Kelet Magyarország, 2011. december (68. évfolyam, 281-306. szám)
2011-12-23 / 300. szám
2011. DECEMBER 23.. PÉNTEK KEL KM-extra 11 írják meg nekünk legszebb karácsonyi élményüket! NYlRlftYHázA. Karácsonyhoz közeledve arra kérjük olvasóinkat, írják meg legszebb karácsonyi élményüket, legfeljebb 1500 karakterben. A legszívhezszólóbb történeteket a karácsonyi időszakban lapunkban megjelentetjük, de szerkesztőségünk fenntartja magának a rövidítés jogát. Az élményeket a kelet@inform. hu e-mail címre várjuk. Hála a nővéreknek Az egyik történetet Kuzma Károlyné irta. „December 16- án a vásárosnaményi kórház gyermekosztályáról a főnővér és egy nővér útnak indult, hogy meglátogasson egy családot a kartonon található cím alapján. De a megadott címen már nem volt senki, ezért megállítottak valakit, hogy megkérdezzék, a család hová költözött. Szerencsére épp a szomszédom volt a megkérdezett, aki elkísérte hozzánk a látogatókat. A kisfiam hallotta, hogy megállt egy autó a ház előtt, és mikor kiment, döbbenten szólt nekem: Anya, itt van az ápolónő a kórházból! A nővér ezekkel a szavakkal fogadott: jöttünk Karcsikét meglátogatni, és mivel karácsony van, hoztunk ajándékot a gyermekosztályon dolgozók nevében. A meghatódott- ságtól alig találtam szavakat, könnyekkel küszködve kísértem be a váratlan vendégeket. Elmondásukból kiderült, hogy távozásunk után felhívták a fehérgyarmati kórházat (ahová a gyermeket továbbküldték), és ott hallották, hogy Karcsikát megműtötték. A hír hallatán úgy döntöttek, hogy meglátogatnak minket. Közben a gyerekek már az ajándékokat bontogatták és a sok édességből válogattak. Hálaképpen a kisebbik fiam elmondta a verset, amit karácsonyra tanult az óvodában. Mindezt tették a szeretet jegyében. Hála nekik. Köszönettel: Kuzma Károlyné, Nóra, Károly, Tamás és Gergő. (A történet előzménye, hogy gyermekem november 18-án bekerült a vásárosnaményi kórházba. Másnap reggel sem lett jobban Karcsika, ezért továbbküldték minket a fehér- gyarmati kórházba. Ezután már nem találkoztunk a nővérekkel. Azért írtam meg ezt a történetet, mert ily módon szeretném kifejezni a hálámat az emberségességért és az odafigyelésért, amit kaptunk.) Mogyorósi Ferenc karácsonyi képeslapja Egy csodás karácsonyi szabadulás és hazatérés Hófödte utak, csillagos égbolt, a készülődésen már túl van a család. 1947-et írunk. A családfő három éve van orosz hadifogságban. Ez idő alatt csak nagyritkán jött levél, írójának a haza szó nagyon távolinak tűnik, de soha nem veszíti el a reményt, hogy egyszer viszontláthassa. Élteti a szó mögött rejlő ország, kis faluja, otthona és családja: felesége és fia arcképének elmosódott körvonalai. A haza szó minden este elhangzott, imába foglaltatott a láger ablak nélküli barakkjaiban. Az otthonról kapott levelek rojtosra olvasva, szív felőli oldalra a szakadt zubbony zsebébe kerültek, erősítve a hazatérés reményét, idézve az otthon illatát. Aztán eljött a szabadulás napja. Már nem csak a képzelet szárnyalt, hanem a zsúfolásig megtöltött vagon is, mely az éhezéstől lelkileg megtiport embertömeget „repítette” hazájába. A hír futótűzként terjedt el a faluban: a szomszédos község vasútállomásán vesztegel egy vonat, melyen orosz hadifogságból hazatérő foglyok vannak. Senkit sem engednek a közelébe, fegyveresek őrzik. Aztán egy magyarázat nélküli óra következik, amikor a szó igazi értelmében szélnek eresztik őket. Az édesapa, aki 1947 karácsonyának viliáján bekopogtatott a családi ház ablakán, belépett a sarkig kitárt ajtón, és a hidegtől, éhezéstől cserepessé vált ajkakról szavak hangzottak: - Hazaérkeztem, itthon vagyok! Talán ugyanebben a pillanatban, ugyanígy kopogtak száz és száz ablakon, ugyanúgy tárult sarkig száz és száz ajtó, és ugyanúgy szárnyaltak a szavak: hazajöttünk, itthon vagyunk! A hazatérők közül az egyik édesapám volt:, aki közel három évnyi hadifogság után jött haza. LUPSA JÓZSEFNÉ Csépke Balázsné 1917-es karácsonyi lapja Papp Ágostonná 2004-es üdvözlőlapja Preszner Pálnétól egy 1980-as lapot kaptunk Képeslapokat, fotókat várunk Árra kérjük olvasóinkat, hogy küldjenek régi képeslapot, s karácsonyi fotót. NYfRISYHÁZA. Közelednek az ünnepek, amire lapunk is kiemelt figyelmet fordít. Rajz- pályázatunkra az óvodások és iskolások alkotásait vártuk, de természetesen nem feledkezünk meg a felnőtt korosztályról sem. Mivel a régi fotókat bemutató sorozatunk töretlen népszerűségnek örvend, így most arra kérjük olvasóinkat, hogy küldjenek be régi karácsonyi képeket vagy képeslapokat. A képek küldésének többféle módja van: az egyik a postai (4400 Nyíregyháza, Pf. 25., a borítékra, írják rá: Régi karácsonyi fotó). A másik: a digitalizált változatot küldik el e-mailben a kelet@inform.hu címre. A harmadik: behozzák kát digitalizáljuk, az eredetiket csonyi időszakban lapunkban a lapokat szerkesztőségünkbe visszaküldjük tulajdonosuk- megjelentetjük, így téve még (Dózsa Gy. u. 4-6.), és mi azo- nak. A legszebbeket a kará- ünnepibbé ezt az időszakot. Kardos Jánosné karácsonyi képeslapját 1992-ben adták postára Kiss Gyuláné 1992-es karácsonyi üdvözlőlapja Bogár Andrásné képeslapja 1975- ből Körösi Lászlóné 1988-as képeslapja Szentesi Lászlóné rakamazi olvasónk karácsonyi képeslapja Balogh Csilla üdvözlőlapja 1950ből Zsóder László karácsonyi képeslapja Szluk István 1977-es lapja Szanyiné Rubóczki Ilona 1962-es Kaposvári Károly 1941-es karácsonyi képeslapja képeslapja Ibrányból érkezett Áldott Karácsonyt! Az 1980-as karácsonyi képeslapot Jánószki Jánosné küldte be
