sváb füstölt áruk (sváb kolbász, sonka, császár- szalonna)- Két temető Fehérgyarmaton- A Népművészet Mestere díj kitüntetettjeinek tudása és tevékenysége- Beregi keresztszemes hímzés és minták- Nyíregyházi bokortanyák- A nábrádi „Tündérkert” parktemető, a benne nyugvó Kovácsvágássy Botka Imre nagybirtokos családi krip­tájával; Tóth Sándor esperes lelkész szép síremlékével, Kechkeméthy Bornemisza István főjegyző és családja - a híres festő szülei - obeliszkjeivel, a zsidó temetőben, a holokauszt emléktáblával, és Szarka József tanár - lelkész, Bem tüzér kapitánya emléktáblájával- Nábrádon, a Rákóczi út 18 szám alatt található a Borne­misza ház, homlokzatán a családi címerrel Közvetítő szerepe is volt A keresztszemes hím­zés egy ősi hagyomá­nyokat őrző népművé­szeti ág. ARANYOSAPÁTl. Pálfi Andrásné a következőket írta levelé­ben: „Üdvözlöm a kezdemé­nyezést, mely lehetőséget ad az egyszerű vidéki emberek számára is, hogy javaslatot tegyen ilyen rendkívüli do­loghoz: Hungarikumok. Múl­tunk, jelenünk, mely megha­tározza a jövőt is...” Levélírónk a beregi kereszt­szemes hímzést és mintákat ajánlotta a listára. Ez egy ősi hagyományokat őrző népmű­vészeti ág. Gondoskodnunk kell arról, hogy a népi textil­munkák, a paraszti hímzések ne merüljenek feledésbe, hi­Keresztszemes hímzés fotó: ékn szén a népművészetnek ezen területe egy szelet a múltunk­ból, a történelmünkből. Közösen alkotott értékek A beregi keresztszemes hím­zés teljes egészében kézimun­ka. A lenvászon alapanyagra előrajzolás nélkül, színes hímzőfonallal kerül a minta. A lenvászon elkészítése nem csak munka volt, hanem köz­vetítő szerepet is betöltött. A mag májusban került a föld­be, augusztusban learatták, majd áztatóba vitték, áztatás után mosták, szárították. Szá­radás után törték, tilolták. A kitilolt lent vagy kendert gerebennel kifésülték, ez lett a szösz, amit fehérítettek, puhítottak, hogy fonallá so­dorják, és ebből a fonalból szőtték a vásznat, melybe a gyönyörű mintákat varrták. Az őszi betakarítás után a lá­nyok jártak a „dörzsölőbe”, mentek a „fonóba”. Ezeken a helyeken mesékkel, ének­léssel, játékokkal szórakoz­tatták egymást, de jöttek a legények is, és ők is segítettek a hangulatot fokozni. A jóízű, hangos nevetés és tréfálkozás közben a fiataloknak módjuk volt megismerni egymást és a párjukat, házastársukat kivá­lasztani. ÉKN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom