Kelet Magyarország, 2012. június (69. évfolyam, 127-152. szám)

2012-06-25 / 147. szám

2012. JÚNIUS 25-HÉTFŐ KELJET Üzenet Fibiné Deme Ágnes, nyíregyházi olvasónktól: Adassék nekem annyi lelki-, erő, hogy mindazt elfogadjam, amin változtatni nem tudok. És bátor­ságot, hogy mindazt megváltoztassam, amire képes vagyok. És bölcsességet ahhoz, hogy el ne tévejedjek köztük. FRIEDRICH C. Postánkból Lelkes önkéntesek Is bekapcsolódtak a munkába Temetőszépítés A napokban a sóstóhegyi temető bejáratánál évekkel ezelőtt közadakozásból állított székelykapunk és a mellette lévő díszkerítés fakonzerváló FOTÓ: A SZERZŐ átfestését végeztük. Temető- szépítési munkánk segítésére városrészünkből lelkes önkén­tesek is bekapcsolódtak. Ön­zetlenül végzett munkájukért ezúton mondunk köszönetét. LEVICZKY MIHÁLY Olvasónk írja A kemény edzés meghozta gyümölcsét fotó: olvasónktól Bátraké a siker, a győzelem Nem illik a képbe A napokban Kisvárdán jártam, s megtekintettem az 1956-os emlékművet, ami nagyon tetszett. Akárcsak a márvány­talapzatra vésett Márai idézet. Viszont az emlékmű környé­kén lévő parlagfű valahogy nem illik a képbe! KISS GYULA Országzászló Június 10-én, Kölesén a község apraja-nagyja igyeke­zett a „pap-Túrjához”, a régi evangélikus iskola udvarára. A gyülekezet úgy határozott, hogy másodszor is felállítja az országzászlót. Először 1934-ben tette ezt a Trianoni megrázkódtatás után a temp­lom előtti téren, méltó keretek között, a kornak megfelelő hangulatban. Az alaphoz a sódert a Tiszából hozták (a csehekhez került oldaláról). A zászlórúd fáját az elszakított Erdélyből. A címeres zászló az országos bizottság ajándéka volt. A háború és az utána következő években nyoma veszett. Az újbóli felállítás szándékát tettek követték. Közadakozásból sikerült a terv. A zászlónak és talapza­tának felavatásán a megemlé­kező beszédet dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő tar­totta. Igét dr. Fabiny Tamás, A nyíregyházi Konzervgyári Nyugdíjas Egyesület csapata nagy izgalommal készült a Városi Stadionban megren­dezett sportversenyre. Már hetekkel előtte, csütörtö­könként kimentünk edzeni, hogy jól teljesítsünk. A mun­a kerület püspöke hirdetett, kiemelte, hogy az alapzat egy vár fokára, bástyára emlékez­tet. Az evangélikus köszönés pedig így hangzik: „Erős vár a mi istenünk! Ami pedig a felette lengő nemzeti lobogót ka meghozta gyümölcsét, az ügyességi versenyen nyolc csapat közül elsők lettünk, hasonlóan tavalyhoz. A csapat tagjai voltak: Gyimesi Lászóné, Harmati Gábor, Lovász Mátyás (ők még fu­tásban is elindultak, s több illeti, a nemzeti büszkeségre és gyászra egyformán emlé­keztet bennünket.” A helybeli felekezetek lelkészei, kiegé­szülve a nagykárolyi testvér­gyülekezet lelkészével áldó, köszöntő szavakat mondtak. 1-2. helyet szereztek) Juhász Lászlóné, Horváth Mihály. Hét serleggel és tizenhét éremmel tértünk haza. Valljuk: bátraké a győzelem! Köszönjük a lehetőséget és a szép együtt töltött napot! JUHÁSZ LÁSZLÓNÉ, ELNÖK Kölese község lakóinak nevében az innen elszárma­zó Lakatosné Sira Magdolna országgyűlési képviselő, Túristvándi polgármestere mondott köszöntő, köszönő szavakat. l.lászló Ady Endre emlékművénél FOTÓ:OLVASÓNKTÓL Leveleinkből Óriási élmény volt Egy soha vissza nem térő lehetőséget kapva az élettől, ellátogathattunk Kijevbe és jó pár ezer angol szurkoló gyű­rűjében megtekinthettük a Svédország-Anglia találkozót. Az utazásunk odafelé kemény volt és hosszú. A vonaton lejmoló kalauzok és csodás tájak fogadtak bennünket. Kijevben magyarra átszá­molva 65 forintos, bedobós metrójegy, 200 forintos Bond cigi és 150 forintos jó sörök köszöntöttek. A sok önkéntes és huszonéves fiatal rendőr nagymértékű kedvességről, baráti fogadtatásról tett tanúbizonyságot. A meccsen a helyünk nem odaszólt, ahol az angolok ültek, de minket „Határtalanul” Erdélyben A Szőlőskerti Általános, Angol Kéttannyelvű Tag- intézmény hetedikes és nyolcadikos tanulói május ll-14-éig Erdélyben jártak. Ezt az utat a „Határtalanul” pályázaton nyertük, melynek célja az volt, hogy megismer­jük a határon túli magyarság életét. Nyomon követhettük Ady Endre, Petőfi Sándor, Tamási Áron, Mátyás király életét. Jártunk a tordai sóbá­nyában, a Békás-szorosban, a Gyilkos-tónál, megismer­kedtünk Korondon a faze­kasmesterség szépségeivel és nehézségeivel. Utolsó este a nagykárolyi hármas iskolá­ban vendégeskedtünk. A kö­zös műsort karaoke követte, együtt énekeltünk a vendég­látó gyerekekkel. Felejthe­tetlen négy napot töltöttünk Erdélyben. Köszönjük a lehetőséget! Reméljük, hogy a mostani hatodikosoknak is sikerül jövőre erre a gyönyö­rű vidékre eljutni. VEREBÉLYINÉ TÓTH MARIANN ÉS CSÁKÁNYI ISTVÁNNÉ <e Örülnek az évvégének Az apagyi Zrínyi Ilona Általános Iskola 8. osztályosai már felhőt­lenül örülnek az évvégének! fotó: siposné Balogh anna Egy egész életre megtanulta Vallotta, művészet azt meglátni, mit kell a tömbből lefaragni, hogy a mű teljes legyen. nyíregyháza. Elment egy Ember. Másokért dolgozva talált időt az önmegvalósítás­ra. Nagy Mihály 1924. január­jában született Kótajban. Ki­lencgyerekes családban nőtt fel, így szüleinek nagy anyagi megerőltetést jelentett az ele­mi elvégzése után Misi fiút Nyíregyházára, kereskedelmi inasnak elszerződtetni. Ezt ő szorgalommal és oda­figyeléssel hálálta meg, és egy életre megtanulta, hogy a vevő az első a boltban és annak mindig igaza van. A komissiók kihordásából ka­pott 1-2 fillér borravalót ösz- szegyűjtötte, kerékpárt vett magának, így szabadabban járhatott Kótajból a megye- székhelyre dolgozni. Felszabadult, segéd úr lett, majd önálló fűszer-kiskeres­kedő. Az 1950-es államosítás után az élelmiszer Kisker-nél dolgozott közel húsz évet. Itt jobban megismerkedett mun­katársai problémájával és a segítség módjaival. Állandóan képezte magát. Felfigyeltek rá a megye szakszervezeti ve­zetői, így 1967-től főállásban támogathatta embertársait, 1982-es nyugdíjazásáig. Soká­ig volt népi ülnök is a megyei bíróságon. Elismerték munkáját Több mint egy évtizeden át a Kelet-Magyarország munka­ügyi panaszokkal foglalkozó szakértőjeként rengeteg olva­sónak segített gondjai megol­dásában. Közben ráébredt az önkifejezés sajátos eszközére, a szobrászatra. Első mestere Berki Nándor, de sokat tanult Soltész Bertalantól is. A művésztársadalom is elis­merte, hisz 11 évig töltötte be az Amatőr Képzőművészek Tanácsánál a megyei elnöki tisztet. Nyíregyháza úgy tá­mogatta tevékenységét, hogy előbb a Zrínyi Ilona utcában kapott egy közös műtermet Krutilla József festőművész­szel, majd később Sóstóhe­gyen, önálló műteremben dolgozott. Kezdetben fát fara­gott, majd később teljesedett ki művészete a márványszob­roknál. Munkái nélkül elkép­zelhetetlenek voltak a tava­szi, őszi megyei tárlatok. Sok iskolában, munkahelyen volt gyűjteményes, önálló tárlata. Munkáját segítette a jó csa­ládi háttér. Nemrég elhunyt feleségével, Esztikével kö­zel 62 évig éltek boldog, ki­egyensúlyozott házasságban. Sajnos 1950-ben született Éva lányukat fiatal korában elvesztették, így családi tá­maszuk István fiúk maradt. Család, munka, művészet mellett mindig marad idő barátokra is, akikkel sok kel­lemes és hasznos időt töltött. Mindannyiunk nevében bú­csúzunk egy 88 éves korában elhunyt igaz baráttól. KISS GYULA Ünnepeltek NYÍREGYHÁZA. Nemrégiben emlékezett meg a nyíregyházi Fegyveres Erők és Rendvédel­mi Szervek Nyugdíjas Klubja a Honvédelem Napjáról a Hely­őrségi Klub tükörtermében. A rendezvényre meghívtunk több vendéget is. Teltház előtt feledhetetlen élményt nyújtott a Honvéd Együttes Non-profit Kft. ez alkalomra készült előadása. A visszatérő vendégművészek - Fazekas Júlia, Bocskor Lóránt és Győry András Botond - szereplésük­kel valamennyi jelenlévő szá­mára kellemes kikapcsolódást nyújtottak, sokáig emlékeze­tessé téve az ünnepi hangu­latot - tájékozatta lapunkat Szluk István elnök. Az előadók fotó: a szerző Zsilkin Gábor, Toronicza Péter és Sziklai Attila fotó: olvasónktól ez egy cseppet sem érde­kelt, odamentünk, együtt énekeltünk velük. A lefújás pillanatában pedig elindult az önfeledt ünneplés. Nem igazán volt kedve hazamenni az angol szurkolóknak, akik különben nagyon jól visel­kedtek. Óriási élmény volt ez az egész program, sokat tudnék még mesélni róla. SZIKLAI ATTUA Vendégsorok Angyal Sándor Mégsem kéri Némi örömet érzek, hogy az ország első méltósága belátta, tisztáznia kellene magát, s mint irodája közleménye tudatta: Schmitt az ország gazdasági helyzetére tekintettel döntött így, mondott le a kormány által már erre a célra félretett 150 millióról is. Ez a nagy nehezen megszületett gesztus akár példaként is szerepelhetne néhány államtit­kárnak, akikről a bulvársajtó nem olyan régen megírta, hogy a szükséges fényűzést jócskán túllépő bérlemények­ben élik világukat, s pihenik ki napi fáradalmaikat. Ezek­nek a lakásoknak a bérleti díja jóval meghaladja az évi több milliót, de gondolhatják a benne lakók, egy államtitkárnak nem a „nyócker” jár, hiszen amennyit ő tesz az országért, az messze meghaladja az át­lag állampolgár kötelességét. Ebből is úgy tűnik, új idők jönnek, aminek éppen itt az ideje. Sok igazság van ebben, bár ezek az urak a lakbéren felül még több kedvezményt is él­veznek. Visszatérve a volt ál­lamfőhöz, aki bár lemondott a kormány által megajánlott lakásról, azért a több meglévő házában sem kell fogához verni a garast. Marad a havi másfélmilliós tiszteletdíja, gép­kocsi-használat adóforintokból fizetett sofőrrel, titkárság és ingyenes egészségügyi ellátás a legjobb kórházakban. Ez utóbbin újfent sokan töprengeni kezdenek, hisz amilyen kilátások mutatkoznak az átlagkórházakban, meg a gyógy­szerellátásban, az minden, csak nem különös gondosko­dás. Hanem mit közöltek újfent a lapok! íme: fizetési bumm a csúcshivatalokban! Az még indokolt, hogy a Miniszterel­nökség jövő évi kerete 53 százalékkal emelkedik, hiszen feladat- és hatásköre jelentősen bővül, 111 új szakembert vesznek fel, akik nem minimálbérért teszik a dolgukat. Ha­sonlóan a fizetések miatt ugrik meg a Köztársasági Elnöki Hivatal költségvetése 79 százalékkal: felkészült szakembe­rek kerülnek oda is, akik tudják például, hogy az államfő szót nem egy 1-lel írjuk. Ebből is úgy tűnik, új idők jönnek, aminek éppen itt az ideje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom