Kelet Magyarország, 2012. december (69. évfolyam, 281-304. szám)

2012-12-17 / 294. szám

2012. DECEMBER 17.. HÉTFŐ <%. jMWWftM V­rum UZcRcl Inge László olvasónktól: ' -é M €,if Én úgy szeretném felosztani a hátralévő napjaimat, hogy minden száz évben fölkeljek a síromból egy napra, és átröpüljek hazám fölött. Mert vágyom ugyan már a pihenésre, de az örökös elmúlás nem lenne olyan kellemetlen, ha apróbb dózisokra osztaná a gondviselés. A Miki egér csoport tagjai ámulva nézegették a szebbnél szebb „kincse­ket” FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Tovább gazdagítják majd Nagykálló kincseit A Nagykállói Művelődési Központ kamaratermében Nagykálló kincsei címmel nyílt kiállítás nemrégiben, amelyet a Miki egér csoport óvodásai is megtekintettek. A gyerekek gyönyörködtek a festményekben, a horgolt és vert csipkékben, a makettek­ben, a virágkompozíciókban, a gyöngyfűzésekben. A fiatal érdeklődők megígérték, hogy ha megnőnek, ők is gazdagít­ják majd a kincsestárat. BORSINÉSVEDA ANITA, NAGYKÁLLÓ Ki-ki a saját bőrén tapasztalja... Zentai Mihály soraira sze­retnék reagálni, s egyben megvédeni dr. Angyal Sándor újságírót, akinek rendszere­sen olvasom a vendégsorait, érdekes, igazságos írásait. Zentai úr azt írta, hogy sze­rinte tisztességesnek nevez­hetjük a nyugdíjemelést.' Bár nem tudom megítélni a jövedelmét, ha ez az emelés nagyon jó, akkor éljen meg belőle! Nem kell átveréssel ri­ogatni az embereket és rossz hangulatot kelteni? Kérdez­zen meg bárkit az utcán, az autóbuszon, rögtön kiderül, hogy a legtöbb ember milyen kevés jövedelemből kény­telen megélni, és kilátás­talannak tartja a helyzetét. A legtöbb ember dühös és kedvtelen, ez a mindennap­jaikra is kihat. Fontos, hogy tisztában legyünk a valós helyzettel, és ne próbáljuk a dolgokat szebbnek feltűntet­ni, mint amilyenek! j-NÉ Néző plusz jó előadás egyenlő boldogság! Színházunk, a Talán Teátrum első premierje A Tékozló fiú volt. Akkor 1997-et írtunk. Hatalmas siker koronázta az előadást, több mint 70 alka­lommal játszottuk! Többen is úgy éreztük, hogy újra elő kellene venni. A hatvan perces előadásból 100 perces lett, új hangszerelés, új da­lok, prózai részek, s maradt a régiből is persze jócskán... A képen Pivkács Iván Pávlovics, Kerekes Miklós és Ajak testvértelepülése, Császlóc Magyar Ezüst Érdemke­reszttel kitüntetett polgármestere, Róják Mária látható fotó: olvasónktól Létrejött a császlóci egyezmény Az ajaki önkormányzat az év elején szándéknyilatkozatot írt alá a Vereckei-hágónál található Verbiázs (Vere­bes) településsel, amely a jövőre vonatkozó gazdasági, társadalmi és kulturális együttműködést tartalma­zott. Pivkács Iván Pávlovics (Verbiázs) és Kerekes Miklós (Ajak) polgármestere decem­ber 11-én testvértelepülési megállapodással erősítették meg szándékaikat a kárpát­aljai Császlócon Viski János, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezető konzulja, Fedinec Mihajlo, az Ungvári Járási Tanács elnöke, valamint Felső- és Alsóvorota polgármesterei jelenlétében. A „császlóci egyezmény” az első olyan megállapodás, amelynek eszmeisége a keleti Kárpá­tokig ér, ahol a magyarság egyik legnagyobb jelké­pe, a magyar honfoglalás millecentenáriumi emlék­műve található. E községben fontosnak tartják a magyar és ukrán kapcsolatok ápolá­sát. Az egyezménnyel nagy lépést tettünk Ukrajna és Magyarország együttműkö­désének erősítése érdeké­ben. TÓTH-BUDA BEÁTA KULTURÁLIS SZERVEZŐ, AJAK A premier december 14-én volt, és óriási sikert aratott. Hálásan köszönöm min­den kedves nézőnek, hogy jelenlétével megtisztelte az előadásunkat! BUZOGÁNY BÉU SZERZŐ, RENDEZŐ Fogadónap: kedden és pénteken Továbbra is várjuk olvasóinkat észrevételeikkel szerkesz­tőségünkben! Ügyfélszolgálati időben, lehetőleg minden kedden és pénteken 10-14 óráig Dankó Mihály újságíró fogadja az aktuális problémafelvetésekkel, információk­kal érkezőket Nyíregyházán, a Dózsa György utca 4-6. szám alatt, az első emeleten. <§> Adni öröm! Advent második vasárnap­ján méltó helyükre kerültek a kisszekeresi református gyülekezet által természetes anyagokból, kézzel készült fenyődíszek. A presbitérium néhány tagja és lelkipásztora a két legközelebbi egyházkö­zösségnek, Nagyszekeresnek és Zsarotyánnak adott ünnepi ajándékokat: aranydekorációt, gyümölcsfüzéreket, kukorica- csuhéból készült angyalkákat, szaloncukrot és fenyőtobo­zokat. FOTÓ:DEMETER CSABÁNÉ Karácsony a hegyivadász zászlóaljnál Szűcs Imre feleségével, Juliskával fotó: gadnai gáborné Pártoskodás, különc­ködés és széthúzás helyett a szeretet, a megértés és a békesség uralja lelkünket! TISZAVASVÁRi. Az első világhá­ború viharai és a trianoni tra­gédia után, az 1920-as, ’30-as években lassan helyére került az erkölcsi és a szellemi sza­badság. Sajnos ez a békeidő is hamar véget ért, mert jött a második világháború, amely­nek szörnyű tragédiája még most is elevenen él bennem, hiszen fizikai és lelki megpró­báltatásaiból jócskán jutott nekem és a velem egykorú- aknak. Bőven vannak erről feljegyzéseim... Az 1943-ban történt esemé­nyekre még most is élénken emlékszem: mint besorozott katona a debreceni gyalog­ezredből leválasztott 11-es hegyivadász zászlóaljnál szolgáltam, amely az akkori Fenyves-völgyi laktanyában állomásozott. A visszacsatolt területekről besorozott ka­tonákkal voltunk együtt, de a magyaros szellemi erő az anyaországi volt. A katonai szabályok és a fegyelem mel­lett a lelki élet is teret kapott. A helyi ruszin templomba (zárt rendben és sima derékszíjjal) ünnep- és vasárnap bárki ki­mehetett. Közeledett a kará­csony. A zászlóalj irodafőnö­ke, a százados (sajnos a nevét már nem tudom) berendezett egy nagy autógarázst, és ün­nepi hangulatot teremtett. Az úrvacsora sákramentumait is ő maga mondta el. Nem néz­te, ki milyen vallású, mind ott lehettünk az istentiszteleten, részt vettünk a közös kará­csonyi éneklésben. A bölcs szív szellemében Református családban nevel­kedett fiatalként különleges isteni ajándéknak tulajdoní­tottam ezt a napot. Ha akkor lettek volna a maihoz hasonló hírközlési és tudósítási lehe­tőségek, bizony ez az alkalom példaértékű eseményként címlapra, képernyőre kerül­hetett volna! De példát vehet róla a ma embere is: ne legyen pártoskodás, különcködés, széthúzás, hanem a szeretet, a megértés és a békesség ural­ja lelkünket! Az ige azt mond­ja: „Taníts minket úgy szám­lálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” A bölcs szív szellemében kívánok minden kedves olvasónak áldott kará­csonyt, egészségben, békes­ségben, szeretetben gazdag új esztendőt a nemzeti imánk első sorával: „Isten, áldd meg a magyart”. SZŰCS IMRE, TISZAVASVÁRI Vendégsorok Angyal Sándor Lejtő Keletre Tüzet kellett oltani nemrég Nyíregyháza egyik elhagyott házában. Sokak szerint hajléktalanok dobták el az égő cigarettavéget, az kapott lángra. Miközben a közelgő ünnepre hangoljuk a lelkünket, tudom, illetlen dolog ilyen hírrel előhozakodni. (Nekem meg különösen, hiszen egykoron szenteste született első gyermekünk, formás kis „fiúangyalként” a fenyőfa alá, és most éppen kerek évfordulójára készülünk.) Hiába, a sokak által mostanság is meglévő örömünkbe ürömök is keverednek, s nem is kevés. Ez a tűzeset azért bosszantó, mert a város kellős közepén történt, ahol a roggyant házon már omladozik a vakolat, hiányoznak az ablakok, s amely szinte felkínálja magát azoknak, akik ódzkod­nak rendes éjszakai szállásra menni. Meg kellene keresni, ki a ház gazdája, örököse, s ha ilyen nincs, államiként ledózerolni, hátha egy vál­lalkozó mutatós háztömböt húz fel ezen a reprezentatív helyen. Máris hallom a kontrát: sok üres telek, lakatlan, bedesz- kázott ház van a városban, tőke hiányában pang az épí­tőipar, és párosával húzzák le a rolót az egykor jól menő boltok a forgalom hiányában. S mindez még csak az eleje. Olvasom a Magyarország társadalmi atlasza című kiadványt, amely öklömnyi be­tűkkel harsogja: „Teljesen kettészakadt az ország”, külön kiemelve, hogy Szabolcsban az óvodások fele, Budapesten a tizede hátrányos helyzetű. Van itt még más, elszomorí­tóbb felmérés is. Például az, hogy Magyarország Nyugatról Keletre lejt, már ami a munkahelyeket, a gazdaságot, a megélhetést illeti. Igaz, a utóbbi tíz évben a férfiak és a nők életkora is emelkedett: az előbbiek országosan több mint 70, a nők pedig 78 évre számíthatnak születéskor, amit messze meghalad a főváros budai része. Mindebben megjelenik az életminőség, az egészségügyi ellátás, a vál­tozatos étkezés stb. Persze az átlag olykor csal, hiszen mifelénk sem min­denki éhezik, él fedél nélkül, s errefelé is találni sorokat az áruházakban a kelendő cikkekért. Éppen ezért helyeslem, hogy a kormány - mielőbb belátva a tarthatatlan helyzetet - kinyújtja segítő karját Kelet felé. Magyarország Nyugatról Keletre lejt, már ami a mun­kahelyeket, a gazda­ságot, a megélhetést illeti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom