Kelet Magyarország, 2012. november (69. évfolyam, 256-280. szám)
2012-11-30 / 280. szám
2012. NOVEMBER 30.. PÉNTEK KELET Üzenet Kovács Laura hűséges olvasónktól: Amikor a törpék megszerzik a hatalmat arra, hogy mindenkit egyenlővé tegyenek, csak egyféle módot ismernek rá. Levágják a fejét azoknak, akik magasabbak. WASS ALBERT Szon-komment Atöbbségnek a jovoje a tét! Kiss László főszerkesztő „Érzi-e majd Pistike?” című (KM november 19., 3. oldal) jegyzetéhez: A cikk írójával egyetértek, a jövő aggodalmát fogalmazza meg. Az önkormányzat is állami, nem saját jogú, saját bevételű gazdasági társaság. Az, hogy az állam adja a működéshez szükséges pénzt az iskoláknak akkor is, ha azt az önkormányzatok működtetik, igaz. Nem jó, hogy a kistelepülések iskoláiban még a cserépkályhába sem tudnak befűteni, mert nincs miből fát venni. Az egyetemeken szünetet tartanak télen, mert a fűtéssel takarékoskodnak. Minden normális családban az a cél, hogy a gyerek vigye valamire, de a társadalmi berendezkedésünk nem teszi lehetővé, hogy mindenki diplomás legyen. A munkamegosztás elvén mindenki munkájára, szakmák szerint is szükség van. A mezőgazdaság, az ipar, és az ezeket átfogó szakmák az alaphoz tartoznak. A pék, aki mindennapi kenyerünket süti, a kukás autóban dolgozók, akik a szemetünket elviszik, a kőműves, aki a házunkat építi, a mérnök, aki megtervezi. A tanárok, akik tanítják nebulóinkat stb. Ezekért a munkákért ma Nézőpont KiSS László Érzi-e majd Pistike? Vájom észn»veszi-e Pistike - és természetesen Pistike szúiei If hogy a magvar oktatásügy tvn a/ állam lép he főszerepkiként az önkormányzatok helyett? Feltehető úgy is a § kérdés, hogy jobb lesz-e Pistikének ettől, vagy sem ’ Az alkotó szándéka szerint igen. jobb lesz. vagy leg- alábbts nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz a légkör az ; iskolákba!), de mi egyszerű magyar szülök, akik részint nebulóként, részint szülőként számtalan közoktatási leformot, változást éltünk át, inkább kivárnánk, amt a f véleménynyilvánítást illeti. Ha az az á!!a{>ot megszűnhet, hogy az önkormányzat- ok minden évben átböngészik az iskolalistát, hogy pénz híján mit kellene osszevor. ni. bezárni, akkor az jó. Az inas kérdés, hogy a fogyó gyeieklétszain, és ezen Ix-lul is • főien a tr> sé‘tunkben - a Magyarországon a nyugati bérek ötödét, tizedét adják fizetésként, amiből nem lehet a nyugati árakat finanszírozni, j ezért is törekszik a szülő, hogy | a gyereke diplomás legyen. Inkább diplomás munka- nélküli, mint segédmunkás. Számtalan gyorstalpaló, szakmát ígérő, ám inkább papírt adó képzőhely létezik, amit mi, polgárok finanszírozunk a közösből. Komolyabb tudást csak évek alatt, nem 1-2 hónap alatt lehet elsajátítani! A képzettek nagy része itthon nem tud elhelyezkedni. A diplomások sem. Van, akinek a vitrinbe kell a diploma, de a többségnek a jövője a tét! Mindezeket ki tudja finanszírozni egy gazdaságilag tönkretett országban, és kinek a kárára? „NYUGODT” Tisztelt olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyarországhoz érkező olvasói // leveleket, fényképeket közöljük. Lehetőségeinkhez . W mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek fr ' .V/“ tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint - nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. Ha a levelet részleteiben találjuk ilyennek, azokat a részleteket kihagyjuk. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalt civil vélemények számára tartjuk fenn, politikusok leveleit csak abban az esetben közöljük, ha személy szerint szólították meg őket, és erre kívánnak válaszolni. Az olvasói oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így telefonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. A kicsik és a nagyok egyaránt örültek az udvari játékoknak fotó: olvasónktól Játékokkal gazdagodtak Söprikaz utcát... Ma egy hete, pénteken érdekes, pontosabban fogalmazva bosszantó dologra lettem figyelmes a lakásom ablakából. A Vasvári Pál utca 24-26. szám előtt dolgozó utcaseprők hanyagul végezték a munkájukat, a padkára seperték a faleveleket. Amikor szólni mertem, hogy talán nem ez a szakszerű eljárás, azt mondták, törődjek a saját dolgommal, fogjam be a számat. Nem folytattam a rövid, de sokatmondó párbeszédet, inkább tollat ragadtam, hogy a Kelet hasábján mondjak „köszönetét” a dolgozóknak a szakmai és emberi hozzáállásukért. GAGAISTVÁNNÉ, NYÍREGYHÁZA Sváb bál disznótoros vacsorával Első alkalommal invitálta közös mulatságra tagjait és szimpatizánsait Gávavencsellő Német Nemzetiségi Önkormányzatának képviselő-testülete. A rendezvény nem titkolt célja a kellemes, vidám kikapcsolódáson túl a közösségépítés volt. November második szombatján no vendég szórakozott a Rakovszky Sámuel Általános Iskola aulájában! Nagyon örültünk annak, hogy az idősebbek mellett ott voltak a fiatalok és még fiatalabbak is, és mindannyian nagyon jól érezték magukat. Az általános iskola német szakköröseinek kétnyelvű előadásával kezdődött a műsor, amelyet az ifjúsági kör Új játékokkal bővült nemrégiben a nyirjákói óvoda udvara. A baktalórántházi Zengő Erdő Óvoda Nyirjákói Tagintézményének vezetőjétől, Turócy Imréné tagintézmény-vezetőtől megtudtam, hogy mindez a LEGO Manufacturing Kft.-nek és az üzemi tanács jótékony célú pályázatán való sikeres szereplésnek köszönhető. Az vidám jelenete és sváb tánca követett. A bál nyitótáncára, a sváb keringőre a vendégek közül kértek fel partnereket az ifjúsági kör tagjai. A finom disznótoros vacsora felszolgálását szintén a fiatalok végezték, pincéreket megszégyenítő ügyességgel és elmúlt nevelési év tavaszán pályáztak eszközfejlesztésre a LEGO Kft-hez. Felvetődött egy sószoba kialakításának ötlete és udvari játékok vásárlása. Utóbbi mellett döntöttek, szem előtt tartva a gyerekek mozgáskoordinációjának fejlesztését és a kicsik óriási mozgásigényének kielégítését. Régi álom volt, hogy az óvoda udvara terméudvariassággal. Ezek után már a táncé volt a főszerep. A Titanic zenekar szolgáltatta a talpalávalót, mindannyiunk megelégedésére. Tréfás játékokkal is tarkítottuk az estét, és nem maradt el a vonatozás és a tombolázás sem. Szinte hajnalig tartott a mulatság. szetes anyagból készült, jó minőségű, sokfunkciójú udvari játékokkal legyen felszerelve, ahol a gyerekek önfeledten és minél nagyobb biztonságban játszhatnak. A 670 ezer forintos beruházással mindez most megvalósult, amiért nagyon hálásak az intézmény dolgozói, a gyerekek és a szülők. NÉMETHNÉ CSUBÁK ÉVA Bár a hajdani bálok 4-5 óráig is tartottak, úgy gondoljuk, első „akciónk” így is nagyon sikeres volt. Újabb lépést tettünk egy jól működő, összetartó sváb közösség kialakítása felé. RUSZ PÉTERNÉ, A NÉMET NEMZETISÉGI ÖNKORMÁNYZAT ELNÖKE Szánjatok be ti is a LADIK-ba! Iskola neve és címe: KELET Felkészítő tanár neve: Telefonszám: E-mail: Csapattagok: 1 ............... Adjátok meg a csapat fantázianevét, ami a vetélkedő folyamán a névjegyetek lesz: Felkészítő tanár aláírása: Iskolaigazgató aláírása: Kedves hetedikes, nyolcadikos diákok! A Kelet-Magyarország az idén is meghirdeti számotokra a Lapot a diákoknak! elnevezésű, azaz a Ladik médiavetélkedőt. Jelentkezzetek ti is, és amennyiben sikeresen oldjátok meg a rátok váró írásbeli feladatokat (ezektől nem kell megijedni, hisz nem lesznek túl nehezek), értékes tárgyjutalmakat nyerhettek, a legügyesebb csapat pedig részt vehet az országos döntőn, ahonnan komoly pénzjutalmat hozhat haza iskolájának. Egyelőre nem kell mást tennetek, mint 5 fős csapatokat alakítanotok, kitalálni valamilyen könnyen megnevezhető, szellemes csapatnevet, és kitöltenetek a lapunkban megjelenő jelentkezési lapot. Természetesen e-mailben is jelentkezhettek. A felkészüléshez minden segítséget megkaptok, ezért kérjük, e-mail címeteket is tüntessétek fel az ezen az oldalon található jelentkezési lapon, amelynek beküldési határideje: 2012. november 30. A borítékra írjátok rá a Ladik szót, az elektronikus levélben jelentkezők a levél tárgyának a Ladik szót tüntessék fel. Levélcímünk: Kelet-Magyarország Szerkesztősége 4400 Dózsa György u. 4-6. Elektronikus levélcímünk: kelet@inform.hu További Információk: istvan.palia@inform.hu KELET J Postaládánkból Nagyszőlős helyett Nyírszőlősön kötöttek ki az orosz katonák. NYÍREGYHÁZA. A november számomra olyan hónap, amely szép és fájó emlékeket is felidéz bennem. Anyám és a feleségem születésnapja örömmel tölt el, bár édesanyámnak már csak a temetőben tudok virágot adni. Gyermekkori emlékek között kutatva a háborús 1944- es őszi hónapok, felnőttként az 1956-os események villannak be. 1944. október 22-én kora reggel „állapítottuk meg” Én hazajöttem, a parancsnokom sajnos a bitófán végezte. DOMBÓVÁR! ISTVÁN nagyanyámmal és anyámmal, hogy „bejöttek az oroszok”. Megállt előttünk egy oldalkocsis motorkerékpár, rajta két katona. Kimerészkedtünk megnézni, kik is ők. A katonák oroszul kérdezősködtek, hogy „Ahol ők most vannak, az Nagyszőlős”? Nagyanyám tótul mondta nekik, hogy ez bizony nem az, hanem Nyírszőlős. Rövid időn belül teherautók, tankok, lövegek, harci járművek jöttek és álltak be a házak udvarába. Nem adták a „bárisnyát” Hozzánk 3 magas rendfokozatú tiszt érkezett. Nádfedeles házunk volt, a „tisztaszobába” engedtük őket. Nem volt velük gondunk, kulturáltan társalogtak velünk és egymás között is. A vasárnapi ebédnél jót nevettünk azon, hogy a tyúkhúslevesbe savanyú káposztát kértek belekavarni. Az A nagybácsi tábori levele és fényképe is előfordult a környékünkön, hogy a házaknál lakó katonák szemet vetettek a hölgyekre, követelvén a „bárisnyát”, a „mieink” nem adták magukat. Aztán ezek az oroszok egy pár nap múlva, korán reggel észrevétlenül elmentek. Állítólag eltévedtek, és tényleg FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Nagyszőlős volt a térképükön, nem Nyírszőlős. Rettegtünk a lovas kozákoktól A baj az, hogy egy hét múlva már lovas kozákok jöttek, és ezek bizony komisz katonák voltak! Anyám napokon keresztül a szalmakazalban kialakított odúban töltötte az éjszakákat. Ide bújt estére, mire a gyakorlatról a nálunk lévő szintén 3 orosz katona „hazajött”. Rettegett tőlük mindenki, vártuk, hogy mikor mennek tovább. November vége felé elmentek. Vértől pirostott a Tisza vize Barna csomagolópapírra nyomtatva valaki hozott egy újságot, amit Nyíregyházán nyomtattak (Magyar nép), és benne volt, hogy Debrecenben Ideiglenes Kormány alakult, de még háború van. Mondták, hogy a Tiszánál piros volt a folyó az elesett katonák vérétől. A többi már a történelemkönyvekből ismeretes. Az ’56-os eseményeket „telibe kaptam”, második éves sorkatona voltam. Büszke vagyok arra, hogy Pesten a 9. kerületi felkelők parancsnokát, Angyal Istvánt is megismerhettem. Mint kiderült, ő is építész technikus volt „civilben”. Rövid ideig voltam a „katonája”, mert a túlerő láttán inkább a hazajövetelt választottam. A „parancsnokom” sajnos a bitófán végezte. Derék baloldali ember volt, a siralomházban Göncz Árpáddal volt együtt. Soha nem jött haza... Ezek jutottak eszembe e novemberi hónap apropóján. A nagybátyám augusztus elején vonult be katonának, Sóstón, fagylaltozás közben búcsúztam el tőle mint naiv kisgyerek, a viszontlátás reményében. Ungvárra szólt a behívója, soha nem jött haza. Tábori levelét és fényképét ma is őrzöm, s remélem, hogy egyszer sikerül rálelnem a sírjára valahol Ungvár környékén. DOMBÓVÁRI ISTVÁN, NYÍREGYHÁZA
