Kelet Magyarország, 2012. december (69. évfolyam, 281-304. szám)

2012-12-12 / 290. szám

2012. DECEMBER 12.. SZERDA KELET Készenlétben a tanyákon is A zord időjárás az egye­dül vagy rossz körül­mények között élőkre jelenti a legnagyobb veszélyt. ILLUSZTRÁCIÓ: SIPEKI PÉTER lyettese. - Természetesen a polgárőrség úgy szervezi a szolgálatot, hogy az egyedül élőkre fokozottan figyeljenek. Azt is megnézik a fiúk, hogy a lakók ürítik-e a postaládát, füstöl-e a kémény, mert ha feltűnő a csöndesség, lehet, hogy baj van. A veszélyez­tetetteket név szerint ismer­jük, hiszen polgárőr csak az adott település lakója lehet, napi kapcsolatban vagyunk a polgármesterekkel, így jelző- rendszerként a polgárőrség az egyik leggyorsabban reagáló szervezet. km Ha jelzés ér­kezik, korláto­zott mennyiségben tudunk adni tűzifát a rá­szorulóknak. PÁLOSI LÁSZLÓ A tűzifa az egyik legnagyobb segítség lehet a fagyos időben BALKÁNY, BÚJ. A szabolcsi, a tiszaberceli, a balsai, valamint a buji önkormányzat alkotja azt az intézményi társulást, melyet a szociális alapszol­gáltatási feladatok ellátására hoztak létre, és melynek célja egy szervezettebb, átfogóbb gondoskodás kiépítése. A legfontosabb feladat, hogy a betegségekkel küzdők vagy rossz szociális körülmé­nyek között élők problémáira a szakemberek helyi szinten keressenek megoldást - mun­kájuk az év minden szakában fontos, a téli krízisidőszakban pedig különösen nagy jelen­tőséggel bír, hiszen az odafi­gyelés akár életet is menthet. - Felelősséget elsősorban az ellátottjainkért tudunk vállal­ni, hiszen ők azok, akikkel az ebédszállításkor, illetve a házi gondozás kapcsán naponta akár többször is találkoznak Balkányhoz 24 bokortanya tar­tozik. Az önkormányzat vállán komoly felelősség van, hisz a tanyán élő idősek a fagy beáll­tával fokozottabban ki vannak téve a kihűlés veszélyének. - Három, egyházi fenntar­tásban működő családsegítő szolgálat is azon dolgozik a te­lepülésen, hogy napi kapcso­latban legyen a rászorulókkal. Az egyedül élőket személye­sen keresik fel a kistérségi a gondozónők, akik fel tud­ják mérni, van-e a házban fűtés, az ellátottaknak van-e szükségük valamire - mondja Vargáné Bu-kai Andrea, a buji székhellyel működő szociális alapszolgáltatási központ ve­zetője.- Szakembereink figyelme azonban kiterjed az adott te­lepülésen élőkre is, így ha azt társulásban működő család- segítő szolgálatunk szociális munkatársai. A polgárőrök inkább csak a belterületen élőkre tudnak odafigyelni. Ha jelzés érkezik hozzánk, korlá­tozott mennyiségben tudunk tűzifát a rászorulók rendelke­zésére bocsátani. Eddig nem történt tragédia Balkányban, azon vagyunk, hogy ez így is maradjon - mondta Pálosi László polgármester. tapasztalják, hogy valakinek segítségre van szüksége, jel­zik nekünk, mint ahogy sok lakossági bejelentés is érke­zik. Ilyenkor kimegyünk, fel­mérjük, hogy mit tehetünk, és ha a rendelkezésre álló for­rásaink nem teszik lehetővé, hogy segítsünk, az adott ön- kormányzathoz fordulunk. A legnagyobb problémát az je­lenti, hogy sokan szégyellnek segítséget kérni. Életek múl­hatnak ezen, ezért azt kérjük, hogy aki nem tud fűteni, vagy nem tudja magát télen ellátni, keressen bennünket - mondja az intézmény vezetője. A civil összefogás ereje- A civil összefogás és a szom­szédok egymásra figyelése nem helyettesíthető sem­milyen állami vagy önkor­mányzati szervezet munká­jával - kezdte tájékoztatóját Jászovics László, a Megyei Polgárőr Szövetség elnökhe­Az egyházakkal karöltve Várni kell az allergiatesztre ■ Felolvasás Bartos Erika, hazánk egyik legnépszerűbb mesekönyv írója látogatott el a nyíregy­házi Down Egyesület által fenntartott Csodavár Korai Fejlesztő Centrumba. FOTÓ: SIPEKI PÉTER A szolgáltató nem szállítja a reagens elő­állításához szükséges alapanyagot. nyíregyháza. Egy nyíregyházi olvasónk az alábbi panasszal kereste fel szerkesztőségün­ket: „Nemrégiben a központi laborban voltam a gyerme­kemmel allergiavizsgálaton, amihez vért vettek, majd kö­zölték: a kórház nem rendel­kezik a vizsgálathoz szükséges allergiateszttel. A vért ezért lefagyasztották, majd arra kértek, később érdeklődjek te­lefonon, hogy megérkezett-e hozzájuk a szükséges teszt. Kér­dezem én: ez a magyar egész­ségügy? Ki vállalja a felelőssé­get, ha éppen olyan ételt (mert ételallergiára gyanakszunk) fogyaszt a két és fél éves gyer­mekem, amire egyébként aller­giás, csak most még nem tud­ják kimutatni, mert nincs meg a megfelelő feltétel hozzá?” - tette fel a kérdést olvasónk. Jogos a panasz Megkerestük az Egészségügyi Holding Zrt.-t, és megkérdez­tük: valós-e a probléma, és ha igen, mi okozza a fennakadást. Vitkai Éva, az egészségügyi holding sajtófőnöke szerint a szolgáltató cég nem szállítja a reagens előállításához szük­séges alapanyagot. - A beteg észrevételét az orvos-igazgató kivizsgálta és jogosnak találta. Az általa elpanaszolt probléma oka a következő: intézményünk nyolcéves tenderszerződést írt alá a szolgáltatóval allergia diagnosztika célját szolgáló reagensek beszállítására. Ez év májusa óta - minden előzetes jelzés nélkül - a reagens előál­lításában komoly problémák jelentkeztek, és az ezt eredmé­nyező szállítási gond sajnos az­óta is tart - közölte lapunkkal Vitkai Éva, aki hozzátette: az eltelt időszakban a beszállí­tóval folyamatosan tartották a kapcsolatot, és ígéreteket is kaptak a szállításra.- A gyártó által nemrégiben közölt nem hivatalos infor­máció alapján a szállítási hi­ányt a reagens előállításához szükséges alapanyag hiánya okozza. Ezt a problémát sem a laboratórium, sem a kórház nem tudja befolyásolni. A sajtószóvivő leszögezte: nagyon sajnálják a jelenlegi helyzetet. A vérvételt elvég­ző kolléganő szavaihoz Vitkai Éva hozzáfűzte: ő csak meg kí­vánta kímélni a beteget attól, hogy váratlanul érje a szokat­lanul hosszú várakozás, km-tg BABJÁK LÁSZLÓ: Több BŐGŐS GÁBOR: A hon- BENCZÉNÉ ÁGNES: mint húszszor nyújtót- védségnél szabadságot Hasznos dolognak gon' tamakarom. kaptunk a vérűnkért. dolom a vércserét. BAJUSZ TAMÁS: EZM a KISS MARIANN: Talán TEREMI MIHÁLY: Annak téren úttörő vagyok a az Időhiány miatt nem idején a kollégák vettek családban. adok rendszeresen. rá. Babják László rendszeres vér­adó. - Pontosan nem tudom megmondani, hogy hánya­dik alkalommal nyújtom a karom, de húsznál többször tettem már, az biztos. A kü­lönböző felhívásokban szin­te napról napra látom, hogy mennyi vér hiányzik bizonyos orvosi beavatkozások elvég­zéséhez. Bőgős Gábor számára természetes dolog, hogy vért ad. - Ez a hatvanhatodik vér­adásom, 1977-ben volt az első. Akkor még a honvédségnél szabadság fejében adtuk, ma már teljesen önzetlen a dolog. Benczéné Gönczi Ágnes két ok­ból döntött úgy, hogy véradó lesz: szerinte hasznos dolog a vércsere, továbbá ezzel is segít embertársain. Bajusz Tamás esetében a tizenhármas nem szerencsétlen szám, hiszen éppen tizenharmadik alka­lommal nyújtotta karját ked­den a zöld irodaházban. - Ez egy nagyon egyszerű módja a segítségnyújtásnak. Én ezen a téren úttörő vagyok a család­ban, remélem, a gyermekeim majd követik a példámat. Kiss Mariann már tartotta oda az al­karját, ám nem mondja magát rendszeres véradónak. - Hogy miért nem adok gyakrabban? Talán az időhiány miatt. Te­remi Mihály évente egyszer biztosan beül a véradószékbe. - A kollégáim javaslatára dön­töttem úgy, hogy a véremet adjam másoknak. km-tg Háttér o D Nézőpont Nyéki Zsolt A diákok újra szembesítenek Nagyjából félúton bandukolva az önfeledt diákélet és a nyugdíjas kor között, az ember óhatatlan szimpátiával figyeli az öntudatára és erejére ébredő diákok, egyete­misták akcióját. Már sajnos ott van az egy generációnak mondható távolság, de azért élénken él az emlékek között a lázadó korszak, a dacos igazságérzet, a szabad véle­ménynyilvánítás és a jövőkép formálásának elfojthatatlan vágya. Hát igen, övék a jövő... - bár úgy volt, hogy a miénk lesz (Sándor György után szabadon), de nem lett, mert hisz milyen jelenbe fagyott jövő az, amit a húsz-huszonkét évvel ezelőtt munkába álló fiatalok kaptak? Időnként elhangzik itt-ott, hogy a rendszerváltás előtt ingyen tanulhatott mindenki, de miféle ingyenesség az, amit később kamatostól kell kifizetni? A melankolikus nosz­talgiával emlegetett „boldog békeidőknek” morális mellett anyagi csőd vetett véget, a rendszer nagy építői úgy ad­ták át a stafétabotot a frissen végzett ifjúságnak, hogy az ‘ország működéséhez, benne az oktatásukhoz felvett hite­leket legyenek szívesek majd visszafizetni. Milyen büszke­séggel fürödtünk huszonéves­ként a dicsőségben, amikor 1988-89-ben a bátor, reformer magyarokról zengett a világ, mert mi ráztuk a leghama­rabb meg a keleti blokk („a legvidámabb barakk”) falait, mi jártunk az élen a demokratikus átalakulásban... Most fásult negyvenesként rokkanunk bele a terhekbe, és engedjük külföldre tehetetlen szótlansággal tehetséges gyerekeinket, s nézünk körbe: hát ki a felelős azért, hogy a romhalmaz huszonkét év alatt csak nagyobb lett? Mi és'ki marad ebben az országban? A politika örök szerencselovagjai, no, azok igen, akik ügyesen csapnak le, ha a „helyzet fokozódik”, lovagolják meg a szerencsétlenséget, állnak ki az elégedet­lenek mellett, mintha az égvilágon semmi közük nem lenne ahhoz, hogy ez az ország a maga finanszírozhatatlanságával még mindig ott vergődik, ahol. Fásult negyvenes­ként rokkanunk bele a terhekbe, és engedjük külföldre szótlanul tehetséges gyerekeinket. Az oktatási rendszert évek óta elodázott racionalizálási kényszer nyomasztja, legyen szó a képzés szerkezetéről vagy az intézmények működéséről, fenntartásáról. Az el­múlt húsz év bátortalan kísérleteit a mindenkori hatalmon lévők reformként igyekeztek tálalni, amit a mindenkori ellenzék rögvest megszorításként aposztrofált, ezzel sze­rezve társadalmi támogatottságot, majd hatalmat. Aztán mindig fordul a kocka, a szerepjáték ismétlődik, csak a szereplők cserélnek helyet. Ami változatlan, pontosabban rossz irányban változik: a bénító adósság, amelynek ma csak a kamata 1200 milliárd forint - hol jön ehhez mondjuk 500 milliárd forint az oktatásban...? A diákok megmozdu­lása hatalmas hiányosságra hívja fel a figyelmet: meglehet, hogy rossz a képzési szerkezet, hogy nincs szükség ennyi diplomásra, de politikai maszatolások helyett egyenes beszéd, tényleges kiutat mutató munka hozhat gyógyírt a bajokra - oktatásban, és hosszan lehetne sorolni, mennyi minden másban. nyeki@inform.hu Kelet kvíz Melyik vármegye nem határolta az egykori Szabolcs vármegyét? a) Kolozs b) Bihar c) Hajdú d) Szatmár A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el. » Vérüket adták „Adj vért!” felkiáltással véradást szervezett a Magyar Vöröske­reszt és az Országos Vérellátó Szolgálat kedd délelőtt a zöld irodaház épületében. fotó: racskó tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom