Kelet Magyarország, 2012. július (69. évfolyam, 153-178. szám)

2012-07-02 / 153. szám

2012. JÚLIUS 2„ HÉTFŐ KELET Üzenet Dudás Gáborné, nyíregyházi olvasónktól: . A gondolkodó embernek ^ nem lehet párja, mert két fejnek a gondolkodása kétféle gondolkodás. GÁRDONYI GÉZA Postánkból Jól sikerült a koncert FOTÓ: OLVASÓNKTÓL Már gyermekkorban kialakuljon a természet és környezet szeretete FOTÓ: A SZERZŐ Örökös Ökoiskolai címet kaptak Vendégek voltunk A nyíregyházi Szent Imre Ka­tolikus Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium Szent Imre Gyermekkara a közel­múltban kétnapos kirándu­lásra utazott Gávavencsellőre. Az előzetes egyeztetésnek megfelelően a Rakovszky Sámuel Általános és Művésze­ti Iskolába érkeztünk, ahol a közelgő olimpia tiszteletére sportnapot szerveztek. A délután további részében a koncertre hangolódtunk, amelyet a gávavencsellői Nagyboldogasszony temp­lomban tartottunk. Boldogan láttuk, hogy a gyönyörű.temp- lom szinte teljesen megtelt, és a közönség tapsa feledtette velünk az izgalmat. A gye­rekek örömét pedig fokozta, hogy a padokban felfedezték a szüleiket, rokonaikat, akik Nyíregyházáról utaztak ide látni és hallani a kórust. A koncert után finom vacsorával vendégelt meg bennünket a helyi önkormányzat. A má­sodik napra tervezett prog­ramot az esős időjárás miatt meg kellett változtatnunk, de tartalmas, érdekes játékokkal töltöttük el az időt. Elsétál­tunk a Tiszához is, megnéztük a második világháborúban felrobbantott híd maradvá­nyát. A Tisza-part viszont szép volt, fenséges, ahogyan azt Petőfi versében olvashat­juk. Bár rövid volt a két nap, a gyerekek mégis sok kedves élménnyel térhettek haza. Meg sem tudjuk köszönni azt a sok kedvességet, figyelmes­séget, amiben részünk volt elsősorban Vojtó Mihályné polgármester asszony, Csisztu Miklósné alpolgármester asszony, Nánásiné Szabolcsi Mónika igazgatónő és Sári András plébános részéről. FÉLEGYHÁZINÉ RUSZ BEÁTA, KARVEZETŐ Zöldségféléket termelnek A Wekerle Sándor Alapkezelő által meghirdetett „Szociális földprogramok működteté­sének támogatására” kiírt pályázaton Tiszanagyfalu önkormányzata a pályázatára egymillió forint vissza nem térítendő támogatásban ré­szesült. A szociális földprog­ram keretén belül konyhakerti zöldségféléket termesztenek. A zöldségfélékből a támoga­tott személyek térítésmente­sen részesülnek, a nagyobb hányadát viszont az önkor­mányzat a közétkeztetésnél használja fel. A program támogatója a Közigazgatási és Igazságügy Minisztérium. ANTAL GÁBOR Sportnap lesz Nyírkárászon Második alkalommal rendez­nek sportnapot július 7-én 10 órától Nyírkárászon, a Váci-is­kola udvarán. Az ingyenesen látogatható rendezvény prog­ramjai között főzőverseny, futballmérkőzések, kirakodó- vásár és élőzene szerepel. A SZERVEZŐK Mínusz ágyszám Kormányinformációk szerint megyénkben jelentős aktív- ágy-csökkentést terveznek az „illetékesek”. Nagyszerű! Ez igen! Végre! Rájöttek, hogy fe­lesleges fenntartani az eddigi aktívágyakat a kórházakban, mert oly sikeres az orvosi gyó­gyítás, hogy panganak a kór­házak. A valóság viszont más. A mai kórházak alkalmatlanok a gyógyításra, mind eszközi- leg, mind orvosilag. És ennek egyik oka a pénzelvonás. A másik a politikai tudatosság. A kivételek meg arra jók, hogy Örökös Ökoiskola címet kapott a sóstóhegyi Szabó Lőrinc Tagintézmény, melyet az iskola vezetője, Kissné Mészáros Ágnes vett át június 9-én Budapesten. Megkeresésünkre elárulta, mivel érdemelték ki ezt az igazolják a miért hogyanjának mikéntjét. Mert mi van most? A megyei kórházak ellátása alól elmennek a betegek abba a kórházba, ahol képesek valamilyen szinten élhetővé tenni az életüket. Vállalva, hogy emiatt megtagadják tőlük a betegszállítást, az utazási támogatást, anyagilag rákényszerítik a gyengébb hatásfokú gyógyszerek szedé­sére, elérhetetlen távolságba teszik a műtéteket; engedve a szörnyű, lassú halált tömegek számára. Ezekből adódik a tehetetlen emberek magára hagyása, a rokkant tömegek munkaképessé nyilvánítása. Egy kormánypárti szakpoliti­elismerést: „Iskolánkban hosszú évek óta folyik a környezettudatos maga­tartásra és a környezetvé­delemre nevelés, melyet pedagógusainkkal igyek­szünk mind a tanórákba, mind a tanórán kívüli fog­kus szerint nem történik más, csak az ilyen tömegeket visz- szavezetik a munka világába. Később még hozzáteszi, hogy az adózó állampolgár kell a kormánynak. Ezek szerint a többi ember már nem számít. A megoldás egyszerű: munkát kell adni az embereknek, hogy önmaga fenntartásán kívül egy állam - nem politikai párt - az elvonásokért cserébe rendezze közös dolgainkat. NAGYERDESSY MIHÁLY Bajban vagyunk Végső elkeseredésemben sze­retnék a segítőkész emberek­hez fordulni. Nagyon nehéz lalkozások jelentős részébe beépíteni. Arra törekszünk, hogy már gyermekkorban természetes igényként kialakuljon a környezet és a természet iránti megbecsü­lés, szeretet.” anyagi helyzetbe kerültünk (igaz, a mi hibánkból), de szeretnék belőle „kézzel- lábbal” kimenekülni. Sok az adóságunk! Van három gyermekünk, a férjem két hónapja elveszette a mun­káját, s azóta sem talált új munkahelyet. Én magam beteg, depressziós lettem, ezért a család mindennapi ellátása (mind anyagi, mind érzelmi szinten) veszélybe került. Nem szeretnénk, ha a gyermekeinket állami gon­dozásba vennék! Bármilyen segítséget elfogadunk (mun­kahely, anyagi, természetbe­ni)! Tel.: 06-20/5251-302. EGY ÉDESANYA SIPEKI VIKTÓRIA Olvasónk írja Vays nyugdíjasok találkozója Baktalórántháza egyik legifjabb civil szervezete, a Vay Ádám Gimnázium, Szakközépiskola, Szakisko­la és Kollégium Nyugdíjas Egyesület tartott összejövetelt a közelmúltban. Az ünnepi műsorban az intézmény di­ákjai szerepeltek, melyet egy képes, filmes összeállítás kö­vetett az ötven évvel ezelőtti eseményekről, ugyanis az is­kola egyik jogelőd intézménye 1962-ben nyitotta meg kapuit. Meleg szavakkal köszöntötte a nyugdíjasokat az iskola igaz­gatója, majd közösen meglá­togatták a város legújabban átadott intézményeit. Ezután az út Vajára vezetett, ahol a múzeumban megtekintet­ték a Rákóczi és a Vay Ádám kiállításokat, elhelyezték az emlékezés koszorúját Molnár Mátyás domborművénél. A Tartalmas, szép program volt FOTÓ:OLVASÓNKTÓL felújított református temp­lomban lelkiekben megerő­södve a Vajai-tó partja várta a középiskola egykori dolgozóit, ahol nyugdíjas társaik, Simon László, Barsy Csaba, Ember János és a Blanár házaspár bográcsban főzött gasztronó­miai csodával lepték meg a csapatot ifjabb Simon László tóparti házának teraszán. Kötetlen beszélgetéssel folyta­tódott a találkozó, megkö­szönve az Esély Európába Alapítvány kuratóriumának a szép és tartalmas, egész napos programhoz nyújtott támoga­tó segítségét. BARSYCSABÁNÉ Tisztelt olvasónk! Ezen az oldalon a Kelet-Magyaror- szághoz érkező olvasói leveleket, fényképeket közöljük. Lehetősége­inkhez mérten minden olyan írást megjelentetünk, amelynek tartalma nem ütközik érvényes jogszabályba, valamint nem sért személyiségi és kisebbségi jogokat, jó ízlést. A levél megjelentetése azonban nem jelenti azt, hogy szerkesztőségünk bármilyen részletében egyetértene az abban leírtakkal. A leveleket az élvezhetőbb olvashatóság érdekében általában rövidítjük, az azonos mondandójúakat összevonjuk. Az oldalon továbbra is csak a teljes névvel és címmel érkező, telefonszámmal is ellátott, így tele­fonon leellenőrizhető, valós feladóval rendelkező leveleket közöljük. A tiszteletünk feltétel nélkül kijár Vendégsorok Angyal Sándor Öröm és bánat Van egy jó meg egy rossz hírem, melyiket parancsolják? Oké, kezdjük a jóval. Amint azt önök is olvashatták, Eu­rópában az elmúlt hónapokban mi voltunk a legolcsóbb ország, már ami az árakat illeti, természetesen. Sok tekin­tetben még talán Románia és Albánia követett bennünket hátulról, de az európai átlagárnak a harmadát, ha elértük, amint azt földrészünk illetékes statisztikai hivatalai megál­lapították. Ez ugye feltételezné, hogy özönlenek hozzánk a vásárlók külföldről, akik szerint nálunk mindent fillérekért megkaphatnak, ugyanennyiért jót ehetnek, jót ihatnak, hiszen az ő jövedelmük messze meghaladja a mienkét, minekutána ott már érettebb a demokrácia, nemcsak Svájc­ban erős a nemzeti pénznem. Átérzem, az édesanya, e nagyszerű ember sorsát, erőfeszítéseit, megalázottságát. NYÍRBÁTOR. „Megütött” és mélységesen felháborított a lap egyik számában a „Ki mondta, hogy annyi gyereket szüljön?” című szerkesztősé­gi cikk, amelynek szövegét különösen sértőnek, cinikus­nak tartom. Elítélem Mélyen elítélem, és az ő nevé­ben is határozottan visszauta­sítom a szerepet tévesztett, hivatásból, közszolgálatból, hivatali esküje szerinti cselek­vésből, végül, de nem utolsó sorban empátiából elégtelen­re vizsgázott, munkaköre ellá­tására alkalmatlan közszolga szereplését. A levél olvasása közben felvillantak gyermek­korom - óvodás és általános iskolás - emlékei az 1940-es évek végéről és az ’50-es évek elejéről. Özvegy anya négy kiskorú gyermekkel, napi biz­tos megélhetés nélkül, teljes kilátástalanságban. Begyűj­tési rendszer, padlásseprés, miegymás. Óvodai ellátás (tí­zórai, ebéd) nincs - mondták -, mert neked anyád nem dol­gozik. Sokan jártunk hasonló cipőben. Általános iskolában meg­kaptam, hogy te nem mehetsz tanulmányi versenyre, mert szegény szülők gyermeke vagy. Nem, nem panaszként mondom. De a cikkbeli sorsot olvasva, mintha a történelem bizonyos mértékig ismételné önmagát. A mostoha, méltat­lan sorsok, s méltatlan hoz­záállások, intézkedések se­beket szaggatóak, emlékeket feltépőek, fájdalmasak. Egy­kori közszolgálati munkám­ban soha nem feledtem, hogy honnan jöttem, mit kaptam az élettől, s mit várnak a hozzám hasonló vagy még mostohább sorsot megélt embertársaim. Odafigyelni Úgy hívják ezt, hogy empátia. Nélkülözhetetlen kellék ez a közszolgálatban és a magán­életben egyaránt. Aktív mun­kám során - nem a szólamok szintjén - mélységes kötelessé­gemnek éreztem és tartottam odafigyelni, segíteni, utat mu­tatni a bajbajutottaknak, a se­Az empátia nélkülözhe­tetlen kellék a közszolgá­latban. DR. BIHARI KÁROLY gítségre szorulóknak. Különös figyelemmel az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévőkre, gyermekes családok­ra. Egykori munkatársaim is minden bizonnyal emlékez­nek (olykor értetlenkedtek), hogy munkában mindig türel­met, felelősségérzetet, kellő alázatot és tiszteletet kértem az ügyek intézésében az ügy­feleink iránt. Kioktató, lekezelő , Ha mást nem tudtunk feladat- és hatáskörünkben adni, a jó szó, a megértés, a tisztelet az feltétel nélkül kijárt. A cikk­beli esetben ettől is több. Ha már a „kioktató, lekezelő” ügyintéző nem tudja, akkor a vezetője minden bizonnyal fogja tudni, hogy mit lehet, és mit kell tenni, s helyrehozza a helyrehozhatatlant. DR. BIHARI KÁROLY Jaj, bocsánat, hogy máris nekikezdtem a rossz informá­ciónak. Tudniillik az előbbi állításnak van egy szépség­hibája, mégpedig az, hogy ennek ellenére az előző idő­szakhoz képest kevesebben keresték fel hazánkat, nem csábította őket a legolcsóbb árunk, a fél borravalóval megfizethető kiadós ellátás, s hiába várták tárt karokkal a vendéglősök a Balatonnál is az egykoron esőstől jövő né­met, olasz vagy dán turistákat, ők másfelé vették az irányt. Lehet, hogy valami­kor mégiscsak mi leszünk a legolcsóbb állam, s nemcsak az árak mutatják majd ezt, hanem gazda­ságpolitika is. Ennél is rosszabb hír, hogy nem vásárolunk mi, magya­rok sem olyan lendülettel, mint korábban, s mint a KSH tudtunkra adta, mélyponton van a kiskereskedelem, de a multiknál is gyakorta unatkozik a pénztárosnő, mert nincs elég vevő. Kiváltképp jelentkeztek ezek a tünetek az élel­miszer- és a hozzá hasonló területeken, ahol a megemelt áfa elérte a hatását: ami drágább, abból keveset veszünk naponta, mert nemcsak kenyérrel, tepertővel meg pari- zerrel él az ember, hanem vízzel, villannyal is, ráadásul a gázért is sokat kell fizetni, míg a benzinért sem tudják már, hogy mennyit kérjenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom