Kelet Magyarország, 2012. október (69. évfolyam, 230-255. szám)

2012-10-17 / 244. szám

2012. OKTÓBER 17.. SZERDA KELET Üzenet Sziklai Sándorné, nyíregyházi olvasónktól: Ha valamit nem szeretsz, . w változtass rajta! Ha változtatni nem tudsz, változtass azon, ahogy gondol­kodsz róla! Csak ne panaszkodj! MAYA ANGELOU Postánkból A szülői néptáncosok ropják a csárdást fotó: olvasónktól Feladatoka tarisznyából A nagyszekeresi Petőfi Sándor Általános Iskola folytatva hagyományait, az idén is megrendezte „Családi Nap” rendezvényét. Most a szüret témáját választották a rendezvény témájául. Gyere­kek, szülők, tanárok együtt munkálkodtak a nap sikerén. Az „Egyszeri Szegénylegény” tarisznyájából kerültek elő a megoldandó feladatok, egyebek között: madárijesztő öltöztetés, szőlőtőke díszítés, őszi terméskiállítás, apró­mag válogatás ugyanúgy előkerült, mint az osztályok népijáték-bemutatója. Volt táncház, tombola. A felada­tok jó megoldóit érdekes ajándékokkal jutalmazta a zsűri. Közösségalkotásunk szép napja volt ez a hétfői mulatság Nagyszekeresen. PÁLUR ENDRE IGAZGATÓ Leveleinkből Együtt a rokonság FOTÓ:OLVASÓNKTÓL Báli ruha úrihölgyeknek Nemrég mi is megünnepelhet­tük a családban egy nagyon kedves rokonunk, Győrffy Istvánná Erzsiké néni 90. születésnapját. Erzsiké néni édesanyja korán meghalt, így ácsmester édesapja egyedül nevelt fel hét lány- és két fiúgyermeket. A két fiútest­vérét fiatalon elhurcolták „málenykij robotra”, ahol mindketten odamaradtak. A lánytestvérek mindegyike varrónő lett. Erzsiké néni na­gyon sokat tud mesélni, hogy Nyíregyháza hány jómódú úrihölgyének varrt báli ruhát szinte próba nélkül, vagy éppen a bokortanyák világába pár napra kiköltözve - zöldsé­gekért és baromfiért cserébe - egy egész paraszti nagycsalád­nak éves ruhatárát varrta meg. Kétszer volt férjnél, de gyer­meke nem született. Egyedül él, jó erőben és egészségben. Rokonsága és baráti köre napi szinten látogatja és segíti őt. Nagyon modern felfogású, bölcs gondolatai és sok-sok élettapasztalata által mindent megoszthatunk vele, hasznos tanácsokkal lát el bennünket, és rengeteg szeretetet kapunk tőle. Igen kifinomult az ízlése, ma is sokat ad magára és az öltözködésére. Kedvenc dalát, a „Szeressük egymást gyere- kek”-et énekelve köszöntöt­tük őt a jeles eseményen. VERBÉNYI ISTVÁN Olvasónk úja Tisztelet a kornak! Már hagyománnyá vált, hogy évente egy alkalom­mal összejövünk, hogy egy ünnepi műsor keretében a gergelyiugornyai általános is­kolában kifejezzük hálánkat, tiszteletünket, megbecsülé­sünket és szeretetünket azok iránt, akik hosszú, munkában eltöltött évek után köztünk töltik a megérdemelt nyugdí­jas éveiket. Ünnepségünket Filep Sándor polgármester köszöntője nyitotta meg, me­lyet tanulóink verses, zenés, táncos összeállítása követett. A helyi nyugdíjas klub ver­sekkel köszönte meg a gye­reke szívhez szóló műsorát, majd Nyíri János tiszteletes köszöntette az egybegyűlte­ket. Az iskola dolgozói pogá­csával és teával kedveskedtek a vendégeknek. GARAMVÖLGYI-KISS BERNADETT A tanulók köszöntötték a nyugdíja­sokat FOTÓ: A SZERZŐ A háziállatokat meg Is lehetett simogatni fotó: a szerző Kedvenceik hangján szóltak Segítünk Nem csak a mi hibánkból Végső elkeseredésemben írom a levelem. Sajnos, nem csak a mi hibánkból, de nagyon ne­héz helyzetbe kerültünk. Nem tudjuk kifizetni az albérletün­ket, gyógyszereinket sincs miből kiváltani. Éhezünk! Unokámmal és a lányommal élek, én rokkantnyugdíjas vagyok. A legbiztosabb lehe­tőség egy munkahely lenne a lányom számára. Kérem, segítsenek! Telefonszámunk: 06-20/974-1663. Sokkoló, de igaz! A magyar büszke ember! Csak akkor kér segítséget, ha másként nem tudja orvosolni problémáját. Megdöbben­ve olvassuk mindennap az újságban a segítségre szoruló emberek segélykiáltásait. Visz- szasüllyedünk a régmúltba? Amikor nehéz volt eltartani a családot? Most a XXI. század­ban élünk! Több százezren va­gyunk már, és hányán leszünk még olyan helyzetben, hogy nem tudunk elegendő ételt az asztalra tenni a családunknak? Kinek a szégyene ez? Van, aki felvállalja a felelősséget? Az illetékesek vajon olvassák a megrendítő cikkeket, és el­gondolkoznak-e a segítségen? Nem hiszem! Csak a szegény segít a másik szegénynek, addig, míg tud! Ha az egyik­nek van egy darab kenyere, kettétöri, és a felét a másiknak adja. Ők igazán átérzik egy­más nehézségeit! Azok, akik tudnának segíteni, mert van mit a tejbe aprítaniuk, nem hallják meg az alsóbb rétegek segélykiáltásait! Tisztelet a kivételnek! Kérem, segítsenek! Igaz az a közmondás, hogy „minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Ezt ők 100%-ig Rendkívül izgalmas ren­dezvényen vehettünk részt a hagyományőrző Állat­simogató Nap keretében Sóstóhegyen, ahol a állatok világnapja alkalmából a hozott házi kedvencek be­mutatását követően hang- és mozgásutánzó vetélkedő, állatdalos verseny, üveg­festéssel fóliára varázsolt be is tartják! Szégyen! Nekünk, szegényeknek csak munka és kenyér kell ahhoz, hogy em­berhez méltóan és boldogan tudjunk élni! JUHÁSZNÉ, TISZALŰK Ötvenegy gyermek anyukája Nemrégiben rendezték meg - immár 10. alkalom­mal - a Csengeri kistérség területén nevelkedő, állami gondozásban lévő gyerme­kek számára a Gyermek és Ifjúsági Családnapot. Sokan azt gondolják, hogy ezek a gyerekek és nevelőcsaládjuk rengeteg támogatásban részé­állatkák kiállítása várta az érdeklődőket. Csodálatos rajzokkal neveztek a gyere­kek a rajzversenyre is, mely­nek eredményhirdetésére is sor került. A sóstóhegyi Állatorvosi Rendelő mun­katársa, dr. Fölkér Krisztina válaszolt a gyerekek kérdé­seire, valamint Szalai Rita, a Nyíregyházi Állatpark sülnek. Ez nem így van! De gondoljon bárki bármit, van egy nap, ami csak rólunk szól. Ezt a csodálatos és felejthe­tetlen napot Gaál Sándorné, Violának köszönhetjük. Ő az egyedüli nevelőszülő tanács­adó, aki családja segítségével évről évre megrendezi az eseményt. Hetekig dolgozik rajta, teremt elő mindent, anyagi támogatás nélkül. Az 51 gyermek és családja együtt süt, főz, játszik. Van itt ugrálóvár, csúszda, tűzoltó és rendőrségi bemutató, játékos vetélkedők és személyre szó­ló ajándékok a gyermekek­nek. Ilyenkor találkozunk mi, nevelőszülők is egymással, állatgondozója is érdekes információkat osztott meg velünk. Az otthonról érkező állatok között volt degu, gyík, kutyusok, nyulak, galamb, cicák, teknős is, melyekről nemcsak meséltek a gyerekek, de a bátraknak meg is lehetett őket simogatni. SIPEKI VIKTÓRIA hiszen ebben a rohanó világ­ban máskor erre nincs idő. Jól érezzük magunkat, hisz min­den csak rólunk szól, nevelő­szülőkről és gyermekeinkről. Ilyenkor mindenki egyenlő, nincs előítélet és rosszindu­latú megjegyzés, mint a civil életben. Higgyék el nekem, hogy nevelőszülőnek lenni az egyik legnehezebb feladat. Ezúton szeretném megkö­szönni magam és a nevelő­szülők nevében Violának és családjának ezt a csodálatos napot és a segítséget. Mun­kájához kívánok további sok sikert és kitartást! GAÁL IBOLYA, NEVELŐSZÜLŐ, PÁTYOD Postaládánkból Missziós út az egészséges életért Hodászon szűrővizsgálatot szerveztek október 12-én Sinkó Páricsi Babett reformá­tus lelkipásztor közreműkö­désével a budapesti Bethesda gyermekkorházának ön­kéntes orvosaival, melynek keretében a lakosság körében ingyenes vérnyomásmé­rést, vércukorszint-mérést, EKG vizsgálatot végeztek. A program az Emberi Erőforrá­sok Minisztériuma, Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társa­dalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága támoga­tásával, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkorházának együtt­működésével valósult meg. A program lebonyolítását a Református Missziói Központ végezte. A szűrővizsgálato­kon a lakosok nagy számban vettek részt, melyben a szak­orvosoktól felvilágosítást kaptak egészségi állapotuk­ról. A program célja nem csak az egészségügyi vizsgálatok elvégzése volt, hanem egy jobb és egészségtudatosabb életre való nevelés is. KUJBUS CSABÁNÉ jn r% A szűrővizsgálatra sokan eljöttek FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Tisztelt olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyaror- szághoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetősége­inkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalon csak a névvel és címmel érkező leveleket közöljük. Megismersz? Na, ki vagyok szerinted? Jó volt kicsit legalább lélekben fiatalnak érez­ni magunkat. KOCSORD. Negyvennyolc év! Ennyi idő után találkoztunk először mi, akik a kocsordi Ál­talános Iskolában végeztünk 1964-ben. Az idő múlását, az elmúlt évek nyomát mi sem bizonyíthatta jobban, mint az olyan sokszor elhangzott kérdések: megismersz? Na, ki vagyok szerinted? Gyertyát gyújtottunk Meghatódva álltunk egymás­sal szemben, és bizony egy ideig inkább a csend volt jel­lemző találkozónkra, de utána oldódott a hangulat. Tanára­ink közül már csak 4-en tudtak eljönni erre a szép eseményre. Annak idején 53-an jártunk egy osztályba, de most sajnos, mindössze 32 lett a jelenlévők létszáma. Volt, ki betegség mi­att maradt távol, míg 13-an már soha többé nem lehetnek majd velünk. Rájuk és eltávozott ta­nárainkra egyperces néma fel­állással és meggyújtott gyer­tyákkal emlékeztünk. Szomorú búcsú Elsőnek osztályfőnöki órát tartottunk, ahol mindenki el­mondhatta pár percben élete eddigi történetét. Jó érzés volt ismét látni egymást, vidám hangulatban feleleveníteni a régi szép időket, a diákcsínye­ket. Összejövetelünk helyszí­ne a kocsordi nyugdíjas klub volt, amit a „helyi” öregdiá­kok csodálatosan feldíszítet­tek, mire megérkeztünk. Sőt, a vacsorát, a hidegtálakat, a finom töltött káposztát is ők készítették, csak úgy, mint a sok finom süteményt. Ezúttal is szeretném megköszönni nekik - a többi távolról érke­zett osztálytársam nevében is - azt a szeretetteljes fogad­tatást, vendéglátást, amely- lyel még emlékezetesebbé, még szebbé tették ezt a dél­utánt. Nagyon jól éreztük magu­kat, ám az idő gyorsan el­telt, és bizony mennünk kellett. Szomorúan vettünk búcsút egymástól, és meg­beszéltük a legközelebbi ta­lálkozónkat is, amely az 50 éves lesz. Tettük mindezt a viszont­látás reményében, további jó egészséget, nyugodt napokat kívánva egymásnak. Jó volt, szép volt, csak sajnos, rövid volt ez a pár óra együttlét eny- nyi év után. Találkozunk 2 év múlva... TAKÁCS CSABA Harmincketten eljöttek a találkozóra FOTÓ: A SZERZŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom